Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-02 / 168. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1919 DECEMBER 2. KEDD XXVI. ÉVFOLYAM 168. SZÁM ▼”T" Egységes front Huszár Károly miniszterelnök, Ber­iuczky Ödön, Bárczy István miniszterek és­­Pekár Gyula államtitkár egy meleghangú a­latt, felejthetetlenül kedves emlékű vacso­­rán, ahol újságírótársaik ünnepelték ben­­nük a közülük kiemelkedő kollégát — meg­­hatóan, szép és bölcs beszédekben kérték az egységes front megállapítására a sajtót s a sajtón keresztül a magyar közvéle­­ményt. Fülünkbe cseng a miniszterelnök könyekbe fuló, ragyogó szárnyalásu szór­zata s a Pékár hatalmas beszéde. Legyünk erősek, egységesek, elismerést s rokon­­szenvet keltőek, mert kinn dől el sorsunk, s kinn mindent megnyerhetünk. Mi a háborúnkat nem az Isonzónál, Flandriában s a Balkán déli mocsarainál vesztettük el. Elvesztettük évtizedek — szinte, következetes, szívós, paradoxont kell említeni: céltudatos — bűneivel és mulasztásaival. Elvesztettük, mert a világ,­­ amelyből kikapcsolódnunk éppen úgy nem lehet, mint a levegőből nem ismerte ennek az őserőtől túltengő, törzsökös energiáktól, kultúrképességektől, haladási képességtől lendülő évezredes nemzetnek történelmi tradícióktól kivértezet igazait. Hogy, amig a körülöttünk s bennünk élők tendenciózus céljainak, vélt jogainak, vágyainak propagandája beharsogta a világot, rólunk csak keveset tudtak s az a kevés is hazugul torz, ellenségesen ki­­szinezett volt. Amikor ez a világrengés, ez a mi döb­­benetes katasztrófánk idekényszerített ide­­gén, nyugati diplomatákat, azok elámultak. Ej, nem ilyennek képzelték Magyar­­országot és a magyart. A kulturnépek fél­ vad, fejlődésre képtelen, elnyomó keleti nációnak néztek minket és ma meglepődve látják, hogy itt még e rombolások romjain is kultúra van, fejlődés és­­ iga­zság. Szálljunk magunkba és valljuk be: nem a külföld a hibás, mi vagyunk vétke­­sek. Valljuk be, de lássuk be azt is, hogy ezen kell is, lehet is segíteni. Szűnjön meg a pártoskodás, a herceg harca a hata­­lomért, a béka#egérharc frázisok jegyében, vagy frázisok ellen. Legyünk egyek s együtt — minden törekvés, tudás, akarat — egy­­séges fronton vívja ki a világ elismerését. Ha egyek vagyunk, egy megtiport, lei­gázolt nemzet egységes felhorkanása, egy­séges buzgalma meg fogja világítani a villámlás döbbenetesen éles fényével hogy ez a nemzet életképes, méltó is arra, hogy éljen és lehetetlen is, hogy életétől meg­­fosszák. Most csak egy érdek, egy parancsoló erejű politika van. Együtt és egységesen emelkedni a világ szemei elé, értetni meg igazunkat s vívni ki jövőnket. Nem tud­­juk, mit hoz a béke, de még mindig — hisszük agyunkkal, szívünkkel — hogy so­­kat menthetünk, talán mindent s azután — ha elnyertük a világ rokonszenvét, nemcsak szánalmát, de elismerését is, — még ha ideig-óráig keresztül is csapnak rajtunk a hullámok: kiküzdhetjük ez után Budapest, december 1. (A Magyarország tudósítójától.) A mi­niszterelnöknek az újságírók előtt tett fontos politikai nyilatkozatai és egy-két program­­beszéd kivételével szombat ó£a nem történt semmi lényegesebb esemény. Az Országos Nemzeti Pártban mintha lecsillapodtak volna a kedélyek. Ma már nyugodtan néznek azok elé a tárgyalások elé, amelyeket a párt­­meg­­bízásából Ábrahám Dezső, Bart­ha Albert Dingha Béla, Kmed­y Károly és Létay Ernő fognak ma délután a Nemzeti Egység Párt­jában a régi munkapárt kiküldöttjeivel le­folytatni. Ez a tanácskozás ma előreláthatólag lényegesen f­ensegiti a sajtó ügyét, tisztázni fogja a félreértéseket és ellentéteket és Lo­­vészy Márton személye tekintetében is megfe­lelő megoldásra fog találni. A kiküldöttek tár­gyalásaikról a holnap délután tartandó vá­lasztmányi ülésen számolnak be a párt vá­lasztmányának. Meg kell állapítanunk azt is, hogy a fúzió iránt nemcsak a két pártban, hanem e párto­kon kívül is nagy az érdeklődés. Figyelem­mel kísérik az ügyeket baloldalon is, mert sokan azt hiszik, hogy­ még kedvező megoldás eset­én is lesznek a volt függetlenségiek közül, akik nem hajlandók a munkapárttal együtt­működni. Viszont a középen is határozott ér­deklődéssel kísérik ezt a koncentrációt, külö­nösen a párton kívüli politikusok, akiknek — mint a Magyarország­ jelentette — egy te­kintélyes része Apponyi és Andrássá pártala­­kítási szándékára vár. Ezért sokan vannak olyanok, akik­­elhatározásukat függővé teszik attól, vájjon Apponyi és Andrássy tényleg zászlót bont-e a legközelebbi időben. Apponyi ezen a héten érkezik vissza Budapestre és bi­zon­y­, hogy részt fog venni a politikai életben. A kormány tagjait sürgős szakdolgaikon kívül csak a választások kérdése foglalkoz­tatja. A mára tervezett minisztertanács elmarad és csak holna­p este hat órakor tartják meg.. Huszár Károly miniszterelnök egyébként ma délelőtt látogatást tett Knobloch báró osztrák követnél, Ceruttinál, az olasz diplomáciai misszió főnökénél és a bolgár főkonzulnál. Huszár a békéről, a megszállás kárairól és a királyságról Huszár Károly miniszterelnök a Mü­sch­­ner Neuesten Nachrichten budapesti tudósí­tójával hosszabb beszélgetést folytatott. Arra a kérdésre, hogy milyen előkészületeket tett a egy erős, egységes, életképes, jobb jövőre érdemes nemzet minden igazát. De csak az egységes nemzetét, mert ebben forr az erő, ez sugározza az életképességet és rejti magában a jövőt a kormány a békekonferenciára, Huszár a kö­vetkezőket válaszolta: — Én mindezideig csupán privátim értesültem arról, hogy bennünket a béke­­tárgyalásokra nemsokára meghívnak. A bé­ketárgyalások Magyarországra vonatkozó­lag január elején lesznek. A békedelegáció összetétele még nin­csen végérvényesen meg­határozva, annyit azonban már ma bizo­nyosra vehetünk, hogy Apponyi gróf fogja a delegáció vezetését átvenni. A miniszterelnök ezután aláhúzottan ki­­jelentette, hogy a koncentrációs kabinet ál­­ lása szilárd és szilárd fog maradni. Ez a mende­monda minden komolyságot és ala­pot nélkülöz. Azok a­ hitek is, mely­ek a" vá­lasztások elhalasztásáról szólnak, teljesen lég­ből kapottak. Ha Isten éltet, úgy a választá­sok január 25-én megtörténnek és a parla­ment már február első napjaiban összeül. Huszár Károly a románok által okozott ká­rokról is nyilatkozott s igazolta azt a hírt, mely szerint a románok törvényellenes rekvirálása által okozott kár 35 milliárd koronára rúg. — A közeli napokban­­ egy antant­­misszió megérkezését várom — mondotta a miniszterelnök — melynek feladata a ne­künk okozott károk jóvátétele. Annak a reményemnek adhatok kifejezést, hogy Magyarországra nézve ennek a missziónak működése eredményes lesz. A bécsi N. Fr. Presse is közli Huszár mi­niszterelnök egy nyilatkozatát, amelyben ezek­­ket mondotta: — Tudatában­­ vagyok­ annak­, hogy engem a külföldön, nevezetesen Ausztriáb­ban, olyan politikusnak tekintenek, akit vad antiszemitizmusa állított a politika homlokterébe. Tény, hogy politikám alapja a keresztény eszme, amit beleviszek tény­kedésembe és amit kormányom legfőbb ismertet­őjesévé teszek. Az általam hirde­tett­ keresztény eszme azonban az, amit maga a kereszténység lényege jelent: jósá­got, szeretetet, önfeláldozást és áldozat­­készséget. — Nincs okom eltitkolni, hogy mindig royalista érzelmű voltam és ugyanazzal a nyíltsággal mondhatom azt is, hogy Ma­gyarország lakosságának túlnyomó több­­sége, 90% -nál is több, kifejezetten royalista és nem akar más államformát, mint a ki­rályságot. A nemzet állásfoglalása ebben a kérdésben kétségtelen. A nemzetgyűlésbe­n történő választások után általános népsza­­­­vazást fogunk elrendelni, hogy a nép döntse el, királyságot vagy köztársaságot akar-e. «— Semmi körülmények között nem fo­gom tűrni, hogy a leendő uralkodó nevét a választási küzdelembe belevigyék. Horthy Miklós fővezér helyesen mondotta, hogy az Miniszteri nyilatkozatok az ország létkérdéseiről !­ középpártok fúziója — Rubinek programbeszéde Egyes szám ára 80 fillér

Next