Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-01 / 116. szám
MAGYARORSZÁG * Budapest, 1919 szerda, október 1. Hadik János tárgyalásai * Azokkal a hírekkel szemben, mintha Hadik János gróf, Budapesten politikai tárgyalásokat folytatott volna, illetékes helyen megállapították, hogy Hadik Jánost budapesti tartózkodása alatt politikai ismerőseinek egy része felkereste ugyan, de a velük folytatott beszélgetéseknek nem volt tárgyalás tellegük, annál kevésbbé, mert ezidőszerint Hallek nem kíván politikai akcióban résztvenni. Hadik gróf ma délben seregélyesi birtokára utazott vissza. * A balti tartományok kiürítése fenyegető jegyzék Németországhoz — Goltz tábornokot visszahívták Berlin, szeptember 30. Naudens tábornok jegyzéket intézett a német kormányhoz a balti tartományok kiürítése ügyében. A jegyzék egyebek közt ezeket mondja: A’ szövetséges és társult kormányok kijelentik, hogy addig az időpontig, amikor megállapíthatják, hogy igényeik mindenben kielégíttetnek, nem vehetik figyelembe a német kormánynak Németország élelmiszer- és nyersanyagellátására vonatkozó indítványai egyikét sem. Ennek következtében utasítást adtak, hogy ez indítványok egyikének se adjanak helyt. Egyebekben a szövetséges kormányok azokat a pénzügyi , könnyítéseket, amelyeket a német kormány a szövetséges kormányoknál vagy azok állampolgárainál el akar érni, meg fogják tagadni. Ha a német kormány továbbra sem teljesíti kötelezettségeit, akkor a szövetséges hatalmak minden nekik szükségesnek látszó intézkedést megtesznek, hogy biztosítsák a fegyverszüneti szerződés említett rendelkezéseinek teljesítését. A balti tartományok kiürítésére vonatkozó jegyzékről azt írja a félhivatalos Deutsche Allgemeine Zeitung, hogy a német kormány sem kísérli meg azt, hogy ellentétbe helyezkedjék az általa elfogadott egyezménnyel, és ezt az intézkedések egész sorával bizonyítja. . Ilyen körülmények között remélhető, hogy azokat a kényszer Egy titok írta: KRÚDY GYULA Utazásaim közben, egy vidéki állomászárótermében nagy vasúti kupé lefüggönyözött lámpása alatt hallottam ezt a történetet egy kövér, ravaszdi, bakatorszagú, bundás, lábzsákos, virzsinaszivart élvezettel füstölő úriember mesélte valakinek, ismerősének, amikor egy név szóba kerül, mint egy hal ugrik fel a folyosón . » , Azt hiszem Nozdroviczkyről volt szó. Némely részletet talán elrejtettem már a történetből. Éjszaka volt. Mindenkinek megvan a maga elgondolkozni valója. I — Tíz évig tartott a válópöre, belevénültünk mind a tetten, ügyvéd is, kliens is. Sokáig nem bírtunk a menyecskével. — A hallgató valamit közbeszólt: ^ — Hogy híres verekedő volt? — A legutrább ember volt. Mindenkit megvert a vármegyében. Fogadásból akárhányszor belelőtta lábába, kezébe. Meggörbítette az ezüstforintost. Választáskor az ellenpárt zászlórudját a korlesek hátán tőte össze. Megette a borospoharat. Télen megfürdött a befagyott Tiszában. Akárbény asszonynak, lánynak eltörte az ujját, aki nem akart engedelneskedni- De Karolinnal még ő se birt. Egyszer, lovasember jött a falujából értem. Jönnék azonnal, nagy baj van. Az ügyvéd aneg az orvos a mi vidékünkön mindig készen volt arra, hogy szekerezni, szánkózni kell. Az orvos vitte magával a másvilágot, az ügyvéd rátette kezét az ittmaradt világra. Az ügyvéd fogalmazta a végrendeletet, az orvos iveit a tanú. Összeölelkezve jöttek haza a torról, mert ők soha sem halnak meg. — Mi baj van? — kérdeztem a lovasembert.— A tekintetes urat kell kiszabadítani.. Akkor már issfifilelti Nozdroviczkyné furcsa szokását. Rázárta az urára az ajtót. Napokig, néha egy hétig. Az ablakon át adott neki enni. Amíg kibékültek. Estefelé érkeztem abba a bizonyos faluba. Farkasorditó tél volt. Ilyen időben még a nagylábujját sem dugja ki a paraszt a dunyhaálól, de az ügyvédnek utazni kell. A kúria, — még valódi kúria volt, — csendes, csak a kutyák ugatnak, áruig megismernek. Köhögtem, káromkodtam. Nozdroviczky sehonnan sem kiált segítségért. Benyomulok a házba. Ismertem itt a járást, hisz a lakodalmon is itt táncoltam. Az ajtók engednek, nyílnak. Végre a hálószobába érek. Karolni keresztbevetett lábakkal Ül a kandalló előtt. Vörös haja, szürke szeme, friss szája, piros és jószagú, mint egy őszi reggel, amikor az ember szüretre készülődik. Még a bajuszkája és horgosorra is tetszett. Az ilyen asszonyoknak mindig lóháton kell ülni, agarak után nyargalni, veres kutyabőr-keztyűt viselni. Igaz, hogy a kúria falai tele voltak Karolin hozományaival, lovagló-ostorokkal és régi angol metszetekkel, amelyeken lordok és ladyk a falka megött lovagolnak, nyakukat szegik a vízmosásban. — Gyere ki, — szólt Karolin, valamely láthatatlan személyhez, — itt van az ügyvéded. — Gyere ki, ha mersz, te gazember, —folytatta Karolin és egy huszármordályt az ágy felé tartott. Hosszas könyörgésemre elhagyta a szobát, Nozdroviczky akkor kibújt az ágy alól. Leverte a ruhájáról a port, kifújta magát, a karomra tette a kezét. — Két nap s két éjszaka őrzött itt a bestia, — szólt fuldokolva a rettenetes ember. Vérbeborult szemmel, bikadühösen ütött az asztalra . — Ezt nem lehet tovább tűrni, holnap beadjuk a válópört, fiskális. Egy ablakon át szöktünk és a határcsárdáig jurgunk. Megindult a válópör. A régi világban a bíróság mindent megkísérelt, hogy a válás ki- mondása előtt, kibékítse a házasfeleket. A mi törvényszékünknél az öreg Kornis bíró azt a szokást tartotta, hogy a válni készülői házasfeleket magukra hagyta." Rendesen rájuk zárta az ajtót valamely szobában. És csak egy-két óra múlva kérdezte meg tőlük újra, hogy fenntartják-e válási szándékukat. Az ember esendő. Sok férfi, asszony beadta a derekát ennek a módszernek. Hiszen több-ényire hónapokig nem látták egymást a találkozóig. Az asszony is megszépült ezen idő alatt, a férfi is megéhezett. Nozdroviczkyékat a Zöldfa-fogadó vendégszobájában békítgette Kornis biró úr. Rájuk zárta az ajtót, ő maga pedig átballagott a közeli úri kaszinóba. Esteledett, mire a tarokkot abbanhagyta. Intett nekem. „Gyerünk, ügyvéd úr, nézzük meg a halálosan gyűlölködőket. Tizet teszek egy ellen, hogy a világszép Karolin megbékítette válni, készülő urát." Ezzel benyitunk a numero 8-ba. Karolint egyedül találjuk. — Hol van Nozdroviczky? — kérdé a biró. — Az ágy alatt, — feleltem én. Valóban, ismét odamenekült a szegély Nozdroviczky a felesége elől. Esze ágában sem volt elválni. Talán tízszer adtuk be a válópert, ötszer húztuk ki Nozdroviczkyt az ágy alól. Amíg végre valahogy, sikerült a dolog. De Nozdroviczky élete végéig nem tudott leszokni az ágy alá való fekvésről. A következő felesége már azért vált el tőle, mert Nozdroviczkij mindig az ágy alá hívta. Ott is halt meg, szegény ember, gutaütésben, az ágy alatt. A kövér ügyvéd elhallgatott. Némelyek nevettek, mások elgondolkoztak. Ki látna kele a házasának életébe? rendszabályokat, amelyekkel Németországot megfenyegetik és amelyek Németország romlását jelentenék, a blokád felújítását és az élelmiszerbehozatal meggátlását nem fogják valóra váltani. Von der Goltz tábornokot, mivel az a törekvése, hogy a csapatokat a balti tartományokból való visszavonulásra bírja, eredménytelen maradt, végleg visszahívták. A kormány megállapodott a zsidó hitközséggel Megszűntek a pagnmhercek Budapest, szeptember 30. (A Magyarország tudósítójától.) Friedrich István miniszterelnök felkérésére tudvalevően Polónyi Dezső volt országgyűlési képviselő tárgyalásokat kezdett a budapesti zsidó hitközség vezetőivel, majd Friedrich személyesen tárgyalt több ízben Kohner Adolf báróval, Székely Ferenc udvari tanácsossal és Lederer Sándor dr.-ral, mint a hitközség képviselőivel. E tárgyalások eredményre is vezettek. Bizonyos megállapodások létesültek a kormány és a hitközség között, amelyeknek már most is megvan az a hatása, hogy a Friedrich-kormány erélyes utasítására a vidéki hatóságok gátat szabtak a zsidóüldözések féktelenségeinek s a hitközség vezetőinek megállapítása szerint azóta súlyosabb irányai rendzavarások nem is fordultak elő. Megkérdeztük Székely Ferencet, az egyik deputátust e tárgyalásokról, aki a következőket mondotta el: — Friedrich miniszterelnök úr azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy mi jelöljük meg ama kéréseinket, amelyeknek teljesítése alkalmas lenne a nyugalom helyreállítására. Friedrich miniszterelnök úr kérelmeinket honorálta is és megígérte azok teljesítését. Igen természetesen ez a megvalósítás nem történhetik meg huszonnégy n év alatt, hanem csalá fokozatosan, úgy, ahogy azt a szükség kívánja és a lehetőség megszabja. Megállapíthatom, hogy amióta e tárgyalások folynak, megszűntek a vidéken, beleértve természetesen a Dunántúlt is, a pogromheccek. Igen természetes, hogy szórványosául itt-ott előfordul egy-egy erőszakoskodás vagy visszaélés, ezt azonban a kormány szaldójára nem írhatjuk. Minden okunk megvan tehát arra, hogy bízzunk a Friedrich-kormány idei vonatkozó ígéreteinek komolyságában. Kohner Adolf báró a „Magyarország'4 tudósítója előtt a Székely Ferenc nyilatkozatán hoz a következőket fűzte: — A megállapodás tényleg megtörtént. Ne tessék azonban ezt hivatalos kompromisszumnak tekinteni, hiszen mi feljogosítva nem érezzük magunkat arra, hogy az egyetemes magyar zsidóság képviseletében paktumot kössünk. Minket, mint a budapesti zsidó hitközség vezetőit, keresett fel, illetve kerestetett fel a miniszterelnök úr és ilyen barátságos megállapodást létesítettünk nem a zsidóság megbízásából, hanem csak annak érdeké- ben. Mi nem politizáltunk, egyszerűen csak lelkiismeretünk parancsa szerint mindent megtettünk, hogy hitsorsosaink súlyos helyzetén segítsünk. Különböző lapokban felmerült az a hír is, mintha e megállapodásnak pénzügyi pontjai is lennének. Kérem cáfolja ezt meg, financiális kérdésekről közöttünk szó sem lehetett, hiszen mi nem képviseltünk senkik a pénzvilágot a legkevésbé. Budapest, szeptember 36l Ukránja nem mond le Keletgaleiáról A szécsi ukrán sajtóiroda jelenti Kamenec-Podolszk I ból hivatalosan: A leghatározottabban valótlan-nak nyilvánítjuk azt a hírt, hogy az ukrán direk- tórium Keletgalicia dolgában kijelentette érdektelenségét, vagy hogy Pgiljura lemondó nyilatkozatot tett. Az ukrán népköztársaság kormánya senkinek sem adott meghatalmazást arra, hogy a Lengyelország felé eső határ dolgában megállapodást kössön, az az okirat tehát, amely Keletgalciáról való állítólagos lemondásunkról szól és amelyet Padereiwski lengyel miniszterelnök egy párisi antenjubast lendített, ▼agy-koholmány, vagyi hamisítvány. "