Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-03 / 117. szám

• ..... . .. . Jmm­y­r Deimirát: Mánem MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1919 OKTÓBER 3. PÉNTEK XXVI. ÉVFOLYAM 117. SZÁM A gerinc Elhalasztódott­­a demokratikus blokk megalakulása. Nem hiúsult meg, csupán elhalasztódott, mégis dőreség volna azt hinni, hogy a — remélhetően — csak hét hány napos terminus változtatás nem több, mint egyszerű időrendi és technikai el­­tolódás. A demokratikus blokk akkor sem alakult volna meg túl korán, ha megalakul már egy hónappal ezelőtt. Az ismételt halogatás csak fölöslegesen növeli a köz­ életi idegességet és feszültséget. Most nem élünk rendes időket, ami­­kor körülbelül mindegy volt, hogy politi­­kai pártoknak egy koalíciója pár héttel korábban vagy későbben létesül. A béke­­kötés előtt álló országnak minden perce döntően fontos. Sem parlamentünk, sem törvényesen elismert kormányunk nincs. Nem élünk végleges álomformában, alkot­­mányunk viszont­­ háromféle is, a király­­ságbelinek maradványából, a Károlyi­rezsim úgynevezett néptörvényeiből és Friedrichék rendelkezéseiből tevődik ösz* sze — háromféle, vagyis igazán egy sem. Hogy a győztes hatalmak — akik már Bulgáriával mérik össze a diplomáciai tár*­gyalás fegyvereit — velünk a békekötés* ről törvényesen vitatkozzanak, ahhoz nem­­zetgyűlés kell és olyan kormány, amelyet a nemzetgyűlés többsége választott. A legnagyobb technikai sietséggel is három hónapot jelent ez és ma még mindig nem vagyunk első napján a három hónapnak. Mindez mérhetetlenül elkedvetlenítő. Súlyosan elkedvetlenítő, mégsem végleg csüggesztő. Hitünk, mely nélkül élni, a holnapnak nekiindulni sem lehetne, hogy az utolsó percben mégis csak jelentkezik a nemzetfenntartó erőnek az a géniusza, a magyarságnak az az ősi politikai zsenije, amely átülvezette ezt az országot tatár­ katasztrófán, török és német uralmon. A bolsevizmus egyenlő Mohácscsal , de Mohácsot túléltük. Tigrisként kell most talpára ugornia annak a demokratikus pol­­gárságnak, amely a győztes antant előtt egyedül vállalhatja, hogy újra a nemzeti élet dicsőségére emeli a háborúban meg­vert, forradalmak által is elszomorított magyar népet. Persze nem a régi, hitelét vesztett Lloyd*klubbeli álliberalizmus tig* riserkölcseire gondolunk, de arra a társa* dalmi és gazdasági megértéstől emelke­ dett demokráciára, amelyért milliók hull* tak Flandriában, Lengyelországban,­ Szí­riában és mindenütt és amely „in hoc signo vinces“*e lett a győztes hatalmak* nak, velük együtt a fejlődő egész világnak. E világáramlás közepette mi sem lehetünk csöpp fekete sziklasziget. Végzetesen buk*­nánk, ha erre törekednénk, mint ahogyan Kun Béláéknak is dicstelen nyomorúság* gal kellett pusztulniok, mert egymaguk* ban őrjítő ellenzékben voltak az egész világ erkölcsi és gazdasági rendjével. ■ ■ -■ 11.......... — 1 ........... ■■"■-■■Hiiiii ■■ Percig sem szabad tovább késleked* nünk. Formailag is ki kell alakulni annak a politikai szövetkezésnek, amely hű kife­­jezője az ország gazdasági, értelmi és er­kölcsi gerincének, a demokratikus polgár* Budapest, október 2. (A Magyarország tudósítójától.) A Fried­­rich-kormány, mely mint ismeretes, minded­dig igazi programot nem hozott nyilvános­ságra, úgy halljuk, most szándékozik részlete­sebb programmal a nyilvánosság elé jönni. Friedrich István és társai a napokban elké­szültek ezzel az új programmal, amelyet hoz­zászólás végett megküldöttek több, a kor­mányt támogató politikusnak is. A legköze­lebbi napokban a keresztény blokk értekez­lete elé viszik és azután nyilvánosságra hozzák. Az új program lényegében nem igen tér el a harmadik Friedrich-kormánny megala­kulásáról Clemenceauhoz intézett jegyzék tar­talmától. Nagyatádi Szabó István nyilatkozata A liberális blokk formális megalakulását a tegnapi tárgyaláson történtek egyelőre el­odázták. A blokk programját ugyan az érte­kezlet résztvevői a kibontakozás alapjául elfogadták, a csatlakozás kérdésénél azonban váratlanul meglepetés érte nagyatádi­­Szabó Istvánnak azzal a kijelentésével, hogy pártját a vidéki párt híveinek meghallgatása nélkül nem kötheti le a blokk számára. Ezzel a libe­rális blokk eredeti tervezete egyelőre meg­hiúsult és új tanácskozások váltak szük­ségessé. Kérdést intéztünk erre vonatkozólag Szabó Istvánhoz, aki álláspontját a követke­zőkép fejtette ki a."Magyarország munkatársa előtt: _ — Addig, m­íg vidéki párthiveimmel meg nem beszélem a kooperáció, illetve a blokk kérdését, a Blokkba nem mehetek be. Ilyen értelmű nyilatkozatot tettem és kellett is tennem, mert pártunk tagjainak az az álláspontja, hogy lekötnünk nem szabad magunkat, minden politikai akcióban függet­lenül kell állnunk és önállóan kell a m­eg­­kezdett úton haladnunk. Ez a blokkhoz való csatlakozás megtagadását jelenti. Nem zárja ki ugyan a jövőben való együttműkö­dés lehetőségét, de egyelőre ezt is alig hiszem. •­­ Nem kell azonban ebből azt a kö­vetkeztetést levonni, mint hogyha én ne lát­nék szívesen minden olyan alakulást, amely a mostani lehetetlen kormányon és kor­mányzati rendszeren nem kíván változtatást. Eddig szól nagyatádi Szabó István nyi­latkozata, amiből világosan kiderül, hogy az Országos Kisgazdapárt vezérének állásfogla­lása nemcsak tárgyi, de személyi kifogásokon is alapszik. Szabó István pártja függetlensé­gét a választások időtartamáig akarja meg­súgna­k. Enélkül előre nem jutunk, csak veszteglünk. Megállni pedig — egy egész világ serény menetelésének közepette m­egy azzal, hogy: lefekszünk, elterülünk, meghalunk, tartani, mert új választásokba bármikor is önállóan óhaj belemenni. Ezenfelül a sokoro­­pátriai kisgazdákkal való szövetkezés vagy együttműködés terve még mindig kísért. Is­meretes, hogy néhány héttel ezelőtt a két gazdapártot felszólították, hogy hassák végre a fúziót és ne szakítsák szét a kisgazdák tá­borát és pártját. E felszó­­lásnak a két párt vezetősége eleget is tett. A fölszó­lás következtében tárgyalások indul­tak meg, amelyen a sokorópátkai kisgazdákat Rubinek Gyula földmivelésü­gyi miniszter, az Origo volt igazgatója és a nagybirtkosok har­cos vezére képviselte. A tárgyalások a legkez­­detlegesebb stádiumban meghiúsultak, mert a tárgyalások feltétele kimondott és elhatározott erőszakos vidéki propagandát nagyatádi Szabó István ellen sokoropátraiak és a Hangya el­lenőrei nem tartották meg. Könnyen lehetsé­ges, hogy Szabó István ez okból sem köti le magát a liberális polgári blokknak. Személyi differenciák nélkül el sem kép­zelhető Magyarországon a megoldás, ami ez­úttal sem maradt el. A liberális blokkot kezde­ményező egyik polgári párt legutóbb minisz­terviselt vezetője és nagyatádi Szabó István között a második Friedrich-kormány idején állandó nézeteltérés volt. Sőt, beavatott poli­tikai körük­ben azt is tudják, hogy nagyatádi Szabó Istvánnak a harmadik Friedrich-kor­­mányban való részvételét ennek a politikus­nak az állásfoglalása hiúsította meg. A két hadilábon álló pártvezér egy blokkban nem maradhat meg s ennek a konzekvenciáit vonta le maga számára nagyatádi Szabó István. A liberális blokk ilyenformán tegnap nem alakult meg,­­ de azok, akik szívükön vi­selik az ország sorsát, és kibontakozás érde­kében dolgoznak, nem hagyják abba tervü­ket, tovább folytatják akciójukat és­ kivárják azt az időt, amíg a pártvezérek végre mégis annak a belátására jutnak, hogy az­ ország ér­dekében meg kell hoznijuk minden áldozatot és nem szabad egy sikerrel kecsegtető alaku­lásnak nem nagy­ fontosságú dolgok miatt meg­hiúsítani. Feloszlik a Liberális Polgári Párt Értesülésünk szerint a „Liberális Polgári Párt“ néven nemrégiben alakult politikai párt mai választmányi ülésén foglalkozik a párt helyzetével és előreláthatóan kimondja fel­oszlatását. A liberális polgári párt tagjainak nagy része a demokrata párthoz fog csatla­kozni. Az exponált pártvezérek, így Baloghy Ernő, Vős­? János dr. és mások párton kívü­l Újra elkészült a kormány programja Miért halasztódott el a liberális blokk megalakulása ? Szabó István tárgyalásai Szabó Istvánnal Egyes szám ára 10 fillér

Next