Magyarország, 1918. augusztus (25. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-14 / 188. szám

Fia Elítéltek egy milliós olasz szédelgőt. Gém­ből jelentik : Mint a Stefánia-ü­gynökség jeleníti, a milliós szélhámosságairól ismert Luca Cortese ügyében a napokban hozták meg az ítéletet. Ezzel be is fejeződött egy nagystílű szélhámosnak a pályafutása. Cortese botránya még a világháború közben is feltűnést keltett. A szélhámos atyja lóhivatalnok volt az olasz hadügyminisztériumban. Ifjú korában meg­szökött szüleitől és a színpadra lépett. Huszon­két esztendős korában megalapította a „Thyr­­£us“ című színházi folyóiratot, amelynek egyik előkelő munkatársa, Gabriele d’ Annunzio volt. Az olasz színpadot gyökerestől át akarta alakítani és e célból nyolc színházból álló vál­lalatot alapított. A színházakért egy félmilliót fizetett. Nápolyban két színházat vásárolt meg és a Riccardi cég összes kiadványait meg akarta vásárolni. Részt vett ipari vállalkozá­sokban és hadiszállító volt az olasz-török had­járatban. Cortese két marokkal szórta a pénzt és mindenütt elhencegett­ azzal, hogy ötmillió órát keres évenként. Elmek egyhar­adát­­csa­ládjának adja, egyharmadát tervelte, egyhar­­madá­t pedig jótékony célra fordítja. Végül azonban feltűnt a rendőrségnek is példátlan pazarlása. A legelőkelőbb írók, színészek poli­tikusok voltak bejáratosak házába és fényűző lakomáiról egész Olaszország beszélt. A rendőrség előbb természetesen kémkedésre gon­dolt, de egy­ nagyarányú csalás felderítette, hogy miből pénzel Cortese. A szélhámos meg­ismert Vareseben egy Piatti nevű embert, aki úgy nézett ki, mint Diatto turini nagyiparos. Az egyik római nagy banknál felhasználta en­nek a Piattinak a bámulatos hasonlóságát és kerek hatmilliót fizettetett ki kezeihez. A csa­lásnál segédkezett neki nemcsak Piatti, de a bank Manfredini nevű igazgatója és a kultusz-­­ minisztérium Colozza nevű miniszteri titkárja.­­ Miután ez a szélhámosság egyszer sikerült, nk­odszor is megkísérelte. 1917 tavaszán az­után végül letartóztatták Milanóban összes­­ bűntársaival együtt. Előkelő barátai fémrészé-­­­lesen mindenáron igyekeztek elhallgatni a vele­­való összeköttetéseket. A vöröskereszt más in­tézményekkel együtt visszaadta ajándékait, a színházi tröszt összeomlott és a rendőrség el­szedte az ékszereket még a színésznőktől is, akiket azokkal megajándékozott. A törvény­­széki eljárás meglehetősen hosszú ideig tartott és azzal végződött, hogy Corteset kilenc évi fegiyházra ítélték. — A Tormába öntött vörös. Nemcsak Buda­pesten, de az egész világon foglalkoznak már a la­káshiány enyhítésének kérdésével. A szakemberek arról tanácskoznak, hogy milyen úton és milyen építőanyagból lehetne olcsón, rövid idő alatt, kevés munkaerővel a házak egész sorát felállítani, hogy a háború alatt és háború után mutatkozó lakáshiá­nyon segítsenek. Egy müncheni építész formába ön­tött várost ajánl, a kérdés gyors megoldására. Ki­sebb házakat tervez, melyeket a tetővel együtt vas­betonból öntenek. A házak egymáshoz sorakozná­nak, még pedig úgy, hogy a házuk és oldaluk érint­kezne és mindegyiknek egy kis kertje is legyen. Az egyik építészeti szaklap részleteket is közöl a terv­ről. Eszerint a kis házak hét méter szélesek, hat méter mélységűért és 6-7 méteres magasságúak len­nének. A házak alatt pince is lenne, a közelükben pedig a lakóhelyek mellett mosókonyha, fürdő és kamara nyerne elhelyezést. Különös megtakarítást jelentene, hogy a víz, gáz és világítási vezetékeket­ nem az úttesten, hanem a házak­ kettős sora alatt, közös csatornában helyeznék el, miáltal az összes kapcsoló vezetékek feleslegessé válnának. Az a terv, hogy egész házakat, sőt egész városokat öntsenek vasbetonból, határozottan komoly figyelemre érde­mes. Természetes, hogy ez a terv nem egészen új. Edison,­ a híres amerikai feltaláló évekkel ezelőtt már öntött házakat és a kisérletek kielégítően végződtek. ■ — Letartóztatott orgazda. Özvegy L­e­­ Koczky Vilmmosné fővárosi tanítónőnek, aki most az Abbáziában nyaraló gyerm­ekek mel­lett mint felügyelő működik, Karácsony­ utca 7. szám alatt lévő lakását ismeretlen tettesek , hó 3-án és 11-én kirabolták. A Sárközi­­detektivcsoport most kinyomozta, hogy a rab­lók a lopott árut Kalmár János, II.­­kerület Török­ utca 6. szám alatti vendéglősnél érté­­kesíteték. A vendéglőst bevitték a főkapi­tányságra, ahol vallomása során előadta, hogy a lopott holmit 3000 koronáért bosnyák kato­náktól vásárolta. Tekintettel arra, h­ogy Kal­már orgazdaságért már háromizben volt bün­tette, letartózte mák. — Újabb baleset a keleti pályaudvaron. A keleti pályaudvar­ nagy tolongásában napról­­napra súlyos és halálos balesetek történnek. A közönség, hogy ülőhelyet biztosítson magának, a pályaudvarra begördülő vonatokra menet­közben felugrál, amikor is számosan a kerekek­ közé esnek. Ma reggel a 701-es számú gyorsvo­natra akart felugrani Itolender Benjám­inné kereskedő neje és Eugénia leánya. Mindketten visszaestek és a kerekek alá kerültek. Az asz­­szony életveszélyes, a leány pedig könnyű sé­rüléseket szenvedett. Mindkettőjüket a fiókus­­kórházba szállították. — Lövészárkok és mérges gázok az indiánok­nál. Nordenskjöld, a hírneves svéd ethnológus és kutató „Palisades and Inaxious gases" among the southamerican Indians" (Mesterséges akadályok és mérges gázok a délamerikai indiánoknál) Címen érdekes értekezést írt, amelyben kimutatja, hogy a lövészárkokat s a mesterséges akadályokat már a délamerikai indiánok is alkalmazták harcaikban. Délamerika indián törzsei állandóan harcban állottak egymással, a Columbus előtti időkben és keríté­sek alakjában ők is építettek táboraik köré „erő­dítéseket". Az indián falut vagy telepet kettős kerí­tés övezte. A külső kerítést élő fák alkották, vagy levágott fák törzsei, amelyeket beástak a földbe. A tulajdonképpeni erődfal a második, belső kerítés volt, amelyet, nagy gondossággal építettek és amely lőrésekkel és kémlelőlyukakkal volt ellátva. A ke­rítések előtt farkasvermek fenyegették az ellenséges törzset, a farkasvermek mélyén hegyes cölöpök voltak. Később a fakerítések helyett tüskés és he­gyes kaktuszokból áthatolhatatlan sövényt vontak az indiánok falujuk köré, amely épp oly oltalmat nyújtott, mint a­ legjobban megépített drótsövény­­akadály. Mindez azonban nem merítette ki az indiá­nok védekezési módját. Megbízható adatok vannak arra vonatkozólag, hogy az indiánok már „mérges gázokat" is tudtak előállítani s azokat hatásosan alkalmazták hadviselésüknél. Rendszerint vörös­borsot vetettek tűzbe, hogy a kivánt mérges hatású füstöt produkálják. A szél járását kihasználva aztán a füstfelhőket a támadó törzs felé irányították, amelynek harcosai, nem akartak megfulladni a fojtó füstkavargásban, kénytelenek voltak visszavonulni. De ha volt mérges gáz, „gázvédő eszközről" is kellett gondoskodni. Eerős ecetbe mártott kendő­ket használtak gázálarcok gyanánt, amelyeket az indiánok orruk elé tartva, bemerészkedtek a mérges füstfelhők körletébe is. 4 — A takarmányjegyek életbeléptetése. A főváros tanácsa hirdetmény utján közli, hogy ez év szeptember 1-től kezdve a főváros terü­letén tartott állatállomány részére az eddigi utalványok helyett takarmány­jegyeket ad ki. Ötféle takarmányjegy lesz és pedig: 1. (nehéz fuvarosló részére rózsaszínű ,,N“ jelzéssel,­­ 2. könnyű fuvarosló részére barnaszínű ,,K“ jel­zéssel, 3. szarvasmarha részére (tehén, ökör, bika és bivaly) ,,T“ jelzéssel szürke­­színben, 4. csikó, öszvér és szamár részére ,,C“ jelzés­sel zöld szik­ben, 5. borjú és kecske részére ,,B" jelzéssel kék Színben. A takarmány­jegye­ket az állattulajdonosoknak háromhavonként személyes jelentkezéssel kell átvenniük. A hir­detmény felsorolja, hogy augusztus 16 24-ig az egyes napokon milyen kezdőbetűs tulajdo­nosok vehetik át a jegyeket ABC sorrendben. A takarmányjegyek megszerzéséhez szükséges az istállók ér vele szerint illetékes kerületi elöl­járóság által igazoltatni az állatlétszámot és be kell mutatni a marhalevelet. A takarmány­­jegyeket a főváros által m­egbízott bármely ta­karmány­kereskedő beváltja. Az állatlétszám­változást (eladás, elhullás, levágás) be kell jelenteni. Ha az állatot Budapesten való to­vábbt­artásra adták el, úgy a takarmányjegyet is át kell adni az új tulajdonosnak. Ha az ál­latot vidékre adták el, vagy levágták, avagy elhullott, a takarmányjegyet a takarmány­­alosztálynak kell beszolgáltatni. A tanács figyelmezteti az állattartókat, hogy a jegyeket ron­dcsan őrizzék meg, mert elveszett takar­­mányjegyeket újakkal nem pótolják. Aki a hirdetményen közzétett rendelkezéseket meg­­szg£Ű vagy a takarm­anyjzet másnak áten­­gedi,feladja, vagy azzal bármily módon , visz­­szaél két hónapig terjedő elzárással és MK­ koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntet­hető. A kihágásokat az államrendőrség bí­rálja el. — Jutalom a sokgyermekes francia családok­nak. A francia akadémia, mint Parisból írják, az idén összesen nyolcvanezer frank dijat osztott ki sok gyermekkel biró francia családoknak. A leg­nagyobb dijat, ötezer frankot egy st.-jaquesi pol­gár kapta, akinek huszonegy, azaz huszonegy gyermeke VQ^ka BiáSfidik thiifit 26.00-érJ5Q0 fraaligt ketten kapták: egy tizenkilenc és egy tizenöt gyer­­m­ekkel biró családapa. A többi jutalmat más, ti­zenkilenc család közt osztották föl. — Dohánypótlás. Dr. Istvánffy Gyula írja,­: a Természettudományi Közlöny* most megjelent szá­mában , t­udva azt, hogy ma a d­o­h­á­n­y­p­ó­t­l­é­k­o­k gyártása és forgalombahozatala a kincstári dohány­­jövedék jogkörébe tartozik, tanácsokat adni a dohányt pótlására tulajdonképpen tilos dolog. A következő sorokban tehát csak a hamisításra használt anyagok­ fölött tartunk rövid történeti­ szemlét. Legkedveltebb dohányhamisító anyagok a rózsalevelek, a martilapu­­tókönyü szattyu, azaz T­üss Hágót tortara), a burgundi répa (esetleg cukor­répán a savanyu meggy és a burgonya levele. AZ öngól dohánytörvény nagyon vigyáz a dohányhamiz­sitásra, olyannyira, hogy szigorúan tiltja a te ni­geri-fű­ ficostera marina), továbbá a gyökerek, mohák s bármiféle levelek és szárított növé­nyek használatát. Persze h­z arra utal, hogy ha a törvénynek kell védelmébe­­venni, a szegény füstölő emberiséget (hajdan persze másképpen volt), akkor ehhez az intézkedéshez bizonyosan alapot is szol­gáltattak az élelmes dohánykalmárok. A németországi dohányadótörvény megengedi, hogy bizonyos szá­zalék erejéig cseresznye-, meggy- és rózsa­leveleket keverjenek némely dohányba. Nagy a gyanúnk, hogy ezt­­a lehetőséget azután alaposa­n ki is aknázzák. Különben egész hosszú sors isme­retes a dohány hamisítására, vagy — mondjuk — pótlására szolgáló növényeknek, bár igazán-van, miként már kifejtettem, pótlásról nem lehetett szó régebb­ben, erre csak ma szorulunk­ rá a mai, sanyarú körülmé­nyek között így említik az irodalomban, hogy kül­földön a hársfa, akácfa, diófa, napra­forgó, kend­er, tölgy, sóska, gesztenyéje, fiellkáposzta, cikória, árnika, , méz­­k­ere­k, Melilotus) stb. töveiéit sikerült kimutatni mint dohánypótlékot. A legutoljára emlí­tett Mililo­­tus valamennyi közül kiválik bizonyos tekintetben, mert szárítva­­(elemes kumarin fejlődik benne (a friss széna illata) s így legalább né­mi­­képpen kellemesebbé teszi,­­a keveréket. Nem lesz talán fölösleges fölemlíteni azt is, hogy német forrá­sok szerint nálunk állítólag a kuk­orica torzsá­jából­ (vagyis a kukorica nővirágzatából) kilógó hosszú­ bibeszálakat használják dohányféle áztatva a cigaretta dohá­ny pótlására. A ibibeszálak, vagyis a kukorica­­-selymek, ahogy helyenki­nt hívják, lapítottak és csöveseik, s nem lehetetlen, hogy felszívják akár a­ dohánylevelet is. Magától értetődik, hogy az egész csak mendemonda. A­­mondottakkal kapcsolatban föl­említem, hogy már azokban az időkben is, mikor a dohányról Európában még sejtelmük sem lehetett az embereknek, pipáltak már, még­pedig az ősi­kor­i barbár népek a martilaput szívták bronz­­pipákból. Igaz, hogy ez varázslatos mesterkedés volt s nem pusztán élvezetszerzés. De nagyon nehéz ám ezeket a fokozatokat elkülöníteni, mert mösgyéjfik összefut. Hiszen a mai Egyesült­ Atam­oknak az észak­amerikai indiánusok előtt­­élt őslakói már szintén­ pipáltak, de még mindig csak varázslat okából. A mai Minnesota államban fölfedezett vörös, faragható követtermő nagy hegyből látta el magát az i jegére, északi, kontinens népessége pipára valóval (et­­­n catlinit).­­ — El­fogott vasúti zsebmentszék. Pécsről je­lentik : Az Eszék—Dombóvár közti vonalon a pécsi­ rendőrség a minap negyedízben rendezett razziái.­ A razzia sovány eredménynyel járt, ellenben rendőröknek sikerült elfogniok két notórius zseb-­ metszőt, akik hamisított katonai igazolványnyal bíztak. Az egyiknél — Dubnaul Antalnál — 1660 koronát találtak, amit az egyik utastól lopott el. A másik — Lakatos Sándor — 2100 koronájától fosztotta meg az utast, de a pénzt motozás közben­ kidobta az ablakon. A zsebmetszőket Pécsre hoz­­­ták, hol a katonai rendőrségnek adták át őket,­ minthogy szökésben levő katonák. — Hadiárva siketnéma gyermekek fölvétele. Az Országos Hadigondozó Hivatal húsz ingyenes helyre hirdet pályázatot, amelyek az Izraelita­­­Si­ketnémák Országos intézetében töltendők be. Pályáz­hatnak 7—10 éves siketnéma fiú- és leány-had­iárvák felekezeti különbség nélkül. A felvett hadiárvák az intézetben teljes ellátásban, nullázásban, nevelésben és oktatásban részesülnek, amit azonban egyelőre csak egy évre biztosítanak. A hadiárva törvények kép­viselője által aláírt felvételi kérvényt augusztus 20-áig kell beküldeni az intézet igazgatóságának. Budapest, Vll., Bethlen-tér 2. — Tolvaj háziasszony, Kolozsvárról írják, hogy a Halom­ utcában levő Bányai-féle ház lakosai már éveken át panaszkodtak, hogy háztartásukat i­s valami rejtélyes tolvaj fosztogatja. Az eltűnt tár­gyak értéke óriási arányokban növekedett és sá rendőrség hiába kereste a vakmerő tolvajt, amíg végre a napokban feljelentés folytán Boda Ferenc detektív házkutatást tartott a háztulajdonosné, Bányai Károlyné pincéjében, ahol rengeteg fehér­neműt, ágyneműt és sok egyéb háztartási cikket talált felhalmozva. A lakók felismerték a cikkek nagy részében a tőlük ellopott holmikat és ki­derült, hogy a háztulajdonosnő az évek folyamán több mint sz­ázezer koron értékű holmit tunítjde, iitott el lakóitól. A rendőrség folytatja az ügyben­ a nypi Sátás: MAGYARORSZÁG? Budapest, 1918. szerda, augusztus 3­8 /

Next