Magyarország, 1921. február (28. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
.^gteperf, 1921, ner M, formt I. Hi67M01ISZ£t» ^ ------------------------------------—.............................-■----------------------------------------................................ . --.....................................--.................................. - Mitti szenzációs cikke a persanlesi béke ellen •»Mera lakéta föld egyik laemusaltebb népét szolgaságba kényszeriteni** Wolxországot csek Németország támaszthatja fel — a mai európai béke az örök háború 1. Berlin, január S1. IfA Magyarország tudósítójának telefonjelentése.) Rómából táviratozzák: Nufi volt miniszterelnök cikket irt a Secoloba s abban többek között ezeket mástdlja. — A Versaillesi békeszerződést a gyűlölet diktálta és annak kíméletlen végrehajtása uj háborút idézne elő. Az amerikai nép visszahúzódott tőle, mert nem hajlandó érte felelősséget vállalni. Az a gondolat, hogy a hadikárpótlásért egy még meg nem született nemzedéket tegyenek fizetőketelessé, páratlanul áll a modern történelemben. Elképzelhető-e az, hogy a német nép, a föld egyik legműveltebb és legfejlettebb népe beletörődjék a szolgaság állapotába? A továbbiak során Kitti azt írja, hogy egész Európa közeledik a romláshoz, Oroszországot nem lehet Németország segítsége nélkül feltámasztani és Európa nem fog megnyugodni, amíg a német nép nem élhet békében. Hogy Németországot fizetésre kényszerítsék, a győztesek kénytelenek fegyverkezéseket folytatni, ami az ő pusztulásukat jelenti, hamarabb fognak összeomlani, semmint Németország. Európa csak akkor kelhet új életre, ha Németországnak olyan kártérítési öszszeget szabnak, amelyet megfizethet, mégpedig erőszakos intézkedések nélkül és a mostani nemzedék fizethet, meg aránylag nem hosszú éveken át. (II.)A volt olasz miniszterelnök cikke gyújtó hangja, szinte prófétai haragja érdekes jele annak a megrendítő föleszmélésnek, amely a győzök táborában elfogta egyelőre a legjobbakat. A Németország és a legyőzöttek mellé való tragikus odaállás, a versaillesi béke ellen hangoztatott szépitmert erős J’accuse, a népek testvériségének hangoztatása — ez a jövő szava. Kitti cikkének történelmi értéke van. A szeri.) Rotterdami éset Pompa és bőség — Gazdasági krízis ? — internált kivándorlók , Rotterdam, január 29. (A Magyarország tudósítójától.) Egy város, amely terv ismeri a nyomort! Az utcán jól táplált, jól öltözött emberek, nyugodt, csöndes vérkeringés, a rohanás emésztő láza nincs sehol. A villamosok félig üresen közlekednek, a biciklik, autók csendesen suhannak, csak a kutyafogatok igavonói csapnak iszonyú lármát, ha osztálysorsosaikkal szembe találkoznak. A csatornák egész hálózata megannyi árboceráő, a Maas fölött fehér sirályok serege kering, gőzösök tülkölnek, a távolból pedig hatalmas óceánjárók tette fehérük. Este fehér, vakító fényárban úszik az egész város. A magasban hatalmas villarnosreklámok tündökölnek, az utcákon ezőttük a nép, a korzón tobzódik a fény és pompa, amit az elegáns élet produkálni tud. Fényesen vitágitott kirakatok csábítják a járókelőket s az üzletekben késő este is sürögnek-forogunak a vevők. A kereskedelem óriási arányú, de panasz itt is van. Gazdasági krízistől félnek, mert a munkabéreknagyon magasak s a holland ipar nem tud a Németországból és Franciaországból behozott olcsó áruval konkurrálni. Az export úgyszólván teljesen szünetel. A tengerentúl árukkal megrakott hajók kincseit Hollandia maga kénytelen elfogyasztani. Nyersanyag volna elég, de 1 forint—1 forint 20 centes óradíjak mellett nem fizetődik ki a termelés. A termelés tehát csökken, aminek természetesen munkanélküliség a következménye. Rotterdam mint hatalmas kereskedelmi empórima el tudja munkával látni összes lakosait, itt Kiig van munkanélküli, az egyéb Hollandiában számuk körülbelül százezerre tehető. Kormánykörökben ennek a számnak megháromszorosodásával is számolnak. A megélés itt ízem probléma. Fekete kenyeret alig ütni. A munkások havi keresete 200—250, a tisztviselőié 201—300 forint. Száznegyven-százötven forintból két személy szerényen, de jól megél. Rendes ruhát lehet már kapni 50 forintért, olyan azonban, amilyenhez mi nem vagyunk szokva, 110—130 forintba is belekerül. A kirakatok tömve vonhat a legszebb árakkal Nagy, szőrös kókuszdió darabja 45 cent, a célgyümölcisök minden faja szintén ilyen árban. Csak annak drága az élet, aki magyar valutával jön ide. A jegyzenetszert itt már nem ismerik, legtovábbi szénjegy tartotta magát, de pár hete az is kimúlt. Lakásínség mi itt is.Pedig az építkezés nagyon takarékos. Akkora helyen, amilyenen Budapesten egy ház épül, itt 3 ú házat is építenek. Csaknem azt lehetne mondani, hogy némelyik ház olyan, mint egy irogpászkéló, soknak cssak két ablaksora van. A lifta ismeretlen. Nincs számára hely, keskeny, igen meredek csigalépcsők vezetnek az emeletekre. A’ színházak, mozik zsúfolva vannak. A Gripote Kelemi’svburgban, Rotterdam’ legelőkelőbb színházában :Mm* Tartami, Hollandia legünnepeltebb tragikája arat esténként viharos sikereket. A holland nép mulat és őrül, gyöngyöző poharak mellett a legfinomabb sziva-ratkolatos füstje kóvályog a levegőben... s ezalatt írt vonatok ezrével ontják be s határon a háború surjtsza omagok szezennéten kivándorlóit. Otthon sejtesük sincs arról, hogy milyen apparátust vonultat ki a hollandi egészségügyi rendőrség a kivándorló csapatok elé és hogy mennyire ilmzérius a mozgási szabadságuk attól a pillanattól kezdve, ahogy hollandi területre léptek. Oldensaal határállomásnál 24 óráig tartanak vissza mindenkit. A II. és III. osztályú utasokat könyörtelenül megfürösztik és dezinficiálják. Ha sikerül valakinek átszökni a határon, akkor sem kerüli ed sorsát. Bottáreimbach is a hajóstársaság és az egészségügyi rendőrség nagy készültséggel várja a vonatokat s az I. osztályú utasok kivételével mindenkit ahajóstársaság barakjaiba, illetve szállójába visznek. Orvosok vizsgálják meg őket s mindenkit beoltanak kolera, tífusz és himlő ellen. Magam is tanúja és résztvevője voltam egy ilyen fürdetésnek. Kényelmes, gyönyörű fürdőkádak, külön fülkék. A ruhát rögtön elvesztik dezinficiálás végett, ami meglehetős sokáig tart s akik nem szeretik a vizet, őrült üvöltözést csapnak ruháik után. A fürdő elég drága mulatság: 2 dollárba kerül. A hajóstársaság hoteljében tágas, de jól fűtött és ragyogóan tiszta, termekben helyezik el az embereket A napi teljes ellátás egy dollárba kerül (500 korona). Egy dollár 3 hollandi forint, a városban pedig minimális 6 dollárba kerülne egy nap. Olcsónak tehát elég olcsó, de viszont, úgy be vannak börtönözve az emberek, mint a rabok. Lehet ugyan sétálni a szálló előtt, de szemmel tartják az embereket s a városba nem engednek be senkit. Fölkerestem a hajóstársaság igazgatóját van de Gránit urat, aki a következőket mondotta a szigorú rendszabályokról: — A határon — a holland kormány Intézi édesére — csak a II. és HL osztályú utasokat tartják fel, deezeket sem mind. Akik tiszta emberek benyomását keltik, azok tovább mikérnek. — A szigorú bánásmód oda a keleteurópai járványok, különösen a kiütéses terasz. Szállónk ma megtehető , igen zsúfolva van. A mai viszonyokra egy hajóatársaság sem tudott berendezkedni. Sokan hetekig is itt kénytelenek maradni, mert pénz nélkül jönnek s innen táviratoznak pénzért amerikai rokonaikhoz. Ha sehonnan sem jön pénz, akkor visszaküldjük oda, ahonnan jött. Ez a mi rizikónk. Ez az eset azonban nagyon ritka. — Ellys Islandról is nagyon ritkán küldenek vissza valakit. Az amarikaiaik roppant szigorúan értelmezik A törvényt, de igazságosan. Pénzhiány miatt nem küldenek vissza senkit. Táviratoznak a rokonaiért, vagyis ráérőseiért, de visszaküldik azt, aki ragályos betegséget kapott vagy phtrachomában szenved. A bevándorlási hatóságnak rengeteg dolga van s megtörténik, hogy a kivándorlók 4—3 napig is a fedélzeten kénytelenek maradni, amíg partra engedik őket. — Hogy a bevándorlás korlátozója gienpyiben fogja hatását éreztetni, az attól függ, milyen szigorú tesz a törvény. Nagyon szigorú rendszabályokban nem tudok hinni. Ami ma történik, az tulajdonképpen rám kivándorlás, mert most legnagyobbrészt gyermekek és asszonyok mennek családjukhoz, azok sem feltűnően nagy , számban. F. N. j [/Fjjwz/. fkiyer-Co.'/et | PARFÜMÖK' 1 WmWlZ KÁLMÁN, VzDomm-ütsa 12 Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. 3 Huszonöt cég kapott zabkivitelre engedélyt A Hangya,ai Áruforgalmi, a Mezőgazdák Szövetkezete nem kapott . A minisztertanács is jóváhagyta a földmivelésügyi miniszter döntését Budapest, január 31. (A Magyarország tudósítójától.) A kormány már régebben elhatározta, hogy a múlt évi zabteknés fölöslegéből köözel kétezerháromszáz vagyon zabra kivételi engedélyt ad. Hogy minden kedvezésnek vagy kijárásnak fe elejét vegyék, nyilvános versenytárgyalást hirdettek a kiviteli engedélyekre. A verseenytárgyalásra számos ajánlat érkezett be, de ezek között csak kevés volt olyan, amely az állam által igényelt és métermázsánként fizetendő öt korona kiviteli engedélyt hajlandó lett volna megadni. A Hangya, az Áruforgalmi és a Mezőgazdák Szövetkezetének ajánlata sem volt olyan, hogy azt a minisztérium elfogadhatta volna. A beérkezett ajánlatok közül huszonötöt választottak ki, amelyek megfeleltek a földművelésügyi minisztérium igényeinek és ez a huszonöt ajánlat teljesen kimerítette a 2300 vagyonban megállapított kiviteli kontingenst. Egy cég sem kapott 100 vagyonnál többre kiviteli engedélyt, ez volt a maximum, amit egyegy ajánlattevőnek a földmivelésügyi minisztérium engedélyezett. A földmivelésügyi minisztérium döntött az ajánlatok sorsa felett, döntését a minisztertanács elé terjesztette, a minisztertanács elfogadta és ez alapon adta ki a földmivelésügyi minisztérium a kiviteli engedélyeket. Az államnak a zabkivitelből közel 100 millió korona haszna lesz; ennyit tesz ki az illeték, amelyet az export zab utáni azoknak fizetni kell, akik kiviteli engedélyt kaptak. „Nem kötöm a Városi Színházat az Opera sülyedő hajójához" Meg akarták vesztegetni a Népszínházi Bizottság egyik tagját (A Magyarország tudósítójától.) A Városi Színház bérletének ügyében — amely már eddig is szokatlan érdeklődést váltott ki —a tegnapelőtt óta egykellemetlen affér a korrupció förtelmes levegőjét árasztotta el. Kiderült ugyanis, hogy a Népszínházi Bizottság egyik tagját 10.000 koronával meg akarták vesztegetni. Az illető bibithci Horváth János, akinek hivatalában január 20-án megjelent egy ismerőse és 10.000 koronát adott át neki azzal, hogy az egyik pályázó pártcélokra szánta ezt és a bérlet elnyerése esetén még nagyobb öszszeget is hajlandó pártcélokra adni Horváth János a pénzt tanuk előtt borítékba zárta, lepecsételte és másnap, január 21-én, átadta a polgármesternek. Sipőcz Jenő polgármester átvette a lepecsételt borítékot és a további teendők megbeszélésére holnap, kedden, délelőtt tíz órára egybehívta a Népszínházi Bizottságot. .Hkalsvuník volt a kínos ügyben Horváth Jánossal beszélni, aki a következőket mondotta: — Én a pénzt, amelyet egy ismerősöm adott , át zárt bontókban, a polgármesterhez juttattam. Hogy kicsoda az illető, azt nem akarom megnevezni, de nem is tartozik a dologra. Hiszen nem vidám, nem valami egyéni lépésről van-e szó, vagy pedig valami bekerítésről. Én részemről befejeztem az ügyet és úgy vélem, a továtíbáak nem tartoznak a közre. A köz csak az érdekelheti, hogy olyan ember kapja meg a Városi Színházat, aki továbbra is gazdaságossá tudja tenni, aki a művészi követelményeknek megfelel, de emellett a városnak jövedelmet tud biztosítani. — Éppen ezért nem vagyok hajlandó a Városi Színházat az Opera sülyedő hajójához kötni és nem szeretném, hogy a főváros polgtaágának pénzén esetleg primadonnákat termeljünk. Az állam törődjék csak a két színházával, a város pedig adja oda a szánházat annak, akiben a kellő művészi és anyagi garanciát meg tudjuk találni.