Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-03 / 169. szám
4 magyaboksz a Budapest 191 9 szerest, december 3. cukrot tudnánk beszerezni. A kormány már hetek óta tárgyal a csehekkel nagyobb mennyiségű cukor szállítása tárgyában, a tárgyalások azonban nem olyan egyszerűek, mert a csehek csupán rekompenzációs üzletre hajlandók. Paderevszki ffikkáék párisi útleveleiről Lengyel képviselók a füigyjesten Tótországot éltették Budapest, december 2.Varsói távirat alapján a minap rövidenmegemlékeztünk Paderevszki lengyel miniszterelnök és külügyminiszter expozéjáról. Most előttünk fekszik az expozé gyorsírói feljegyzéseik alapján készült hiteles szövege, amelynek Hlinka és Jehlicska párisi útjára vonatkozó része így szól: — A cseh nemzettel, a csehszlovák köztársasággal, — ahogy azt már nem egy ízben megjegyeztem — zavartalan egyetértésben és barátságban óhajtunk élni. Nemcsak mind a két nemzet általános érdeke és java kívánja ezt, hanem egyúttal a kötelességérzet a nagyhatalmakkal szemben, amelyektől nemzeteink szabadságukat és függetlenségüket kapták és amelyek az európai béke fenntartására oly nagy súlyt helyeznek. Pillanatnyilag azonban mi éppen úgy, mint szomszédaink bizonyos ideges feszültségben, türelmetlenségben, izgatottságban élünk; fel vagyunk izgatva, fel vagyunk ingerelve. Mert hiszen harc a népszavazás is, fegyvertelen ugyan, de mégis harc. Ilyen thangahrában vajmi könnyen olyan esetek adódnak elő, amelyek okul szolgálnak sértésre. — Ilyen eset adódott elő nemrég és mintahogy e cseh parlamentben hosszasan tárgyalták, kénytelen vagyok én is néhány szót szentelni neki. Szeptember végén tót küldöttség jelent meg Párisban, hogy panaszt emeljem a csehek ellen, s aküldöttség — oh, csodák csodája! — lengyel útlevelekkel volt ellátva. A cseh békédélegátusok körében ez nagy felháborodást idézett elő. Ugyancsak . ..panaszkodtak. Sőt azt vetették szemünkre, hogy illojálisak vagyunk. Sem én, sem Skrzynszki államtitkár nem adta ki ezeket az útleveleket, sem pedig utasítást nem adtunk azok kiadására. Az ügy titokzatos volta fölött kellemetlen volt. De felfedte a tót nép képviselőinek módfölött tiszteletreméltó és lojális magatartása. (Felkiáltások: Tisztelet, becsület a tótoknak!) A francia hatóságok kérdésére archaisztikus, lelkipásztori őszinteséggel kijelentették, hogy az útleveleket nem a külügyminisztériumban kapták, hanem közvetlenül a lengyel rendőri hatóságoktól, mégpedig ármányos úton-módon, mert hiszen hamis névre szólnak. ("Egy hang: Cseh iskola! Derültség.) Kérem, uraim! A kormány kötelessége, hogy az ügyet megvizsgálja, s hogy a tettest vagy a félrevezetés áldozatát vétkességéhez mérten megbüntesse. (Felkiáltások: Meg kell jutalmazni.) Egyelőre kötelességemnek tartom, hogy cseh kollégámnak, a külügyminiszter úrnak erről a helyről kijelentsem, hogy a lengyel kormány a cseh állam önállósága ellen semmiféle összeesküvést nem szőtt s a lengyel becsület fölött őrködve, soha semmiféle iliojális cselekedettel magát be nem szennyezte. (Helyeslés: Felkiáltások: Éljen a független Tótország!) Az urak ezt mondják, én azonban nem mondhatom. (Felkiáltások: És ha a tótok függetlenségüket akarják?). , Budapest, december 2. A szocialista terror megbuktatja a prágai kormányt. Prágából jelentik: A Narodni Demokracie jelenti, hogy Xusar miniszterelnök a legközelebbi napok, sőt talán órák folyamán lemond anélkül, hogy megvárná a nemzeti szocialisták jövő vasárnapi pártgyűlésének határozatát. A nemzeti szocialisták azért léptek ki a koalícióból, mert nem hajlandók tovább eltűrni a szociáldemokraták terrorját. Stanek miniszter kijelentette a dél-cseh parasztszövetség kerületi gyűlésén, hogy a szocialista blokkal szemben polgári blokkot kell szervezni Hogy a Tasár-kormány helyét milyen kormány foglalja el, egyelőre bizonytalan, de Trom lehetetlen, hogy jobb irányba való eltolódás kövekezik, mert új koalíció alakul a polgári pártból, az agrárius és a nemzeti szocialista pártból. n”* *£***i g N.jymezSu. 17 Az előadás: órakor f 6“ KIRÁLY . _ ERNŐ vendégfellépése és az uj decemberi műsor ■" Ut" K FŐnDOOSI fiSsSa előadás fi'.Vkor kézrvUnK vSI dödik.Szenzációs műsor! D R S Ö S Gyárfás, Huszár, ^venexy az„Utazás“* revioAnr ^ ^ _ . bán. $a.rfaa«sa mintcső-A FŐVÁROSI ORFEUM MELLETT vezető az „Annabál* kacagtató operettben. Pár perc alatt minél a szilája nagy FA * SZEM megtakarítást ér el, ha cserépkályháját felszerelteti a szabadalmazott mKRATER” elötét-kályhával kapható DEUTSCH IGNÁC fémáru nagykereskedésében Budapest, Báthory u. 22. Bejárat a Vadász-utcában l.RW Ai.-pRpingjrg ^ ^ ' "“SS akita Blustlecembsriattratolók és KALANDOR KISASSZONY Kezdete W-kor VI. Révai-utca 18 KIS KOMÉDIA VI. Révai^ utca 18 | ROTT ÉS STEGNHARDT KM.ÍPTÉVEL SAMUPIPŐKE és DÉR BUCKLIGE Kezdete fél 7 órakor. Vasárnap 2 előadás!____________ FrtPQrfód. Sülly Értesítem vevőimet, hogy a salgótarjáni Pergrefsssaifi fcányhák idegérkeztek | Markovica József, Teréz-körzet 35. szám. Telefon 70—93. * VI. KELET-KÁVÉHÁZI VII. Baross-tér 14, kellemesen ,fűtött helyiségeiben is minden este hírneves CSÓKA JÓZSI kiváló szólista ||______ teljes zenekarával hangversenyez. Kitűnő konyha! i ösmernie, ugyebár, nagyságos asszonyom . . . (Észreveszi, hogy az asszony rosszul lesz, felkel): Talán valami baja van? Kérem, engedje meg, hogy (a táskájából egy üveg konyakot vesz elő, eközben egy lánc csörren meg a holmija között) egy kis erősítőt... Az asszon (felocsúdik, rémülettel): Nem, nem! A világért sem! Már jobban vagyok. — Semmit! Az ismeretlen: Kérem, amint parancsolja! (Visszateszi az Hiteget, miközben egy paróka esik le a padlóra; ezt mosolyogva fölemeli, visszateszi és becsukja a táskát.) Az asszony: Mi , mi volt az? . . . Miért? . Az ismeretlen (természetesen): Az? Egy paróka! — Szóval, amint mondom, az a barátunk kereket oldott és most Isten tudja: talán Amerikában csücsül, talán Parisban mulat, de az sem lehetetlen, hogy éppen ezen a vonaton, együtt utazik velünk Bécs felé. Az asszony: Ezen a vonaton?!Az ismeretlen: Miért ne? Mi lehetetlent talál benne? Amilyen elszánt és körmönfont gyerek! És mi mindent elkövethetne például... például itt... Mondjuk, ha ő volna az én helyemben... * Az asszony: ő . . . az ön . . . hogy érte . ■? . .. Az ismeretlen: Na igen! (Kedélyesen.) Hát adva van ez a helyzet: egy fiatalt jólöltözött nő, két alvó gyermek és egy alvó alkalmazó® ... Az asszony: Ó, a dadának könnyű álma van... Az ismeretlen (leejti a könyvét, felveszi■ és nyugodtan folytatja): A dadának nagyon mély álma van: leejtettem a könyvemet, amely zajt csapott A felvételnél megérintettem a térdét és mégse ébredt fel. A dadának nagyonnagyon mély álma van. (Elmosolyodik, úgy, ahogy az asszony leírta: gúnyosan és hátborzongatóan.) Nos tehát, az illető, ha az én helyemben volna, rögtön, az első pillanatban, kiszemelné azt a táskát, amelyikben az ön ékszerei és pénze van (felnéz a hálóra és a kis táskára mutat), azt! Azt ott ni, azt a kicsiny krokodilbőr -táskát... Az asszony (rémülten): Nem! Miért azt?! Abban nincs semmi, esküszöm! Az ismeretlen (nyugodtan mosolyogva): Dehogy is nincs. Abban és csakis abban, vannak az ön értéktárgyai. Az asszony (szinte hipnotizálva): Miért?! Az ismeretlen. Mert az ilyenfajta hölgy, mint ön, aki — hiszen idegen — hihetőleg fürdőhelyről jön, utazik haza, talán Velencéből, ékszer és pénz nélkül nem utazik. Úriasszony létére nem rakja fel magára, no meg a nagy bagázsiájába sem csomagolja be - hátha elveszítené ... az ilyesmi sokszor elkallódik a feladásnál, meg, a hordárok kezén, a tollát szereti állandóan kézben tartani... (Az asszony megint mintha elájulni készülne.) De most már mégis csak jó lesz! Úgy látszik, a kőszénfüstöt nem bírja, meg a folytonos rázást. (Újra előveszi a konyakot. A táska nyitva marad.) Egy pohárkával! (Tölt és az asszony szájához viszi, az felriad.) Az asszony: Jézus! Nem! Az ismeretlen (atyai hangon):Nos, nincs semmi baj! — Egy csöppet! •Az asszony: Nem! Nem!Az ismeretlen (vállat vonva, Missza az italt és lassan visszacsomagolta az üveget. Az asszony meredten néz a táskára, amelyben két paróka, álszakáll, egy lánc, revolver stb. vannak.) Az asszony (kezd magához térni): Na és mit csinálna ... a ... az .. . az a . . . az az úr, ha fd'ébregjépefe, vagy ha a vészféket . . . Az ismeretlen (miután becsukta a táskát, fölényes mosolylyal): Nem ébrednének fel, mert egy chlorofomnos zsebkendő (előveszi a zsebkendőjét) elintézne mindent. Különben is: a két gyereket ki lehetne hajítani a nyitott ablakom (az asszony halkan felsikolt), ma ne ijedjen meg: nem én hajítanám rá, hanem az a bizonytos, az a (mosolyogva) ravasz és ügyes rablógyilkos. Az öregasszony úgyse ébredne fel, ... a vonat különben is zakatol és dübörög, ha ön még kiáltana is: nem, erre úgyse volna ideje . . . Az asszony: De . . . (Ebben a pillanatban hallatszik a vonat füttye. A zakatolás lassadik, állomáshoz érnek. Az ismeretlen felkel, nyugodtan és előkelően meghajlik és igy szól: Bocsásson meg, nagyságos asszonyom, ha felzaklattam az idegeit, de ez az ügy az én hatáskörömbe tartozik. Különben is: Ma mindenki csak erről beszél ... A kezeit csókolom! (A vonat megállt. Az idegen lassan távozik.) Az asszony (egy pillanatig önkívületben mered maga elé, majd villámgyorsan a dadához rohan és hisztérikusan felrázza az álmá- ból):- Dada, dada, ébredjen fel! Most ment ki, nézze, ott megy, ott ... mi az . . . No, most ... a csendőrük . . . hátha . . . nem... lehetetlen , a csendőrök — tisztelegnek neki! (Ebben a pillanatban megy végig új kalauz a folyosón. Az asszony megragadja új kabátját.) Az asszony: Kalauz! Ott, abban a sport- sapkában, táskával, ki az az ember?! Nem ismeri? ! A kalauz: Dehogynem! A bécsi detektivfőfelügyelő. A trieszti rablógyilkos után nyomoz. (Tovább megy.) Az asszonyösszeesik.) (Függönye