Magyarország, 1920. szeptember (27. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-01 / 207. szám

» Huszonöt bot huszonöt többség Hatvanhat szavazattal negyvenegy el­­lenében elfogadták^**' botot. Ez még csak az általános szavázás mérlege. Lehetetlen, hogy zjprffft megnyilatkozott tekintélyes — az élén Apponyi, Huszár, •"tigron neveivel — súlyát ne éreztesse az egyes szakaszoknál. A bűncselekmények­­nek akármilyen redukált mennyiségére hozzák is be a botot, maga a tény, hogy amit eltörölt 48, a Kossuth—Deák— Eötvös—Széchenyi parlamentje, most fel­­támasztja 1920, nem az ország haladásának jelzője. A bot ellen argumentálni — annyi kitűnő felszólalás és érv ellen — meglehe­­tős felesleges munka, annyi volna, mint, hogy a görög példabeszéddel éljünk, bago­lyokat vinni Athénbe, ha ugyan komolyan szabad a mai parlamenti gyülekezetnek vindikálnunk a Periklész agorájának soha nem homályosuló fényét. Minek továbbra is érvekkel hadakozni? A politika termé­­szetrajzának ma talán legtárgyilagosabb ismerője, Gustav Le Bon, a tudós mondja a bábom alatt írt szép könyvében, hogy a meggyőzésben alig használ az érv. Min­ tven értelemnél ezerszerte hatalmasabb az érzelem, ez magyarázza a pártok fanatiz* musát, az egy csoportba verődött legkü* lönbözőbb embereknek egymás iránt ér* zett, józan ésszel meg sem érthető ragasz* kodását, az ellenfél gyűlöletét. A hangu* lat — ezt látjuk az utóbbi száz év legfon* tosabb tömegmozgalmánál, a szocializmus* nál, — sokkal fontosabb az érvnél és az elméletnél, sőt a tapasztalati tanulságnál is. Rubinek Gyula helyettes miniszterelnök ma azt mondta a Házban, hogy a kormány a közhangulat egy bizonyos nyomása alatt nyújtotta be a bott javaslatot és ezzel meg is van mondva minden. Tehát ne érveljünk. De mint tárgyila­gos szemlélők állapítsunk meg annyit, hogy ebben a mai parlamentben is váratlanul hatalmas ellenzéke lett a javaslatnak. A huszonöt botnak csak huszonöt többsége lett.. Ezt igazán nem a szójáték kedvéért mondjuk, hanem bizonyságául annak, hogy februártól augusztusig ime milyen váratla­­nul nagy csoportot hódított magának a haladás még ebben a nemzetgyűlésben is, amelyet pedig egy egyetemleges antiliberál­is hangulat hozott létre. És így akármilyen furcsának is lássék, mi éppen nem vesztjük el a haladásba vetett hitünket azon a napon, amikor a törvényhozás többsége a 48 előtti időkbe nyúl vissza. A bot nem lesz örök. Nemcsak azért, mert még a deres hívei is csak aránylag rövid terminust adtak az új törvény életé­­nek. A bot el fog múlni, mert ellenkezik az idők és a gondolkozás általános haladá­­sával. Az időleges visszaesés természetes­­következménye az erkölcsök amaz eldurvu­­lásának, amely félelmetes erejét először a­­háborúban mutatta meg, majd teljes bar­­bárságával a bolsevizmus alatt. A nagy francia forradalom eltörölte, a bolsevista puccs — puccs és nem forradalom — ázsiai kegyetlenségében restituálta a testi fenyítéket. Csak látszólagos ellentmondás,­­hogy ezt törvénybe iktatja egy antibolse­­yista nemzetgyűlés. A bot el fog múlni minden más betegségével ennek a válságos időnek, amely kezdődött a világháborúval és feltornyosult egy hagymázos gonosz őrületben, a bolsevizmusban. * Budapest, augusztus 31. (A Magyarország tudósitójától.) A nemzet­gyülés mai ülését tiz óra után nyitotta meg Ra­­kovszky István elnök. Bemutatja Teleki Pál gróf átiratát, amelyben iglyazi, hogy betegsége alatt a m­ini^U^^ljgejLi-r endeket Rubinek Gyula fogja végezni. A botbüntetés A botbüntetésről szóló javaslathoz zárszó jo­gán Somogyi István előadó szólal fel. Támadja­ azokat, akik 1t botbüntetés ellen szólaltak fel. A kormánytól rendcsinálást követelnek, de a­mi­kor idejön egy javaslattal, amelylyel hiszi,­­hogy rendet tud teremteni, akkor nem szavazzák Tejre. Ruppert Rezső: Ott az akasztófa! Somogyi:­­Nem való a parlamentbe, aki ilyen, vagy amolyan okból a javaslat ellen szavaz. Óriási zaj támad erre a kijelentésre. Szt­­rényi József kiáltja: Mega nem ide való! A Kisgazdapárton percekig kiáltoznak. Az elnök nem tud rendet te­remteni. Amikor percek után csönd lesz, az elnök megismételteti Somogyival a kijelentését, mert nem érlelte meg. A megismétlés után felhívja, hogy hasonló kifejezésektől tartózkodjék, amelyek bi­zonyos mértékben gyanúsító színezetűek. Az igazságü­gyminiszter módosításai Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter bejelenti, hogy a javaslatból részben kihagy­ó­, részben módosította az aggályt keltő rendelkezé­seket. A 7-ik szakaszt teljesen elejtette és a büntetést csak azokra hagyta meg, akik ezt a büntetést tényleg megérdemelték. Csak arra az árdrágítóra lehet bott­ü­ntetést ki­szabni, aki árdrágítással üzletszerűen foglalkozik. Nincs pártk­érdés Rubinek Gyula a miniszterelnök helyettese. Mindkét oldalon tiszteletreméltó érveik küzdenek. A kormánynak az az álláspontja, hogy ebből a kérdésből nem csinál pártkérdést." (Éljenzés.) Mindenesetre van egy közhangulat az országban, amelynek nyomása alatt nyújtotta be a kormány a javaslatot. A falu részéről felmerült aggodalmakról azt hiszi, hogy azok túlzottak. Kéri, hogy a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául fogadják el. (Éljenzés a Ház baloldalán.) Névszerinti szavazás Elnök bejelenti, hogy 30-nál több képviselő névszerinti szavazást kért. A szavazás meg­ej­tése előtt az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után megkezdték a névszerinti szavazást az ü betűnél. A szavazás alatt a botot ellenzők zajosan megélje­nezték a javaslat ellen szavazó Apponyi Albert grófot és Huszár Károlyt, míg ez igennel szavazó Prohászka Ottokárt és nagyatádi Szabó Istvánt megéljenezték szavazatuk leadásakor. 66 igen, 41 nem Elnök: A szavazás eredménye az, hogy beadtak 107 szavazatot. Igennel szavazott 66, nemmel 41 képviselő, a törvényjavaslatot tehát 25 szótöbbséggel általánosságban elfogadták (Éljenzés). Az ülést öt percre felfüggesztem. Hogyan oszlottak meg a szavazatok? Igen: Szabel János, Sallay János, Schissel Henrik, Scholz Ödön, Somogyi István, Szabó István sokorópát­­kai, Szabó József budapesti, Szi­bóky Jenő, Széchenyi Viktor gróf, Szilárd Béla, Tassler Béla, Thoman Ferenc, Tomcsányi Vilmos Pál, Túri Béla Usetti Ferenc, Weisz Konrád, Takács Gyula, Ament Ferenc, Bárány Imre, Bozsik Pál, Budavári László, Czeke János, Dázsér Béla, Dimch Viktor, Dömötör Mihály, Drexler János, Dvor­­csák­ Győző, Ebenhardt Antal, Ernszt Sándor, Fábián István, Fáy Gyula, Gumin Jenő, Gyömörey Hugó, Haller István, Haller József, Hegedűs György, Homonnay Ti­vadar, Hornyászky Zoltán, Horti Ilus, Huber János, Kenéz Béla, Kontra Aladár, Kovács Emil, Kovács József, Kun­a­ P. András, Lingauer Albin, Liptai­ Pál, Maczko­­ Emil, Magyar Kázmér, Mátéffy Viktor, Meskó Zoltán,­­ Mikovinyi Jenő, Orffy­hímre, K. Pethes László, Pro­­hatzka Ottokár, Reischel Richárd, Reök Iván, Babert Ejf­n­l, Rubinek Gyula, Rupprech­t Olivér, Szabó Balázs, Szabó István nagyatádi, Szádeczky Kardos Lajos, Szijj Bálint, Ferdinandy Gyula. Nem: Sándor Pál, Szalánczy József, Sziráki Pál, Szterényi József báró­, Ugrón Gábor, Vedics Béla, Zöeke Antal, Apponyi Albert gróf, Berky Gyula, Bernáth Béla, Bernolák Nándor,­Bodor György, Borzulya Pát, Bródy Ernő, Csizmadia­ Sándor, Drozdy Győző, Forgács Mikló­s, Giesstwein Bán­dor, Hadh­ázy Zsigmond, Haypál István, Hentz Késoly, Ventzer Izsó, Huszár Károly, Janka Ko­­ro­li, Kerekes Mihály, Kerese György, Könyves Lajos, Lelencei Pál, Milosevics János, Milotay István, Nagy Pál, Nyéki József, Orbók Attila, Vácsi­k Géza, Pákozdy András, Pásztor József, Pető Sándor, Rubinek István, Ruppert Rezső, Szilágyi Lajos, Vasadi Balogh György, Bárczy István, Bencze Gábor, Gaál Endre, Grieger Miklós Andrássy, Apponyi, Bozlik Szavazás közben feltűnt, hogy Andrássy Gyula ülve maradt, majd a másodszori felhívásra pedig a tereimből a folyosóra távozott. Apponyi Albert vi­szont a folyosóról sietett a terembe, hogy nem­mel szavazzon, ugyanígy tett Huszár Károly is. Érde­kes, hogy a botellenes­­mozgalom vezére, Bottlik József nem szavazhatott, mert émien a szavazás alatt ő elnökölt. Szünet után Csizmadia harca az előadóval Csizmadia Sándor személyes kérdésben szólalt fel. Harminc év óta vesz részt a közéletben, de soha sem tapasztalta azt, hogy az előadói székiből olyan durva támadást intéztek volna képviselő ellen, mint ő ellene intézett az előadó. Lehetséges, hogy ide egy új hangot hozott, de egy új osztályt is képvisel, amely eddig itt képviselve nem volt Elnök: Figyelmezteti a szónokot, hogy itt ebben a nemzetgyűlésben minden osztály képvi­selve van, minden képviselő az egész nemzetet képviseli. Csizmadia Sándor: Biztosítja az előadót, hogy sem támadással, sem nevetségessé tétellel őt kö­telessége teljesítésében gátolni nem fogja. Somogyi István előadó ugyancsak személyes megtámadtatás cílén kijelenti, hogy Csizmadia Sándor mostani fölszólalásával újra igazolta, hogy mást is megérdemelt volna, mint az erélyesebb bírálatot. Bartos János: Huszonötöt. Somogyi István: Csizmadia Sándornak nincs joga a magyar munkásság nevében beszélni. A bot részletei A részletes tárgyalás során a címnél Bródy Ernő szólalt föl. A bot­párt — úgymond — huszon­öttel győzött. Láttuk azonban már az árdrágítás a törvénynél, hogy a botnak semmiféle eredménye nem volt, mert az árak csak emelkedtek. Hornyánszky Zoltán indítványozza, hogy a hatályosabb szót hagyják ki a címből. Pásztor József: Tegnap este az igazságügy­i minisztertől megkérdezte, vájjon árdrág­ás-e az, hogy a földművesek az erdőben vágott fa fuvar­­költségét is felszámítják. Az igazságügy miniszter azt felelte, hogy nem. Kéri a kijelentés megismét­lését a Ház előtt, hogy a naplóba is belekerüljön. Csalárd és vétkes bukás Somogyi István kéri a cím változatlan elfog­a­­­dását. A Ház a címet változatlanul elfogadta. Az első szakasznál Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter bejelenti, hogy az eredeti ja­vaslattól eltérően a következő bűncselekmények esetében alkalmazandó a balbüntetés: Szemérem elleni büntettek és vétségek. Az ember élete elleni büntettek, lopás, rablás, gyújtogatás, zsarolás bün­tette, csalás, sikkasztás, orgazdaság és uzsora bün­tette és vétsége, továbbá az üzletszerű árdrágítás. Ezenkívül kéri­­kiterjeszteni a botbüntetést a kö­vetkező két bűncselekményre, amelyek az eredeti javaslatban nem voltak benne: közegészségügy el­leni bűnestek és vétségek, tmaibbá a csalárd bu­kás büntette és a vétkes bukás vétsége. , Sz­éter tábornok­ a MOUÉ-ról Lukachich levele a nemzetgyűlésben — Huszonöt szótöbbséggel meg­­szavazták a huszonöt botot V MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1920 SZEPTEMBER 1. ______ SZERDA XXVII. ÉVFOLYAM 207. SZÁM Egyes szám­ára­­ korom­ ­.

Next