Magyarország, 1918. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Bud­apest 1915 tel. jan­uár 1. vetségesek­• megjelennek-e ott. Az a béke, a melyet Breszt-Iitovszkban meg fogunk kötni, nem lesz kapituláció béke, bár nem lesz ál­talános és nem is tesz részleges dékemtiv béke. (Az Est.) Az ukránok a bresztlitovszki tárgyalásokon Bécs, december 31. Az ukrán sajtóiroda jelenti Stockholmból. Az ukránok főtitkári hivatala e hónap 25-én jegyzéket küldött va­lamennyi hadviselő és semleges államnak és bejelenti, hogy az ukrán köztársaság, mint szuverén állam jogosítva va­n a bresztlitovszki béketárgyal­áso­kon való részvételre. A központi ha­talmak jelentették válaszukban, hogy haj­landók az ukrán köztársaság kép­viselőit a béketárgy­aláson elfo­gadni és sajnálatukat fejezték ki azon, hogy az ukránok a fegyverszünetről szóló tárgyalá­sokon nem képviseltették magukat. Olaszországom serarfit sem tudnok a Breszifto*33kisan történtekrül Lugano, december 1l. Az olasz közvéle­mény most sem tud semmit a bresznittovszki béketárgyalásról. Sounino lapja, a­ki­er­aul­e általi­a arra használja fel Pichon­­nak a francia kamarában elmondott beszé­dét, hogy kijelentse, Olaszország csak olyan békét fogad el amely nem­zet­i a­s­p­i­r­á­c­iói­­, v­a­l­a­mint az á­n­ta­ni ro­ssz -es , 1­z. ezu­t­a­b­b vág­y­a­it k­i­­­elégíti. * A nerwietkeji Migyes v Hág kibékiHéss Hága,­­december 31. A három skandináv ország tudósai, írói és újságírói értekezletre készülnek Stockholmba, hogy előkészítsék a nemzetközi tudományos világ kibékülését. A többi­ közt Stockholmban nemzetközi tudomá­nyos akadémiát akarnak létesíteni, amelyben helyet kapnának minden állam és nemzet leg­kiválóbb tudósai. Remélik, hogy az egyik No­­beldíjat megszerezhetik e terv megvalósítá­sára. * mennek végbe. Lansdowne tábora, amely­ben ké­tségte­l­en o­l mágiai király, Asquith és Ssenderson is je­len van, egyre növekedik. A legfonto­­­­sabb azonban közöttük a Labour party poli­­­­tikai szervezete. Az angol szocialisták, akik­nek 40 képviselőjük áll az alsóházban, teljes biztonsággal számítanak a legközelebbi vá­lasztáson 113 mandátumra és a két történelmi párttal együtt az alsóház harmadik nagyságú pártját fogják alkotni. Henderson tekintélye a lemondás óta rendkívüli mértékben növe­kedett. Hrsszt Lot harangja ábrája nélkül nincs benn Amsterdam, december 31. Ficken beszéde dolgában a Times kifejti, hogy Franciaország, Anglia és Amerika azokért az elvekért küzde­nek, amelyeket a dem­okrata államférfiak oly sűrűn hangoztattak. Ezen alapelvek az etzász­­htharingifii kérdésnek a szövetségesek által hangsúlyozott szellemben való megoldását kö­­v­etelik. h­a a megoldás nem történik meg eb­ben a szellemben, lehetetlen maradandó békét, a népek életének kellő biztonságát megterem­teni. Pichonnak Oroszországgal szemben elfog­lalt álláspontja józan él megfelel az Süsan-i férfiúi okosságnak. Franeze Bern, december 31. A párisi lapok csak­nem kizárólagosan a középponti hatalmak Breszt-Litoeszkban közzétett válaszával és Fi­­tchon külügyminiszternek a kamarában elmon­dott­ beszédével foglalkoznak. A lapok szembe-, ál­lják ezt a két nyilatkozatot és megállapít­ják, hogy a középponti hatalmak válasza a két­értelműség remekműve. A Temps szerint Fi­ckón csodálatos világossággal­ fejtette ki teg­nap Elzász-Lotharingia problémáját, amelyet­ a többivel együtt nem lehet tovább megoldat­lanul hagyni. Pichon kijelentette, hogy most már nem francia kérdés Elzász-Lotharingia visszaadása, hanem az egész világot érintő kérdés, így teremthetnénk meg az európai egyensúly biztosítékait. Mindaddig azonban,­­ amíg Elzász-Lotharingia a németek hatalma- I­rán van, a hatalom uralkodik e jogon. Német­országnak, ha le akarja vonni Breszt-Litovszk­­ban tett nyilatkozatának logikus következteté­sét, vissza kell adnia Elzász-Lotharingiát. A fő feladatunk még most is az, hogy a német im­perializmust végleg megsemmisítsük. Más mó­don nem remélhetjük a békét. A Petit Journal hangsúlyozza, hogy a középponti hatalmak válasza sem szabatosnak nem mondható, sem Franciaországgal szemben nem igazságos.­­ Hervé kijelentette a Victorie-ban, hogy Német­ország a status quot kínálja fel. Ez már hala­dást jelent. Ez azonban még nem elég. Fél év múlva ismét megkezdhetjü­k a tárgyalást és ak­kor már francia békét fognak felajánlani a né­metek Franciaországnak. A Figaro­­a németek­nek Breszt-Litovszkban tett javaslatát kétség­beesett kísérletnek mondja, amelyet egy örvény választ el a francia békétől. Elzeisz-Lotha­­ringia visszaadása és a hadikárok megtérítése. Csakis Elzász-Lotharingia visszaadása esetén uralna el az emberiséget fenyegető német vesze­delem. A Gaulois szintén visszautasítja a bresztlitovszki béke­javaslatot, követeli azon­ban, hogy a szövetségesek okolják meg, miért vonakodnak a meg­hívást elfogadni. Egészen más hangon K­ K­enaudel a „Humatuté“-ban. Nem magasztalja Pichon beszédét, neim egyes részleteihez és Elzász-Lotharingiáról tett nyi­latkozatához hozzájárul. Szerinte a kormány a hallgatást és a tétlenséget választotta megoldá­sul. Pichon egyszerűen megvetéssel félredobta a német-orosz dokumentumokat, ami veszedel­mes eljárás volt. Pichon nyilván nem is lépett érintkezésbe a szövetségesekkel a választ ille­tőe:".. A Lan­b­ine főképpen Oroszországról tett megjegyzéseiért támadja Pichont, akit borzal­mas rövidlátással vádol. Lansdoume Joch tábora növekszik Stockholm, december 31. Huysmann ki­jelentette a Svenska Dagbladed. tudósíójá­­nak, hogy Olaszországban a belső politika nagyon befolyásolja a hadi eseményeket. A legnagyobb változások azonban Angliában A fia­szemít három fia írta: Török Gyula ’A déli nap nyilas ragyogásában, mikor harmadszor bukott föl a tízétes mélyvízből, megrázta magát és végigtapogatta dohány­­barna bőrét. Kutató ujjai végigtutkároztak karjain, derekán és combján siklottak lefelé. A térdhajlás alatt megállották és izgatottan tapintgattak valami duzzadt csomókat erős ikráján. Görcsös erek hurkolódtak a bőre alatt és úgy pattogtak, mintha ki akartak volna csattani. Riadt halszemei, amelyek me­reven tekintgettek szét a mélyvizek mélyén is, megzavarodva forogtak; a sötét érgörcsök zeg­­zugairól a zöld tenger, a sárgás ég és a szőke föveny felé fordultak, mintha segítségért vagy vigasztalásért könyörögnének. A vizek ször­nyetegeivel vivott csatákban is nyugodt szíve hirtelen összehúzódott kemény ököl módjára, aztán verni kezdett olyan szaporán, mint ahogyan a dob pereg. — Ez a nyomorúság — lebegtek a lila ajkak és remegni kezdték.­­ Sohasem gondolt rája, de most tisztán emlékezett, hogy húsz vagy ki tudja hány esztendővel ezelőtt ilyen sötét jeleket látott az apja lábain ,és karjain is. Már hetek óta ne­héznek érezte magát a víz alatt, de azt hitte, hogy elmúlik a baj és megint fürgén, vidáman fog sürögni a hasszina korallok és zöld kagy­lók után, mint a csikóhal. A sötét jelek azon­ban mást mondanak, a nyomorúság betűi, amelyeket mindenki el tud olvasni, még az is, aki sohasem tanult jelképes vonalakat róni. Lehajtója bankos, fejét­ elhatároza, hogy egy szól se szól senkinek, az asszonynak se. Este elment a gazdájához, elkéredzkedett tőle egy éjszakára meg egy napra, aztán a pálmaerdőkön át megindult a kikötő felé, ahol a parttól nem messze olyan hajók állanak, akár egy pagoda vagy sziklatemplom, estén­­kint ragyognak a sok fényes lámpástól és a te­tejükön muzsikálnak az idegen emberek. Ment ment nehezedő pöffedő lábakkal és hajnalra odaért. A kőparton leült, lábait a langyos tengervízben áztatta. A messzeségben fehéren ragyogtak a vitorlák, lomba nagy hajók ha­ladtak fekete füst zászlóval. Szemközt az ébredő hajókon nyüzsögtek a fehérképű idegenek. Ki­hajoltak a korlátokon, a reggeli nap megcsil­lant az apró, kerek ércdarabokon, amelyeket a víz felé dobtak. Valahányszor egy-egy fényes karika megcsapta a zöld víz hátát, felpattant egy pár apró gyerek és utána ugrott. A pálma­erdőkön át jött ember pillanatra elfeledte a fekete jeleket, tátott szájjal gyönyörködött a mezítelen kölykökben, akik, ha ismét felbukott kerek fejük, diadalmas orditozással mutatták két ujjuk között a messzi országokból való fé­nyes ércdarabokat. Különösen az egyiket figyelte Bunkófeje, széles melle, hosszú karja volt, úgy ugrott, mint a lapos kő a vizen, az átlátszó hullámok mélyén nyílsebesen siklott, mint a kis halak a sekélyben és ha kiugrott a kopartra, a leghangosabban üvöltött. Fényes barna bőre ragyogott, tekintete szünetlen fut­­kározott, gyöngyfogai világítottak, ha nevetett vágya szájába rejtette a pénzt. "Myan szép volt, mint a napsugár. — Ez az — mondta magában a Lábáit áztató ember — az én gyönyörű kisfiam. A naferenitk m­egnedvenedtek. Ke i­deje nem már­­ rája. Két esztendei hozta ide v pálmaerdőkön át, mer­ r 'Ét W evett a fiú és félni ishetedt, hfl V elég az anyjának. ..­• ik U ; legapróbbnak, aki éppen hl* • ; W , gazda kutyául fizetett, a kagyfl V bán lettek volna, a korállok fl V színezetű ágbogokat, a ta ■ ... /; felöl éhínség hire érkezett szaporodtak. Itt, fosán megél a kisfiú írfi hál vállára emelte og;; partra :\zAá: forgatagban, szaladjon. * a mellkasát d — M w Estér U mj hajnalba és fll'V gyerek. M W mond? cainek kagyl^F MAnIARORSZÁO n Budapest, december 31. — Nemzetközi nökongresszus Bernben. De­­cember első napjaiban svájci nők ölööklése mellett magyar, osztrák, német, francia, orosz és belga nők együttes tanácskozásban, elhatározták, hogy február 17—23 között Bernben nemzetközi kongresszust tartanak a népek egymással­ kibékítése érdekében. A kongresszus program­­ja­: február 18-án este 8­ órakor nyilvános nagygyűlés: „Mit tettek a nők a békéért a háború alatt?" Február 10-én . ..A há­ború hatása a nők érdekeire, fajegészségi, gazda­sági, társadalmi szempontból". Este X­-1 órakor nyilvános nagygyűlés: „A nők választójoga és a béke". Február 20-án: „Melyek a népek közötti megértés akadályai és hogyan győzhet­ők le?" 1. A sajtó, a művészet és az irodalom terén. 2. Helyte­len nevelési elvek. 3. Gazdasági okok. 4. Nemzet­közi szervezettség hiánya és titkos diplomág^^VH |'V'ív VT ke A"­. V't ^g|§||§ „Az ál! nd­'t bólé ni tv '.!j'..Mit lehelnek . ”.o­ (’ V: i ! im­­iil ivV.;': ::u lér 0.» VBHH Jm

Next