Magyarország, 1918. április (25. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

* • s­­/■ BUDAPEST, 1918. ÁPRILIS 2. KEDD XXV. ÉVFOLYAM 78. SZÁM Szerkesztőség és kiadóhivatala _ Előfizetési ár» Egy hónapra 9 kor., negyedévre VI., Teréz-körut 22. szám. foszer­­esztő: 14 fc01„ fz iévre 28 kor., egész évre SS korona « Főszerkesztő 28 51. Felelős szeckessió 94-94. i f Egyes szám ára 20 fillér, le^on^dül, ** 23.OktóeTMrbSD46.7:Nyomda (Újan­g­ám MRUTQM Hirdetések milliméter számítássá! díjszabás szériát. • ........j . ...................................------------------------------------------------♦ - _______u11 ■■ asaa 75.000-re emelkedett 9 ipolyok min­t are­sták slfiglilitt a Hernautól északra levő magaslatokat és az arrackisi érdit­­ Visszaverték az ellentámadásokat Berlinből jelentik. A nagyfőhadiszállás közli április 1-én. (Érkezett 2 óra 30 p.-kor.) Nyugati harctér: A Sorométól északra fekvő csatatéren a tüzérségi és aknaharc este feléledt. A Luce-patak és az Avre között folytattuk támadásainkat és elfoglaltuk a Mo­­reuiltől északra emelkedő magaslatokat. Az angolok és franciák, akik több­­iében eredménytelenül intéztek ellentámadást, súlyos veszteségeket szenvedtek. Az Avre nyugati partján helyi előretörésünkkel elfoglaltuk az arrachisi erdőt. Francia hadosztályok tegnap is megkísérelték, hogy többszöri rohamukkal visszaszerez­zék a Montdidiertől nyugatra, valamint Don és Matz között elvesztett falvakat és magas­­­latokat. Támadásaik véresen összeomlottak. A legutóbbi napok harcai folytán a csata kezdete óta beszállított foglyok száma több mint 75.000-re szaporodott. A többi harcterekről semmi újság. Ludendorff, első főszállásmester- f Visszavert olasz előrelátások a Piave alsó folyásánál, az Asiago területén és a Lagh­i-medencéban Hivatalos jelentés április 1-ről. (Érkezett délután 1 óra 30 perckor.) A Piave alsó­ folyásánál, Asiago területén és a Laghi-medencében olasz felderítő előretöréseket vis­szavertünk. "A vezérkar főnöke. A fellenség vesztesége legalábbi nsipáilis ember Berlin, április 1. A Berliner Lokalanzeiger-nek jelentik a n­yugati harctérről április 1-ről. Tegnap Arras­­tól keletre az angolok által különösen jól ki­épített és erősen védett állásokat rohammal megtámadták. Sikerült a város közelében fekvő ■Tilloj falut elfoglalni, vagy hogy Arras maga fegyvereink tüzében fekszik. Több ezer fogoly, most még meg sem állapítható mennyiségű zsákmány jutott a kezünkre. A Somme és­­More-patak közt, amelyet több helyen átléptünk, kitűnő előhaladást tet­tünk és ellenállhatatlan lökésekkel sok tucat kisebb és nagyobb helységeket kerítettünk — harcolva — birtokunkba. A Somme-folyón történt meglepő átkelés és az ellenség bekerí­tése által egyik zászlóaljunknak sikerült a na­gyobb csoportokban visszavonuló ellenséges oszlopoknak és Irénnek hátába kerülni és visz­­szavonlási céljuktól elvágni. Az ellenfél hirtelen összeszedett, sokszor igen jelentékeny erőkkel megkísérelte az ellen­támadások során, hogy visszaverje az elhódí­tott állásokból csapatainkat. E kísérletek nem sikerültek, az ellenséget a legsúlyosabb véres veszteségek mellett vetett­ük vissza. A legelke­­seredettebb harcok Montdidier és Royon között folytak, ahol erős francia csapatok megtá­madták a késő esti órákban a két nap óta el­foglalt vonalakat. De mindhiába, a legször­­nyűbb veszteség mellett vertük vissza támadá­saikat. 70.000 embernél többre rugó foglyok szá­mából következtetni lehet az ellenségnek óriás veszteségeiről. Így az ellenséges hadseregek vesztesége negyedmillióra becsülhető, sőt lehet­séges, hogy ezt a mennyiséget is jelentékenyen felülmúlják. De ha az ellenség veszteségének ezt a minimumát vesszük is, megállapítható, hogy az ellenség már legalább 17 hadosztályt­­ vesztett. Ehhez jön azoknak a hadosztályoknak a száma, melyek kötelékek felbomlása következ­­­­tében egyelőre harcképtelenek lasaik mai sss©* 1? g&III Kompromisszum, vagy házfeloszlatás "A kormánypártban, de sőt magában a kormány körén belül is erősen viasko­dik egymással a választójogi reform dolgá­ban a két áramlat. Az egyik, s ennek élén Wekerle miniszter­elnök áll, a kompromisz­­szum mellett hadakozik, a másik, melyet Andrássy Gyula gróf, a 48-as alkotmánypárt elnöke vezet, a házfeloszlatást sürgeti. A kompromisszumos áramlat, nyilván sugalmazott cikkben, a „Neue Freue Presse­" húsvéti számában jut most kifejezésre. A bécsi lap budapesti tudósítója — „kivá­lóan értesült forrásból" — azt írja, hogy a­­ választójogi reform ■ kérdésének komproimsz­­szum útján való megoldása egyre jobban elő­­­­térbe lép. A felelős tényezők nem gondolnak­­ arra, hogy a kompromisszumot a javaslat lé­nyegének feláldozásával érjék el, sőt abba sem hajlandók belemenni, hogy a választók tervbe­­vett számát ama bizonyos négyszázezer vá­lasztó rovására leszállítsák. A munkapártnak tehát még újabb messzemenő engedményeket kell tennie; nem szabad elfelejteni, hogy úgy az Esterházy-, mint a Wekerle-kormány köte­lezettséget vállalt a választójogi reformnak minden más feladatot megelőző elintézésére, hogy e kérdést végleges nyugvópontra vigye. A cikk ezután azt fejtegeti, hogy a házfeloszlatás nagyon kitolná a kérdés elintézését, mert az új választások, a rekvirálások és az aratás miatt, csak szeptemberre lehetnének elrendel­­hetők, s minthogy a reformnak az új Házban is lenne ellenzéke, csak a jövő év tavaszára lenne várható a javaslat képviselőházi elinté­zése. Csak ezután kerülne a főrendiház elé, a­hol ha nem lenne többsége, a főrendiház re­formálását kellene keresztülvinni, így épp a választójogi reform kérdésének gyorsabb el­intézése teszi szükségessé a kompromisszumos megoldást. Az a félelem, hogy kompromisszum­ esetén a mostani kormányzati rendszer veszen­dőbe mehetne, Wekerléék szerint alaptalan, mert a mostani kormánynak a választójogi reformon kívül még messzemenő más pro­gramút­ja is van, s ha ennek megvalósításában a munkapárti ellenzék akadályozná, mindig élhetne a házfelos­datás dolgában számára meg­adott felhatalmazással. A politikai logika és a politikai erkölcs megköveteli, hogy azok lép­tessék életbe a választójogi reformot, akiknek e reform megteremtésében a legkiválóbb részük volt. — A húsvéti ünnepek u­tán folytatják a kompromisszumos tárgyalásokat, s ha a meg­egyezés — a választójog kiterjesztésének sé­relme nélkül — a munkapárt konok ellenállá­sán meghiúsulna, a felelős tényezők, tekintet nélkül a választójogi reform évekre is kiterjedő elhalasztódására, élni fognak jogukkal és mint legutolsó fórumra, a választók ítéletére bízzák a kérdés eldöntését. Im­e, a kompromisszumos áramlat nagy apparátussal dolgozik, hogy a politikai ész­­szerűség és a parlamentarizmussal összefű­­ződő politikai erkölccsel merőben ellenkező törekvését népszerűsítse. A reform haloga­tása ellen argumentál, de valójában a halo­gatást csinálja, aminthogy a húzás-h­alasztás volt eddig is a taktikája, mely nélkül már rég dűlőre vihette volna a nemzet legége­tőbb kérdését A halogatás taktikájával a kérdés elposványosítására törekszik, s ezért vonultatja fel azokat a tarthatatlan és telje­sen értelmetlen argumentumokat, melyek­kel a házfeloszlatás azonnal való keresztül­

Next