Magyarország, 1920. augusztus (27. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-01 / 182. szám
Budapest, 1920. vasárnap, augusztus 1. KAGZASO £ SZiO Fogsádban a Lipót-körúti gyilkosok A továbbnyomozó érdeke tiltja a nevek közlését — Öt embert tartóztattak le eddig — A „Fromner-pisztolyos" letartóztatása is várható — A Berzenczey-utca / a bünfészek Budapest, julius 31. (A Magyarország tudósítójától.) Teleki Pál gróf miniszterelnök tegnapi beszéde után a közvélemény az eddiginél is fokozottabb türelmetlenséggel várja a Lipót-körúti vérengzéssel kapcsolatos szövevénynek teljes egészében való kibontását és a hazaárulásszámba menő vérengzéseknek és rendbontásoknak könyörtelen megtorlását. A miniszterelnök megállapította beszédében azt is, hogy az elmúlt hónapok erőszakosságai mögött olyan egyes személyek rejtőznek, akiknek érdekükben áll, hogy a jogrend, a közbiztonság és a konszolidáció helyreállását megakadályozzák. Ez a megtoltás különösen nagy jelentőséget ad a Lipót-körúti gyilkos támadásnak és az ezt követő eredményes nyomozásnak, mert most itt van végre a szomorúan kitűnő alkalom, hogy a hatóságok lépésrőllépésre haladva, a nyomozás szálainak logikus követése mellett, leleplezzék az összes eddigi atrocitások és zavargások eredő forrásait. A kormány intenciója, mely a jogrend és a kifogástalan közbiztonsági állapotok megteremtését megtántoríthatatlan eréllyel tűzte ki céljául, továbbá a rendőrségnek már eddig is pozitív eredményekre vezető nyomozási munkája, biztató reménységet ad: a hatóságok végérvényesen le fognak számolni azokkal az elemekkel, amelyek egyelőre még kifürkészhetetlen okokból a közrend és a nyugalom felborítására törekszenek. A Club-kávéház előtti gyilkos merénylet ügyében folytatott közvetlen nyomozás tegnap este befejezést nyert. A rendőrség megállapította a kettős gyilkosság minden részletét és pozitív adatokat szerzett a gyilkosok személyére vonatkozólag. Minthogy azonban a közvetlen tettesek kinyomozása nem elegendő a teljes megtorlás előkészítésére, a nyomozás tovább folyik annak a szervezetnek a leleplezésére, amely külforrása a rendbontó zavargásoknak. Hippon ezért a rendőrség a tegnapi nap folyamán és ma délelőtt nem közölte még a nyomozó eljárás eddigi megállapításait. Titokban tartják egyelőre azt is, hogy kiket tartóztatott le a rendőrség a támadó csoport tagjai közül A nyomozás eredményeiről mindössze annyi szivárgott ki, hogy a gyilkosságokat elkövető csoport a Berzenczey utcából indult el, ahol már vasárnap délután gyűlést tartottak és ahol elhatározták, hogy zavargásokat fognak előidézni. A szervezett zavargás esete mellett tanúskodik az a körülmény is, hogy nemrégiben ugyancsak a Berzenczey utcai iskolából indult ki a támadás, amelyet a Vígszínház-kávéház ellen intéztek. Megállapította a rendőrség, hogy a Club-kávéházi zavargást megelőzőleg, tíz órakor indult el a Berzenczey-utcai iskolából egy tizenöt tagból álló társaság, amely már a Berzenczey-utcában megkezdte a tüntetést. Onnan a Csáky-utcába mentek, ahol több embert összevertek. Ezután vonultak a Clubkávéház elé, ahol már véres események következtek. XXXXXXXXXXxxxxxxxxxxX XXX XXXXXXXX XXXXXXXXXX X XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX Értesülésünk szerint a véres zavargások tettesei közül a rendőrség eddig öt egyént tartóztatott le. A Frommer-pisztollyal gyilkoló bűnös megszökött, de a rendőrség ismeri tartózkodási helyét és kézrekerítése a legközelebbi időben várható. A nyomozás további érdekei egyelőre nem engedik meg a rendőrségnek, hogy a már letartóztatásban levő bűnösök neveit közölje. Budapest, július 31. A csehek meg^árták Teschent. A prágai Narodníi Listy bizlar forrásból szerzett értesülése szernt legközelajrtE megkezdik Teschen megszállását. Az csapatait a tartomány központján vonják össze, azután előbb a csendőrség, később pedig a cseh és a lengyel katonaság foglalja el megjelölt helyét. 4 3 Az Omigé a cenzura ellen Határozati/javaslat aJmelyes földmegosztásról / A term&frendelet kritikája / Jr Budapest, julius 31. (A Rnggatot fcúg tudósítójától.) Az Országos Magyar CMidcartgi Egyesület igazgatóválasítmánya ma déntőtt a Köztelek-palotában László gróf elnöklete alatt ülést tartott. Sonastch Az igazgatóválasztmány foglalkozott a földbirtokreform kérdésével és Matta Árpád dr. volt képviselő előterjesztése alapján egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el. Eszerint a helyes földbirtokmegoszlás a pártpolitika hullámzásától függetlenül oldandó meg.közmegnyugvásra Helytelennek tartaná az OMGE, ha a földbirtokreform végrehajtását bármily köz- és mezőgazdasági tudással nem rendelkező, bár egyébként tiszteletreméltó közélet vagy egyén intézné el. Kifogásolná, hogyha ebben a kérdésben a kormánynak teljhatalom adatnék, tiltakozik az ellen, hogy az állam teherbíró képességét meghaladó terhet vállaljon magára és kivonja, hogy ne csak a kis-, de közép- és nagybirtokok megfelelő arányban való fennmaradásáról és az azokon való gazdálkodás lehetővé tételéről is gondoskodás történjék, tiltakozik a földbirtokokkal kapcsolatos mezőgazdasági ipari üzemeknek bármily formában való szocializálása ellen. Követeli a törvényjavaslatnak előzetes véleményadás végett az érdekképviseletekhez való megküldését. A határozati javaslatot megküldik a miniszterelnöknek, a földmivelésügyi miniszternek és a nemzetgyűlésnek. Sajnálkozását fejezi ki az igazgatóválaszttmány a vasúti tarifa emelése fölött, amely az érdekeltség egyhangú állásfoglalása ellenére a közgazdasági érdekeknek meg nem felelő módon történt meg. Szilassy Zoltán igazgató és Pallavicini György őrgróf felszólalásai alapján tiltakozását fejezi ki az OMGE a cenzúra ksa termésrendelet körül. Az igazgatóváhísztalány a nem szakértők által készített termésbecslés revideálását követeli és tiltakozik a megallapított beszolgáltatási kulcs ellen. Igazságos és egyenlő elbánást követel, amely a gazdák korábbi állásfoglalásának megfelel és amelynek reményében járult csak hozzá annak idején a forgalom bizonyos mértékű korlátozásához. Köve telése XXX ellen XXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXX XXXXXXXXXX XXXXXXXXXX Igen élénk eszmecsere fejlődött ki PESTI LEVELEK P/töti ! A szófián /írások kapáikén vállukra vetve, szűzeik b/ takarózvmj^nazaballagtak abból a temetőből, ahová ír múlt századbeli Magyarországot Idföldelnj^ a horpadozó sirhantok mellett ;mg^»!Íraik eleven látogató, aki személyesen ismerte volna azokat, akik a fejfák alatt feküsznek. A „nagyidők tanúi”, Petőfi kortársai és ismerősei kis betűk alakjában élnek a sárguló könyvekben, két éve elballagott Lévay József is, aki még látta Petőfit, hírét többé nem hallani összeszáradt öregasszonykáknak sem, akik Petőfit ismerők; az évfordulón, e július végi napon már nem jelentkezik senki Magyarországon, aki valóban látta volna a költőt. A vidéki levelező, aki szerényen visszaemlékezik a régi újságokban Petőfi eddig ismeretlen cselekedetére, látogatására, esetleg levelére, évek óta tétlenül gunnyaszt kiszáradt kalamárisa felett: a „kortárs”, aki a vén diófa alatt pókháló-hangon megszólalt Petőfi halálának évfordulóján, végleg elballagott a vidéki szőlőskertek utján; a melyette szakállú múzeumi írnok, aki hajdanán minden nevezetesebb évfordulón feltette pápaszemét az egykorú újságok és könyvek felett, hogy tárcacikket írjon ezen a júliusi napon, amely nemzedékeken át Petőfi emlékezetének volt szentelve, a csonka hírlapokban nem emlékezhetik meg a dicső múltról, hisz az újságok a napi eseményeket sem győzik papirossal; az öreg színészek, akik verseket szavaltak ez estén a függöny előtt, a Petőfiről elnevezett asztaltársaságok, amelyek életjelt adtak magukról, a negyvennyolcas honvédek, akik kivonultak, immár a nyugalmazott hírlapírók memoárjaiban élnek. Izgalmas, vergődő, siralomház-kedvű napjainkban nincs időnk megállani a szétverte futamodás országútján, hogy tünket bemutassuk kővé vájott nagy tisztelőszellemeinknek, nincs érkezésünk hátranézni a megpróbáltatások kínjaiban, nem figyelhetünk a harangszóra, amely a dicsőséges múlt idők tündér tavának mélyeiről hangzik utánunk, nincs kedvünk visszalapozni a régi könyvekben, hogy emlékezetes napokra bukkanjunk, hiszen még rongyokban lóg rajtunk a gyásziruha a tegnapért, még világtalanná teszi látásunkat a frissen égő könny, még mellünkön fekszik a kétségbeejtő malomkő... Hol van az a gigászi erő, amely velünk felejtetni tudná koldus jelenünket, poklos sebeinket, szétmarcangolt nemzetünket, hogy már feledve áldozhassunk a hív emlékezetnek? Petőfi dárdával a mellében fekszik a fénylő hegyormon, míg a mai nemzedék sírva, gyászmenetben vonul el a hegy lábánál; elszegényedett, nincsetlen emberek módjára dicsekednénk dúsgazdag rokonunkkal, ha őt emlegetnénk; törpe szívünkbe hívnánk meg a Kárpát-nagyságú óriást, ha őreá emlékeznénk. Szemünk nem tudja követni felhők között rázott üstökét, lealázottságunk nem állja villámok tekintetét, törött hangszereinken nem adhatjuk vissza az ő égbezendülő dalait, tenyérnyi ablakú házikónkba nem fogadhatjuk az ő magasba sugárzó alakját, lábadozó, harmadnapos lázunkban nem kapaszkodhatunk az üstökös-repmi gondolataiba, elhalkult, bánatos hangjaink mellett úgy harsan fel az ő hangja, mint a tevehajcsárok pislogó tüze mellett az oroszlán bömbölése. Csak tartsuk lakat alatt a könyveket, amelyekbe a régebbi századok magyarja van zárva, mint a bedugaszolt palackba az ezeregyéjszaka dzsinje; felejthessük a tizenkilencedik századot, amelynek aranyvonalából megmaradott öreg úgyis sírja felé tántorog. Ne mérjük össze koldus-nyomorunkat, vakolat- és ablaknélküli lelkünket, őszi légy ténfergésünket az emlékezet délibábjában feltünedező őseinkkel. Világszerte ismert kincses atyánkfia, Petőfi Sándor oly messzi időkig áll a hegytetőn, mikor mi talán már nem is leszünk. — De megtaláljuk őt akkor is, ha életben maradunk, felgyógyulunk mostani nehéz betegségünkből; ha ismét szabadok lesznek az országijaink, amelyek felett langyos eső füröszti az összeboruló fákat, ha ismét visszatérnek gyászfátyollal letakart tájaink, ha a folyamok és folyók mentén fialalva ballaghat a vándor északnak vagy délnek, ha a hegyeken kialudnak az idegen őrtüzek, ha majd a júliusi napon az emlékezetnek nem kell könnybe és bánatba borulni, ha Petőfi sejtett sírjához elzarándokol . . . El nem orozható kincsünk a költő a föld alatt és a föld felett, amely kincs csak akkor tárul fel a kereső előtt, ha magyar lélek magyarul mondja el felette a varázsszavakat Nem hervadnak el soha a rózsák, amelyek a magyar arcokon fakadnak az ő versei hallatára. A dárdával átdöfött szív a hegytetőn vagy a sóbánya mélyében nem szűnik meg dohogni és az ifjú magyarok mindig megtalálják e zseni korai halálában is a példaadást, hogyan kell a hazát szeretni. Krúdy Gyula