Magyarország, 1921. április (28. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 ÁPRILIS 8. PÉNTEK XXVIII. ÉVFOLYAM 74. SZÁM ­ Válság váratlanul kellett húsvétünnepi szü­­­netelése közben egybehívni és ma ugyan* csak váratlanul elnapolni a nemzetgyűlés üléseit. Az elnapolást Teleki miniszter*­elnök indítványozta azzal az indokolás­­sal, hogy a kormány egyes tagjainak hely­­zete kényessé vált pártjaikkal szemben. Ezt mindenekelőtt tisztázni kell, még­pe­­dig a kormányzó­­színe előtt is és ezért vált sürgősen szükségessé az ülések el­­napolása. Nem más ez, mint kissé eufe­­misztikus körülírása annak, hogy válság van. E válság közelebbi, aktuális okait mindenki tudja. Már a Ház tegnapi ülésén is oly élesen álltak egymással szemben a kormányzásra szövetkezett pártok, mint más időben cs­ak kormánypárt és ellenzék szokott egymás ellen elhelyezkedni. De nehogy azt higyje valaki, hogy a minisz­­tereket csak a húsvéti királyutazás hozta „kényes helyzetbe" pártjaikkal szemben. Ez az út szükségszerű következményeivel együtt csal: megérlelte a helyzetet, amely igenis kritikus volt már az ünnepek előtt is. Hogy egyáltalán válság van, nem ör­­vendetes, de az, hogy a lappangó válság nyílt formát öltött, viszonylagos hasznára van az országnak. Ám a dolgok, amelyek így önmaguk­­­tól léptek nyílt színre, meg­is követelik, hogy azokat nyílt fórumon, szabad szóval intézzék el. Magyarul: ez a most előállott és semmiképpen sem örvendetes helyzet nem tűr meg semmiféle­ eltussolást, kéz alatt való félintézést. Csak dilettáns or­­vos nyomja le kábító és izzasztó szerekkel mesterségesen a lázat, anélkül, hogy a tázokozóval törődnék, ahhoz bátor és biztos kézzel hozzányúlna. A politikára aplikálva: őszintén föl kell tárni a hely­­zetet és nem elsimítani, de eliminálni kell mindazokat a dolgokat, amelyek az utóbbi időkben a pártokat munkaképte­­lenné, magát az egész helyzetet hazuggá tették. Tisztázni kell a dolgokat, hogy itt végre összefoghasson minden becsüle­­te­s és jóhiszemű ember, pártra, osztályra, anyanyelvre és hitvallásra való különbség nélkül, üdvére és áldására a magyar hazá­­nak, amelyet mai fájdalmas megalázott­­ságából és területi bénultságából csak a munka, szabadság és egyetértés emelhet fel hatalmának régi méltóságába. A haza fontosabb a taktikánál, a nemzet a praktikáknál. A magyarság ,szentebb a pártok érdekeinél, a magyar­­nép élete halhatatlan, a miniszteri hata* lomé elmúló. Ez legyen a szempont: ma* [gyar munka, magyar­ összeállás és a régi történelmi alkotmányos magyar szabad* Ság. Minden más csak kuruzslás, boszor*­­kány*szombat éjszakáján főzött varázs* kotyvalék. Ez is kábíthat, szédíthet egy időre, de az utána v­aló ébredés keserves és tépett, mint morfiumok álomból való fej­fájós*ocsudás. A kicsinyes módszerek csa­k állandóvá teszik­ a bajt, valóságos melegágyat rendeznek be a betegség tit­­kos vírusai számára. Gyógyulás csak ,egy van, a magunkkal való őszinte­­számot­­vetés, készlelhetlen önitélkezés, önkritika és önanalízis, hibáinkkal való az az őszinte, becsületes számotvetés, ami a keresztényi lélek tisztulásnak is alapja. Cs­ak a munka és az őszinteség, a nemzeti élet alkotmányos szabadsága emelhet mind­két ma­gasra és adhat más, új szárnyalást az eddigi csirkeröptű politikának. Nagyatádi és tomcsányi lemondtak Teleki a kormányválságról jelentést tett a kormányzónak — IV. Károly levele — Hír Bethlen miniszterelnökségéről és disszidens kormányról Hír Teleki újabb megbízatásáról — Olyan kormányt alakítana, amely egyöntetű volna a királykérdésben — A Kisgazdák döntő értekezlete Teleki, Nagyatádi, Junárássy, Haller, Gaál Gaszton nyilatkozata — A A válság csak rövid ideig tarthat Budapest, április 7. (A Magyarország tudósítójától.) A nemzet­gyűlés mai ülésének megnyitása előtt szenzációs eseményeik történtek. A kisgazdákat mélységesen meglepte, hogy Teleki miniszterelnök­, noha tisz­tában volt a Kisgazdapárt álláspontjáral, mégis a reggeli lapokban közölte IV. Károly királyny elsó ő hozzá intézett fervielét. A levél publikálásában a kisgazdák a legitimista politika félhivatalos inau­­gurálását látták, amiért is a Házban rögtönzött értekezletet hívtak egybe. Meg kell jegyeznünk, hogy a párt már tegnap este is értekezletet tartott. Ezen a pártértekezleten az elnöklő Szijj Bálint bizalmatlansági indítványt terjesztett a kormány ellen. Az indítványt precízebb szövegezés miatt ki­adták az intéző­bizottságnak azzal, hogy az intéző­­bizottság öntse az indítványt új formába és azt a pártértekezlettel újra tárgyaltassa. Egyébként a párt úgy határozott, hogy a mai ülésen — Teleki tegnapi bejelentéseinek nyomán — folytatja a ki­rály útjáról szóló vitát.­­ Ezt a helyzetet állította új forduló elé a mai reggel, amikor megjelent a király levele, nagy meglepetésére a pártnak, amely úgy volt értesülve, hogy ez a királyi írás nem kerül nyilvánosságra. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert a képviselőházba érkeztekor a párt tagjai közre­fogták és kérdésekkel ostromolták. A miniszter ki­jelentette, hogy álláspontját az intéző bizottsággal kívánja közölni. Erre az intéző­ bizottságot rögtön összehívták Bettu­k alelnök szobájába. A bizottsági ülésre menet Nagyatádi kijelentette munkatársunk­nak: . ■■■?■' — Most jelentem be az Intézőbizottságnak, hogy lemondok. Közben az intézőbizottság ülése olyan népes lett, hogy valóságos pártértekezletté alakult. Ae ülés első szónoka Nagyatádi volt. Bejelen­­tette, hogy IV. Károly király kéziratának publiká­­lása után lemond miniszteri tárcájáról. Utána Rubinek Gyula szólalt fel, aki azt han­goztatta, hogy a párt ne fogadja el Nagyatádi lemondását, hanem szólítsa fel lemondásra Te­lekit, ha pedig, a miniszterelnök erre nem volna hajlandó, akkor a párt még a mai nemzetgyűlési ülésen szavazzon neki bizalmatlanságot annál is inkább, mert egyedül Nagyatádi lemondásával amúgy sem tisztázódott a válság. Az értekezletről legelőször Gaál Gaszton tá­vozott, aki munkatársunk kérdéseire a követ­kezőket mondotta: — Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter a­­ tanácskozás folyamán bejelentette bizonyos szándékait, de definitívumot nem mondott. Közben a folyosón Ilire ment nagyatádi Szabó István lemondásának, mire Andrássy Gyula gróf a folyosón több hírlapíró előtt kijelentette, hogy Nagyatádi lemondása, szerinte nem idéz elő kom­plikációt, mert a kormánynak a Házban többsége lesz, csak sietni kell a megoldással. Eközben más képviselők is kijöttek a párt­­értekezletről és az érdeklődőknek ezzel felelték: — Teleki mortus est. Nemsokára kijött az értekezletről­ nagyatádi Szabó István is, aki a következő kijelentést tette­. Most már korm­ányválság van Nagyatádi erre fölkereste a miniszterelnököt, akivel közölte a párt állásfoglalását. Ekkor a miniszterelnök nagyatádi Szabó Istvánnal, Tomcsán­fi Vilmos Pál igazságügyminiszter­rel, Apponyi Albert gróffal, Andrássy Gyula gróffal és Haller Istvánnal visszavonult az elnöki fogadóterembe tanácskozni. Félórát időztek ott, amikor Haller István kijött és a következőket mondotta: — Teleki Pál gróf bejelenti lemondását. Később kijött Teleki is, aki útközben a kö­vetkezőket mondotta: :— Egyelőre nem akarom az ellentéteket fo­kozni. Én a Háznak kötelességszerűleg bejelen­tést teszek, amelynek vitája nem lesz. A Ház ülé­­­­sét pedig egyelőre elnapolják. A folyosón közben erősen érdeklődtek a vál­ság tulajdonképpeni okáról. A kormány egyik tagja a következőket mondotta nekünk: — Nem értem­ a kisgazdák idegességét. A ki­rály elutazása tudvalevőleg feltételekhez volt köt­ve. Azt kívánta, hogy levele nyilvánosságra kerül­jön. Ezt megígérte neki a miniszterelnök, meg is kellett neki ígérnie, mert számunkra mindenek­e­­lőtt az volt a kötelesség, hogy a király méltóság­teljes elutazását lehetővé tegyük. Levele nem mani­­fesztum, nem is szózat, hanem egyszerű nyilatko­zat, amit a formák szigorú betartása mellett hoz­tak nyilvánosságra. A levelet nem a kormány kö­zege, a Távirati Iroda közölte, hanem a miniszter­elnök küldte be a lapoknak. Én azt hiszem, hogy­ ebből komolyabb válság nem lesz. Köz­ben megszólalt az elnöki csengő, a kép­viselők az ülésterembe vonultak,, ahol Teleki Pál gró­i miniszterelnök megtette ismert nyilatko­zatát. „ Az ülés végeztével mindenki a folyosóra ment, ahol Nagyatádit hívei nagy éljenzéssel fogadták. Arra a kérdésre, hogy a kormány most már lemondott-e vagy sem, Nagyatádi azt felelte, hogy a kormány még nem mondott le. — A miniszterelnök úr — úgymond Nagy­atádi — nem jelenthette ki hogy lemondott, mert erre ideje sem volt, hiszen még nem is tárgyalt a kormányzó úrral. Majd e tárgyalás befejezte után számolhat be arról, hogy lemondott-e vagy sem. A Kisgazdapárt tagjai ezután megbeszélésre vonultak vissza. A folyosón nagy élet volt, Andrássy Gyula gróf az ülésen történteket a kö­vetkezőképpen magyarázta: — A­­miniszterelnök úr nem jelentette be le­mondását, viszont azzal, hogy kijelentette, hogy nem vállalja a felelősséget a további együttműkö­désért, helyzete voltaképpen tarthatatlanná vált. Ezt akarja most tisztázni. A kormányt nem sza­­jkózták le, ezért nem kellett a lemondást a Háznak bejelenteni, hanem csak a helyzetről a kormány­zónak jelentést tenni. A folyosó egyik részén azon reménykedtek,­ hogy kompromisszumos megoldással, talán át lehet hidalni az ellentéteket úgy, hogy a miniszterelnök magára vállalja a dolgokért a felelősséget, ami a kereszténypárt tagjai szerint nincs is, mert hiszen­­ a király levele magánlevél volt. Van azonban egy­­ erős párt­frakció, amely úgy találja, hogy Egyes szám­ára 2 korona

Next