Magyarország, 1920. április (27. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

2 N Köztársaságot akarnak a dara szocialisták Királyi kor­­ány és radikális ellenkormány Népgyűl­és A király ellen — Csöndes forra- Halom Kopenhágában / Budapest, március 31.­­ (A M Magyarország tudósítójától.) Keynes angol publicista egy­­most megjelent művé­­ben­ leplezte le a békekonferencia működésé­nek tehetetlen felületességét és lelkiismeret­lenségét, amely egymásután termeli a fanyar gyümölcsöket. Egy újabb ilyen fanyar gyü­mölcs pottyant le most Dániában, ahol a schleswigi kérdés miatt a legsúlyosabb alkot­­mányvá­lság tört ki. A­­király összekülönbözött radikális kormányával, azt elcsapta, helyébe ügyvezető minisztériumot nevezett ki, de a radikális pártok nem akceptálják a király eljárását, hanem ellenkormányt alakítanak. A kormányt alkotó egyik párt, a szocialisták kimondották az általános sztrájkot, ultimátu­mot adtak át a királynak, amelyben lemondá­sát követelik. A dán csöndes forradalmat, mert hiszen az ottani eseményeket ennek lehet nevezni, a nacionalisták kapzsisága okozta, akik hatal­mukba kerítették X. Keresztény királyt. Ezek ugyanis azzal a váddal illették az elbocsátott radikális Zhare-kormányt, hogy a békekonfe­rencián nem védte meg eléggé Dánia érdekeit és ennek következtében Schleswigből Dánia nem kapott annyit vissza, mint a­mennyi meg­illette volna. A békekonferencia ugyanis­­­­ Schleswigben a népszavazási területet két . . körzetre osztotta és az északi körzetben a * '■A népszavazás Dánia javára ütött ki, míg a déli körzetben Németország maradt a győztes. A nacionalisták, szerint a dán kormánynak ra­gaszkodnia kellett volna az eredeti elvhez, hogy a népszavazási területet három körzetre osszák és akkor egész más lett volna az ered­mény. A Zhale-kormány ellen a nacionalisták, különöse­n a parasztság körében már a nép­szavazás előtt is nagy volt az elégedettek­ség. A kormányt németbarátsággal vádolták, most azután hogy Dél-Schleswig véglegesen elve­szett Dániára nézve, nyíltan kitört az elégü­­letlenség és a királyt rávették, hogy kergesse szét a parlamentet, amely nem képviseli az ország igazi akaratát. Érdekes, hogy Keresz­tély király, aki ilyenformám a németellenes párt koronás vezére lett, Charlottemburgban, tehát Németországban született és közeli ro­koni viszonyban van a volt német uralkodó családdal, amennyiben felesége, Alexandra királynő született mecklenburgi hercegnő, Vilmos volt német trónörökös feleségének, Cecíliának a nővére. A mai nap Dániára nézve kritikus, mert ma dől el, hogy az általános sztrájk milyen rendszabályokra készteti a ki­rályt, aki a Liebe állami főügyész vezetésével megalakult ügyvezető misztériumnak meg­adta a jogot a parlament feloszlatására. Kopenhága, március 31. Szociáldemokrata információ szerint az­­általános sztrájkot ma, szerdán reggel kezdikk meg. A vasúti forgalmat a táviró- és tá­v­­­beszélőforgalmat megszüntetik, a lapok nem jelennek meg és valamennyi állami és községi hatóságoknál és üzemben, a kórházak kivéte­lével, megszüntetik a munkát A szociáldemokraták néhány nap múlva önálló kormányt alakítanak, amely Liebe mostani ügyvivő minisztériumát fölszólítja a lemondásra. Az új kormány közoktatásügyi minisztere kijelentette egy újságírónak, hogy a mostani kormány minden politikai színe­zet nélküli ügyvivő minisztérium. Az új kor­mány föloszlatja az országgyűlést és kiírja az új választásokat. A képviselőház pártjai tegnap ülést tartot­tak, hogy tanácskozzanak a politikai helyzet­ről." A szociáldemokrata­­párt fölhívást tett közzé, amely a többi közt ezt mondja: Leg­közel­ebb valószínűen választani fogunk. A választásokban a jelszó az alkotmány demok­ratizálása, a köztársasági államforma beveze­tése, az egykamara-rendszer, valamint a vá­lasztói korhatárnak 21 évre való leszállítása legyen. Az alkotmányt egységessé kell­­en­ Az államfi, a nagy tékozló javaak­é, a költségvetés megjavítására í­ jöveed­elem forr­ások az állam számára | / Budapest, március 31. | As magyar áll­amrendőrségnek az Andrássy-út spa­rkt számú házban van az útl­evél-osztálya, ahol taz/álllamrendörség tisztviselői intézik el az útleve­­ktérelmeket. Az útlevél kiállításáért mindössze nyolc koronát szed be ez az ügyes hivatal, a bécsi magyar követségen néhány héttel ezelőtt négy ko­rona ötven fillért fizettem az útlevelem meghosszab­bításáért, holott a budapesti osztrák követségen huszonöt koronát kértek a vízumért és a bécsi rendőrség akkor, amikor Bécsből való elutazáso­mat bejelentettem, e bejelentésért ugyancsak hu­szonöt koronát kért. Ezeket az adatokat szembe­állítom, mert kitűnik belőlük, hogy a magyar hi­vatalokban a lovagkor szelleme virágzik most is még, az állam súlyos pénzügyi helyzetében, holott a kereskedelmi szellemnek kellett volna valameny­­nyi közhivatalba bevonulnia régen, amikor nem volt még ilyen beteg az államháztartás, mint mostanában. Az útlevél-osztály nyolc koronában állapíja meg az útlevél kiállnásának a költségeit, amikor ennyi pénzért egy marék gesztenyét sem kap az ember. Nyolc koronát kérnék az útlevél kiálltásáért, amikor az útlevél nyomtatásának költségei jelen­tősek, amikor az útlevélhivatalban alkalmazott tisztviselőket úgy kellene fizetni, hogy tisztessége­sen megéljenek a fizetésükből. Ha kereskedelmi szelleny volna valamennyi közhivatalban, amelyek a közönséggel érinítkeznek, akkor nyitolatványok­­ért, akkor a hivatalok eljárásaiért, fölvilágosítá­­sokért, a felek ügyeinek kezeléséért olyan összege­ket számítanának föl, hogy fedezni tudnák vele a hivatal kiadásait. A Budapesti Lakáshivatal már előljér a jó példával és a díjakból, miket szed, úgy tudjuk, tisztességes fizetést nyújt az alkalma­zottainak. A példa, amelyet ez a hivatal mutat, úgy kell, hogy általános legyen és a köztisztvi­selők nyomorúsága véget fog érni, ha végig be­vonal a kereskedelmi szellem valamennyi köz­hivatalba. A kezemben van az 1914-ik esztendő költségve­tése, régmúlt idők száma­datait nézem, de megálla­pítom ezekből az adatokból is, hogy a belügyi, a fölművelésügyi, a közoktatásügyi, az igazságügyi és a honvédelmi tárcának alapos deficitje volt. A bevételek csak két tárcával kapcsolatosan halad­ják meg a kiadásokat, a pénzügyi meg a kereske­delmi tárcának nagyobbak voltak a bevételei, mint a kiadásai. A pénzügyi tárca magában foglalja mind az adókat, a kereskedelmi tárcának vasúti és egyéb forgalmi bevételei voltak, de a kereskedelmi tárca bevételeit az állam szintén szaporíthatja, ha itt ennek a tárcának keretében — csakúgy, mint a közigazgatás annyi más területén — a forgalmi adók alapjára helyezkedik. A skandináv államok­ban a telefon díját aszerint szabják meg, hogy a telefon bérlője hányszor telefonál, ottan nem kép­zelhető el az a visszásság, hogy az a bérlő, aki naponkint ötvenszer használja a telefonját, ugyan­olyan összeget fizessen, mint aki csak ötször telefon­­­nál naponkint. A cégbejegyzésért 20 koronás ál­­l­­ami bélyegilleték jár mindmáig, az iparigazolvá­nyokért, hatósági engedelmekért potom néhány­­ koronát számítanak fel a magyar hatóságok. A be-­­ hozatalnak és a kivitelinek a kereskedelmi forga­­­­lomban a most, mint a háború után mindenkoron, igen nagy a konjunktúrájuk, ez a konjunktúra ter­mészetes, más korszakokban is megvolt háborúk , végével, amikor a va­l­uta-diszpari­tások, a nyers-­­­anyag hiánya és a leromlott készletek nagyará­nyúvá tették a megnyíló országhatárokon keresz­tül az értékek és áruk forgalmát. így volt ez ki­sebb háborúk után is és a mostani nagy világpusz­tulás után fokozott mértékben van meg ez a for­galom. Schliemann az 1870—71-es háború alkal­mával szintén hadi szállító volt, hadiszállításokon szerzett milliókat és hogy az így szerzett milliókból ásta ki Tróját és a régi Görögország nagyszerű em­lékeit és örök dicsőséget szerzett nevének és a né­met tudománynak, külön lapra tartozik. A kereskedelmi konjunktúrát azonban ő is fölhasználta, ezt a konjunktúrát fölismerni helyes kereskedelmi érzékre és élelmességre vall, érte csak dicséret jár, de a helyes konjunktúrát az ál­lamnak szintén meg kell látnia és föl kell használ­nia és nem szabad megengednie, hogy az impor­tőrök és exportőrök néhány garasért szerezzék meg az engedelmeket, amelyek rájuk nézve százezreket és milliós hasznokat jelentenek. A háború alatt megírta Walter flathenau és megírták mások is, hogy a háború után az állam vegye ki a részét a­ magángazdasági tevékenység" hasznából. Az állam nem lehet a mesebeli aranyszamár, amelyet csak meg kell vakarni, hogy aranyak potyogjanak be­lőle. Most, amikor annyi miliárdra rúg az állami költségvetés hiánya és amikor súlyos gondot jelent az állam háztartása, nem szabad az államnak va­kon elhaladnia az ilyen konjunktúrák mellett, pa­rtém részesednie kell abban a haszonban, amelyet a magángazdasági tevékenységnek a behozatal és kivitel gazdag lehetőségei jelentenek. Mit szóljunk az olyan állami tékozláshoz, amikor a százezer koronás jegyzékben, amely értékpapír-vásárlásra vonatkozik, néhány száz ko­rona a bankjutalék és az alkuszdí­j és az államnak forgalmi ad­ó fejében 4 vagy 5 koronát fizetünk csupán. Az elmúlt hónapokban a tőzsde forgalmá­nak roppant arányai voltak, ami szintén egyik természetes következménye a valuta leromlásána­k, naponként sok ezer üzletet kötöttek az érték­papírok börzéjén, az államnak sokmilliós haszna lehetett volna belőle, a forgalmi adót senki meg nem érezte, könnyen fizette volna és az állam, ez a gyámoltalan Olcsó János­, nevetségesen kis ösz­­szeget szedett le forgalmi adó fejében. Egykor a német birodalmi gyűlés egyik híres adótárgyalása alkalmával megmondotta Bismarck, hogy az adózó polgárt legjobban akkor lehet galléron ragadni, amikor rágyújt a pipájára, avagy megissza a maga mindennapi néhány korsó sörét. A fogyasztó adók könnyű behajtására és helyességére akart Bis­marck rámutatni, ne bolygassuk most részletesen a fogyasztó adók problémáját, azonban álla­pítsunk meg annyit, hogy a forgalmi adókra, különösen ilyenféle gazdasági vonatkozásban, avagy ott, ahol a fényűzést rójju­k meg velük, feltétlenül szükség van. Annyit olvasunk most szőnyegbevásárlásokról, nagy összegekről, amelye­ket műkincsekért, drága bútorokért, finom asz­­szonyi ruhákért és női kalapokért fizetnek, az ál­lam bölcsen teszi, ha mindenütt jelentkezik a maga okulásáért ott, ahol a kiadás nem az elsőrendű életszükségletek kielégítése. A közhivataloknak a közigazgatás valamennyi ágában aktívabbá kell lenniük, a belügyi, az igaz­ságügyi, a közoktatási tárcáknak költségvetése díjfizetések, büntetéspénzek, illetékek, leckepénzek összegének az emelésével a közérdek csorbája nél­kül alaposan megjavítható. Külső képviseleteit, konzuli hivatalait pedig a jövőben csak úgy tudja fentartani Magyarország, ha mindezekbe a hiva­talokba szintén bevonul a kereskedelmi szellem, ha mindazokért a funkciókért, amelyeket ott a fe­lek érdekében elvégeznek, kereskedelmi árverés alapján szedik be a különböző díjaikat, illetéke­ket. A békében is így kellett volna berendeznünk az állam és községek háztartását, most fokozott szükség van az ilyen berendezésre az állam pénz­ügyeinek súlyos leromlása közepette. Ha nem is vezeti az államot a maga gazdálkodásában az a szellem, amely Shylokot jellemzi, Velence híres és hírhedt kalmárát,­­le legyen ügyes és bölcs kal­már, mert az ország pénzügyért csakis az állam­háztartás új rendjével és egészséges kereskedelmi/' szellemmel tudjuk valaha*”' -mdbehozni. Kreutzer Lipó­t MADZAKOSSZÍ­6 Budapest, 1920. cstütönbak, április 1. nünk, hogy semmiféle királyi szeszély se za­varhassa meg a parlament nyugodt fejlődését. A szociáldemokrata párt tegnap este nagy tiltakozó gyűlést tartott a király eljárása el­len. A gyűlésen egyhangúlag elfogadták azt a határozati javaslatot, amelyben a párt és a szakszervezeteik teljes tologatást ígérnek az alkotmány helyreá­ Vitáshoz és a demokrácia érvényre juttatásáho­z (MTI.)

Next