Magyarország, 1918. augusztus (25. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-14 / 188. szám
Fia Elítéltek egy milliós olasz szédelgőt. Gémből jelentik : Mint a Stefánia-ügynökség jeleníti, a milliós szélhámosságairól ismert Luca Cortese ügyében a napokban hozták meg az ítéletet. Ezzel be is fejeződött egy nagystílű szélhámosnak a pályafutása. Cortese botránya még a világháború közben is feltűnést keltett. A szélhámos atyja lóhivatalnok volt az olasz hadügyminisztériumban. Ifjú korában megszökött szüleitől és a színpadra lépett. Huszonkét esztendős korában megalapította a „Thyr£us“ című színházi folyóiratot, amelynek egyik előkelő munkatársa, Gabriele d’ Annunzio volt. Az olasz színpadot gyökerestől át akarta alakítani és e célból nyolc színházból álló vállalatot alapított. A színházakért egy félmilliót fizetett. Nápolyban két színházat vásárolt meg és a Riccardi cég összes kiadványait meg akarta vásárolni. Részt vett ipari vállalkozásokban és hadiszállító volt az olasz-török hadjáratban. Cortese két marokkal szórta a pénzt és mindenütt elhencegett azzal, hogy ötmillió órát keres évenként. Elmek egyharadátcsaládjának adja, egyharmadát tervelte, egyharmadát pedig jótékony célra fordítja. Végül azonban feltűnt a rendőrségnek is példátlan pazarlása. A legelőkelőbb írók, színészek politikusok voltak bejáratosak házába és fényűző lakomáiról egész Olaszország beszélt. A rendőrség előbb természetesen kémkedésre gondolt, de egy nagyarányú csalás felderítette, hogy miből pénzel Cortese. A szélhámos megismert Vareseben egy Piatti nevű embert, aki úgy nézett ki, mint Diatto turini nagyiparos. Az egyik római nagy banknál felhasználta ennek a Piattinak a bámulatos hasonlóságát és kerek hatmilliót fizettetett ki kezeihez. A csalásnál segédkezett neki nemcsak Piatti, de a bank Manfredini nevű igazgatója és a kultusz- minisztérium Colozza nevű miniszteri titkárja. Miután ez a szélhámosság egyszer sikerült, nkodszor is megkísérelte. 1917 tavaszán azután végül letartóztatták Milanóban összes bűntársaival együtt. Előkelő barátai fémrészé-lesen mindenáron igyekeztek elhallgatni a velevaló összeköttetéseket. A vöröskereszt más intézményekkel együtt visszaadta ajándékait, a színházi tröszt összeomlott és a rendőrség elszedte az ékszereket még a színésznőktől is, akiket azokkal megajándékozott. A törvényszéki eljárás meglehetősen hosszú ideig tartott és azzal végződött, hogy Corteset kilenc évi fegiyházra ítélték. — A Tormába öntött vörös. Nemcsak Budapesten, de az egész világon foglalkoznak már a lakáshiány enyhítésének kérdésével. A szakemberek arról tanácskoznak, hogy milyen úton és milyen építőanyagból lehetne olcsón, rövid idő alatt, kevés munkaerővel a házak egész sorát felállítani, hogy a háború alatt és háború után mutatkozó lakáshiányon segítsenek. Egy müncheni építész formába öntött várost ajánl, a kérdés gyors megoldására. Kisebb házakat tervez, melyeket a tetővel együtt vasbetonból öntenek. A házak egymáshoz sorakoznának, még pedig úgy, hogy a házuk és oldaluk érintkezne és mindegyiknek egy kis kertje is legyen. Az egyik építészeti szaklap részleteket is közöl a tervről. Eszerint a kis házak hét méter szélesek, hat méter mélységűért és 6-7 méteres magasságúak lennének. A házak alatt pince is lenne, a közelükben pedig a lakóhelyek mellett mosókonyha, fürdő és kamara nyerne elhelyezést. Különös megtakarítást jelentene, hogy a víz, gáz és világítási vezetékeket nem az úttesten, hanem a házak kettős sora alatt, közös csatornában helyeznék el, miáltal az összes kapcsoló vezetékek feleslegessé válnának. Az a terv, hogy egész házakat, sőt egész városokat öntsenek vasbetonból, határozottan komoly figyelemre érdemes. Természetes, hogy ez a terv nem egészen új. Edison, a híres amerikai feltaláló évekkel ezelőtt már öntött házakat és a kisérletek kielégítően végződtek. ■ — Letartóztatott orgazda. Özvegy Le Koczky Vilmmosné fővárosi tanítónőnek, aki most az Abbáziában nyaraló gyermekek mellett mint felügyelő működik, Karácsony utca 7. szám alatt lévő lakását ismeretlen tettesek , hó 3-án és 11-én kirabolták. A Sárközidetektivcsoport most kinyomozta, hogy a rablók a lopott árut Kalmár János, II.kerület Török utca 6. szám alatti vendéglősnél értékesíteték. A vendéglőst bevitték a főkapitányságra, ahol vallomása során előadta, hogy a lopott holmit 3000 koronáért bosnyák katonáktól vásárolta. Tekintettel arra, hogy Kalmár orgazdaságért már háromizben volt büntette, letartózte mák. — Újabb baleset a keleti pályaudvaron. A keleti pályaudvar nagy tolongásában naprólnapra súlyos és halálos balesetek történnek. A közönség, hogy ülőhelyet biztosítson magának, a pályaudvarra begördülő vonatokra menetközben felugrál, amikor is számosan a kerekek közé esnek. Ma reggel a 701-es számú gyorsvonatra akart felugrani Itolender Benjáminné kereskedő neje és Eugénia leánya. Mindketten visszaestek és a kerekek alá kerültek. Az aszszony életveszélyes, a leány pedig könnyű sérüléseket szenvedett. Mindkettőjüket a fiókuskórházba szállították. — Lövészárkok és mérges gázok az indiánoknál. Nordenskjöld, a hírneves svéd ethnológus és kutató „Palisades and Inaxious gases" among the southamerican Indians" (Mesterséges akadályok és mérges gázok a délamerikai indiánoknál) Címen érdekes értekezést írt, amelyben kimutatja, hogy a lövészárkokat s a mesterséges akadályokat már a délamerikai indiánok is alkalmazták harcaikban. Délamerika indián törzsei állandóan harcban állottak egymással, a Columbus előtti időkben és kerítések alakjában ők is építettek táboraik köré „erődítéseket". Az indián falut vagy telepet kettős kerítés övezte. A külső kerítést élő fák alkották, vagy levágott fák törzsei, amelyeket beástak a földbe. A tulajdonképpeni erődfal a második, belső kerítés volt, amelyet, nagy gondossággal építettek és amely lőrésekkel és kémlelőlyukakkal volt ellátva. A kerítések előtt farkasvermek fenyegették az ellenséges törzset, a farkasvermek mélyén hegyes cölöpök voltak. Később a fakerítések helyett tüskés és hegyes kaktuszokból áthatolhatatlan sövényt vontak az indiánok falujuk köré, amely épp oly oltalmat nyújtott, mint a legjobban megépített drótsövényakadály. Mindez azonban nem merítette ki az indiánok védekezési módját. Megbízható adatok vannak arra vonatkozólag, hogy az indiánok már „mérges gázokat" is tudtak előállítani s azokat hatásosan alkalmazták hadviselésüknél. Rendszerint vörösborsot vetettek tűzbe, hogy a kivánt mérges hatású füstöt produkálják. A szél járását kihasználva aztán a füstfelhőket a támadó törzs felé irányították, amelynek harcosai, nem akartak megfulladni a fojtó füstkavargásban, kénytelenek voltak visszavonulni. De ha volt mérges gáz, „gázvédő eszközről" is kellett gondoskodni. Eerős ecetbe mártott kendőket használtak gázálarcok gyanánt, amelyeket az indiánok orruk elé tartva, bemerészkedtek a mérges füstfelhők körletébe is. 4 — A takarmányjegyek életbeléptetése. A főváros tanácsa hirdetmény utján közli, hogy ez év szeptember 1-től kezdve a főváros területén tartott állatállomány részére az eddigi utalványok helyett takarmányjegyeket ad ki. Ötféle takarmányjegy lesz és pedig: 1. (nehéz fuvarosló részére rózsaszínű ,,N“ jelzéssel, 2. könnyű fuvarosló részére barnaszínű ,,K“ jelzéssel, 3. szarvasmarha részére (tehén, ökör, bika és bivaly) ,,T“ jelzéssel szürkeszínben, 4. csikó, öszvér és szamár részére ,,C“ jelzéssel zöld szikben, 5. borjú és kecske részére ,,B" jelzéssel kék Színben. A takarmányjegyeket az állattulajdonosoknak háromhavonként személyes jelentkezéssel kell átvenniük. A hirdetmény felsorolja, hogy augusztus 16 24-ig az egyes napokon milyen kezdőbetűs tulajdonosok vehetik át a jegyeket ABC sorrendben. A takarmányjegyek megszerzéséhez szükséges az istállók ér vele szerint illetékes kerületi elöljáróság által igazoltatni az állatlétszámot és be kell mutatni a marhalevelet. A takarmányjegyeket a főváros által megbízott bármely takarmánykereskedő beváltja. Az állatlétszámváltozást (eladás, elhullás, levágás) be kell jelenteni. Ha az állatot Budapesten való továbbtartásra adták el, úgy a takarmányjegyet is át kell adni az új tulajdonosnak. Ha az állatot vidékre adták el, vagy levágták, avagy elhullott, a takarmányjegyet a takarmányalosztálynak kell beszolgáltatni. A tanács figyelmezteti az állattartókat, hogy a jegyeket rondcsan őrizzék meg, mert elveszett takarmányjegyeket újakkal nem pótolják. Aki a hirdetményen közzétett rendelkezéseket megszg£Ű vagy a takarmanyjzet másnak átengedi,feladja, vagy azzal bármily módon , viszszaél két hónapig terjedő elzárással és MK koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. A kihágásokat az államrendőrség bírálja el. — Jutalom a sokgyermekes francia családoknak. A francia akadémia, mint Parisból írják, az idén összesen nyolcvanezer frank dijat osztott ki sok gyermekkel biró francia családoknak. A legnagyobb dijat, ötezer frankot egy st.-jaquesi polgár kapta, akinek huszonegy, azaz huszonegy gyermeke VQ^ka BiáSfidik thiifit 26.00-érJ5Q0 fraaligt ketten kapták: egy tizenkilenc és egy tizenöt gyermekkel biró családapa. A többi jutalmat más, tizenkilenc család közt osztották föl. — Dohánypótlás. Dr. Istvánffy Gyula írja,: a Természettudományi Közlöny* most megjelent számában , tudva azt, hogy ma a dohánypótlékok gyártása és forgalombahozatala a kincstári dohányjövedék jogkörébe tartozik, tanácsokat adni a dohányt pótlására tulajdonképpen tilos dolog. A következő sorokban tehát csak a hamisításra használt anyagok fölött tartunk rövid történeti szemlét. Legkedveltebb dohányhamisító anyagok a rózsalevelek, a martilaputókönyü szattyu, azaz Tüss Hágót tortara), a burgundi répa (esetleg cukorrépán a savanyu meggy és a burgonya levele. AZ öngól dohánytörvény nagyon vigyáz a dohányhamizsitásra, olyannyira, hogy szigorúan tiltja a te nigeri-fű ficostera marina), továbbá a gyökerek, mohák s bármiféle levelek és szárított növények használatát. Persze hz arra utal, hogy ha a törvénynek kell védelmébevenni, a szegény füstölő emberiséget (hajdan persze másképpen volt), akkor ehhez az intézkedéshez bizonyosan alapot is szolgáltattak az élelmes dohánykalmárok. A németországi dohányadótörvény megengedi, hogy bizonyos százalék erejéig cseresznye-, meggy- és rózsaleveleket keverjenek némely dohányba. Nagy a gyanúnk, hogy ezta lehetőséget azután alaposan ki is aknázzák. Különben egész hosszú sors ismeretes a dohány hamisítására, vagy — mondjuk — pótlására szolgáló növényeknek, bár igazán-van, miként már kifejtettem, pótlásról nem lehetett szó régebbben, erre csak ma szorulunk rá a mai, sanyarú körülmények között így említik az irodalomban, hogy külföldön a hársfa, akácfa, diófa, napraforgó, kender, tölgy, sóska, gesztenyéje, fiellkáposzta, cikória, árnika, , mézkerek, Melilotus) stb. töveiéit sikerült kimutatni mint dohánypótlékot. A legutoljára említett Mililotus valamennyi közül kiválik bizonyos tekintetben, mert szárítva(elemes kumarin fejlődik benne (a friss széna illata) s így legalább némiképpen kellemesebbé teszi,a keveréket. Nem lesz talán fölösleges fölemlíteni azt is, hogy német források szerint nálunk állítólag a kukorica torzsájából (vagyis a kukorica nővirágzatából) kilógó hosszú bibeszálakat használják dohányféle áztatva a cigaretta dohány pótlására. A ibibeszálak, vagyis a kukorica-selymek, ahogy helyenkint hívják, lapítottak és csöveseik, s nem lehetetlen, hogy felszívják akár a dohánylevelet is. Magától értetődik, hogy az egész csak mendemonda. Amondottakkal kapcsolatban fölemlítem, hogy már azokban az időkben is, mikor a dohányról Európában még sejtelmük sem lehetett az embereknek, pipáltak már, mégpedig az ősikori barbár népek a martilaput szívták bronzpipákból. Igaz, hogy ez varázslatos mesterkedés volt s nem pusztán élvezetszerzés. De nagyon nehéz ám ezeket a fokozatokat elkülöníteni, mert mösgyéjfik összefut. Hiszen a mai Egyesült Atamoknak az északamerikai indiánusok előttélt őslakói már szintén pipáltak, de még mindig csak varázslat okából. A mai Minnesota államban fölfedezett vörös, faragható követtermő nagy hegyből látta el magát az i jegére, északi, kontinens népessége pipára valóval (etn catlinit). — Elfogott vasúti zsebmentszék. Pécsről jelentik : Az Eszék—Dombóvár közti vonalon a pécsi rendőrség a minap negyedízben rendezett razziái. A razzia sovány eredménynyel járt, ellenben rendőröknek sikerült elfogniok két notórius zseb- metszőt, akik hamisított katonai igazolványnyal bíztak. Az egyiknél — Dubnaul Antalnál — 1660 koronát találtak, amit az egyik utastól lopott el. A másik — Lakatos Sándor — 2100 koronájától fosztotta meg az utast, de a pénzt motozás közben kidobta az ablakon. A zsebmetszőket Pécsre hozták, hol a katonai rendőrségnek adták át őket, minthogy szökésben levő katonák. — Hadiárva siketnéma gyermekek fölvétele. Az Országos Hadigondozó Hivatal húsz ingyenes helyre hirdet pályázatot, amelyek az IzraelitaSiketnémák Országos intézetében töltendők be. Pályázhatnak 7—10 éves siketnéma fiú- és leány-hadiárvák felekezeti különbség nélkül. A felvett hadiárvák az intézetben teljes ellátásban, nullázásban, nevelésben és oktatásban részesülnek, amit azonban egyelőre csak egy évre biztosítanak. A hadiárva törvények képviselője által aláírt felvételi kérvényt augusztus 20-áig kell beküldeni az intézet igazgatóságának. Budapest, Vll., Bethlen-tér 2. — Tolvaj háziasszony, Kolozsvárról írják, hogy a Halom utcában levő Bányai-féle ház lakosai már éveken át panaszkodtak, hogy háztartásukat is valami rejtélyes tolvaj fosztogatja. Az eltűnt tárgyak értéke óriási arányokban növekedett és sá rendőrség hiába kereste a vakmerő tolvajt, amíg végre a napokban feljelentés folytán Boda Ferenc detektív házkutatást tartott a háztulajdonosné, Bányai Károlyné pincéjében, ahol rengeteg fehérneműt, ágyneműt és sok egyéb háztartási cikket talált felhalmozva. A lakók felismerték a cikkek nagy részében a tőlük ellopott holmikat és kiderült, hogy a háztulajdonosnő az évek folyamán több mint százezer koron értékű holmit tunítjde, iitott el lakóitól. A rendőrség folytatja az ügyben a nypi Sátás: MAGYARORSZÁG? Budapest, 1918. szerda, augusztus 38 /