Magyarország, 1920. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

A kárpit elszakadt Eternit hát ez az esztendő is, amely­­hez hasonlóan fekete és gonosz alig volt a magyar nemzet történetében: 1919. A legendás lovasra gondolunk, aki átbakta­ tott a befagyott bodeni tavon és csak a túlsó parton — hogy visszafordult — esz­­mélt rá hideglelős borzongás közben arra, hogy micsoda veszedelmeken is ment ő keresztül. Ne fordítsuk vissza fejünket. 1919 meg nem érdemli. Soha még annyi keserű haraggal meg nem váltunk valamitől, mint a rut halan* dók ez esztendejétől. Azt mondják, nincs az a rossz, amin — ha az emberről le* múlt — valami jót, engesztelőt föl ne fe­­dezne az emlékezet. Még a szabaduló rab is megsiratja a cellájában lógó piszkos pókhálót. Mi, ha végiggondolunk a ma­ gyar nemzeti életnek’ ezen a börtön­esztendején, — a legvégétül, a szabadulás* tól eltekintve, — a legkisebb vigasztalót sem találj­uk, egy h­ot rem a ‘jó emlé­kezés vigge megbocsájtó szén timen tasz* mus szám' -a. A be’revizmrjssal előbb te* „hetefenü! * 'z­--ögrő, rim’d' Ar ’s ri,r tu­an meg . ...vó Károk. 1 korszak erjedése, azután maga a leplezetlen’ vörös számum, a szovjet •-.'’am, végül a- ,prt *..ó ro* mán r.-c • N.:s r.- o- r.- ága 6. szégyene. Ha a kg végén nem jött volna be Horthy Mikdós Nemzeti Hadsereg?, — rap.-t még csak fel­re volna makad sorolnunk az eb ! •'•■•ült estu esztendő minden baju­­­­gya* És ez meg nem minden. Mag\ ?r ha-- • zánk d ága és nemes testének darabolása, szaggatása, noha már 1918 őszén kezdő­­dött, szír­kén ebben az esztendőben lett teljessé. 1919 Sz’vesz tere a Tisza közvet­­t­len közelében éri a románokat, délvidéki magyar vármegyéket szerb és román egy­­mással cserél, a Felvidék egyetlen cseh úristom és a szent korona legendás gyöngye, Fiume, egy kalandor délszaki­­ költő markában. Teljes álló esztendeig­­ hiába lestük, hogy ícülhés, Link a székr­e,­­ ami reánk vár a versa illesi as­ztal köré gyű­­lekezett nemzetek társadalmában. 1920-at írunk, mire oda kijutunk. Sejtjük, hogy minek megyünk élejbe. De nem tartunk tőle! Bár­milyen drákói sors is várjon minket odakint, attól kezdve csak jobbra fordulhat minden. Az esemé­­nyek is fizikai törvények szerint halad­­­­nak. Most vagyunk a völgy legmélyén. Hogy elérkeztünk a nemzeti zuhanás fagyó­pontjáig, már csak fölfelé mehetünk, emelkedhetünk. A legnagyobb megpróbál­­tatásnak is isteni rendeltetése van. A ránk sújtó csapás észre térít, rettentő ülést ká­­bultságunkból miatta eszmélünk föl. Tudjuk, mi vár ránk, még­sem vaco­­gunk. Ez a tragikum beteljesedése. A há­­ború szerencsétlen vége, a véget követő gyászos fod­uralom után más nem követ­­kezhetett Ennek igy kellett történnie. De ugyanilyen törvényszerű energiáknak hó­daivá következik be a rugalmas talpra­­állás is. Egy erkölcseiben megtisztult, el­­határozásaiban megkomolyodott, gyönyörű uj seregének erejében vigadó nemzet indul el mérhetetlen, örökkönvaló élete egy éj­szaka felé. Fölemelkedve, megkomolyodva, magára eszmélve nekilát a munkának, amelylyel kikényszeríti magának törté­­nelmi örökségét, a háborútlan nemzeti élethez való jogát. 1920 lesz a magyar re­­neszánsz kezdete, a nemzeti teljes meguj* hodásé. Hitvalló optimizmussal hirdetjük, har* sogjuk ezt. Aranybetűs ünnepnek látjuk a mostani január elsejét. Több ez naptári dátumnál. Ez az esztendő jelentő mértföld­­kő lesz a magyar nemzeti haladás soha vé* get nem érő útján, gyászos kanyarodások­­ után hatalmas nekilendülés, drága, nagy cé* ! Biulapcs!, december 31. I» VWV' r (A }-t fi{U,’Ci?osszáQ valósitójai A M'f/uar­ország munkatársánál a nar '••.Imn -tí?..»a ..oi: hogy ber-zéH- : itt folvl'i.- un fírindhctsz ííü:orm k...al, az amerikai rr.i ■- iü fő­­ívj/i-ü'vel. A tábornok, m­ai hosszú list­a a FiUöp­­szige­k katonai kormányz­ója, a háború alatt •pedig a fr­anciaországba!t harc.A Jó amerikai eg katonai remi-őrsé..-nek Ki- Trio volt, a­z adai Várnak abban a részében lakik, amely­­ almáskor Ferenc József a kosztály­a volt Az iróeszlai, a.. von Eauáho­z laborr.pk dolgo­zik,. Ferenc József iróasztolla voll. Egy darab törtéi v’rr­i zug­át az n..ber üdvén, mi? az amerikai tábornok ele ..érkezik. Áthalld azo­kon a szobákon, am­­iyeket valamikor Erzsébet királyné számára rendeztek be és közvetl­enül a tábornok szobája elött levő szobában egy­­ rettenetes emlék hat fejr­e ülő­en: itt áll az az asztal, amelyen Károlyi Mihály aláírta «21 az okmány­, amely a hatalmat kijátszotta a bol­sevisták kezére... A tábornok közvetlen szívességgel fogad. Pár percig elbeszélgetünk, azután felemülj­ük, hogy a magyarság milyen feledke­tetlen hálát érez iránta azért az energikus magatartásért, amelyeket a román megszállás napjaiban tanú­sított. Megkértük a tábornokot, hogy a meg­szállás alatt előfordult incidensekről nyilat­kozni szíve­sked­jék a magyar közvélemény szá­mára. Eindholtz tábornok válasza az volt, hogy a kérdéseket terjesszük be írásban, ő ugyancsak írásban fog rájuk válaszolni. Né­hány percnyi beszélgetés után elbúcsúztunk Banei’iöltz tábornoktól. Kérdéseinkre a következő válaszokat kaptuk: Kérdés : Tábornok úr a Nemzeti Múzeu­mot, ahonnan a románok n­yolcvannyolc er­délyi kincsesládát el akartak vinni, lepecsé­­telte. Az incidensre vonatkozólag kérnék nyi­latkozatot. Válasz: A Nemzeti Múzeum zár alá vétele kizárólag arra a körülményre volt visszave­zethető, hogy a Szövetségközi Katonai Misszió a román főhadiszállást megkeresse az iránt, hogy onnan semmit se vitessen el, amíg külön e Célra kirendelendő bizottság a sok, dicsőséges látóhatárok felé. Magyarázni ezt nem is lehet, csak érezni; egy csoda* tevő, eleven hit erejével másban is meg* jeleníteni. Napfényes utakon indulunk most el, a pálya célja magasztos, annak gazdag reménysége boldogan akasztja meg a szív verését. A felgyülemlett tiszta erők diadalmas kirobbanása következik most, lelkes és okos munkában való idő­­töltés, a jövendő palotájának építése, fé­­nyesítése. Nehéz, sötét kárpit szakad el mögöt­­tünk. 1919. Most újra napfényes levegőre érünk. Tekintetünk megtelik fénynyel, tü* dünk friss élettel, a két karunk megizmoso­ dik és homlokunk ihletés lesz a reménytől és az akarattól. A boldog újesztendő sok, kacsokkal több a kívánságnál. Szép, erős, nagyszerű időknek megyünk életbe, vizsgálatot nem folytatott le ez ügy­ben. Amikor tudomásomra jutott, hogy a romá­nok tévedés vagy más körülmények f.- igy', a Nemzeti Múzeumból egyes tárgyakat v­­ag mertik vinni, én, mint a Szövet­ségközi Ka­tonai M­iszió aznapi elnöke magamhoz vet­tem a kulcsot és lepecsételtem az ajtóké Kérdés: Tábornok Úr, mikor a romáré­, Freilich István miniszterelnököt le aka­­­l­­lat­­­áztatni, a miniszterelnökségen szemöl­csen interveniál, és amerikai őrséget rendelt az épület elé. Vá­er'z: Egy őrségnek a kirendelése a minisztériumhoz a szövet­ségközi táborno­kok közös megegyezésének eredménye volt, akik min­dent el akartak követni, hogy a mag­yar kormány háborítatlan működését biztosítsák. Kérdés: Milyen hatást gyakorolt Tábornok arra a magyar nép, a budapesti élet és az itteni szomorú állapotok? Válasz: Budapestre való érkezésem al­kalmával, 1919 augusztus 11-én, a város sötét­ és csüggedt képet nyújtott. Ennek oka nemcsak az volt, hogy a várost idegen csa­patok foglalták el, hanem főként az a köz­vetlen hatás, amelyet a fővárosra a bolse­­vizmus gyakorolt. Nehéz elképzelni, hogy egy nemzet, amely a műveltség, inteligencia és finomult ízlés oly fokát érte el, mint a magyar, még csak rövid időre is a bolseviz­­mus káoszába eshetett. Az a hit, hogy éppen az említett tulajdonságok fogják az orszá­got a visszaeséstől megóvni és ugyanezek fogják az ország vezetőit igazságossá és tü­relmessé, de nem fanatikusokká tenni. Kérdés: Külföldön Magyarországról év­tizedek óta csak nagyon keveset tudtak: mi­lyennek képzelte Tábornok úr Budapestet és a magyar népet, mielőtt megismerte? Válasz: Tévedés azt hinni, hogy Ma­gyarországot a külföldön kevéssé ismerték. Ellenkezőleg, Budapestet és egész Magyar- Bangholtz tábornok a „Magyarország“ munkatársának nyilatkozik a Nemzet Hadseregről, a román megszállásról, Magyarország jövendő kilátásairól és a amerikai tők­e mel való kapcsolatáról Ejrye* szám­ára 80 fillér in trag ii BUDAPEST, 1920 JANUÁR 1 CSÜTÖRTÖK XXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

Next