Magyarország, 1919. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1919-03-01 / 52. szám
2 és a nagy megtiszteltetést, amelyet számára a püspöki méltóság jelentene, kijelentette azonban, — még gondolkozási időt sem kérve, ■— hogy nem fogadja el, mert minden ambíciója kimerült abban a közéleti munkában, amelyet évtizedek óta folytat és amelynek koronája és betetőzése volt a forradalmi eseményekben lévő szerepe és az, hogy a Nemzeti Tanács elnöke lehet. Ő tovább akarja szolgálni az ország és a Károlyi-párt ügyét és minden erejével részt óhajt venni a közeljövő politikai küzdelmeiben, amelynek célja megerősíteni a felszabadult Magyarországot és biztosítani a forradalom vívmányait. A köztársasági elnök meghajolt Hock János érvelése előtt. A Károlyi-pártban Hock János elhatározása, melylyel kitért a papi méltóság elfogadása elől, élénk rokonszenvvel találkozott, mert így továbbra is a párt élén maradhat és a Nemzeti Tanács elnöki állását is betöltheti. Hadirokkantak a miniszterelnöknél Berinkey miniszterelnöknél ma délelőtt megjelent az Országos Rokkantszövetségnek egy küldöttsége, amely a hadirokkant-, hadiözvegy- és hadiárva-közalkalmazottak ■ nevelően memorandumot adott át a miniszterelnök- játék, sérelmeiknek visszamenő hatálylyal való , sürgős orvoslását kérve. A miniszterelnök kijelentette, hogy kérésüket a jövő héten a minisztertanács elé terjeszti. Magyar törvényt töröl el a román tanács Mint megbízható forrásból értesülünk, a nagyszebeni román kormányzótanács egy hivatalos határozatban semmisnek nyilvánítította az 1915. évi XVIII. törvényt, amely a hazaárulók anyagi felelősségéről szól. A kormányzótar,Pécs kimondotta visszaható erővel, hogy érvénytelennek tekinti ezt a törvényit mindazokra a területekre, amelyek, jelenleg román imperium alatt állanak, valamint érvénytelennek nyilvánítja mindazokat a miniszteri rendeleteket is, amelyek későbbi időben ezzel a törvénynyel kapcsolatosan, vagy ennek következményeképpen bocsátottak ki. Kimondta egyszersmind a román kormányzó Netty írta: RADNÓTI JÓZSEF Nettyvel falun ismerkedtem meg. Egy, nervózus, prüszkölő ember felesége volt. Az ura vegyeskereskedésen kezdte és földbirtokosságon folytatta, hogy hol fogja végezni, nem tudom. Netty, aki négy polgárit végzett, tudott zongorázni és beszélt franciául,, előkelőség volt a faluban. Abból a felekezetitől, melyhez tartozott, kivüle csak a doktornét fogadta be a társaság. Netty érdekes asszonya volt és abban az időben, amikor én megismertem, szépnek is ■mondható. Negyvenegy éves volt, de legföljebb harminckettőnek nézték, ha nem volt otthon a lánya, aki tizennyolc éves, erős, fejlett, sudár szép lány volt. Netty gondoskodott róla, hogy keveset legyen otthon. Előbb Svájcba küldte intézetbe, azután Bécsbe. Én akkor vetődtem a faluba, amikor a lány nem volt otthon. A kártya nem izgatott, az italt nem bírtam, az urak társasága untatott, nem is tehettem egyebet, udvaroltam Nettynek. Csillogó szemekkel hallgatta, bizsergette ez az udvarlás, nemcsak szokatlan volt neki, hanem ismeretlen is. Férjes asszonynak falun ritkán klímáznak. Nem maradhatna titokban. Nekem időtöltés és szórakozás volt, neki soha nem érzett gyönyörűség és izgalom. Alig bírt magával. Egyszer unottan, ostoba és elcsépelt szerelmes frázist mondtam neki arról, milyen boldoggá tenné, ha meghallgatna. — A jövő héten három napra Bécsbe megyek a lányomhoz. Szép volna,ha maga is eljönne — súgta feleletül. A szeme ragyogott és nedves volt az ajka. Elmentem Bécsbe. Két nappal előbb utaztam el. Délben érkezett, vártam a pályaudvaron, abba a hotelbe szállt, ahol én laktam, úgy beszéltük meg, hogy ebéd után lefekszik pihenni, este színházba megyünk, azután együtt vacsorázunk. Félórával az ebéd után üzent értem, hogy menjek be hozzá. Izgatottan várt. Azt mondta ideges, nyugtákul, nem tudja, mit fog csinálni. Részeg az izgalomtól. Ránéztem. Megcsúnyult az izgalomtól. A vonásai megkeményedtek, furcsa volt, különös volt, szinte visszataszító volt ez az otthon érdekes asszony a szállodai idegenben. Nem tudtam jó lenni hozzá, egy kedves szavam nem volt. Olyan hideg voltam, hogy ő megrettent és valósággal felkínálkozott. Suttogva mondta: *— Borzasztó . . . én még sohasem csaltam meg az uramat . . . nem is tudtam . . . jaj. Istenem, úgy szerit a fűzöm... A viselkedése még jobban kiábrándított. Mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon. — Kérem,— mondtam ridegen, — kérem, ne zavartassa magát, vesse le a fűzőjét, én majd addig kimegyek a folyosóra. Kimentem. Három p perc múlva már hangzott: szabad. Még rémesebb volt. Időses volta, hosszú falusi ápolatlansága, kövérkés petyhüdtsége, melyet addig nem vettem észre,vagy legalább is nem akartam meglátni — mind kiütközött rajta. Napbarnított arca volt, melyet máskor érdekesen festett pirosra a kicsattanó egészség. Akkor az arcszíne is megváltozott. Minden eltorzult rajta, mintha megverte, megbabonázta volna az izgalom. Megborzongtam és ő szegény észrevette raj- tana ezt a fázós ijedtséget. Hirtelen halvány lett, sárgás, vértelen. A profilját fordította felém, kemény, férfias vonásokat láttam. Azt hittem, egy feltámadt csúnya, római gladiátorral vagyok egy szobában és ő azt várja, hogy megöleljem.Hangja is rekedt, reszelés lett az izgalomtól. Azt mondta, a szíve oly erősen dobog, hogy nem bírja ki, tegyem oda a kezemet. Nem nézhettem tovább. Elővettem az órámat, három óra volt. Hirtelen kijelentettem, hogy fontos dolgom van, nehéz ügyeket kell elintéznem, mennem kell, este hét órára visszajövök érte, hogy színházba vigyem. Összeszorította a fogát, nem felelt. Elmentem. Este hét órakor a portás egy cédulával fogadott. Ez volt ráírva: Sajnálom, hogy nem mehetek önnel színházba. Lányommal vacsorázom az intézetben és nála töltöm az éjszakát. Utazzon haza. Sebaj. Sebaj, mondtam én is és szót fogadtam. Amikor csomagoltam, bejött a szobalány és elmondta, hogy sínagysága egész délután a díványon feküdt és hangosan sirt. MAGY A 310 R SZ A G Budapest, 1919 szombat, március 1. tanács, hogy mindazok, akiket ennek a törvénynek rendelkezései sújtottak, vagyis akiktől hazaárulás miatt vagyonukat elkobozták, régi jogaikba teljes mértékben visszahelyezi. A határozatot Mária Gyula irtadás végrehajtásával a kormányzótanács igazságügyminiszterét, Lázár Aurélt bízták meg. Az antant népszavazást rendel el Német-Csehországban Ez a döntés nagyfontosságú Magyarországra nézve — A szavazás alatt angol és amerikai csapatok szállják meg az egész területet — Örsz-délszláv háború veszedelme — Önálló rajnai államot alakítanak Budapest, február 28. A békekonferenciának Magyarország sorsára nézve is nagyfontosságú döntését jelentik Pakisból. A gazdasági konferencia amerikai delegációja ugyanis a német-esdi bizottság meghallgatása után azt indítványozta, hogy Német-Csehországnak s a cseh-szlovák államhoz való csatolását a népszavazásig tartsák függőben. Az amerikai delegáció erélyesen követelte, hogy a népszavazás minden agitáció nélkül történjék és ebből a célból azt indítványozta,hogy Német-Csehország egész területét a csehfürdőtől Troppauig amerikai és angol csapatok szállják meg. Az angolok hozzájárultak ehhez, majd később némi habozás után a franciák is. Ezt a döntést azért fogadjuk nagy megnyugvással, mert Magyarország területi kérdésében is prejudikál. Reményeink annál kedvezőbbek, mert a döntést az amerikai delegátusok vitték keresztül, akik Magyarország ügyeiről is személyesen tájékozódtak. . A versaillesi haditanács már közölte a békekonferenciával,hogy milyen megállapodásra jut lettest magyar iéá a román Csapatok közt Erdélyben létésitendű Semleges- zóna ügyében. A konferencia helyeselte a megállapodást, de annak részleteitmég nem ismerik. Az olasz-jugoszláv viszály immár annyira kiélesedett, hogy már komolyan számolnak a két szövetséges közli háború kitörésével. A háborús veszedelmet az tette imminenssé, hogy a délszlávok Laibachból kiűzték azt az olasz katonai miszsziót, mely a fegyverszüneti szerződés értelmében a vasúti forgalmat és az élmiszerszállítást ellenőrizte. Az olaszok erre azzal feleltek, hogy teljesen elzárták a határt. A szerbek a legnagyobb terrort fejtik ki az olasz nemzetiségűekkel szemben, az olaszok pedig a jugoszlávok katonai fenyegetését a békeértekezlettel szemben elkövetett zsarolásnak mondják. A tény az, hogy a két nemzet közötti megszakadt a viszony és valóságos hadiállapotban vannak. A békeértekezleten most arra gondolnak, hogy esetleg pénzügyi megtorlással vagy gazdasági bojkottal hűlik le a két nemzet háborús kedvét. Az öt nagyhatalom tizesbizottsága tegnap elfogadta azt a javasltot, hogy önálló rajnai köztársaság is létesüljön és ez mindaddig a népszövetség védelme alatt maradjon, amíg Németország akár- térítést meg nem fizette. Ennek az időnek elteltével a rajnai vidék maga dönthet afelett, hogy akar-e Németországhoz csatlakozni. Franciaország beleegyezett ebbe a megoklásba és így valószínűleg abékekonferencia is el fogja fogadni. Olaszország hír szerint2 milliárd kártérítést fog követelni Ausztriától és pénz helyett természetben veszi azt majd igénybe. Hir szerint Ausztria épületfával fogja leróni az összeg egy- harmadrészét. . Budapest,február 28. J A belföldön is szállítási igazolványt kell az élelmicikkek szállításához. A kormány a közélelmezési hivatal hatáskörébe tartozó élelmicikkek szállítását újabb rendelettel szabályozza, és meg- változtatja a szállításokhoz szükséges igazolványokat. A hivatalos lap mai számában közölt rendelet szerint vasúton, hajón vagy közforgalmi gépkocsin a város vagy község területén kívül eső helyre mind a polgári, mind a katonai forgalomban csak a rendelettel evégből rendszeresítet szállítási igazolvánnyal szabad szállítani a következői cikkeket: búzát, rozsot, kétszerest, árpát, zabot, tatárkát, kölest, tengerit, burgonyát, valamint az ezekből emberi táplálkozás céljaira előállított mindermemii őrleményt; továbbá a leolt sertést — akár egészben,’ akár feldarabolva — min-: .lennemii sertésterméket, baromfizsírt, margarint, ételzsírt, marhazsírt, állati faggyút és mindennemű szalámit, valamint mindennemű kávét (pörköltkávét, gyöngykávét, hadikávét, kávépótlékot) és malátává vét, végül kizárólag a belföldi forgalomban a fogyasztási cukrot is. A külföldre való szállításhoz külön igazolvány szükséges. Magyarország határain kívül eső helyre podgyászként az utas háromnapi személyes szükségletét meghaladó mennyiségben élelmiszert csak az Országos Közélelmezési Hivatal írásbeli engedélyével szállíthat.