Magyarország, 1919. november (26. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-01 / 142. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1919 szombat, november 1. vezérkari főnöke. A tanácskozás tárgya — információnk szerint — a Friedrich-kormány helyzetének megbeszélése volt. Az értekezletrésztvevői a Friedrich-kormány posszibilitását akarták megállapítani. A Friedrich-kormány létjogosultságánakfokozását szolgálta az a megállapítás, hogy a Friedrich-kormány ellenforradalom után jutott a hatalomra. Az ellenforradalom tényezői elsősorban a szegedi hadsereg, a dunántúli Lenin--csoport és azok a keresztény szervezetek voltak, amelyeknek politikai képviselői ma a keresztény pártokban foglalnak helyet. Ilyenformán mindaddig, amíg más hatalmi tényező a Friedrich-kormányt nem tudja helyéről eltávolítani, a hatalom birtokosának kell tekinteni őket annál inkább, mert a kormány eltávolítása súlyos veszedelmeket jelentene az ország belbékéjére, azonfelül a főváros ellátását is katasztrófáinsan sújthatná. -szól. A vidéken a két párt több helyütt még ma is egymás ellen harcol. Az önálló keresztényszocialista párt erőssmertetésére vall, hogy elnökét, Giesswein Sándor kanonokot, Clark kihallgatásra hívta meg. Mi királypártiak fúziója A Magyar Királyság Pártja (Royalistaklub) elhatározta, hogy politikai párttá alakul át és elégből tárgyalásokat kezd a Feilitzsch Berthodt vezetése alatt szervezkedő másik királypárti frakcióval. Feilitzschék ugyan még nem alakultak meg, szervezkedésük is kezdetleges stádiumban van, szervező tagjai azonban élénk tevékenységet fejtenek ki a párt mielőbbi megalakítása érdekében. A mozgalomban több volt munkapárti és 48-as alkotmánypárti képviselő van érdekelve. Formális megalakulásuk természetesen azoktól a tárgyalásoktól függ, amelyeket a Royalista-klub kezdeményez. 1i keresztényszociális gazdaságipárt feltámadása A Keresztényszociális Párt tudvalévően ■khnpndia a Keresztény Nemzeti Párttal való egyesülését. A keresztényszociális pártban ez ellen az egyesülés ellen kezdettől fogva hangok hallatszottak, majd később Giesswein Sándor a „Magyarországban megjelent nyilatkozatában nyíltan állást foglalt pártja önálóságának feladása ellen. Kifejtette, hogy fontos ■érdekből szükségesnek tartja a keresztényszociális pár önállóságát. Tegnap este azután megtörtént a Keresztényszociális Párt feltámasztása. A disszidensek Giesswein Sándor elnöklete alatt tartott értekezleten kimondották, hogy a Keresztényszociális Párt nem oszlott fel, mert a feloszlás kimondására egyedül a hivatot általános pártgyűlést egybe sem áltvák. Az értekezlet kimondta, hogy a pártot önállónak tekinti, működéséről gondoskodik. A párt elnökévé Giesswein Sándort, alelnökké pedig Heller Farkast, Katona Imrét és Schmidt Miklóst választották. Az új alakulás ellen Friedrichék részéről már az felső percekben is vádakat hangoztatnak, így ■főként azt, hogy a keresztény szociális párt feltámasztása a keresztény egyesülés megbontását , jelenti. Az egység a keresztény pártokban eddig sem volt valami szilárd. A két párt egyesülését pedig csak így lehetett öszszekovácsolni, hogy a fúzió alkalmával a vezetők mindkét oldalról azt hangoztatták, hogy ez az egyesülés csak a választások tartamára Boldog csalódás Írta: THURY LAJOS A két kislány a szoba sarkában játszott légy babával, öltöztették, vetkőztették és szívélyesen kinálgatták egy apró bádogfazékba gyömöszölt, csokoládéval meghintett valamivel, amit végül is ők maguk ettek meg. A kisebbik bátyjuk a földön tunert a kályha előtt, hason feküdt, rátámaszkodva a két könyökére és elmélyedve olvasott egy nagy, nyitott könyvijén. Egészen elfoglalta az olvasnivalója, egyszer-egyszer előrehajolt és félhangosan silhobizált ki egy-egy nehezebb szót, ezután egy párszor hatalmasan íelkaca■gotf, vézna, kis teste csak úgy vergődött a padló deszkáján. A bátyja, aki mozdulatlanul, lustán ,végigterülve feküdt a díványon, ilyenkor ránézett és összeráncolta a homlokát, mintegy jelezve, hogy komoly emberek menynyire elítélik az ilyen gyerekes viselkedést. De a kicsiben végül már nem fért meg az elragadtatás és odafordult a bátyjához: — Te Károly, hogy a papa miket ír rólad ebben a könyvben, az nagyszerül Annyit kell nevetni, olyan mulatságos! Olvastad? A nagyobbik neki olvasta a könyvet, ennélfogva igen boszos lett és csak annyit dór mögött az öccsének, hogy ő egy szamár. De a kicsi azért zavartalanul folytatta tovább: — Tudod, azt írja, hogy te őt hasbarúgtad és pofon vágtad, úgy hogy a szemüvege isleesett és eltört. Te, persze még nagyon kicsi voltál akkor. Emlékszel még? És csupa ilyen dolgokat, hogy az embernek úgy kell nevetni! Hát nem nagyszerű? — Micsoda könyv az? — kérdezte a magjafebik szigorúan. — Az Útravaló. Te még nem,olvastad? A nagyobbik dörrögött valamit, amiből egy szót sem lehetett megérteni. A kicsi megint teljes lélekkel a könyvébe temetkezett, a két less lány tovább játszolt a sarokban. A kicsi elmerültem olvasgatott és maszatos, poros, piszkos kis arcocskájára most már mindig komolyabb és álmodozóbb árnyak borultak. Egy darab idő után megint szükségét érezte, hogy közölje a gondolatait a bátyjával. — Te, Károly, — kezdte megint — de azután olyan szomorú dolgokat is íritten apa, úgy fáj az embernek a szive, tudod .. . olyan furcsa. A halálról beszél, hogy ő meg fog halni és ilyeneket. Meg hogy ő mindig szédül a negyedik emeleten és bele kell kapaszkodnia a rácsba, hogy le ne ugorjon . .. A bátyjának hirtelen nagyot dobbant a szive. Mikor így az apjára gondolt, csak le kellett hunynia a szemét és már ott látta maga előtt, egészen tisztán, élethíven. Úgy látta maga előtt, mint egyszer, mikor haza érkezett valami gyógyfürdőről és bejött a lakásba. A gyerekek behallották ahangját a szobába és kirohantak hozzá, az apjuk pedig ott állt az ajtóban és feléjük tárta a karjait, egy hosszú, csikós bélésű, nagy télikabát volt rajta, az egészen szétlebbent, ő beleölelte a négy kacagó, kiáltozó gyereket és úgy szorongatta őket: gyermekeim. És most is így látta maga előtt, kitárt karokkal, érezte az ölelését és a szeme mindjárt tele lett könnyekkel, a szíve úgy fájt, úgy összecsavarodott . . . — És nemsokára azután halt meg — folytatta az öccse elgondolkodva. Anya mesélte így. Ez olyan furcsa, nem? Csodálatos. Most egyszerre felütötte a fejét a szoba túlsó sarkában a nagyobbik kislány is. Édes, bájos kis teremtés volt, ha szépen felöltözve végigment az anyjával az utcán, minden ember megállt és utánuk nézett. Ha nevetett, ezer kis gödröcske kacagott az arcában, de most nagyon komolyan nézett a két bátyjára, még a kis homlokát is mély ráncokba szedte. Merészen beleszólt a két férfi beszédjébe. — Apa nem halt meg, — mondta nagyon határozottan, még a fejével is bólintott hozzá. Én tudom. A kisebbik fia meglepetten fordult felé, egy pillanatig tanácstalanul bámult rá. Egészen megzavarodott. — Nem hajt helyt meg — selypített a legkisebb is a nénje után. — Mi tudjuk. — Te Károly, igaz ez? — terjesztette a kérdést a döntő fórum elé a kisebb fiú. — Bolondság, — dörmögte a bátyja. — Böske szamár. — Nem bolondság! — kiköltött a kislány sértett haraggal. — Én tudom. Biztosan tudom. A kisebb fiú tanácstalanul nézett egyikre is, másikra is. A legidősebb fölényesen elfordult tőlük és lehunyta a szemét. Ő tudta jól,hogy nem igaz semmi, a torkát erősen szorongatta, fojtogatta valami, belül egészen tele volt furcsa, fájdalmas, vágyakozó érzésekkel, de nem akarta, hogy a kicsik ezt észrevegyék. Ebben a tekintetben olyan volt már,mint a felnőttek. De azért mégis megmozdult benne valami határozatlan, gyönge kívánság. Valami, ami még a teljes bizonyosság mellett sem tudott megnyugodni és megint rászólt a húgára: — Hát mit tudsz, mi? Honnan tudod? — Apa nem halt meg — ismételte a kislány makacsul, titokzatos suttogásra tompított félhangon. * Csak azt hitte mindenki. Séta a pártkör Nagyatádi Szabó Istvánéknál 1819-ben Debrecenben volt a legigazibb patriarchális világ. A kávéház kártyaszobájában volt a Jókaiék békepárt-klubja és négy miniszter lakott egy hónapos szobában. Ilyen patriarchális az élet ma a kisgazdáiknál. Három igen egyszerű, magyaros, puritán módon berendezett szoba, ahonnan a magyar föld népének vezérlik, ahonnan megindult a földmíves magyarság hódító politikája. Itt dolgoznak a párttitkárok, itt tanácskoznak a vezérek és itt tartózkodik a két generális is, nagyatádi Szabó István és Mayer János. Egyszerű kisgazdák, de mindketten miniszterviselt emberek, akiknek kidukálna a „kegyelmes uri“ titulus, az ,.excelenciás uram**, bár ők nem élnek vele. Éz«■»dekes és jellemző e kis diákos berendezésű pártkör élete. Benne van az egyszerű magyar ember, nagyképűsködést, luxust, fellengős külsőségeskedést kerülő, de kemény és nyugodtságában megállapodott eltökéltsége. Kevesebbet mutat, mint amennyi. Mint az öreg Bagi, a csongrádi parasztnábob, akit ágról szakadt földmunkásnak nézett mindenki, harmadik osztályon utazott s akkor talán még negyediken), tarisznyájából ebédelt, pedig annyi pénz volt a zsebében, hogy kifizethette volna vele az Alföld akárhány mágnását, papját, zsidóját . Szabó Mayer, Herczeg Sándor volt képviselő.. Berki dr. titkár. Czebe László, Barla-Szabó dr. orvos. Kovács Nagy Sándor dr. ügyvéd — a párt ügyésze, — Karácsonyi Kováts L. István dr. református teológiai tanár, Gaál Endre gyógyszerész a budapesti vezérkar. Ők a Térállandóbb vendégei apártkörnek. Tele vannak a szobák vidéki magyarral. A Dunántúlról, Duna-Tisza közéről, sőt a Tiszántúlról, Hevesből és Borsodból is egymást érik a küldöttségek. Nincs nap, hogy nyolcvanszáz ember — csupa valamicsodás kisgazda — itt meg ne fordulna. Az egyik Monorról jön, a másik a Kunságitól, a harmadik Somogyból, a negyedik Komáromból. — Nem lehet szervezkednünk. — panaszkodnak, a hatóságok üldözik az embereinket, elégetik röpiratainkat, elkobozzák lapjainkat. Nem tudjuk, hogy mi van vidéki szervezeteinkkel s ők sem tudják, mi történik a központban? Küldöncökkel érintkezünk. Akinek dolga akad Pesten, bejön hozzánk, üzenetet hoz, utasítást kér. Mi is küldünk embereket oda, ahová lehet. A kényszerűség rávitte őket arra, hogy ma — a villany és gázkorszakába?! — küldöncökkel tartsák a postát és szervezzenek meg egy országos nagy pártot. Mint a delizsánc, lovas ember, a Biajini és a kengyelfutók korszakában. És mégis terjed az eszme. Olyan falvakból jönnek emberek, hogy megalakult a párt, amelynek ezelőtt hírét sem hallották, amelynek megnyeréséért soha egy lépést sem tettek. — Hja. — mondják, — a sokorópátkaiak autón, szalonkocsiban járnak. Négylovas foga várja őket. Minden szolgabiró, jegyző a kezükre játszik. Tele vannak pénzzel. Mindenük van, — csak egy a hiba, — kisgazdájuk nincs. Ebből az egyszerű, szimpla helyiségből szinte naiv eszközökkel folyik az országos szervezkedés és pedig hatékonyan. Száz és száz levél érkezik naponkint, sok ember az ország minden részéből. Ebből a kis helyiségből nagy, komoly párt fog útra kelni — a hatalom felé. A másik kisgazdapárt — a sokorópátkai — az Esterházy utcában székel. Klubélet nincs itt, csak az irodába járnak föl néha beszélgetni sokorópátkai Szabó, Pataki, Rubinek, — ha itthon van,— Pallavicini, Baross János és a többi — kisgazda.