Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-09 / 122. szám

­/ Budapest, 1919 csütörtök, október, MAGYAEDEBZAG A belgrádi kormánynyal szerződést kötöttünk Élelmiszer és gabona a megszállott területekről . Az első szállítmány 54 millió értékű liszt, zsír, tengeri, disznó és bab Budapest, október 8.­­ (A Magyarország, tudósítójától.) A „Ma­­gyarországi" néhány nap előtt hírül adta, hogy­­Temple Rezső közélelmezési államtitkár egy­­bizottság élén Belgrádba utazott, hogy befe­jezze azokat a tárgyalásokat, amelyeket abból a célból indítottak meg, hogy a szerbek által megszállott területekről élelmiszereket kap­hassunk.­­ Temple Rezső tizenkétnapi belgrádi tar­tózkodása alatt Kramer dr. kereskedelmi mi­niszterrel, Bukseh közélelmezési miniszterrel,­­ Zveklavulovits dr. pénzügyminiszteri államtit­kárral, Szlokár Iván dr.-ral, a kereskedelmi minisztérium külkereskedelmi szakosztályának­­vezetőjével és Olip dr.-ral, a belgrádi Hadi­­­termény vezérigazgatójával folytatott tárgya­lásokat, ezekben a tárgyalásokban részt vett­­Vajda Sándor, a Magyar Haditermény igazga­tója és Strausz, a Haditermény főtisztviselője, aki a Haditerm­ény megbízásából a megszál­lott területeken dolgozik.­­ A tárgyalások kedvező eredménnyel értek véget és a jugoszláv kormány tagjaival történt megállapodások jelentékeny­­ mennyiségű élelmiszert biztosítanak Ma­gyarországnak. A szerződés jelentőségét emeli az is, hogy olyan állammal sikerült megállapodást létesíteni, amellyel tulajdonképpen még hadi állapotban vagyunk. A Temple által megkö­tött szerződés értelmében a megszállott terüle­tekről közel 360 millió korona értékű, külön­böző élelmiszert és gabonát kapunk, kisebb­­nagyobb mennyiségekben, különböző időkben és különböző transzportokban. Az­ első szállítmány közel 54 millió ko­­r­­róna értékben indulásra készen van: liszt, zsír, tengeri, disznó és bab. A vételárt idegen valutákban kell fizetni. A belgrádi kormány a szállítási nehézségek megszüntetése tekintetében is nagy előzékeny­séget tanúsít és ebben támogatja a román ka­tonai parancsnokság is, amely szintén arra törekszik, hogy a megszállott területekről élelmiszerek legyenek szállíthatók. A szerb kormánnyal megkötött szerződés ügyében tegnap este értekezlet volt a közélel­mezési minisztériumban, amelyen részt vett Ereky közélelmezési miniszter, Temple Rezső államtitkár, Prager Pál, a Haditermény igaz­gatója és Vajda Sándor igazgató. Az értekez­leten letárgyalták a szerzdésbeli megállapodá­sokat s a közélelmezési miniszter már érint­kezésbe is lépett a pénzügyminiszterrel az első szállítmánynak finanszírozása végett. A Belgrádban járt bizottságnak egyik tagja, Strausz, még ott maradt, hogy a további szál­lítások lebonyolítása körül segédkezzék. meg is ijedtem, mert élő medvét eddig csak menazsériákban volt szerencsém szemtől­­szembe láthatni. " Az egyszeri csíki góbé is azt mondta a fiának, mikor havaslásra terelte a fiú a ris­­kát, hogy: Ha netán talantén medvével ta­­nálkoznál Bertók, köszöntsd ám ötét, m­ert fültőn ken az öreg... Hát én is azt gondol­tam most magamban, hogy ha véletlenül medvével hozna össze a balszerencse, én is levenném előtte fejemről a szurtos panamát, mondván illő hódolattal: Dicstessék a Jézus, nagyuram! Hogy szógál a becses egészsége? Az ég tudja, hogy mint aféle lehiggadt filológus, már hol és meddig repülhettem most a fantáziámmal... Nem is vettem észre, hogy Boldi bá vagy száz lépésnyire elmaradt tőlem. A hatvanban gázolt már szegény és elég tekintélyes pocakot eresztett a juhtúrós gancán pieg a katrabucán és a krigli sereken; hát egy kicsit leviselte őkérmét most a három­órás túra. No, majd utolér, vigasztaltam magamat, míg be nem értük a vaddisznós helyet. Na­gyobbacska rét, a réten jókora szalmakazal, ezen túl félholdas burgonyaföld terült előt­tünk, odébb pedig egy fenyvessel körülvett és mindenféle bozótokkal át- meg átszőtt pocsolyaszerű vízállás volt. A kaszáló és a krumpli alighanem valamelyik vadőré lehe­tett, mert egy deszkákból tákolt, bicskatetejű szénagyűjtő-pajta is támaszkodott a mohás gerinchez.­­ Leültünk a pajta tövébe. Öreg cimborám ebben a vadonszerű csendben alighanem ér­zelmi aktivitásba lendült, mert hallgatott. Vagy egy félórás hallgatás után végre lére bocsátotta a szavát. Természetesen a régi vadászkalandjai kerültek terítékre. Ismertem a ténsurat: tövig hazug emberré lett, mikor belesüppedt a vadászati élmények elmondá­sába. Ilyenkor minden huncutság a lelkére fért. A ligetes hegyoldalon még virított az epilóbium és rikoltozott a húros rigó, hát könnyen nyeregettem a homériádá­kat holmi fekete nyulakról, repülő őzökről és a bodza tetejéről általa lepuffantott griffmadárról. Néha nyögtem ugyan a kegyetlen füllentések hallatára, mert olyan zoológusnak ismertem Boldi­bát, aki alig tudta volna megállapítani, hogy, a mókus róka-e, vagy a­­róka mókus-e. Aztán megint elhallgatott a ténsor. A­ konyakos fiaskó még félig volt, ezt kezelte és észlelte magán a közvetlen hatásokat és kap­­dosott a szeme az egymásba simuló, össze­boruló ősfákon. Én is elmerültem a szent magány ideg­­zsongitó gyönyöreibe. Eszembe jutott a Petőfi-vers: Testi szemeimet­­behunyom és lelkem szemeivel nézek . . . Alig hallottam, mikor a ténsor mormogva elköszöntött tőlem: — Jóéccakát pán velkomozsnyi! Megyek kicsikét ide a kazalkába aludni, hogy mire megjön a szvínya, ébren legyek, — mondta zsákját, fegyverét bal karjára akasztva, az ürülőfélben levő fiaskót meg a hóna alá szo­rította, aztán bevackolta magát a szénaka­­zalba. Sorsára bíztam Nimród epigronját. Én sokkal családiasabb éjjeli menedékhelynek véltem a szénás pajtát, az ott heverő létrát tehát a nyitva levő felső ajtóhoz támasztva, felmásztam a hiúba és végigdültem az illatos alomra. Néhány perc múlva el is aludtam. Nem tudom, hogy mennyi ideig alhattam m­ár, mikor rekedt kiáltások kergették el pilláimról az álmok angyalkáit. A ténsur kiabált: ^ *'"r r I — Szvata Marija . . . Moja maminka. * , To je medved ecsemuram! —ordította tele­­szájjal a ténsur. . ? ! ; Kinéztem az ajtón. A látványtól minden idegszálam reszketett: a ténsur karla mellett, közvetlen közelében­ egy vörös flim m­edve meg egy sáros, iszapos vadkan verekedtek. A hold éppen rájuk szolgált, ki lehetett venni tisztán az alakokat. Egyikből is, a másikból is ömlött a vér. A ténsur pedig kiabált és deli­­riumában a mackóhoz dobta a konyakos fiaskót. -r.i öt, vagy tán tíz percig tarthatott a mér­kőzés, mikor a kan összeroskad és hörögni kezd, a vörös fene pedig elvált a pocsolya felé. És ekkor csuda történt: durranást hallot­tam. Boldizsár bácsi elsütötte a medve által jóformán kizsigerelt disznóra a puskáját . * . A hold sápadt sugarai átszövődtek a fonnyadt lombokon. A szellő is lélekzetre kapott. Hullottak a levelecskék. Beszélgettek az erdei Oreádok. Sok-sok fehér árnyék libe­gett az álétt fák alatt. És ott domborodott a harmatos tenyéren egy koromszerű tömeg. A vadkan. A Szutor bácsi áldozata. A bal sze­mébe fúródott a golyó. És pedig csupa­­­­véletlenül. Ezóta hiszek a csudákban. Boldi bácsi pár hét múlva kiheverte ezt a kis strapát. A felesége kikente hátából az ijedtség bacillusait. Ma már megint jóízűen gyomrozza a juhtúrós gancát, meg a katra­­bucát és a sereket. Hanem nincsen a Jehová­­nak és Szent Hubertusnak az a biztoskezű­ vadásza, aki ki tudná őt csalni az erdőre. — Utálok a goromba medvét, — mor­molja barátságos sarokasztalánál a serház­ban, ha valaki említést tesz­­neki­­a furcsa Budapest, október 8. Döntő sztr­ájkbíróság Angliában, London­ból jelentik. A „Daily Express“ értesülése szerint a kormány törvényjavaslatot terjesztett a parla­ment őszi ülésszaka elé, amelyen döntőbíróságot alakít olyan sztrájkok elhárítására, mint aminő a vasutasok mostani sztrájkja. A törvényjavaslat ki­dolgozásával azt a vegyes ipari tanácsot bízták meg, amelyet tavasszal alakítottak a munkások és a munkaadók. A javaslat törvénytelennek mond minden olyan sztrájkot, amelynek elhárítására nem használták fel a békés megegyezés eszközeit. (MTI.) 3 Ötszázmillió a munkanélküliek élelmezésére Ereky miniszter nyilatkozata — A télre kozik konyhákat akarnak felállítani Budapest, október 8. (A Magyarország tudósítójától.) Az ipari termelés megindításának gátló akadályai ne­hezen győzhetők le s a nyersanyag, valamint a szénhiány egyelőre csak nagyon szűk terü­letre szorítja az ipari tevékenységet. Ezért szaporodik egyre a munkanélküliek száma, akiknek ellátásáról hovatovább gondoskodni kell. Az a sajnálatos viszony, amely a vidék népe és Budapest munkássága között a kom­munizmus alatt kifejlődött, amely Budapest ellenségévé tette a vidéket még nehezebbé teszi a helyzetet. A főváros ipari munkássága, a munkanélküliek nagy tömege, aggodalommal néz a tél elébe, mert az élelem­hiány, főleg lisztben, már most is érezhetővé válik és napról-napra nehezebb lesz. Budapesten a megélhetés.­­ Ereky Károly közélelmezési miniszter föl­ismervén azokat a nehézségeket, amelyekkel Budapest ipari munkássága küzdeni kényte­len, nagyszabású akcióra határozta el magát, amelynek eredménye attól függ, hogy mennyi­ben talál megértésre. Attól a társadalmi osz­tálytól, amely a munkások tevékenységének eredményétől a legtöbb hasznot látta, továbbá a bankoktól és a tőkésektől ötszázmillió ko­ronát akar szerezni, hogy abból 80.—100.000 munkást élelmezzen.­­ Bécsi mintára közös konyhákat szándé­kozik felállítani, amely konyhák szükségletét a közélelmezési minisztérium látná el és így a konyhák olcsón juttathatnának élelmet a munkásoknak. A kormány az ország pénzügyi helyzeténél fogva nincs abban a helyzetben, hogy erre a célra ilyen nagy összeget áldoz­hasson s igy azoknak kell összefogni, akiknek módjukban van feleslegeikből a munkásokat élelemhez juttatni.­­A közélelmezési miniszter tervének ezek csak a körvonalai, amelynek kidolgozására nemsokára rá kerül a sor. Ő maga Bécsbe akar utazni, hogy ott a közös konyháik intéz­ményét tanulmányozza és azok mintájára

Next