Magyarország, 1918. július (25. évfolyam, 151-176. szám)
1918-07-02 / 151. szám
"BitHatfcs?., Tt)18. kedd, Julius 2.MA3YAR0B3ZAO Ausztria-Magyarország és Németország kell, hogy a gazdasági közeledéssel egyenlő előnyöket érjen el és nincs kétség aziránt, hogy az a haszon, amelyet pl. Magyarország a gazdasági Maeledésből a Németországban való fokozottrwiwgezési lehetőség útján húzni fog, legalább ötseem nagy, mint Németország haszna a magyar piacon. Hogy az átmeneti időrekülönös védőintézkedéseket, akár kartelleket, közbeeső vámokat hoznak-e be, oly probléma, melyet csak tárgyalás útján lehet megoldani. ‘Itt nagy szerepet fog játszani az, hogy milyen terjedelemben hoznak be közbeeső vámokat. A kormányoknak mindkét részen diagopilist kell bizniok az egyes iparágaik messzemenő kívánságai és a jogosult gazdasági érdekek között. Ezek, mint mondottuk, mind olyan pontok, amelyek csak másodsorban jönnek figyelembe. Örvendetes dolog, hogy mindkét monarchia kormánya odáig jutott, hogy első ízben bocsátkozik egyáltalán tárgyalásokba az évi megegyezésről. Mint ismeretes, július első napjaiban Salzburgban a két ország képviselői tanácskozásai ülnek össze, amelyen minden kívánságot, amelyet az érdekeltek nyilvánítanak, meg fognakbeszélni. Nem lehet föltenni, hogy már az első összejövetelnél, az első problémát megoldják. Elsősorban megegyezést hoznak létre a legfontosabb alapkérdéselvben és csak akkor kezdik meg a részletes tárgyalást. A technikai és gazdasági nehézségek, amelyeknek végrehajtási töre elé nehézségek hárulnak, semmi esetre sem csekélyek, de kifejezhetjük azt a reményt, hogy sikerülni fog oly formát találni, mely az érdekelt nemzetiek kívánságaival számot vet. Ez az eset akkor áll be, ha úgy Ausztria, mint Magyarország meggyőződik róla, hogy Németország nem akar lassan előnyöket a maga részére. Ezért üdvözöljük Mailáth József gróf nyilatkozatát, áld a magyar főrendiházban kijelentette, hogy a magyar nemzet örömmel nyújt segítő kezet a szövetség mélyítéséhez. Visszavert ásenti sírass támadások Hivatalos jelentés, kiadatott 1918 június 11-án délben, érkezett délután 3 órakor.A Bakoteég fencsikján levő állásaink tegnap reggeli három óra óta a legnehezebb tüsérség tüzének állottak, amelyet néhány óra múlva a Col de Rosso és a Monto di Val Bella ellen végrehajtótt erős támadások követtek. Mjig a Col del Rosso ellen intézett rohamok már skezdett&l fogyatt&stera#etc maradtak, a Monte di Val Bellán az olaszoknak elkeseredett közelharc után sikerült első vonalunkba behatolniok, azonban a 131. magyar gyalogezred és a varasdi ezred zászlóaljainak ellentámadása által ismét kivetették. További támadási kísérleteik, valamint a Siserol ellen és Asiago mellett intézett, részletelőretöréseik tüzérségi tüzünkben összeomlottak. Különben mindenütt változó erejű tüzérharc. A vezérkar főnöke. Olasz hiivatalos jelentés a Monte di Val Bella elfoglalásáról Június 30. Az asiagói frnsikon, ahol június 15-én csapataink hősies ellentámadása megtörte a számbeli fölényben levő ellenséges tömegek támadását és ahol a hatodik hadsereg olasz, francia és angol csapatainak vitézsége, amelyek, tevékenységben és dicsőségben egymással Testvériesen versenyeznek, naponta megismétlődik, tegnap napkeltekor újra kiújult a harc. Heves tüzérségi tüzelés és szövetségeseink diverziós akcióitól erélyesen támogatva, csapataink megtámadták a Monte die Val Bellát. Erős harcban sikerült az ellenségtől elragadniok. A nap folyamán és éjjel erős ellenséges tömegeket hiába küldtek előre ellentámadásra, mert véres harc után lövészeink visszautasították s az ellenséget koncentrált tüzérségi tűzünk, valamint a repülőgépeken levő merész géppuskásaink megtizedeltek. A meghódított állást győzelmien megtartottuk. Huszonegy díjus\exei 's * : /H&W ’v *tffiV0AAU ■Joneito. YC. l&^C fo AM4S0 Ö3?íkP ÍoöSó a OfltTW Jil ^ 13.^1^10 3Zi &un XX MszUkNs^ f tU.áuww.n, 456Í Trtío U<M o> ’HJIekrico flMCáűPiói ' Sorao i&TUVJ©T*itíj«re •i'a.Wivicjno scrtio TflkEagolo L+rapa ”L SDoív Cl CéinSirw Cár re. ^ TUA Snwnű V i Aigliano irttedlc 0 | íVviwolo 2^n?, ^ 6arii*rc Vivier*. SZG.iWuáj A téli fölszerelés Ij?la: Paües Ödön ti Künn, az Utcán még' iingot t a leike teiljée, enyhe pímd futotta be a fiatalok fel-Sátor arcvonásait és felpántikázva, da-só ajakkal vonultak az ismeretlen felé, tutjely ,sohasem volt olyan homályos, mint éppen rákkor. Benn, a kis intézet sötét, hivatalszobájára rottont a kétségbeesés fekete köde. A halál foglalt helyet az egyik asztal mellett. Tegnap még irigyelték hadbavolmlr társukat, hogy a dicsőség feneketlen pohara a kezébe került és remélhetően egyelőre nem fogja másnak oda adni, mint a bácskai nagy lakomákon. A harctéren azonban hívatlan vendégek is vannak. Egy buta, gonosz szerb golyó, mint valami vizcseppet, szétfreccsentette a dicsőség poharát és másnap elment az értesítés a kis hivatalba: «Bohó István népfölkelő hadnagy hősi halált halt, családját kérjük! kíméletesen értesítem...» Tegnap még rózsákkal volt ékes Bohó István asztala, a virágok ma reggelre elhervadtak, üres helyére mintha árnyék nehezedett volna. A kitört indulat orkánja áttörte a falakat és az irodában az utca lelkesedését mindenkinek hallania kellett. A gigászi zűrzavar ide már csak mint gúnykacaj surrant be, az emberek a távlatokon át hirtelen megérezték a puszta háborút, látták sallangok nélkül és a házuk előtt dübörgő tömeg szomorú csontlegény csapattá satnyult. Egy-két köny a hivatalnokok asztalára hullott, mások izótáblája fölött a tehetetlen dühtől kemény markok csontosodtak buzogánynyá. Vadász Fer, a szobafőnök csöndesen meg? !— Értesíteni kellene a feleségét, meg a kis? 'gyermekét ! A többieknek far ezsákt a fejében, de a, nehéz feladat miatt riadoztak. Egyszerre mindenki helyben hagyta: — Igen, te vagy, a főnök, ez a te feladatod! * Vadász Feri most az egyszer nem kért a bizalomból. — Most ebben a kérdésben mindnyájan egyenlők vagyunk. Nincs főnök és alárendelt. Talán a legidősebb... Az öreg Tóni bácsi felpattant: — Nem, nem, és elsírnám magamat... Szekér Jánosnak, a lvis praktikánsnak akadt mentőideája: — Sorsot hozunk. Mindenki neve belekerül a kalapba és akinek céduláját a sors feldobja, az vállalja a szomoru kötelességet. Előbb azonban gyűjtést rendezünk és az özvegynek mindjárt át is adjuk a pénzt, hogy az első nehézségeken átláboljon. Az indítványt helyeslés kisérte. Nem volt még messze az elseje, ötszáz korona hamarosan összegyűlt. Mindenki fölírta a nevét és a papírcédulák szomorúan koppantak bele a kalapba, mintha Bobó István sírjára hullanának a rögök. A praktikáns kihúzott egy r-v- é, lassan olvasta: — Sugár Péter ! Mindenki a kis púposra nézett és valamennyien boldogok voltak, hogy a kellemetlen tehertől megszabadultak. A döntésben a sors igazságos kezét látták. Ők még valamennyien Bohó István sorsára kerülhetnek, a kis púpos nevét megszégyenítő termetével sohasem kerül a harctérre. Sugár Péter átvette az ötszáz koronát, aztán rekedten jelentette ki: •*? Ezeggt leszek a kivánság^címaki A praktikáns kinézett az ablakon és elkiáltotta magát: — Éppen jön az özvegy ! A tőmnek glédába sorakoztak és a kispilpos reszketni kezdett... II. Az asszony !.dördült az ajtón és a kezében egy újságlapot lobogtatott: — Győzelem ! Győzelem ! Lakács már a miénk és a hadsereg indul Szerbia szíve felé. Pista biztosan az első sorokban harcol, három hónap múlva vége van a felfordulásnak. Újra itthon lesz és elfelejti, hogy valamikor elsőnek vágott neki az elátkozott országnak ... A kis praktikáns maga elé mormolta: — Biztosan előljárt, mert csak ott lehet ismerkedni a golyóval ! Bohó Istvánná szavaira nagy csönd felelt. Az asszonyt meglepte a hallgatás, aztán elpirult és szégyenlősen mentegetődzött. — Ne haragudjanak, hogy olyan biztos vagyok az uram dicsőségében! Ne vegyék rossz néven, hogy ennyire dicsérem, de hiszen én ismerem legjobban és tudom, hogy jó katona is. Ő nem marad a csapatok mögött, ő katonái előtt jár... Vadász Feri tétovázva pendítette meg: — Nem jó nagyon előljárni, a golyónak nincs esze... Az asszony felkapta a fejét: — Az én uramat nem érheti golyó. A szívére ráborult a gyermeke, meg én is rajta pihenek. Előbb bennünket kellene a golyónak átlyukasztani. .. A praktikáns tovább dörmögött maga elé. — Nem is a szivét bántotta, a fejébe szaladt.^' / , -•§ A többiek lelkét megbemnítsztette a részvét* Kimeredt szemmel néztek előre: Mbmkawmi, ..............................., 3