Magyarország, 1920. április (27. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

V D^nia i^beteg Az egész \jjfag beteg. Varrni csodáka tos láz kyötrír&z emberiségét. A lelkek világszefffe&'­tele vannak­­nyugtalansággal, izgalmakkal. A világháború rombolásai kegyetlen romokat hívtak maguk után. És nemcsak azokb^rf az országokban, me* lyekben a háberra fúriái dühöngtek; az anyagi és erkölcsi rombolás hatásai kiterj­jednek a semleges országok népeire is. Ők pedig hogy irigyeltük ezeket a,­­emleges országokat, óh hogy irigyeljü­k azokat a nemzeteket, melyek csak nézői és nem közvetetten részesei vagy áldozatai voltak a nagy világkatasztrófának; irigyeltük a nemzeteket, melyeket végzetök megkímélt a rettenetes húlásoktól, tömeg­gyilkolások­­tól, tűztől, vértől, fájdalmaktól, gyászoktól. Mert azt hittük, hogy ezek az országok és nemzetek a jól megőrzött semlegesség vá­­raiban nyugodtan dolgozhatnak, élvezhetik a békének minden áldását, gyűjthetik az erőket, a vagyonokat, szaporíthatják anyagi és szellemi kincseiket. És most, mi­­kor már jó régen vége a háborúnak, ám semleges országokban is kitör a lázas nyavalya. 1. A semleges Dániában nagy hirtelen­­séggel valóságos forradalmi állapot támadt. A schleswigi kérdés előbb kormányválsá­­got, majd államcsínyt, utóbb alkotmány­­válságot idézett föl. Vájjon csakugyan a schleswigi kérdés tettese? ... Elhisszük, hogy a közvetlen ugrópont a schleswigi tartomány ügye volt, de — a schleswigi kérdés nem tegnaptól való. Több mint fél évszázados. Mégis idáig nem okozott rob* banást, szép nyugodtan beleszorult a többi politikai kérdések skatulyájába. Nem gyuladt ki még a világháború égő­ fáklyá­ján sem. És most? . . . Miért éppen most? A világ tele van nyugtalansággal, gond* dal A háború felvette az emberek békéjét, sok helyen megtizedelte a lakosságot, más vidékeken a férfinépesség javát távol tar* totta a termelő munkától. Parancsoló ét* vágygyal fölfalta mindazokat a javakat, amelyeket a béke hosszú évtizedei ter* meltek. Elpusztított egyformán városokat és anyagraktárakat, a hadicikkek egyoldalú gyártásával elsorvasztott bizonyos terme­­lési ágakat, bedugaszolta a nyersanyagok forrásait, tönkretette a vasúti szállítási eszközöket és aknákkal jó blokádokkal járhatatlanná tette a vízi utakat. Anyagá­ban ínséget, pénzben bőséget teremtett. E drágaságot produkált ró a gazdasági és vagyoni ellentéteknek mérhetetlen, azelőtt soha el nem képzelt eltolódást. Ezt tette a háború és ezt művelte nemcsak a köz­­vetlenül érdekelt országokban, hanem az egész művelt világon, amelynek gazdasági élete az utolsó száz évben már annyira egybekapcsolódott, mint akár csak egyet­­len állam gazdasági szervezete. A fegyve­­resháború alól kivonhatták magukat a "semlegesek, de nem menekedhetnek a háború gazdasági jó politikai utóhatás­­aitól Tavaly csak arra eszméltünk rá, hogy a győzőknek sincs jobb dolguk, mint a le* győzötteknek. Most már tudjuk azt is, hogy a semleges országokban­­ugyanazok­­ a bajok vannak, mint azokban az államok­­ban, amelyek hadat viseltek. Nagy tanul­­ságok rejtőznek ebben a fölismerésben. Az idegesek, a nyugtalanok, a türelmetle* nek megtanulhatták ebből, hogy nem lehet csak úgy máról-holnapra kiugrani a világ­ ból és az életből, a bajokat nem lehet — személyileg — elintézni egyetlen vasúti jegygyel. Nincs kivándorlás, nincs mene* külés. Nem szólva arról, hogy milyen ne­­héz új exisztenciát alapítani férfikorban, gyökeret ereszteni idegen talajban, úgy látjuk, hogy sehol sem rózsakert a világ. Ha még a finom és csendes kultúrájú Dá­­niában, amely pontosan ötvenhat eszten*­deje nem látott, nem ismert háborút és máról*holnapra ilyen forradalomszerű al*­kotmányválság tör ki, mi biztosítja akkor Franciaország vagy Olaszország nyu* galmát? Németországról nem is beszé* lünk. A mi életünk sem volt majális, de úgy* látszik, hogy mi már túlestünk a legkegyet* lenebb jégesőn. Nálunk — amióta Horthy Miklós a kormányzó erős akarattal vezeti az ügyeket — a tisztulás, a javulás, az erő­­södés és a munka korszaka kezdődött meg. A helyzet ma az, hogy annak, aki becsületesen dolgozik, könnyebb boldo­­gulni itthon, mint másutt. Kivándorlási álmok jó vasút­jegy helyett; munka jó szorgalom itthon, a magyar hazában. Ke­ mény akarat és bízó türelem, ez az egyet*­len út, amelyen kifelé juthatunk a megpró* báltatásokból. Földrajzilag nem menekül­hetünk ki a világból, legfeljebb, ha azt megváltoztathatjuk, jobbá tehetjük becsü­ lettel, szorgalommal és munkával. ** / \ * • ; »£» dtMö »■ ■ ■■■■■■,. ' -* -.... 1 ' ..________ BUDAPEST, 1920 ÁPRILIS L CSÜTÖRTÖK XXVII. ÉVFOLYAM 79. SZÁM ........—............r~-ir---------------------------------------* —........................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... Emich kereskedelmi miniszter nyilatkozik a Jh­agyarország munkatársának Reformokra ma gondolni se lehet—­ A miniszter meg fogja oltalmazni a munka tisztességét — Részletes programot­­ a kisgazdapártban ad Budapest, március 31. (A Magyarország tudósítójától.) Emich Gusztáv dr. az új kereskedelmi miniszter, aki tegnap tette le a kormányzó kezébe az esküt, ma átvette a minisztérium vezetését. Sűrü küldöttségjárás, a minisztérium osztályvezetői­nek bemutatkozó látogatása foglalták le a miniszter hivatalos működésének első napját, de bokros elfoglaltsága közepette is lekötelező szívességgel fogadta munkatársunkat, aki programjáról kért tőle nyilatkozatot . Programomról — úgymond a mi­­niszter — ma érthető okokból nem nyilat­­kozhatom. A legközelebbi napokban a kisgazdapártban fogom részletesen is­mertetni, mit akarok és mit kell tennem. Én abban a tudatban vállaltam a mi­niszterséget s mondhatom, a legszerencsét­lenebb időben és a legnehezebb viszonyok között, hogy a maximum, amit el lehet érnünk, hogy megállítsuk gazdasági hely­zetünk további leromlását, hogy mint egy hosszantartó betegség folyamán az orvos ha mást nem tud csinálni, legalább meg­állítja a betegség pusztító munkáját. Az a negatívum, amit gazdasági életünk lerom­lásának megállításával elérhetünk, már számbamenő javulást jelent. Reformokat gazdasági életünk jelen álla­­potában lehetetlenségnek tartok. Az alkotó munkának útjában szinte le­küzdhetetlen akadályok vannak. Ha sikerül valamelyest javítani gazdasági viszonyain­kon, ez már jelentős eredmény. Vérbeli hivatalnok­ vagyo­k, ismerem a minisztérium embereit, tudom,, ki hol állja meg a helyét és én mindenkitől pontos munkát kívánok és meg akarom és meg­ fogom oltalmazni a munka tisztességét, amelyhez én nemcsak a minisztériumban ragaszkodom, de az állami közigazgatás minden ágában elkerülhetlen szükségnek tartok. A tisztesség uralma az állami életben olyan elengedhetetlen feltétel, amelytől nem szabad tágítani. Én ezt hirdetem és ennek a magam hatáskörében is érvényt akarok szerezni. Munkatárs­unknak arra a kérdésére, hogy a tárcája körébe vágó és az azzal összefüggő munkák és tennivalók sorsáról miként vélekedik a miniszter, kijelentette, hogy erről majd csak pártja előtt kíván nyilatkozni. Csupán arra a kijelentésére szorítkozik, hogy a gazdasági regenerálásnak, az ipar, ke­reskedelem újjáépítésének nettó", mun­kája majd csak a békekötés után indu­lhat meg azzal az erővel, amelyre szükség van, hogy eredményeket lássunk. A­jaM­ küldöttségek érkeztek a Máv­ ve­zetősége élén Kelety kormánybiztossal, a Ma­gyar Folyam- és Tengerhajózási Társa­ság Domony Móric báró és Végh Károly vezetésével és ez vetett véget a miniszter to­vábbi nyilakozatainak. Egyes szám ára 80 fillér

Next