Magyarország, 1921. augusztus (28. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

t11 BUDAPEST, 1921 AUGUSZTUS 2. KEDD XXVIII. ÉVFOLYAM 169. SZÁM Egységes kormányzópárt Az egységes kormányzópárt megtek­e­entésének gondolata régóta vajúdik. Szertelenül zavaros parlamenti viszonyaink közt a komoly munkára törekvő erők is szétforgácsolódnak. A folytonos tülekedés­­ek különféle csoportokat rögtönöznek, melyek a legkülönfélébb vágyakkal és tör Tetvesekkel hol összefognak, hol meg újra egymás ellen harcolnak. A kormány léptein nyomon beleütközik a meglepetésszerűen emelt akadályokba s az egész parlamenti élet szomorú, sőt gyakorta igen megdöb­­bentő képet nyújt. Ebből a­­ torzonborz helyzetből csak egy mód vezethet ki olyan állapotban, mely mellett a kormány is nyu­­godtabban dolgozhatik s az ország belső rendje is megszilárdulhat. Ez a mód egy kompaktabb természetű egységes kor*­mányzópárt megalakítása. Erre azután rá* támaszkodhatnék a kormány, s nem volna kénytelen a folytonos guerieki csatározások közt hánykódni. Bethlen István már amikor miniszteri­elnökségre vállalkozott, erre a tervre épít tette föl a maga programját. De ámbátor az egész helyzet nyilvánvalóvá teszi az egységes kormányzópárt megalakításának szükségét, a különféle áramlatok akadá­­lyokat gördítettek útjába. A parlamenti viszonyok azonban a legutóbbi időben annyira kiélesedtek, hogy a mai zavaros helyzet megmaradása az országnak rend­­kívüli károkat okozhat befelé is, kifelé is. A miniszterelnök tehát most komolyan hozzálát tervének megvalósításához. Meg akarja teremteni a kormány számára a majoritást,, még­pedig a Kereszténypárt* nak, a Kisgazdapártnak s a disszidensek” nek alkalmatos elemeiből. Sikerülne a miniszterelnöknek e parla*­menti erők ily összetoborzása, megalkot* hatja*e csakugyan az egységes kormányzó* pártot, e pillanatban persze nem tudhat* juk s­ nyilván ő maga sem tudja bizonyo* san; de ?z kétségtelen, hogy ily párt léte* sitése a helyzet valamelyes tisztázására ve* zethetne. Már pedig ez elsőrangú országos érdek most, mikor a nemzeti élet a legna* gyobb bajokkal gyötrődik, s az országnak kifelé az egyöntetű nemzeti törekvések egységes felfogásának képét kellene mu* tatnia. Mert hiszen üres és tartalmatlan illuziók számba megy minden nemes haj* landóság és minden j­óravaló buzgalom, ha se a belső rend nem konszolidálódhatik, sem külső tekintélyünk meg nem izmosodó házik. Nem foghatunk hozzá komolyan és erélyesen az újjáépítés nagy feladatához, sem ahhoz a termelő munkához, mely az országot kisegítheti a nyomorúságokból. Ezt minden politikai tényezőnek be kell látnia. Ebből a szempontból kívánatosnak tartjuk az egységes kormányzópártot, mely mellett az ellenzék is egészségesebb, tisztább és erőteljesebb tevékenységet fejt­­het ki a parlamenti ellenőrzés terén, s jobban, eredményesebben őrködhetik a közszabadságok fölött, mint ebben a mos­­tani állapotban, mely mellett az ellenzéki táborban sem alakulhat ki egységes felfo* gás és egységes harci mód. Hiszel­ egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. A Kereszténypárt komoly elhatározás előtt Rakovszky nem lép ki a pártból, egyelőre nem szólal fel, pihenni utazik Svájcba • K­ereszténypárti politikusok bizalmas tanácskozása Budapest, augusztus 1. (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyű­lés nyári szünete előtt az ingatlan vagyonváltság ügyének rendezésével elsimultak a politikai hullá­mok. Már-már úgy látszott, hogy csend lesz. Most Rakovszky Istvánnak az elnöki tisztségről való le­mondása folytán azonban váratlanul megélénkült a politikai élet. Ezúttal az eddig passzivitásban volt Kereszténypárt az amely előáll sérelmeivel és azoknak orvoslását kéri, mert ellenkező esetben megvonja a kormánytól bizalmát, vagy legalább is nem játssza tovább a „jó fiú” szerepét. ■ Alább részletesen elmondjuk a Kereszténypárt most egyszerre aktuálissá vált kívánalmait. Meg kell jegyeznünk, hogy nem Rakovszky Istvánnak a párt harcoló tagjai­ sorába való belépése váltotta ki Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elégület­­­­lenségét. Az 5 lemondása — mondotta informáto­runk —­ csak hozzájárult ahhoz, hogy az elégület­­lenség fokozódjék. ■ A Kereszténypárt úgy látja, hogy az események nagyon is előre haladtak, nem hajlandó tehát tovább is hallgatni és passzivitásban maradni. Azt látják ugyanis, hogy a kormány a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának támogatásával és asszisz­tenciája mellett egészen a párt­ ellen irányuló politikát cinál. A kormány minden posztja, amely a jövendő politika szempontjából, fon­tos lehet, olyanokat helyez el, akik nemcsak, hogy nem értenek egyet a Keresztény Nem­zeti Egyesülés Párt­jával, hanem az ellen foglalnak állást. Volt munkapártiak kerülnek mindenütt elő­térbe. Az integritásért folyó küzdelemben az eddigi vezetők szavait a­ kormány nem hallgatja meg, őket mellőzi, hanem annál nagyobb súlyt helyez Perényi Zsigmond báró, Illés József és Rakovszky Iván szavaira a felvidéki kérdésben, vagy Siegescu Jó­zsefére a román nemzetiségi ügyekben, akik pedig a munkapárti rezsim oszlopos tagjai voltak. A Fel­vidék irányítását pedig a Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártja tagjai a maguk szám­ára kívánják. De a hatalmon kívüli posztok odaítélésén felül a kormány nem respektálta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának kívánságát két főispán ügyé­ben. Az első óhaja az volt a pártnak, hogy­ Huber Ottó debreczeni főispánt ne menesszék, a másik viszont az, hogy Zemplén vármegye éléről­­ távolítsa el a kormány Turánszky László főispánt. Egyik óhaja sem teljesült, holott Turánszky helyébe haj­landó a Kereszténypárt a megye élén más kisgazda­­párti főispánt látni.­­ A Rakovszky körül történt események és ma elmondottak után ma már az a hangulat vált uralk­odóvá, hogy a kormány nem respektálja a párt kívánságait, szembehelyezkedik a párt érde­keivel, olyan intézkedéseket tesz, amelyeket a párt nem nézhet tovább tétlenül, olyannyira fokozódott az ellenzéki hangulat, hogy a párt többsége mos­­­tantól kezdve éber figyelemmel akarja kisérni az eseményeket. E­végből a párt Budapesten levő tagjai különböző megbeszéléseket folytattak szom­baton és vasárnap és elhatározták, hogy a legkö­zelebbi pártértekezlet előtt intézőbizottsági ülésen kívánnak foglalkozni­ az eseményekkel. A nemzetgyűlési elnöki tisztség betöltése te­kin­tetében is vannak óhajaik. Nevezetesen az eddigi status quo fentartását kívánják, vagyis azt, hogy a nemzetgyűlés elnöke továbbra is keresztény párt legyen. Ma híre terjedt,­ hogy Rakovszky István kilejt a Keresztény Nemzeti Egyesülés­­ Pártjából és mint pártonkívüli képviselő az ellenzéki mozgalom élére áll. Sokan tudni vélték azt is, hogy Rakovszky holnap már fel is szólal a Házban. Ezzel szemben Rakovszkyhoz közel álló helyről azt közlik velünk, hogy a volt elnök elsősorban pár heti pihenőre megy. Előreláthatólag Svájcba utazik. Egyelőre nem is szándékozik aktív belekapcso­lódni a politikai életbe, figyeli az eseményeket és semmi körülmények között sem lép ki a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából. Amennyiben Rakovszky akcióba bocsátkozik, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával kíván együttműködni. Már most hangoztatja azonban azt a felfogását, hogy minden a szabad polgárok jogbiz­tonsága ellen irányuló cselekmények megszünteté­sét és orvoslását kívánja. Ragaszkodik ahhoz, hogy polgári személyek a katonai bíráskodás alól vonas­sanak ki. Harcol a jogrendért, melynek feltétele­i két postulátum. Rakovszky máris erősen részt vesz a Keresz­ténypárt belső életében és súlyt helyez arra, hogy a párttal együtt dolgozhassák. Egyelőre tehát nem lép ki a pártból. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában Rakovszkynak ezt az elhatároz­áát öröm­­mel fogadták, mert az elnöki tisztség alól való fel­szabadulása igen nagy mértékben erősíti a párt akcióképességét. Hegyeshalmi­ Lajos kereskedelmi miniszter holnap délután Rákospalotán előadást fog tartani az ipartörvény reviziójáról, a postások és vasutasok ügyéről. . Tizenegy vörös ezred vonul az éhezők ellen A pétenvárt éhségzavargásokat vér­be foj­tották • Megrendült a szovjet­ kormány helyzete - Révai, augusztus 1. (A Magyarország tudósítójától.)" Az orosz ha­táron át érkező utasok megdöbbentő leírásokat ad­nak a szörnyű éhínségről és az járványok pusztítá­sáról. Az­utón Irkuck felé a rekkenő hőségben minden termés kiúszott, aratás nem lesz. A vasút­állomásokon garmadában hevernek a kolerabete­gek, az érkező vonatokat az éhezők tömege ostro­molják meg egy falat kenyérért. A szovjet kormány terrorisztikus rendszabályoknál eg­yebet nem ké­pes tenni az éhség enyhítésére s ilyen az is, hogy tizenegy gyalogos- és lovasezredet küldött az éhező tömegek ellen, amelyek Moszkva felé közelednek. Pétervárott éhség-zavargások törtek ki, amelyeket a bolseviki­ kormány vérbe fojtott. (II.) *­­................... • •• Berlin, augusztus • (A Magyarország tudósítójának telefonjelen­tése.) Kopenhágából táviratozzák: Révaiba és Rigába érkezett menekülők hírül hozták, hogy a téhinség miatt a szovjet kormány helyzete megrendült. népbiztosok ülésén az a javaslat került tárgyalásra,­­ hogy koalíciós kormány alakuljon, amelyben min­den szocialista párt képviselve legyen és amelynek egyetlen feladata volna az­ éhínség leküzdése. Troc­­kij ellenezte ezt a tervet. Lenin állítólag külföldre akar utazni, aminek az volna a következménye, hogy a hatalom átmenne Trockij és a­ katonai párt kezébe. A központi végrehajtó bizottság leg­utolsó ülésén Trockij beszédet tartott, amelyben háborút hirdetett egész Európa és elsősorban Len­gyelország ellen, mert csak ily módon lehet­ erő­szakkal eleséget szerezni az éhező óorosz népnek. (ü.) ' ■ ' ügyes szám­ára 2 korona

Next