Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-09 / 122. szám
/ Budapest, 1919 csütörtök, október, MAGYAEDEBZAG A belgrádi kormánynyal szerződést kötöttünk Élelmiszer és gabona a megszállott területekről . Az első szállítmány 54 millió értékű liszt, zsír, tengeri, disznó és bab Budapest, október 8. (A Magyarország, tudósítójától.) A „Magyarországi" néhány nap előtt hírül adta, hogyTemple Rezső közélelmezési államtitkár egybizottság élén Belgrádba utazott, hogy befejezze azokat a tárgyalásokat, amelyeket abból a célból indítottak meg, hogy a szerbek által megszállott területekről élelmiszereket kaphassunk. Temple Rezső tizenkétnapi belgrádi tartózkodása alatt Kramer dr. kereskedelmi miniszterrel, Bukseh közélelmezési miniszterrel, Zveklavulovits dr. pénzügyminiszteri államtitkárral, Szlokár Iván dr.-ral, a kereskedelmi minisztérium külkereskedelmi szakosztályánakvezetőjével és Olip dr.-ral, a belgrádi Haditermény vezérigazgatójával folytatott tárgyalásokat, ezekben a tárgyalásokban részt vettVajda Sándor, a Magyar Haditermény igazgatója és Strausz, a Haditermény főtisztviselője, aki a Haditermény megbízásából a megszállott területeken dolgozik. A tárgyalások kedvező eredménnyel értek véget és a jugoszláv kormány tagjaival történt megállapodások jelentékeny mennyiségű élelmiszert biztosítanak Magyarországnak. A szerződés jelentőségét emeli az is, hogy olyan állammal sikerült megállapodást létesíteni, amellyel tulajdonképpen még hadi állapotban vagyunk. A Temple által megkötött szerződés értelmében a megszállott területekről közel 360 millió korona értékű, különböző élelmiszert és gabonát kapunk, kisebbnagyobb mennyiségekben, különböző időkben és különböző transzportokban. Az első szállítmány közel 54 millió korróna értékben indulásra készen van: liszt, zsír, tengeri, disznó és bab. A vételárt idegen valutákban kell fizetni. A belgrádi kormány a szállítási nehézségek megszüntetése tekintetében is nagy előzékenységet tanúsít és ebben támogatja a román katonai parancsnokság is, amely szintén arra törekszik, hogy a megszállott területekről élelmiszerek legyenek szállíthatók. A szerb kormánnyal megkötött szerződés ügyében tegnap este értekezlet volt a közélelmezési minisztériumban, amelyen részt vett Ereky közélelmezési miniszter, Temple Rezső államtitkár, Prager Pál, a Haditermény igazgatója és Vajda Sándor igazgató. Az értekezleten letárgyalták a szerzdésbeli megállapodásokat s a közélelmezési miniszter már érintkezésbe is lépett a pénzügyminiszterrel az első szállítmánynak finanszírozása végett. A Belgrádban járt bizottságnak egyik tagja, Strausz, még ott maradt, hogy a további szállítások lebonyolítása körül segédkezzék. meg is ijedtem, mert élő medvét eddig csak menazsériákban volt szerencsém szemtőlszembe láthatni. " Az egyszeri csíki góbé is azt mondta a fiának, mikor havaslásra terelte a fiú a riskát, hogy: Ha netán talantén medvével tanálkoznál Bertók, köszöntsd ám ötét, mert fültőn ken az öreg... Hát én is azt gondoltam most magamban, hogy ha véletlenül medvével hozna össze a balszerencse, én is levenném előtte fejemről a szurtos panamát, mondván illő hódolattal: Dicstessék a Jézus, nagyuram! Hogy szógál a becses egészsége? Az ég tudja, hogy mint aféle lehiggadt filológus, már hol és meddig repülhettem most a fantáziámmal... Nem is vettem észre, hogy Boldi bá vagy száz lépésnyire elmaradt tőlem. A hatvanban gázolt már szegény és elég tekintélyes pocakot eresztett a juhtúrós gancán pieg a katrabucán és a krigli sereken; hát egy kicsit leviselte őkérmét most a háromórás túra. No, majd utolér, vigasztaltam magamat, míg be nem értük a vaddisznós helyet. Nagyobbacska rét, a réten jókora szalmakazal, ezen túl félholdas burgonyaföld terült előttünk, odébb pedig egy fenyvessel körülvett és mindenféle bozótokkal át- meg átszőtt pocsolyaszerű vízállás volt. A kaszáló és a krumpli alighanem valamelyik vadőré lehetett, mert egy deszkákból tákolt, bicskatetejű szénagyűjtő-pajta is támaszkodott a mohás gerinchez. Leültünk a pajta tövébe. Öreg cimborám ebben a vadonszerű csendben alighanem érzelmi aktivitásba lendült, mert hallgatott. Vagy egy félórás hallgatás után végre lére bocsátotta a szavát. Természetesen a régi vadászkalandjai kerültek terítékre. Ismertem a ténsurat: tövig hazug emberré lett, mikor belesüppedt a vadászati élmények elmondásába. Ilyenkor minden huncutság a lelkére fért. A ligetes hegyoldalon még virított az epilóbium és rikoltozott a húros rigó, hát könnyen nyeregettem a homériádákat holmi fekete nyulakról, repülő őzökről és a bodza tetejéről általa lepuffantott griffmadárról. Néha nyögtem ugyan a kegyetlen füllentések hallatára, mert olyan zoológusnak ismertem Boldibát, aki alig tudta volna megállapítani, hogy, a mókus róka-e, vagy aróka mókus-e. Aztán megint elhallgatott a ténsor. A konyakos fiaskó még félig volt, ezt kezelte és észlelte magán a közvetlen hatásokat és kapdosott a szeme az egymásba simuló, összeboruló ősfákon. Én is elmerültem a szent magány idegzsongitó gyönyöreibe. Eszembe jutott a Petőfi-vers: Testi szemeimetbehunyom és lelkem szemeivel nézek . . . Alig hallottam, mikor a ténsor mormogva elköszöntött tőlem: — Jóéccakát pán velkomozsnyi! Megyek kicsikét ide a kazalkába aludni, hogy mire megjön a szvínya, ébren legyek, — mondta zsákját, fegyverét bal karjára akasztva, az ürülőfélben levő fiaskót meg a hóna alá szorította, aztán bevackolta magát a szénakazalba. Sorsára bíztam Nimród epigronját. Én sokkal családiasabb éjjeli menedékhelynek véltem a szénás pajtát, az ott heverő létrát tehát a nyitva levő felső ajtóhoz támasztva, felmásztam a hiúba és végigdültem az illatos alomra. Néhány perc múlva el is aludtam. Nem tudom, hogy mennyi ideig alhattam már, mikor rekedt kiáltások kergették el pilláimról az álmok angyalkáit. A ténsur kiabált: ^ *'"r r I — Szvata Marija . . . Moja maminka. * , To je medved ecsemuram! —ordította teleszájjal a ténsur. . ? ! ; Kinéztem az ajtón. A látványtól minden idegszálam reszketett: a ténsur karla mellett, közvetlen közelében egy vörös flim medve meg egy sáros, iszapos vadkan verekedtek. A hold éppen rájuk szolgált, ki lehetett venni tisztán az alakokat. Egyikből is, a másikból is ömlött a vér. A ténsur pedig kiabált és deliriumában a mackóhoz dobta a konyakos fiaskót. -r.i öt, vagy tán tíz percig tarthatott a mérkőzés, mikor a kan összeroskad és hörögni kezd, a vörös fene pedig elvált a pocsolya felé. És ekkor csuda történt: durranást hallottam. Boldizsár bácsi elsütötte a medve által jóformán kizsigerelt disznóra a puskáját . * . A hold sápadt sugarai átszövődtek a fonnyadt lombokon. A szellő is lélekzetre kapott. Hullottak a levelecskék. Beszélgettek az erdei Oreádok. Sok-sok fehér árnyék libegett az álétt fák alatt. És ott domborodott a harmatos tenyéren egy koromszerű tömeg. A vadkan. A Szutor bácsi áldozata. A bal szemébe fúródott a golyó. És pedig csupavéletlenül. Ezóta hiszek a csudákban. Boldi bácsi pár hét múlva kiheverte ezt a kis strapát. A felesége kikente hátából az ijedtség bacillusait. Ma már megint jóízűen gyomrozza a juhtúrós gancát, meg a katrabucát és a sereket. Hanem nincsen a Jehovának és Szent Hubertusnak az a biztoskezű vadásza, aki ki tudná őt csalni az erdőre. — Utálok a goromba medvét, — mormolja barátságos sarokasztalánál a serházban, ha valaki említést tesznekia furcsa Budapest, október 8. Döntő sztrájkbíróság Angliában, Londonból jelentik. A „Daily Express“ értesülése szerint a kormány törvényjavaslatot terjesztett a parlament őszi ülésszaka elé, amelyen döntőbíróságot alakít olyan sztrájkok elhárítására, mint aminő a vasutasok mostani sztrájkja. A törvényjavaslat kidolgozásával azt a vegyes ipari tanácsot bízták meg, amelyet tavasszal alakítottak a munkások és a munkaadók. A javaslat törvénytelennek mond minden olyan sztrájkot, amelynek elhárítására nem használták fel a békés megegyezés eszközeit. (MTI.) 3 Ötszázmillió a munkanélküliek élelmezésére Ereky miniszter nyilatkozata — A télre kozik konyhákat akarnak felállítani Budapest, október 8. (A Magyarország tudósítójától.) Az ipari termelés megindításának gátló akadályai nehezen győzhetők le s a nyersanyag, valamint a szénhiány egyelőre csak nagyon szűk területre szorítja az ipari tevékenységet. Ezért szaporodik egyre a munkanélküliek száma, akiknek ellátásáról hovatovább gondoskodni kell. Az a sajnálatos viszony, amely a vidék népe és Budapest munkássága között a kommunizmus alatt kifejlődött, amely Budapest ellenségévé tette a vidéket még nehezebbé teszi a helyzetet. A főváros ipari munkássága, a munkanélküliek nagy tömege, aggodalommal néz a tél elébe, mert az élelemhiány, főleg lisztben, már most is érezhetővé válik és napról-napra nehezebb lesz. Budapesten a megélhetés. Ereky Károly közélelmezési miniszter fölismervén azokat a nehézségeket, amelyekkel Budapest ipari munkássága küzdeni kénytelen, nagyszabású akcióra határozta el magát, amelynek eredménye attól függ, hogy mennyiben talál megértésre. Attól a társadalmi osztálytól, amely a munkások tevékenységének eredményétől a legtöbb hasznot látta, továbbá a bankoktól és a tőkésektől ötszázmillió koronát akar szerezni, hogy abból 80.—100.000 munkást élelmezzen. Bécsi mintára közös konyhákat szándékozik felállítani, amely konyhák szükségletét a közélelmezési minisztérium látná el és így a konyhák olcsón juttathatnának élelmet a munkásoknak. A kormány az ország pénzügyi helyzeténél fogva nincs abban a helyzetben, hogy erre a célra ilyen nagy összeget áldozhasson s igy azoknak kell összefogni, akiknek módjukban van feleslegeikből a munkásokat élelemhez juttatni.A közélelmezési miniszter tervének ezek csak a körvonalai, amelynek kidolgozására nemsokára rá kerül a sor. Ő maga Bécsbe akar utazni, hogy ott a közös konyháik intézményét tanulmányozza és azok mintájára