Magyarország, 1918. június (25. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

Budapest, 1918. szombat, június 6. URSZAKORSZÁG 1 Nőstény farkas Irta: Lázár István Szeme fölé hajlította tenyerét s azon a nagy, kerek kőrésen, hol a sziklák összeér­tek, úgy nézett le a messze völgybe, mint egy óriás teleszkópon. A szerelmes asszony a lelkével lát Marica, a szép oláh menyecske, Kerekes erdészt várta. A kedvesét. Üzenni nem üzente domin Kerekes, hogy kijön a havasokra, de tudta Marica, hogy ma meglátja szerelmesét: érezte a vég­telen levegőn keresztül azt a forró sugarat, mi kedvese szeméből a nagyerdő felé szállt Ez a sugár olyan sugár, hogy a sziklákon is átsuhan, előtte nincs akadály s megtalálja, akit illet, erdők sűrűjében, vizek fenekén is. Jön láthatatlanul és kopogtat a szivén, mint kedves vendég az ajtón. Szép a szerelem, szép és jó a szerelem! Köszönt Mi domni Kerekesnek. Megigazította kékes-fekete haján a bab­virágos keszkenőt, hátrakötötte menyecské­­sen s nyújtózkodott a kakiba előtt. A fiatal­ság erőhullámai ringatták karcsú termetét, mely sudár szilfához hasonlított. A szere­lemről emlékezett s duzzadt melle fehér inge alatt reszketett az emlékek gyönyörében, mint szélfuvallatban az éret gyümölcs. A nap for­rón sütött, a fenyők toboza szinte pattogott a nyár hevében s mégis didergett Marica: az első csókra gondolt, mikor a málnabokor tövében elkapta nyakát domin Kerekes erő­­erejével ... Tud Petra is csókolni, aki az ő ura, de Petra csókja lágy és nyálas, mintha földi­­csiga érintené az ajakit. Mamna, mamra, mamm, csámcsog ilyenkor, domin Kerekes csók­ja pedig eleven paráz­zsal égeti, nincs vé­dekezés ellene, a szájra tapad, mint a tűzzel izzó vasiakat, ér, bezárja a lelket is, hogy lé­­legzeni sem lehet Petrunak sárgásbarna sörte van az állán s úgy szúr, mint a tű, domnu Kerekes képe pedig gyönge, mint a harmat. Ez a különbség, aztán meg az is, hogy Petru­nak mindig hagymaszaga van, domnu Kere­kes pedig rózsavízzel öntözi magát. Jó az uraknak. És jó a parasztmenyecskének is, akinek úri szeretője van. Gyehennára vettetik az asszony, ki hűt­len az urához. Kihirdette a pópa. Nem baj. Érdemes elkárhozni azért, akit szeretünk. Úgyis édes kárhozat a szerelem. Az, mert gyehennát érez a testében, mióta domin Ke­rekes kíséri nappal és álmában. Úgy jön a ködön keresztül, mint egy óriás lovas, feje felhőkig ér, lovának hétszeges patkója pedig odabent dörömböl valahol a föld mélységé­ben. Hallja, mikor elindul hazulról, s nem tudja, amikor elmegy tőle, mert ő is vele megy, ha utána sóhajt. Jön most is, Hallja lova dobogástd, csak a fejét nem láthatja még, mert a bárányfelhők eltakarják. Jön! És ölbe veszi őt, hogy vagy, Marica? Jól va­gyok, mondja neki, pedig forog vele az erdő, mint a boszorkány­, motolája. Szent és ál­dott a szerelem. Az ember azt sem tudja, hogy melyik pillanatban h­al meg a boldog­ságtól! " őrzi Petru a tizenhét kecskét s annyi sem tud mindezekről, mint a ma­ született gyermek. Paimnak bükkfacsutak a feje. Váj­jon megtudja-e valaha ? Nem, mert csak az erdő madarai látják az­ ő szerelmüket. De­ az sem baj, n­a megtudja. Üsse agyon­., akkor is szereli domin Kerekest. .Az árnyék hama­rább elhagyja a testet, mint­ ők egymást, megmondta domni Kerekes. Gyűrűt is adott bizonyságul, valóságos aranygyűrűt,a­minek gyönyörű-piros feje van. És a múlt héten ró­zsáskendőt is hozott neki a szen­tmiklósi or­szágos vásárból. Csak az a baj, hogy Petra miatt sem a gyűrűt, sem a kendőt nem visel­heti ! Jó ember domnu Kerekes, mindig hoz neki valamit, egyszer ezt, máskor azt, cifra fésűt, pántlikát és ő még egy ital vizet sem adott neki! Szereti őt domnu Kerekes, kü­lönben nem jönne hozzá ilyen nagy meleg­ben, mikor a forróságtól még a vízparti fűz is elejti a koronáját, nem jönne oly gyak­ran és ilyen messze ki a havasokra. Jó da­rab itt, bizonyosan meg is éhezik a félnapi járó földön és ő még hamuból sült pogácsá­val sem kínálta meg! Mert nincs. Szegények ők, mint a tar­gyík. Csak puliszkalisztjük van. Az is kevés. De ez az­ úrfélének nem kell.­ ­ Leszavazták a nők választójogát A hazaárulók kirekesztése (Saját tudósítónktól.) A választójogi bi­­zottság ma egyheti pihenő után ismét folytatta a választójogi javaslat részletes tárgyalását. Az ülés elején a hazaárulóknak a választójogból való kizárására vonatkozó új szakaszt tárgyal­ták. A nők választójogára vonatkozó szakasz tárgyalása előtt az elnök megkérdezte a bizott­ságot, elvileg elfogadja-e a nők választójogát vagy sem, mert hiszen, ha elvileg se járulnak hozzá, akkor fölösleges minden vita. A szava­zás eredménye az lett, hogy tizenegy szavazat­tal tíz ellen elvezeték a nők válaszójogát. Részletes tudósításunk ez. A válaszó­jogi bizottság ma az új 11. j.-t­­tárgyalta, amely azokat az eseteket foglalja össze, amelyek kizárnak egyeseket a választó­jogból. E'§. szerint ki van zárva a választó­jogból, aki gondnokság alatt áll, az elmebeteg, aki csőd alatt áll, aki közsegélyben részesül, akinek gyermeke fölött való atyai hatalmát a hatóság­ megszüntete, aki vagy akinek házas­­társa bordélyüzletet tart, aki nyilvános helyen botrányt okozó részegség miatt két éven belül öt koronát meghaladó pénzbüntetésre legalább két ízben jogerősen el volt ítélve az utolsó büntetés kiállásától egy év alatt, akit bűntett, vagy szándékosan elkövetett vétség miatt sza­badságvesztésre ítéltek a büntetés kiállásáig, akit nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség, felségsértés, hűtlenség, lázadás, csoport által elkövetett hatósági erőszak, az alkotmány, a törvény, a hatóságok és hatósági közegek elleni izgatás vagy kémkedés miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek e büntetés kiállásától vagy az elévüléstől számítva vétség esetében öt­­év alatt, bűntett esetében tíz év alatt, akit a közveszélyes munkakerülőkről szóló tör­vény alapján szabadságvesztésre ítéltek, vagy _­ dologházba utaltak kihágás esetében öt év alatt, egyéb esetekben tíz év alatt, aki előzetes letartóztatásban, vizsgálati fogságban vagy feltételes szabadságon van, ak­it politikai jo­gainak felfüggesztésére ítéltek, az a közhiva­tal­nok, tanító, lelkész vagy ügyvéd, akit haza­­fiatlan magatartása miatt az illetékes hatóság fegyelmi­­úton hivatalvesztésre ítélt, akire nézve bírói vagy más közhatóság kétségtelenül meg­állapította, hogy háború idején az ellenséghez pártolt és azt kémkedéssel, fegyverrel vagy másképp támogatta, ellenséges csapathoz csat­lakozott vagy önként ellenséges területre távo­zott, vagy háború idején az ellenséggel együtt­érzését szóval vagy írásban, vagy irat, nyom­tatvány, kép terjesztése által nyilvánvalóan kifejezésre juttatta és végül, akit katonai (hon­véd) bíróság jogerősen szabadságvesztésre ítélt. Balogh Jenő a tulajdon elleni izgatásra nézve megjegyzi, hogy igazoltnak tartja a törvény meghozatala előtt elítéltekre is megfe­lelő intézkedés fölvételét, tekintettel egyes szo­ciáldemokrata vezetőkre. A közhivatalnokokról szóló pontba kéri a „tanár” s az izgatásra vo­­­natkozó pontba a „tettes" szó fölvételét. Csizmazia Endre előadó azt ajánlja, hogy a hitfelekezet, tulajdon, házasság elleni vétsé­geket ne vegyék fel, maradjunk az eredeti ja­vaslatnál. Nem igazolt, hogy egyes társadalmi­­ osztályok, amelyeknek az iránya ezek ellen az intézmények ellen néha hangosabb kifejezésre talált, kizárassanak. Egyes esetekben mérsék­lést ajánl. Tisza István hozzájárul Balogh Jenő mó­dosításához és nem fogadja el az előadó módo­sításait. Ne mentesítsük a nemzetiségi izgató­­kat. Nem túlságosan szigorú Balogh módosí­tása. Bakonyi­ Samu az előadó módosítását pártolja, az eredeti szöveg eléggé megvédi a vitális érdekeket. Lehetővé kell tenni a békés propagandát. Wekerle Sándor hozzájárul Balogh módo­sításaihoz. Balogh Jenő azt vitatja, hogy a szakasz nem gátolja a békés propagandát, csak az ir­redenta mozgalmakat teszi lehetetlenné. Kéri az új szakasz és módosításai elfogadását. A szakaszt és Balogh módosításait ezután elfogadják. ■ › A mezőgazdasági alkalmazottakra vonat­kozó szakaszt többek hozzászólása után módo­sították, hogy’ az őstermelés körében és más köz- vagy magánszolgálatban állandó alkal­mazottnak azt kell tekinteni, aki legfeljebb három munkaadónál az utolsó négyévi idő­tartamon belül — bár megszakításokkal — legalább három éven át állott alkalmazásban. Leszavazták a nők választójogai A nők választójogáról szóló szakasz tárgya­­lásánál az elnök kérdést tett a bizottsághoz, várjon elvileg elfogadja-e a nők választójogát, vagy sem, mert ha nem, akkor nincs is helye semmiféle vitának. Ehhez a kérdéshez Bakonyi Samu és Bo­­rónyi Géza szólott hozzá, majd az elnök szava­zásra­ tette föl a kérdést. A nők választójoga el­len ezek szavaztak:­­Beöthy László, Tisza Ist­ván gróf, Ghiliami Imre báró, Hegedűs Kál­mán, Pál Alfréd, Mátidy Marau, Almássy László, Desbordes Ernő, Vargha Gyulát Pol­lányi Géza és Kostyál Miklós, mellette pedig: Bizony Ákos, Vadász Lipót, Iklódi Szabó Já­nos, Schuller Rezső, Kozma Andor, Bakonyi­­ Samu, Csizmazia Endre, Telészky János, Jra­kovszky Iván és Balogh Jenő. Tizenegy szava­zattal tíz ellenében tehát elvetették a javaslatnak a nők választójogára vonatkozó részét Főispánok és főpolgármesterek A részletes tárgyalás további során Pál Alfréd azt indítványozza, hogy a főpolgármes­terek, főispánok, alispánok, polgármesterek ne legyenek kizárva a képviselőkké választhatók közül. Teleszky János azt indítványozza, hogy a rendezett tanácsú városok polgármesterei ne lehessenek saját városukban megválaszthatók, Tisza hozzájárul Pál Alfréd és Teleszky­ indítványaihoz. Polónyi Géza ezzel szemben az eredeti ja­­­vaslat mellett foglal állást. A bizottság délután két órakor a tárgyalás folytatását délután öt órára halasztotta. MOS* tissítetése a focpyissiSBsá* elött A képviselőház választójogi bizottsága —­ mint lapunk más helyen olvasható — ma dél­­előtt tárgyalta a választójogi javaslatnak a női választójogra vonatkozó részét. A Kőtiszt­­viselők Országos Egyesületének mintegy het­ven tg­ja ezért a déli órákban a képviselőház elé vonult, hogy tüntessen a nők választójoga mellett. A bizottság le is tárgyalta ezt a sza­­­kaszt és mint ismeretes, egy* szavazattal le­ szavazta a nők választójogát. A riasztó Ilin csakhamar elterjedt a várakozó nőcsoportban, és izgalmasan tárgyalták sérelmüket. A tün­e­telő nők csak délután két órakor vonultak el­­ méltatlankodva a képviselőház elől, amikor a­­ bizottság tagjai már eltávoztak. 3 I sten­t offemiva & németek zsákmánya áSiajíd&acs stöwe5@ss3Sc Berlin, május 31. (Wolff.) A csata" KáP* 1 nádik napján is egymást érték csapataink jelentései újabb sikereinkről. Soissonst elfog­laltuk. Brandenburgi u­tászkatonák benyomul­tak a városba,­­meggátolták a hidak elpusz­títását és nagymennyiségű készletet zsákmá­nyoltak. A város fölött kierőszakolták az Aisne folyón való átkelést és elérték a Sois­­sonstól délkeletre levő fensikot. Cityn­él egy körülzárt francia zászlóst is kénytelen volt fe­­lerni a fegyver­. Nanteuilt és Brangest: ke­mény harc után elfoglaltuk, Loupsige, Ha­rcul­­l és Gravegny városokon áthaladtunk, Goneherynél átkeltünk a .Vés.' ■ folyón és megszálltuk Thierryt. A nap folyamán több­ ízben megtörtük az ellenség makacs ellenál­lását a drótsövényekkel sérült behálózott régi hátulsó állásokban és az ellenséget visszaver

Next