Magyarország, 1920. augusztus (27. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-01 / 182. szám

Budapest, 1920. vasárnap, augusztus 1. KAGZASO £ SZiO Fogsádban a Lipót-körúti gyilkosok A továbbnyomozó érdeke tiltja a nevek közlését — Öt embert tartóztattak le eddig — A „From­ner-pisztolyos" letartóztatása is várható — A Berzenczey-utca / a bünfészek Budapest, julius 31. (A Magyar­ország tudósítójától.) Teleki Pál gróf miniszterelnök tegnapi beszéde után a közvé­lemény az eddiginél is fokozottabb türelmetlen­séggel várja a Lipót-körúti vérengzéssel kapcsola­tos szövevénynek teljes egészében való kibontását és a hazaárulásszámba menő vérengzéseknek és rendbontásoknak könyörtelen megtorlását. A mi­niszterelnök megállapította beszédében azt is, hogy az elmúlt hónapok erőszakosságai mögött olyan egyes személyek rejtőznek, akiknek érdekükben áll, hogy a jogrend, a közbiztonság és a konszolidáció helyreállását megakadályozzák. Ez a meg­­t­oltás különösen nagy jelentőséget ad a Lipót-körúti gyilkos támadásnak és az ezt követő eredményes nyomozásnak, mert most itt van végre a szomo­rúan kitűnő alkalom, hogy a hatóságok lépésről­­lépésre haladva, a nyomozás szálainak logikus kö­vetése mellett, leleplezzék az összes eddigi atrocitások és za­vargások eredő forrásait. A kormány intenciója, mely a jogrend és a kifo­gástalan közbiztonsági állapotok megteremtését megtántoríthatatlan eréllyel tűzte ki céljául, to­vábbá a rendőrségnek már eddig is pozitív ered­ményekre vezető nyomozási munkája, biztató re­ménységet ad: a hatóságok végérvényesen le fognak szá­molni azokkal az elemekkel, amelyek egy­előre még kifürkészhetetlen okokból a közrend és a nyugalom felborítására törekszenek. A Club-kávéház előtti gyilkos merénylet ügyében folytatott közvetlen nyomozás tegnap este befejezést nyert. A rendőrség megállapította a kettős gyilkos­ság minden részletét és pozitív adatokat szer­zett a gyilkosok személyére vonatkozólag. Minthogy azonban a közvetlen tettesek kinyomo­zása nem elegendő a teljes megtorlás előkészí­tésére, a nyomozás tovább folyik annak a szervezet­nek a leleplezésére, amely külforrása a rend­bontó zavargásoknak. Hippon ezért a rendőrség a tegnapi nap folyamán és ma délelőtt nem közölte még a nyomozó eljárás eddigi megállapításait. Titokban tartják egyelőre azt is, hogy kiket tartóztatott le a rendőrség a támadó csoport tagjai közül A nyomozás eredményeiről mindössze annyi szivárgott ki, hogy a gyilkosságokat elkövető cso­port a Berzenczey­ utcából indult el, ahol már va­sárnap délután gyűlést tartottak és ahol elhatá­rozták, hogy zavargásokat fognak előidézni. A szervezett zavargás esete mellett tanúskodik az a körülmény is, hogy nemrégiben ugyancsak a Berzenczey­ utcai iskolából indult ki a tá­madás, amelyet a Vígszínház-kávéház ellen intéztek. Megállapította a rendőrség, hogy a Club-kávéházi zavargást megelőzőleg, tíz órakor indult el a Ber­­zenczey-utcai iskolából egy tizenöt tagból álló tár­saság, amely már a Berzenczey-utcában megkezdte a tüntetést. Onnan a Csáky-u­tcába mentek, ahol több embert összevertek. Ezután vonultak a Club­kávéház elé, ahol már véres események követ­­­­keztek. XXXXXXXXXX­xxxx­xxxxxxX XXX XXXXXXXX XXXXXXXXXX X XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX Értesülésünk szerint a véres zavargások tet­tesei közül­­ a rendőrség eddig öt egyént tartóztatott le. A Frommer-pisztol­lyal gyilkoló bűnös meg­szökött, de a rendőrség ismeri tartózkodási helyét és kézrekerítése a legközelebbi időben várható. A nyomozás további érdekei egyelőre nem en­gedik meg a rendőrségnek, hogy a már letartózta­tásban levő bűnösök neveit közölje. Budapest, július 31. A csehek me­g^árták Teschent. A prágai Narodníi Listy bizlar forrásból szerzett értesülése szernt­ legközelajrtE megkezdik Teschen megszál­lását. Az csapatait a tartomány központján vonják össze, azután előbb a csendőrség, később pedig a cseh és a lengy­el katonaság foglalja el megjelölt helyét. 4 3 Az Omigé a cenzu­ra ellen Határozati/javaslat aJmelyes föld­megosztás­ról / A term&frendelet kritikája / Jr Budapest, julius 31. (A Rnggatot­ fcúg tudósítójától.) Az Országos Magyar CMidcartgi Egyesület ig­azgatóvá­l­así­tmá­nya ma déntőtt a Köztelek-palotában László gróf elnöklete alatt ülést tartott. Sonastch Az igaz­­gatóválasztmány foglalkozott a földbirtokreform kérdésével és Matta Árpád dr. volt képviselő elő­­terjesztése alapján egyhangúlag határozati javasla­tot fogadott el. Eszerint a helyes földbirtokmegoszlás a pártpolitika hullámzásától függetlenül oldandó meg.közmegnyugvásra Helytelennek tartaná az OMGE, ha a földbirtok­­reform végrehajtását bármily köz- és mezőgazda­sági tudással nem rendelkező, bár egyébként tisz­teletreméltó közé­let vagy egyén intézné el. Kifogá­solná, hogyha ebben a kérdésben a kormánynak teljhatalom adatnék, tiltakozik az ellen, hogy az állam teherbíró képességét meghaladó terhet vál­laljon magára és kivon­ja, hogy ne csak a kis-, de közép- és nagybirtokok megfelelő arányban való fennmaradásáról és az azokon való gazdálkodás lehetővé tételéről is gondoskodás történjék, tilta­kozik a földbirtokokkal kapcsolatos mezőgazdasági ipari üzemeknek bármily formában való szociali­zálása ellen. Követeli a törvényjavaslatnak előze­tes véleményadás végett az érdekképviseletekhez való megküldését. A határozati javaslatot megküldik a minisz­terelnöknek, a földmivelésügyi miniszternek és a nemzetgyűlésnek. Sajnálkozását fejezi ki az igazgatóválasztt­mány a vasúti tarifa­ emelése fölött, amely az ér­dekeltség egyhangú állásfoglalása ellenére a köz­­gazdasági érdekeknek meg nem felelő módon tör­tént meg. Szilassy Zoltán igazgató és Pallavicini György őrgróf felszólalásai alapján tiltakozását fejezi ki az OMGE a cenzúra ks­a termésrendelet körül. Az igazgatóváhísz­talány a nem szakértők által készített termésbecslés revideálását követeli és til­takozik a megallapított beszolgáltatási kulcs ellen. Igazságos és egyenlő elbánást követel, amely a gaz­dák korábbi állásfoglalásának megfelel és amely­nek reményében járult csak hozzá annak idején a forgalom bizonyos mértékű korlátozásához. Köve­­ telése X­X­X ellen X­X­X­X­XXXXXXXXXX XXXXXXXXXX XXXXXXXXXX XXXXXXXXXX Igen élénk eszmecsere fejlődött ki PESTI LEVELEK P/töti !­ A szófián /írások kapáikén vállukra vetve, szűzeik b/ takarózvmj^nazaballagtak abból a temetőből, ahová ír múlt századbeli Magyarországot Idföldelnj^ a horpadozó sir­­hantok mellett ;mg^»!Íraik­ eleven látogató, aki személyesen ismerte volna azokat, akik a fejfák alatt feküsznek. A „nagyidők tanúi”, Petőfi kortársai és ismerősei kis betűk alak­jában élnek a sárguló könyvekben, két éve elballagott Lévay József is, aki még látta Petőfit, hírét többé nem hallani összeszáradt öregasszonykáknak sem, akik Petőfit isme­rők; az évfordulón, e július végi napon már nem jelentkezik senki Magyarországon, aki valóban látta volna a költőt. A vidéki leve­lező, aki szerényen visszaemlékezik a régi újságokban Petőfi eddig ismeretlen cseleke­detére, látogatására, esetleg levelére, évek óta tétlenül gunnyaszt kiszáradt kalamárisa fe­lett: a „kortárs”, aki a vén diófa alatt pók­háló-hangon megszólalt Petőfi halálának év­fordulóján, végleg elballagott a vidéki szőlős­kertek utján; a melyette szakállú múzeumi írnok, aki hajdanán minden nevezetesebb évfordulón feltette pápaszemét az egykorú újságok és könyvek felett, hogy tárcacikket írjon ezen a júliusi napon, amely nemzedé­keken át Petőfi emlékezetének volt szen­telve, a csonka hírlapokban nem emlékezhe­tik meg a dicső múltról, hisz az újságok a napi eseményeket sem győzik papirossal; az öreg színészek, akik verseket szavaltak ez estén a függöny előtt, a Petőfiről elnevezett­­ asztaltársaságok, amelyek életjelt adtak ma­gukról, a negyvennyolcas honvédek, akik ki­vonultak, immár a nyugalmazott hírlapírók memoárjaiban élnek. Izgalmas, vergődő, siralomh­áz-kedvű napjainkban nincs időnk megállani a szét­verte futamodás országútján, hogy tünket bemutassuk kővé vájott nagy tisztelő­szelle­meinknek, nincs érkezésünk hátranézni a megpróbáltatások kínjaiban, nem figyelhe­tünk a harangszóra, amely a dicsőséges múlt idők tündér­ tavának mélyeiről hangzik utánunk, nincs kedvünk visszalapozni a régi könyvekben, hogy emlékezetes napokra buk­kanjunk, hiszen még rongyokban lóg rajtunk a gyásziruha a tegnapért, még világtalanná teszi látásunkat a frissen égő könny, még mellünkön fekszik a kétségbeejtő malomkő... Hol van az a gigászi erő, amely velünk felej­tetni tudná koldus jelenünket, poklos se­beinket, szétmarcangolt nemzetünket, hogy már feledve áldozhassunk a hív emlékezet­nek? Petőfi dárdával a mellében fekszik a fénylő hegyormon, míg a mai nemzedék sírva, gyászmenetben vonul el a hegy lábá­nál; elszegényedett, nincsetlen emberek mód­jára dicsekednénk dúsgazdag rokonunkkal, ha őt emlegetnénk; törpe szívünkbe hívnánk meg a Kárpát-nagyságú óriást, ha őreá em­lékeznénk. Szemünk nem tudja követni felhők kö­zött rázott üstökét, lealázottságunk nem állja villámok tekintetét, törött hangszerein­ken nem adhatjuk vissza az ő égbezendülő dalait, tenyérnyi ablakú házikónkba nem fogadhatjuk az ő magasba sugárzó alakját, lá­badozó, harmadnapos lázunkban nem ka­paszkodhatunk az­­ üstökös-repm­­i gondola­taiba, elhalkult, bánatos hangjaink mellett úgy harsan fel az ő hangja, mint a tevehaj­­csárok pislogó tüze mellett az oroszlán böm­­bölése. Csak tartsuk lakat alatt a könyveket, amelyekbe a régebbi századok magyarja van zárva, mint a bedugaszolt palackba az ezer­egyéjszaka dzsinje; felejthessük a tizenkilen­cedik századot, amelynek aranyvonalából megmaradott öreg úgyis sírja felé tántorog. Ne mérjük össze koldus-nyomorunkat, va­kolat- és ablaknélküli lelkünket, őszi légy ténfergésünket az emlékezet délibábjában fel­tünedező őseinkkel. Világszerte ismert kin­cses atyánkfia, Petőfi Sándor oly messzi időkig áll a hegytetőn, mikor mi talán már nem is leszünk. — De megtaláljuk őt akkor is, ha életben maradunk, felgyógyulunk mos­tani nehéz betegségünkből; ha ismét szaba­dok lesznek az országijaink, amelyek felett langyos eső füröszti az összeboruló fákat, ha ismét visszatérnek gyászfátyollal letakart tá­jaink, ha a folyamok és folyók mentén fia­­lalva ballaghat a vándor északnak vagy dél­nek, ha a hegyeken kialudnak az idegen őr­tüzek, ha majd a júliusi napon az emlékezet­nek nem kell könnybe és bánatba borulni, ha Petőfi sejtett sírjához elzarándokol . . . El nem orozható kincsünk a költő a föld alatt és a föld felett, amely kincs csak akkor tárul fel a kereső előtt, ha magyar lélek magyarul mondja el felette a varázs­szava­kat Nem hervadnak el soha a rózsák, ame­lyek a magyar arcokon fakadnak az ő ver­sei hallatára. A dárdával átdöfött szív a hegy­tetőn vagy a sóbánya mélyében nem szűnik meg dohogni és az ifjú magyarok mindig megtalálják e zseni korai halálában is a példaadást, hogyan kell a hazát szeretni. Krúdy Gyula

Next