Magyarország, 1921. február (28. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

.^gteperf, 1921, ner M, formt I. Hi67M01ISZ£t» ^ ------------------------------------—.............................-■----------------------------------------................................ . --.....................................--.................................. - Mitti szenzációs cikke a persan­lesi béke ellen •»Mera lakét­a föld egyik laemusaltebb népét szolgaságba kényszeriteni** Wolxországot csek Németország támaszthatja fel — a mai európai béke az örök háború 1. Berlin, január S1. IfA Magyarország tudósítójának telefon­­­jelentése.) Rómából távirat­ozzák: Nu­fi volt­­ miniszterelnök cikket irt a Secoloba s abban többek között ezeket mástdlja. — A Versaillesi békeszerződést a gyűlölet diktálta és annak kíméletlen végrehajtása uj háborút idézne elő. Az amerikai nép vissza­húzódott tőle, mert nem hajlandó érte felelős­séget vállalni. Az a gondolat, hogy a hadikár­pótlásért egy még meg nem született nemze­déket tegyenek fizetőket­elessé, páratlanul áll a modern történelemben. Elképzelhető-e az, hogy a német nép, a föld egyik legműveltebb és legfejlettebb népe beletörődjék a szolgaság állapotába? A továbbiak során Kitti azt írja, hogy egész Európa közeledik a romláshoz, Orosz­országot nem lehet Németország segítsége nél­kül feltámasztani és Európa nem fog megnyu­godni, amíg a német nép nem élhet békében. Hogy Németországot fizetésre kényszerítsék, a győztesek kénytelenek fegyverkezése­ket folytatni, ami az ő pusztulásukat jelenti, ha­marabb fognak összeomlani, semmint Né­metország. Európa csak akkor kelhet új élet­re, ha Németországnak olyan kártérítési ösz­szeget szabnak, amelyet megfizethet, még­pe­dig erőszakos intézkedések nélkül és a mos­tani nemze­dék fizethet, meg aránylag nem hosszú éveken át. (II.)­­A volt olasz miniszterelnök cikke gyújtó hangja, szinte prófétai haragja érdekes jele annak a megrendítő föleszmélésnek, amely a győzök tá­borában elfogta egyelőre a legjobbakat. A Német­ország és a legyőzöttek mellé való tragikus oda­állás, a versaillesi béke ellen hangoztatott szépitmert erős J’accuse, a népek testvériségének hangoztatá­sa — ez a jövő szava. Kitti cikkének történelmi ér­téke van. A szeri­.) Rotterdami éset Pompa és bőség — Gazdasági krízis ? — internált kivándorlók , Rotterdam, január 29. (A Magyarország tudósítójától.) Egy város, amely terv ismeri a nyomort! Az utcán jól táplált, jól öltö­zött emberek, nyugodt, csöndes vérkeringés, a rohanás emésztő láza nincs sehol. A villamosok félig üresen közlekednek, a biciklik, autók csendesen suhannak, csak a kutyafogatok igavonói csapnak iszonyú lármát, ha osztálys­orsosaikkal szembe találkoznak. A csator­nák egész hálózata megannyi árboceráő, a Maa­s fölött fehér sirályok serege kering, gőzösök tülkölnek, a tá­volból pedig hatalmas óceánjárók tette fehérü­k. Este fehér, vakító fényárban úszik az egész város. A magasban hatalmas villarnosreklámok tündökölnek, az utcákon ezőttük a nép, a korzón tobzódik a fény és pompa, amit az elegáns élet produkálni tud. Fénye­sen vitágitott kirakatok csábítják a járókelőket s az üzletekben késő este is sü­rögnek-forogunak a vevők. A kereskedelem óriási arányú, de panasz itt is van. Gazdasági krízistől félnek, mert a munkabérek­­nagyon magasak s a holland ipar nem tud a Német­­országból és Franciaország­ból behozott olcsó áruval konkurrálni. Az export úgyszólván teljesen szünetel. A tengerentúl árukkal megrakott hajók kincseit Hol­landia maga kénytelen elfogyasztani. Nyersanyag volna elég, de 1 forint—1 forint 20 centes óradíjak mellett nem fizetődik ki a termelés. A termelés tehát csökken, aminek természetesen munkanélküliség a következ­ménye. Rotterdam mint hatalmas kereskedelmi empó­­rima el tudja munkával látni összes lakosait, itt Kiig van munkanélküli, az egyéb Hollandiában számuk körülbelül százezerre tehető. Kormánykörökben ennek a számnak megháromszorosodásával is számolnak. A megélés itt ízem probléma. Fekete kenyeret alig ütni. A munkások havi keresete 200—250, a tisztvise­lőié 20­1—300 forint. Száznegyven-százötven forintból két személy szerényen, de jól megél. Rendes ruhát lehet már kapni 50 forintért, olyan azonban, amilyen­hez mi nem vagyunk szokva, 110—130 forintba is belekerül. A kirakatok tömve vonhat a legszebb árak­kal Nagy, szőrös kókuszdió darabja 45 cent, a célgyüm­ölcisök minden faja szintén ilyen árban. Csak annak drága az élet, aki magyar valutával jön ide. A jegyzenetszert itt már nem ismerik, legtovább­i szénjegy tartotta magát, de pár hete az is kimúlt. Lakásínség mi itt is.­­Pedig az építkezés nagyon takarékos. Akkora helyen, amilyenen Budapesten egy ház épül, itt 3 ú­ házat is építenek. Csaknem azt le­­hetne mondani, hogy némelyik ház olyan, mint egy irogpászkéló, soknak cssak­ két ablaksora van. A lift­a ismeretlen. Nincs számára hely, keskeny, igen mere­dek csigalépcsők vezetnek az emeletekre. A’ színházak, mozik zsúfolva vannak. A Gripote Kelemi’svburgban, Rotterdam’ legelőkelőbb színházában :Mm* Tartami, Hollandia legünnep­eltebb tragikája arat esténként viharos sikereket. A holland nép mulat és őrül, gyöngyöző poharak mellett a legfinomabb sziva-­ratk­olatos füstje kóvályog a levegőben... s ezalatt írt vonatok ezrével ontják be s határon a háború sur­­jtsza omagok szezennét­en kivándorlóit. Otthon sej­tesük sincs arról, hogy milyen appa­rátust vonultat ki a hollandi egészségügyi rendőrség a kivándorló csapatok elé és hogy mennyire ilmzé­­rius a mozgási szabadságuk attól a pillanattól kezdve, ahogy hollandi területre léptek. Oldensaal határállo­másnál 24 óráig tartanak vissza mindenkit. A II. és III. osztályú utasokat könyörtelenül megfürösztik és dezinficiálják. Ha­ sikerül valakinek átszökni a határon, akkor sem kerüli ed sorsát. Bottáreimbach is a hajóstár­­saság és az egészségügyi rendőrség nagy készültséggel várja a vonatokat s az I. osztályú utasok kivételével mindenkit a­­hajóstársaság bara­kjaiba, illetve szállójába visznek. Orvosok vizsgálják meg őket s mindenkit be­oltanak kolera, tífusz és himlő ellen. Magam is tanúja és résztvevője voltam egy ilyen fürdetésnek. Kényel­mes, gyönyörű fürdőkádak, külön fülkék. A ruhát rög­tön elvesztik dezinficiálás végett, ami meglehetős sokáig tart s akik nem szeretik a vizet, őrült üvöltözést csap­nak ruháik után. A fürdő elég drága mulatság: 2 dollárba kerül. A ha­jóstársaság hoteljében tágas, de jól fűtött és ragyogóan tiszta, termekben helyezik el az embereket A nap­i teljes­ ellátás egy dollárba kerül (500 korona). Egy dollár 3 hollandi forint, a városban pedig mini­mális 6 dollárba kerülne egy nap. Olcsónak tehát elég olcsó, de viszont, úgy be vannak börtönözve az embe­rek, mint a rabok. Lehet ugyan sétálni a szálló előtt, de szemmel tartják az embereket s a városba nem enged­nek be senkit. Fölkerestem a hajóstársaság igazgatóját van de Gránit urat, aki a következőket mondotta a szigorú rendszabályokról: — A határon — a holland kormány Intézi édesére — csak a II. és HL osztályú utasokat tartják fel, de­­ezeket sem mind. Akik tiszta emberek benyomását kel­tik, azok tovább mikérnek. — A szigorú bánásmód oda a keleteurópai járványok, különösen a kiütéses terasz. Szállónk ma megtehető­­ , i­gen zsúfolva van. A mai viszonyokra egy hajóatársaság­­ sem tudott berendezkedni. Sokan hetekig is itt kény­telenek maradni, mert pénz nélkül jönnek s innen táv­iratoznak pénzért amerikai rokonaikhoz. Ha sehonnan sem jön pénz, akkor visszaküldjük oda, ahonnan jött. Ez a mi rizikónk. Ez az­ eset azonban nagyon ritka. — Ellys Islandról is nagyon ritkán küldenek vissza­­ valakit. Az amarikaiaik roppant szigorúan értelmezik A­­ törvényt, de igazságosan. Pénzhiány miatt nem külde­­­­nek vissza senkit. Táviratoznak a rokonaiért, vagy­is­­­ ráérőseiért, de visszaküldik azt, aki ragályos betegséget kapott vagy ph­trachomában szenved. A bevándorlási hatóságnak rengeteg dolga van s megtörténik, hogy a kivándorlók 4—3 napig is a fedélzeten kénytelenek ma­radni, amíg partra engedik őket. — Hogy a bevándorlás korlátozója gienpyiben fogja hatását éreztetni, az attól függ, milyen szigorú tesz a törvény. Nagyon szigorú rendszabályokban nem tudok hinni. Ami ma történik, az tulajdonképpen rám kiván­dorlás, mert most legnagyobbrészt gyermekek és asszo­­­nyok mennek családjukhoz, azok sem feltűnően nagy , számban. F. N. j [/Fjjwz/. fkiyer-Co.'/et | PA­RFÜMÖK' 1 WmWlZ KÁLMÁN, VzDomm-ütsa 12 Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. 3 Huszonöt cég kapott zabkivitelre engedélyt A Hangya,­ai Áruforgalmi, a Mezőgazdák­ Szövetkezete nem kapott . A miniszter­­tanács is jóváhagyta a f­öldmivelésü­gyi minisz­ter döntését Bud­apest, január 31. (A Magyarország tudósítójától.) A kor­mány már régebben elhatározta, hogy a múlt évi zabteknés fölöslegéből köözel kétezer­­háromszáz vagyon zabra kivételi engedélyt ad. Hogy minden kedvezésnek vagy kijárásnak fe elejét vegyék, nyilvános versenytárgyalást hir­dettek a kiviteli engedélyekre. A verseenytárgya­­lásra számos ajánlat érkezett be, de ezek kö­zött csak kevés volt olyan, amely az állam ál­tal igényelt és métermázsánként fizetendő öt korona kiviteli engedélyt hajlandó lett volna megadni. A Hangya, az Áruforgalmi és a Mező­gazdák Szövetkezetének ajánlata sem volt olyan, hogy azt a minisztérium elfogadhatta volna. A beérkezett ajánlatok közül huszonötöt választottak ki, amelyek meg­feleltek a földművelésügyi minisztérium igényeinek és ez a huszonöt ajánlat tel­jesen kimerítette a 2300 vagyonban meg­állapított kiviteli kontingenst. Egy cég sem kapott 100 vagyonnál többre kiviteli engedélyt, ez volt a maximum, amit egy­­egy ajánlattevőnek a földmivelésügyi mi­nisztérium engedélyezett. A földmivelésügyi minisztérium­ döntött az ajánlatok sorsa felett, döntését a minisz­tertanács elé terjesztette, a minisztertanács el­fogadta és ez alapon adta ki a földm­ivelés­­ü­gyi minisztérium a kiviteli engedélyeket. Az államnak a zabkivitelből közel 100 millió ko­rona haszna lesz; ennyit tesz ki az illeték, amelyet az export zab utáni azoknak fizetni kell, akik kiviteli engedélyt kaptak. „Nem kötöm a Városi Színházat az Opera sülyedő hajójához" Meg akarták vesztegetni a Népszínházi Bizottság egyik tagját (A Magyarország tudósítójától.) A Városi Színház bérletének ügyében — amely már eddig is szokatlan érdeklődést váltott ki —a tegnapelőtt­ óta egy­­kellemetlen affér a korrupció förtelmes levegőjét árasztotta el. Kiderült ugyanis, hogy a Népszínházi Bizottság egyik tagját 10.000 koroná­val meg akarták vesztegetni. Az illető bibithci Hor­váth János, akinek hivatalában január 20-án meg­jelent egy ismerőse és 10.000 koronát adott át neki azzal, hogy az egyik pályázó pártcélokra szánta ezt és a bérlet elnyerése esetén még nagyobb ösz­­szeget is hajlandó pártcélo­kra adni Horváth Já­nos a pénzt tanuk előtt borítékba zárta, lepecsé­telte és másnap, január 21-én, átadta a polgármes­ternek. Sipőcz Jenő polgármester átvette a lepecsé­telt borítékot és a további teendők megbeszélésére holnap, kedden, délelőtt tíz órára egybehívta a Népszínházi Bizottságot. .Hkal­svuník volt a kínos ügyben Horváth Já­nossal beszélni, aki a következőket mondotta: — Én a pénzt, amelyet egy ismerősöm adott , át zárt bontókban, a polgármesterhez juttattam. Hogy kicsoda az illető, azt nem akarom megne­vezni, de nem is tartozik a dologra. Hiszen nem vi­dám, nem valami egyéni lépésről van-e szó, vagy pedig valami bekerítésről. Én részemről befejeztem­­ az ügyet és úgy vélem, a továtíbáak nem tartoznak a közre. A köz­ csak az érdekelheti, hogy olyan ember kapja meg a Városi Színházat, aki továbbra is gazdaságossá tudja tenni, aki a művészi követel­ményeknek megfelel, de emellett a városnak jöve­delmet tud biztosítani. — Éppen ezért nem vagyok hajlandó a Vá­rosi Színházat az Opera sülyedő hajójához kötni és nem szeretném, hogy a főváros polgtaágá­nak pénzén esetleg primadonnákat termeljünk. Az ál­lam törődjék csak a két színházával, a város pedig adja oda a szán­házat annak, akiben a kellő művészi és anyagi garanciát meg tudjuk találni.

Next