Magyarország, 1921. március (28. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-16 / 57. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 MÁRCIUS 16. SZERDA XXVIII. ÉVFOLYAM 57. SZÁM Petőfi és Kossuth Alig nyolc évtized múlt el azóta, ma már mégis szinte eposzi távolságban áll tőlünk a márciusi nap. Fénye és tüzének heve e távolságon át úgy süt felénk, mint a csillagfény, melynek forrása az idő és távolság végtelenségében örök és kifogya­thatatlan. Nyolc évtized után, a távozó az el­­múló időben nem halkul a Petőfi hangja. A magyar gondolatok tihanyi partján áll a költő arccal a jövendő felé fordulva. Hangját évszázadok hegyfalai verik vissza és égig dobálják. Csodálatos visszhang! Nem halkul, nem fogy el, egy-egy kiugró szirtfokba ütközve új erőre kap és szik­­rázva dördül tovább. Járja a magyar idő tájait, jövendő esztendők messzeségeiben rátalál a honszerelem avasodó olajkút­­jaira, eléri mint a bujkáló szikra, mint a kúszó kanóc a keservek rejtett lőporát, s­záz egyiket lángba borítja, a másikat fel­­robbantja. Most itt zeng újra felettünk a csodá­­latos hang és végigcsorgatja lángját a szíveken. Ki volt ez az ember? Ki volt ez a szilaj, bús magyar félisten, aki ellob­­banó ifjú életének tüzét örökre itt hagyta a magyar égbolton? Visszanézünk rá és a magyar halhatatlanság ragyogását látjuk benne. Millió és millió magyar szív dacos ereje, szilaj heve, csapongó lángja egy szívbe gyűjtve! Ezer magyar esztendő egy ifjú élet huszonhat évében sűrűsödve össze és e sűrűségében minden érintésre szikrázva, mint az energiáktól feszülő csodapalack! Fogjuk hát össze szorosan kezeinket, érintsük meg az örök magyar energiák eme isteni forrását, hogy csontjainkba, szívünk rostjaiba áradjon, ez az életet adó tűz. Az a tűz, amelyre sohasem volt talán nagyobb szüksége a tragikus magyar nem­­zetnek, mint mostanában. És nézzük a torinói remetét, aki ag­­gastyán vállain, mint Szent Kristóf viszi a megváltó magyar gondolatot, hogy a pa­­tak túlsó partján éljen, csodákat tegyen, keresztet­­szenvedjen és a magyar jö­­vendő fényességében egyszer menybe­ szálljon. Magyarországot a pokol kapui sem dönthetik meg, — mondotta Kossuth prófétai erejű szavaival, — ha annyi lel­­kesedés és erő lesz a kivitelben, mint amennyi a megajánlásban. Kiröppentek a magyar kardok hüvelyükből, elhallatszott amaz emlékezetes „Megadjuk!" jelenete a magyar történelemnek, — de éppen erre a kiröppent kardok erdejére mutatva dö­­rögte Kossuth, hogy a kivitelben is annyi erő legyen, mint a megajánlásban. Közel száz esztendő múlt el azóta és Magyarországot valóban a pokol kapui dön­­getik. Itt áll a csonka ország, mint az ősi vár, letérdelt bástyáival, feldúlt árkaival, ez árkok körül a vér elszikkadt patakjaival, rettentő sok halottjával, f­szkével, roma halmazával, amit a háború és a forradal­­mak hagytak maguk után. A fontok kö­­zött gyűlölet és szenvedély füstölögnek, melyeknek lappangó tüze megmaradt kö­­veinket emészti. Igen, ezek az évek a ma­­agyar történelem ama pokolkapui, amelyek Kossuth látnoki lelkében felrémlettek. E kapuk előtt Petőfi és Kossuth szel­­leme békítsen ki bennünket és adjon erőt minden magyarnak, hogy a vérző, romok­­ban heverő hazát újra felépítsük. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszel, egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Csütörtökig marad Teleki és Benes A találkozást nem az antant közvetítette — Bmkckban tárgyalják a trianoni szerződés egész anyagát Budapest, március 15. 64 Magyarország tudósítójától.) A­ magyar kormány férfi akt­ak a cseh kormány tagjaival Brockban folyó tanácskozásáról hivatalos jelentés számol be. A hivatalos jelentés szerint a két kormány tagjainak tanácskozása előre­­láthatólag csütörtökig tart el. A tárgyalások felől különböző hírek vannak for­galomban, amelyek azonban nem bírnak az au­­tenticitás jellegével. Osztrák lapok úgy igyekeznek ezt a tárgyalást beállítani, mintha az antant­­presz­­sziójára indultak volna, meg a tanácskozások, ho­lott a tény az, hogy a magyar kormány tagjai hosszú idő óta szor­­galmazták a Csehországgal való közvetlen tárgyalások megindulását és most, hogy Benes is belátja ennek a szükségességét, minden ide­gen intervenció nélkül a két kormány tagjai­nak kezdeményezésére jött létre a brucki találkozás. A két kormány tagjainak tanácskozása a bé­keszerződés végrehajtásával áll kapcsolatban. Ezt bizonyítja a következő nagyfontosságú nyilatko­zat, melyet beavatott helyről kaptunk. — A békeszerződés csak nagyjában és egészében tartalmaz intipuláci­ókat. A legtöbb kérdés gyakorlati keresztülvitelét speciális rés­z­­felserződésesére bízza. Magában a békeszerző­dés szövegében tehát csak általános rendelke­zések vannak. Azoknak a gyakorlati ételben való keresztülvitelét fiz utódállamokkal kö­tendő szerződésekre bízza­. Minden­­utódállam eminens érdeke tehát az, hogy ezek a szerződé­sek előbb-utó­bb megköttessenek, mert külön­ben a békeszerződés h­atározmányait betartani és végrehajtani nem lehet. — A brucki tárgyalás ebből a szükségből ered. A tárgyaláson a békeszerződés égési komplekszuma kerül megbeszélésre és a tár­­­gyalások­ sikere attól függ, vájjon a cseh kor­­mányt ér fiakban megvan-e az a hajlandóság, hogy a kívánatos új szerződéseket és megálla­­podásokat a békeszerződés szellemén túlmenő hangon szándékoznak-e megkötni. A békeszerző­dés csupa non possumus a számunkra, nega­tívumokat pedig az életire átvinni nem lehet. Mindkét félben meg kell lenni tehát a gyakorlati érzéknek, hogy valóság váljon az általános rendelkezésekből. Hogy példával illusztrál­jam mindezt, egy nem politikai rendelkezést emelek ki. A békeszerződésben benn foglal­ta­tik a nyugdíjasok ügye, még ped­ig egyszerűen úgy, hogy Magyarország csak a saját területén lakó nyugdíjasokat köteles ellátni, az elszakított területek nyugdíjasainak ügye az utódállamoki­l­ötelezett­sége. Ennek folytán tisztázandó az a­ kérdés, hogyan rendeződjék a Szlováki­ában visszamaradt nyugdíjasok dolga. —­* A brucki tárgyalás csak bevezetője azoknak a megbesz­éléseiknek, amelyek bizo­nyára hónapokra foglalják le a két külügyi kormány munkásságát. Az ellenzék sikere a rend­javaslat körül Lényeges enyhítéseket érnek el — mi k kisgazdák nem szolidárisak a javaslattal — Vázsomi tárgyalásai !Apponyival és­ Andrássyval Változás a Demokrata Párt vezetőségében Budapest, március 15. 64 Magyarország tudósítójától.­ Az új ellen­zéki csoport első komolyabb akciója az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló javaslat tárgyalása során következett el és éppen ezért ennek az új ellenzéknek egyik vezető tagjá­hoz, Szassay Károlyhoz fordultunk, mondjon véle­ményt arról, hogy sikeresnek tartotta-e és milyen jelentőséget tulajdonít csoportjuk első szereplé­sének? Rassay a következőket jelentette ki: — Csoportunk első szereplése sok tekintetben eredményes volt. A rendjavaslatnak már bizottsági tárgyalása során sikerült sok veszedelmes intézke­dést kiküszöböltetnünk és bizonyos olyan intézke­déseket, amelyekkel vissza lehetett volna élni, pre­cízebb fogalmazásban ártalmatlanná tenni. A plé­­numban­ való tárgyalásnál sikerült elérnünk azt, hogy úgy az igazságügym­iniszter, mint az előadó több módosításunkat elfogadtassa, amelynek követ­keztében a javaslat nagyban enyhült. A legfonto­sabbnak azonban azt tartom, hogy ha a törvény szö­­­­vegében nem ró, de a törvény indokolásában si­került nagyobb precíziót elérnünk, különösen a hatodik szakasznál, amely a hadseregre vonatkozik és azoknál a szakaszoknál, amelyeknek felhaszná­lásával az alkotmánykor mozgalmakat el lehetett volna fojtani. Nem jutott ugyan be ez a törekvé­sünk tételes formában a törvény szövegébe, de hogy az indokolásba bekerült, elértük azt, hogy e homályos és gyakran veszedelmes stilizálású tör­vénnyel visszaélni nem lehet.­­ Taktikai szempontból elértük azt, hogy a Kisgazdapárt megtagadott minden közösséget a javaslattal, amennyiben kitért annak megsza­vazása civil és nem jelent meg a szavazásnál,­­ négy vb-­ur­ával e törvényért a felelősséget vál­lalja. Szerintem ugyan a felelősséget ezzel ma­gára­ nem­ hárította el, de már hogy formailag el akarta hárítani, az is valami. Akció­nkat to­vább is buzgalommal és — hiszem sikerekkel —­ fogjuk folytatni. Főként a szabadságjogok ga­rantálása érdekében, a konszolidációért és a fejlődésért. Az indemnitás tárgyalásánál fogú®!* legközelebb erőteljesebben fellépni. * Vázsonyi hazaérkeztével bizonyos változások fognak beállani a demokrata párt vezetésében. Vázsonyi már most is feljár a Központi De­mokrata Körbe és maga fogja irányítani ezután a párt politikai cselekvéseit. Azok, akik Sándor Pál és Bárc­zy István hívei, a párt életében tied fognak szerepelni többé, amelynek vezére Vázsonyyt rajta kívül a­ vezetők Ugrón Gábor, Bródy Ernő, Pető Sándor képviselők, Pakots József, Bár­sony Elemér, Füzesséry Zoltán, Benedek János és Baracs Marcell. Vázsonyi rossznéven vesz Sándor Paláktól és Báró Ivéktől, hogy a liberá­lis blokkhoz csatlakoztak, amelynek alakulását 1s helyteleníti és amellyel ő nem hajlandó együtt­mű­ködni. Ellenben nem fogja támadni sem a liberá­­lis blokkot, éppen mert az liberális és olyan cé­lokért alakult, amelyek megvalósításáért Vá­zsonyi is küzd. Vázsonyi ma Appontyi Albert­­gróffal beszélge­tett és míg ma tárgyalni fog Andrássy Gyulával is. Nem lehetetlen, hogy Vázsonyi már m­a nagy beszédet fog tartani a Demokrata Kör március 15-iki ünnepélyén, amelynek ünnepi szónoka Ug­ron Gábor. Vázsonyi kifejezést fog adni annak is,, hogy bár ő legitimista éppenséggel nem azért tért haza, hogy ez irányban intenzívebb működést fejt­sen ki. Egyes* szám­ára 2 korona .

Next