Magyarország, 1921. május (28. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

I­s . A császár Száz esztendeje lesz holnap annak az­ferának, amelyben Napóleon az Atlanti- tenger egyik szirtszigetén testileg kimúlt ebből a földi világból, ahol neve és emlé­­keze­te élni fog örökké. Egy kalendáriumi véletlenről van ugyan csak szó, Európa helyzete mégis sokban kísértetiesen emlé­­keztet az akkori állapotokra. Végnélküli, földrészekre szóló háború után a fegyve­­rek nyugvása, beteg és züllött valutás viszonyokból való kikászálódás, a gazda*­sági újraépítés és egy új társadalmi beren­­dezkedés kezdete. Sajnos, megkaptuk új formájában a világot kormányzó Szent Szövetséget is. Ne tévesszen meg az, hogy az uj Sz. Sz., az antant a demokrácia jel* szavát írta homlokzatára, szemben a Met* ternichével és Sándor cáréval. Demokrá* cia, konzervativizmus csak jelszavak, mindkét azonos esetben csak egyről van szó, diplomáciai szerződések által biztosí­­tott uralmi célokról, arról, hogy a győzte­­sek számszerűen óriási blokkja vérét veszti a legyőzöttnek. Legyőzetni ez a leg­­nagyobb bűn. Napokon tengernyi bűne közül is az egyetlen komoly: Waterloo, a bukás. Amikor meghalt, Francia­országban még a reakció tombolt. A szabadság csá* szárjának még tetemeitől is féltek. Esz? kendőkig azok is száműzetésben marad* tak, csak Lajos Fülöp, a polgárkirály ho* zatta őket később haza, hogy elhelyezze az Invalidusok Dómjában, mint a francia nép, legszentebb ereklyéit. Azóta ott pih­hen az Imperátor. Alakja az elmúlt száz esztendő alatt milliószor ihlette meg a tudósokat, írókat, művészeket, katonákat és főként a tömegeket, amelyekből sár­­jadzott. Áhitato­s imádóival szemben állt gyűlölőinek és tagadóinak is egy csapata és meg kell vallani, hogy éppen az utób­­biak sorában akadtak rendkívüli elmék. Az, aki francia,létére is a leghidegebb vél­­eményt formálta róla, talán Anatole Francé, aki szerint Bonaparte nem volt más, csak egy, a titáni mértékig emelke­­dett káplár. Sikerének és varázsának titka éppen az, hogy mindvégig közönséges volt, igazi nagyság, bölcseség és elmebeli finomság nélkül való, akinek agysejteiben milliomszoros erővel rezonált, amit min­­den egyes gránátosa érzett és gondolt. Nem emelkedett a tömegember fölé, csak milliomszor megsokszorozta azt magában: ez az ő halhatatlansága. Egy másik, az utóbbi idők legjelenté­­kenyebb bölcselője még zsenijét is ta* gadja, abból indulva ki, hogy nem volt­­ magába mélyedő alkotó géniusz, de állan* dóan a világban élt és tulajdonképpen őt kormányozták azok a külső dolgok, ame* lyeket ő vélt dirigálni. Valóban úgy lát­­­zik, hogy zsenije nem volt olyan szent, mint a látnokoké és művészeké, egy Buddha, Dante, Rembrandt szinte isteni­­ magaslataihoz el nem ért. De azért az em­­berekre közvetlenebb hatást gyakorolt, mint bármely más politikus vagy katona. Széttépett egy egész világot, amerre járt, új társadalmaknak vágott medret és pél* dátlan hadi cselekedetei közben ráért arra is, hogy megreformálja a jogot, a keres*­­­kedelmet, az ipart, sőt — igaz hogy netd­ ! dilettantizmussal — volt jóakaró érkezése­­, a művészetek számára is. Moszkvában­­ például ráért arra, hogy egy ma is érvény* , ben levő dekrétummal szabályozza a Co*­­ médie művészeinek helyzetét, s Krisztusé mellett az ő művének érvé* nyessége csak egy perc. De lehetőségeket adott millió ember és törekvés számára. Nem volt jó ember. A száműzetésében irt Memóriái csupa csöpögőn érzelgős hazugság. Azt írja, hogy mindent, amit tett, Franciaországért tette. Minden rom* boló zseni egy eszme vagy fogalom rová­­sára irja a szenvedést, amit a világra hozott. Ügyvéd elődje a forradalom trón* ján, Robespierre, mint a halálbüntetés elvi ellensége, az emberi jogok nevében és üdvére nyakaztatott ezreket. D­e azért badarság volna Napóleonról azt mondani, hogy gonosz volt. Tudott naiv részvéttel lenni legkisebb parasztujonca iránt is. Sem jó, sem gonosz nem volt, de túl min­­den etikán csak robbanó zsenijét szol­­gálta ez a világméretekbe terpeszkedett, nemzeteken felülemelkedett korzikai con­­dottiere, aki franciának vallotta magát, amikor bukása után kereste a zászlót, amely alatt perzselt és épített. MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 MÁJUS 5. CSÜTÖRTÖK XXVIII. ÉVFOLYAM 97. SZÁM 370 millió ellátatlan van az országban A Statisztikai Hivatal lakhely és foglalkozás szerint készít kimutatást — 7 Az OMGE a gabona szabad, forgalma mellett .Le­szállít­ják az őrlési díjakat (A Magyarország tudósítójától.) A gabona­­forgalom szabályozására vonatkozó tárgyalásoktól függetlenül megkezdték az ellátatlanok tüzetesebb megállapítását s ha a Statisztikai Hivatal elkészült ezzel a nagyszabású munkával, hozzáfognak a szelekcióhoz. Az eddigi megállapítások szerint Csonka-Magyar­országon közel három és fél­millió az ellátatlan lakosok száma, tehát az ország lakosságának felét teszik ki, akiknek lisztszükségletéről az állam gondoskodik. A Sta­tisztikai Hivatal hozzáfogott annak a kimutatásnak elkészítéséhez, amely lakhely és foglalkozás szerint széjjelosztja keresőkre és eltart­oltakra az­ ország lakosságát. Az eddig végzett munkálatok ered­ménye szerint az ország lakosságának fele az eltar­tottak osztályához tartozik, a másik fele mezőgazda és természetbeni bérrel javadalmazott miiitás. A három és fél millió ellátatlan szelekcióját azoknak a kimutatásoknak alapján fog­ják elvégezni, ame­lyet a Statisztikai Hivatal elkészít és ebből fogják azután megállapítani, hogy mennyi legyen az, akit a szabad forgalom életbeléptetése esetén el kell látni az országnak. Ez a szelekció erősen csökken­­teni fogja az ellátatlanok számát. A gabona­forgalom szabályozása ügyében teg­nap a közélelmezési minisztériumban az OMGE és malomérdekeltség bevonásával értekezlet volt, amelyen az OMGE képviselői a teljes szabadforgalom mellett foglaltak állást és ellenezték a rekvi­­rálást minden formában, ellenezték különösen azt, hogy a cséplésnél tíz százalékot, a vám­­gabonából pedig tizenöt százalékot foglaljon le az állam. A malomérdekeltség szintén a szabadforgalom mellett nyilatkozott, de egyúttal tiltkozott a for­galmi adó-tervezetben előírt i­rari korlátozás ellen, amely szerinte még a háborító megkötöttségnél is erősebb béklyókat rakna a malmok munkájára, a hatósági zaklatásoknak az eddiginél sokkal tágabb tere lenne és olyan adminisztrációs munkával ter­helné meg a malomipart, amely, megnehezítené munkáját. A gabonaforgalom szabályozásával egyidejűleg megkezdődtek a tárgyalások a kereskedelmi és köz­élelmezési minisztérium között az őrlési díj meg­állapítására vonatkozólag. Értesülésünk szerint a közélelmezési minisz­tériumnak az az álláspontja, hogy le kell száll '­ítani az őrlési díjakat, még­pedig sürgősen, mert nem vállal felelősséget a késedelemből származható hátrányokért. A köz­­élelmezési minisztérium túl maga­snak tartja a jelen­leg érvényben levő őrlési díjakat. Ezeket a kereske­­delemi minisztérium állapította meg és nyilván azért oly magasak ezek a díjak, mert a megálla­pításkor belenyugodott abba, hogy a malomérde­keltség kötelékébe tartozó olyan malmok rezsi­jét is belekalkulálták az őrlési díjba, amelyek nem dolgoznak. A közélelmezési minisztérium ra­gaszkodik ahhoz, hogy ő tegyen javaslatot az őr­lési díjak tekintetéről, és a kereskedelmi minisz­ter ennek a javaslatnak a figyele­mbevételéh­el ál­lapítsa meg az őrlési díjat és pedig az eddig ér­vényben levő díjaknál alacsonyabban, mert az ala­csonya­bb őrlési díj olcsóbbá fogja tenni az őrleményt. Apponyi, Szilágyi, Szterényi a költségvetési vitában A gabonaadó új formája — A Beniczky-ügy fejleményei (A Magyarország tudósítójától.) A költségve­tés vitája csak most kezd kialakulni. Mindamel­lett bizonyos, hogy az távolról sem lesz olyan nagyarányú, mint tervezték. Pénteken Apponyi, szombaton Szilágyi, hétfőn Sztörényi fog beszélni. A pártokban egyébként csend van, mind­össze a Kisgazdapártban beszélnek sokat a ké­szülő gab­oarendeletről. Egyes hírek szerint a kormány azt tervezi, hogy a gabonából tizen­négy százalékot a cséplésnél, tizenöt százalékot p pedig az őrlésnél vesnének el és ez szolgáltatná a gabonaadót, amit a teljes ellátásra szorulók részére használnának fel. E szándék ellen a Kis­gazdapárton erőteljes ellenállás mutatkozik és sokan azt hangoztatják, hogy amennyiben a kor­mány ezt megvalósítja, megvonják bizalmukért tőle. A mentelmi bizottság tegnapi ülése után még nem alakult ki egy oldalon sem határozott vélemény. A kereszténypárti képviselők állítása szerint Beniczky Ödön mentelmi joga meg van sértve, míg a kisgazdaképviselők úgy találják, hogy nem. A mentelmi bizottság legközelebbi ülése szerdán lesz, amikor Beniczky a tanúk val­lomására, teszi meg észrevételeit és csak azután kezdődik a bizottság érdemleges tanácskozása. Az a feltevés, hogy Beniczky mentelmi ügye­ Tomcsányi miniszternek tárcájába kerül, továbbra is felszínen tartja magát, bár most már a Kisgazda­­párton is sokan vannak olyanok, akik azt hangoz­tatják, ha már Tomcsányi elrendelte Beniczky le­tartóztatását, akkor nem kellett volna megállnia a fdeuton, hanem gondoskodnia kellett volna arról, hogy az ügy az ügyészség elé kerüljön. A tettenérés esetét nem látják fenforogni. A párt zöme még mindig azon az állásponton van, hogy eb­­ből az­ ügyből kifolyólag az igazságügyminiszternek buk­nia nem szabad. A kérdésnek különben a jövő hét vége előtt nincs aktualitása. Cserty József a lovasberényi kerület képvise­lője holnap, csütörtökön folytatja kerületében a vasárnap megkezdett beszámolót és Ponttal Seregély községben mond beszámoló-beszédet. Útjára elkí­sérik Balla Aladár és Drozdy Győző. Egyes szám­ára 2 korosa A magyar béke az angol felsőházban Londonból jelentik, hogy a felsőház május 5-ére halasztotta a trianoni békeszerződés tárgyalá­sát, mert C­urzon lord külügyi államtitkár a leg­felső tanács ülésén van elfoglalva.

Next