Magyarország, 1918. július (25. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

MAGYARORSZÁG ■ 'umv, rrf­iyS^p»^nwHwrfTgnwiww^trwTiWTfchwifrriwwEinCTMTTTiiraBng:rMfiBfnrrrtn8MMfwnrn*‘r*'*1 — BUDAPEST, 1918. JULIUS 2. KEDD XXV. ÉVFOLYAM 151. SZÁM H-rrwwiwMi^aigagajtaai.«i.Ai»^^aw.w».ww,,'BiijaMia—■ — m-nr­­­ m iimw nn­. m ■ü.nwn^r- —ggxsm-■—■a—■■■«■ m i ■ i a^-ne——————^a————■—■( Szerkesszőség és Kiadóhivatal: j ' Előfizetési ár: Egy hónapra 5 kor., negyedévre II.JtTeréz»korut 22. szám. |­L@W&S2Y 14 kor., félévre 28 kor., egész évre 56 korona Tfilfifonszáffl JlG%ef­e,sz­ör3'5^ Feierns 1terkT^,94'9^s,zerk^‘ l Felelős szerkesztő: Egyes szám ára 20 fillér. lOlBlUN­O&Qu­l I*,Gg 23-al. lutcruroan b 40. Nyomda (lapzártakor) 3040. J _____ . . . Kiadóhivatal 13­97. MA€Y&R ELEK I Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. P Feladtuk a Col del Rossot­­ és a Monte di Val Bellát Hivatalos jelentés július 1-ről. (Érkezett délután 3 óra 50 perckor.) A P­i­ave-arcvonalon nem történt különös esemény. A stagétól délkeletre ismét heves harcok voltak. Minthogy a Col del Stossót és a Monte di Val Bellát csak nagy áldozatok árán tarthattuk volna, visszavonták e pontok megszálló csapatait a stenilei erdő szélén levő régebbi főállásunkba. Canovetől délre Asiagonál ellenséges felderítéseket visszautasítottunk. Szárazföldi és tengeri repülőink a Piave-to­rkolat­vidéken sikeres repüléseket végeztek az ellenség katonai telepei ellen és teljes számban visszatértek. A vezérkar főnöke. Kin­nsulf lap­­is francia támadások 191.454 fogoly, 2476 ágyú, 15.024 géppuska március 21. óta Berlinből jelentik. A nagy főhadiszállás közli július 1-én. (Érk. d. 4 ó. 15 p.-kor.) Nyíl­gáti harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja : A harci tevékenység este a harcvonal több helyén föléledt. Az élénk felderítő tevékenység tovább tart. Angol rész­leges támadásokat Alberttől északra visszautasítottunk. A német t­r­ón­ö­r­ö­k­ö­s hadcsoportja: Az Aisne és Marne között az ellenség élénk tevékenységet fejtett ki. A gyalogság erős felder­lések céljából ismételten előre­nyomult. St. Pierre Aiglénél és attól délre a a franciák dél felé heves tüzelőkészítés után támadásba fogtak. Visszautasították őket. Épp úgy meghiúsultak itt az ellenség éjjeli előre­törései. Löwenhardt hadnagy 32-ik légi győzelmét aratta. A számbavétel lezárása után a támadó csatánk kezdete — 1918 március 21 — óta eddig a gyűjtőhelyeken keresztül elszállított foglyok száma (leszámítva a betegállomásokon keresz­tül hátraszállított sebesülteket) 191.454-et tesz ki. Ebből az angolok 94.939 foglyot, köztük négy tábornokot és mintegy 3010 tisztet, a franciák 89.099 foglyot, köztük két tábornokot és mintegy 3200 tisztet veszítettek. A többi a portugálok, belgák és amerikaiak között oszlik meg. A harcmezőkről eddig 2176 ágyút és 15.024 géppuskát szállíto­ttunk be a zsákmány­­gyűjtőhelyekre. Ludendorff, első főszállásmester. Hertling a német főhadiszálláson Jelentést tesz a külpolitikai helyzetről és a béke ügyének állásáról (/ Bécs, július 1. • És­ A Magyarország tudásítójának telefon­jelentése.) Berlinből táviratozzék, hogy Herz­ Tung birodalmi kancellár vasárnap este a német főhadiszállásra utazott és körülbelül egy hétig marad ott. A német fővárosba való visszatérése után folytatja a Németországgal való szövetség kimélyítésére vonatkozó tárgyalásokat Burián gróf osztrák és magyar külügyminiszterrel. Hertlingnek a főhadiszálláson való időzése is elsősorban ezzel az ügygyel áll összefüggésben, ezenkívül jelentést tesz Vilmos császárnak az általános külpolitikai helyzetről és a béke ügyének jelenlegi állásáról. Az antant intervenciója Oroszországban is * Bécs, július 1. (A Almayarország tudósítójának telefonje­­lentésére a milánói Secolo szerint a versaillesi haditanács legközelebbi ülésén foglalkozni fog különböző javaslatokkal, amelyek az antant­államoknak Oroszországban való mielőbbi in­tervenciójával állnak kapcsolatban. Kinek­ bűne a háború ? Vizsgálat Oroszországban Bécs, július 1. (A Magyarország tudósítójának telefon­jelentése.) Génfből táviratozzák. A ,,Temps“ szerint az orosz kormány külön bizottságot küldött ki, amelynek az a feladata, hogy a különböző orosz levéltárakban talált doku­mentumok alapján megállapítsa, kit terhel a felelősség elsősorban a háború kitöréséért. Az orosz kormány a vizsgálat befejezése után nyilvánosságra hozza az adatokat, a vizsgálat folyamán pedig ki fogják hallgatni a volt cárt, a cárnőt, Miklós nagyherceget és Lubhomli­­nov volt hadügyminisztert, aki most börtön­ben van. Mannheim légi bombázása Bécs, július 1. (A Magyarország tudósítójának telefon je­­lentéseit Frankfurtból táviratozzák. Ellenséges repülők szombaton Mannheim városra nagy­mennyiségű bombát dobtak le, amelyek jelen­tékeny károkat okoztak az épületekben. A­z el­lenséges bombázásnak öt halott, hat súlyos és tíz k­önnyű sebesült áldozata volt. Exlex Ausztriában !)? Bécs, július 1. (\-~-M*agyarország tudósítójának telefon­jelentése.) Minthogy a költségvetési provizó­rium tegnap lejárt Ausztriában, az új költség-­­­vetést pedig az osztrák parlament eddig még nem szavazta meg, mától kezdve Ausztriában ex-lex állapot van. Német politikai körökben remélik, hogy a költségvetés nélküli helyzet­­ nem fog sokáig tartani és hogy az e hó 16-án összeülő parlament néhánynapi tárgyalás után­­ megszavazza a legfontosabb állami szükségle­teket. Nem német politikai körökben már nem ítélik meg ilyen kezdvezően a helyzetet. Taft számít Japán segítségére Oroszországot talpra kell állítani V . Bécs, július 1. Magyarország tudósítójának telefon­jelentése.) A Vossische Zeitungnak jelentik Bernből­, Taft, az Egyesült Államok volt el­­­­nöke Washingtonban beszédet mondott, amely­­­­ben reményét fejezte ki, hogy az antant mos­­­­tani nagy céljainak elérésénél számít Japán­­ segítségére. Oroszországot okvetlen talpra kell s !. állítani és lehetővé kell tenni, hogy kelet felől­­ Berlinbe masírozhassunk.­­ Kassfik mai sgáwa 12 sMal A magyar nyelv és a választójog Batthyány Tivadar grófnak a választói jogi javaslathoz bejelentett indítványa nagy kavarodást okoz a munkapártban. Gróf Batthyány indítványa a magyar írás és ol­vasás tudását új jogcímnek iktatná be a ja­vaslat második szakaszába oly értelemben, hogy a magyar írás és olvasás tudása min­den más jogcímen kívü­l választójoghoz jut­tassa azokat, akiknek a választójoghoz való kardinális kellékeik megvannak. A függet­lenségi és 48-as párt nevében bejelentett ez az indítvány tehát nem választójogi kellé­­­ket, hanem jogcímet jelent. A függetlenségi és 48-as pártot ennél az indítványozásnál két szempont vezeti. Az egyik az, hogy a magyar nyelv írásban és olvasásban való tudását a reformban ér-­­vényre juttassa, a másik pedig az, hogy a magyar nyelv tudását ne alkalmazza jog­fosztásképpen. Ez a két szempont még egy­felől tökéletesen megfelel a pártot vezető demokratikus szellemnek, másfelől alkal­mazkodik a magyar nemzeti felfogáshoz, a magyarság teljesen jogosult ahhoz a igé­nyéhez, mely a magyar nemz­­­remá­ciát a választójogi reforam­­ is, ki­voltan­­ akarja. A magyar nemzetne egyáltalán nem lehet érdeke az, hogy a nemzeti szupre­­máci­a kérdését olyan intézkedéshez fűzze, mely a magyarországi nemzetiségekben a gyűlölet szenvedélyeit ültethetné bele a lel­­kekbe. A magyar nyelvnek a választójog reformban való érvényesítése ne legyen ok oly felfogásra, érzésre és hangulatra, hogy a magyar nemzet, amikor a jogot kiterjeszti a nép millióira, jogfosztást akar elkövetni a magyar állam nem magyar polgárainak kö­rében. Ezért nem sorozza a függetlenségi és 18-as párt indítványa a magyar írás és olva­sás tudását a választójogi kellékek sorában, de viszont előnyt biztosít a magyar nyelv tudásának, mikor ezt külön jogcímnek mi­nősíti. Ez ellen nem lehet kifogásuk a nem­zetiségeknek­­sem, mert hiszen minden ma­gyar állampolgárnak alkalma és módja van arra, hogy ennek a külön jogcímnek birto­kába juthasson, amennyiben még nem ren­delkezik vele. A munkapártban azonban hirtelen nagy zavar támadt a Batthyány-féle indítványra. Tiszáék egyszerre felhorkantak, s úgy hall­juk, hogy egyenesen állást akarnak foglalni ellene, még­pedig pártkérdéshez kötöttség formájában. Sajtójuk már csinálja is ehhez a hangulatot, nem törődve azzal, hogy előbb épp a munkapárt politikusai és újságjai lár­mázták tele a világot azzal, hogy a Vázsonyi­­féle javaslat veszélyezteti a magyar nemzeti szupremáciát, mert nem védelmezi a ma­gyar nyelv jogát. Egyenesen ezzel izgattak a Vázsonyi-féle javaslat ellen. Maga Tisza Ist­ván kifejezetten sohase állott ugyan a ma­gyar nyelv tudása, mint jogcím, vagy éppen­séggel kellék mellé, de pártját szabadjára eresztette, hogy izgasson ezzel szóval és írásban. Sőt a választójogi bizottságban egyik híve, Desbordes Ernő indítványt is tett az iránt, hogy a választójogot a magyar nyelv tudásához kössék.

Next