Magyarország, 1921. október (28. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-01 / 218. szám

Budapest, 1928 Szombat­, október X MidUTABASSZAb Ma tárgyalták az új lakásrendeletet Senkinek sem kell a rendelet — Tiltakozik az igazságügyi, a belügyminiszter és a főváros képviselője — „Az egyedüli megoldás a régi jogrendre való visszatérés“ Holnap folytatják az értekezletet — A minisztertanács f­lvárja a főváros rendkívüli közgyűlésének határozatát Budapest, szeptember 30. (A Magiyar­ ország tudósítójától.) Ma délelőtt kilenc órakor nyitotta meg K­ernolák Nándor nép­jóléti miniszter a lakásrendelet tárgyában össze­hívott ankétet Az ankéten részt vettek a főváros részéről Folkusházy Lajos alpolgármester, Szabó Imre tiszti főügyész, Csillér András és Kossalka János törvényhatósági bizottsági tagok. A pénzügy­minisztérium részéről Bárczy Dezső miniszteri tá­­rsabtális, a kereskedelemügyi minisztérium részéről Jezsovics Lajos miniszteri tanácsos, Kund Elemér dr. miniszteri tanácsos a belügyminisztérium meg­­bizásá­ból, Papp Géza és Weisz István a népjóléti minisztérium részéről, Burghardt Géza és Térfify Gyula az igazságügyminisztérium részéről, Bródy Ernő dr. az ügyvédi kam­ara részéről és Zielinszky Szilárd a Budapesti Közmunkatanács elnöke. Az ülés megnyitása után Bernolák Nándor népjóléti miniszter ismertette a rendeletterves­zetet és előadta, hogy erre a rendeletre a la­káskérdés megoldásánál feltétlenül szükség van. Az építkezést még nem lehet olyan mértékben megin­dítani,­­hogy az a lakáskérdés megoldására vezethet­ne. Szentlőrincen megkezdték egy ötszázlakásos épü­lettömb építkezését, a Máv­ is építkezik, továbbá a laktanyák egy ré­szét is igénybe fogják venni laká­sok céljaira, de mindez nem elegendő a folyton emelkedő lakásszükséglet kielégítésére. A miniszter után Térffy Gyula igazságügyi államtitkár állott fel szólásra és súlyos aggodal­mának adott kifejezést az előterjesztett rendelet­tervezettel szemben. Bejelenti, hogy az egyes pon­toknál meg fogja tenni észrevételeit. Kund Elemér dr. belügyminiszteri titkár nem látja a rendelet szükségességét, ellenben a rende­letben erős balra felé hajlást lát. A lakáskérdés megoldásának lehetőségét egyedül a normális jogrendhez való visszaté­résben látja. Folkusházy Lajos alpolgármester, mint a fő­­­város képviselője, kijelenti, hogy a rendelet első­sorban a főváros lakosságát érdekli, szükségesnek tartja tehát a főváros közgyűlésének összehívását, hogy ebben a kérdésben, állást foglalhasson. Kéri a minisztert, hogy ne siessen a rendelet kibocsájtásával,­­cárja meg, amíg a főváros közgyűlése véleményét nyilvánítja. Csilléry András csatlakozik Folkusházy elő­ter­jesztéséhez. Bródy Ernő a legnagyobb mértékben hibáz­tatja a rendeletét, amelynek számos pontja a csa­ládi élet fenségét háborítja meg. Szerinte a kérdés egyedül építkezéssel oldható meg, de semmiesetre sem úgy, hogy minden félévben újabb lakásrende­letet adnak ki és ezzel lehetetlenné teszik, hogy végre nyugodt állapot következhessék be. Elméleti­leg csatlakozik Kund Elemér fejtegetéseihez, hang­súlyozva, hogy minél előbb a régi jogrendnek meg­felelő állapotnak kell visszatérnie. Felszólalt még Jezsovics Lajos és Barczy dr., majd Zselinszky Szilárd, a Közmunkatanács elnöke, aki a kérdés megoldásának egyetlen módját az építkezés megkezdés­ében látja és erre vonatkozólag technikai javaslatot tesz. A második szakasznál Folkusházy Lajos alpol­gármester kérte annak az elhatározását, hogy a főváros hivatalból­ivizsgálhassa meg, hogy milyen emeleteket lehet még az egyes épületekre felépí­teni. A továbbiak folyamán főkép részletkérdések­kel foglalkoztak. Nagyobb vitát provokált az a kérdés, amely a lakás és bérletátruházásokról szólott. Főként Folkusházy Lajos alpolgármester til­takozott az ellen a rendelkezés ellen, hogy a La­káshivatal fontos közérdek címén megakadályoz­hassa a bérletátruházást akkor is, ha a felek már megállapodtak. Ugyanilyen értelemben szólott Kund Elemér dr., a belügyminisztérium képvise­lője, Bródy Ernő dr. nemzetgyűlési képviselő és Szabó Imre tiszti főügyész. Hét szakaszt tárgyal­ta­k le és több módosítást fogadtak el. Bernolák Nándor népjóléti m­iniszter Folkus­házy alpolgármesternek kijelentette, hogy a ma délután tartandó minisztertanácsnak előterjeszti azt a javaslatot, hogy mindaddig, a főváros állást nem foglal, halasszák el a döntést.­­Két óra után felfüggesztették az ankétot, amelyet holnap reggel kilenc órakor folytatnak. Az ankét egyik résztvevője ,a következőket mondotta munkatársunknak.­­. A mai minisztertanács valószínűleg elfor­­­gadja Bernolák Nándor népjóléti miniszter amaz előterjesztését, hogy várjál­ be a főváros rendkí­vüli közgyűlésének leleményét. A főváros rendkí­vüli közgyűlése előreláthatóan szerdán lesz. Mint­hogy sem ,a főváros, sem az egyes miniszterek még nem tanulmányozták át a lakásrendeletet, a döntés elhalasztása feltétlenül előnyös. Nézetem szerint az egyetlen megoldási mód az lenne, hogy visszatértünk a polgári jogrendre. Az embereknek igényeiket vagyoni viszonyaik­­hhoz kell irányítani. Mindenkit el kell helyeznünk, mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bár­kit is — kivéve a nem kívánatos elemeket — ki­utasítsunk Budapestről. Az első lépésnek a lakáshivatal megszüntetésé­nek kell lennie, amely lassan kezd már teljesen feleslegessé válni. Segíteni kell feltétlenül a lakásínségen és erre: a legjobb mód a szabadforgalom visszaállítása bizo­nyos időre és bizonyos korlátozásokkal, így megindulhatna a tatarozás és építkezés is és a munkásoknak munkát adunk. Lakást a fölösleges hivatali helyiségekből! Kaptuk és közöljük­­a következő érdekes és mindenképpen megfontolást érdemlő sorokat: Tek. Szerkesztőség! a Becses lapja gyakran foglalkozik a lakás­­kérdéssel, engedje meg, hogy néhány szót én is szóljak ehhez a mindenkit érdeklő ügyhöz. A kor­mány egy kis jóakarattal nagyot segíthetne a lakáshiányon. Számtalanszor hangzott már: tessék a bérházakben elhelyezett hivatalokat a központi állami épületekben elhelyezni. Egyes minisztériu­mok ki is adtak ily értelmű rendel­eteket, de arról nem gonyoslkodtak, hogy a­ rendeletek szigorúan végre is hajtassan ide. A kényelmet megszokott tisztviselők, pedig nem törődnek azzal, hogy má­sok — tisztviselőtársaik — vagyon­okban kényte­lenek lakni. Kevesebb igénnyel sok helyiség sza­badulhatna fel a központi épületekbe­’. El kellene rendelni és végre is kellene hajtatni, hogy osz­tályvezetők ne foglaljanak el nagy termeket, illa­­nem a viszonyok változásáig elégedjenek meg egy egyablakos szobával és nagy termüket en­gedjék át négy-öt embernek. Magasabb tiszt­viselők is összeülhetnek. Ha meg lehet ezt tenni télen a szénhiány miatt, miért ne lehetne ezt a rendszert a nyári honlapok­ban is fenntartani? Száz és száz lakás szabadulna így fel, száz és száz családot lehetne hajlékhoz jut­tatni. A miniszterek az elhelyezkedésre vonatkozó­lag ne kérjenek az ügyosztályoktól javaslatokat, mert akkor biztosan azt a véleményt fogják hallani, hogy nem sok helyiség áll az ügyosztály rendelte­tésére, mert mindenki fázik a kényelem feladásától. Ellenben véleménykikérés nélkül rendelje el min­den miniszter visszavonhatatlanul, hogy a­ bérházak­ban elhelyezett hivatalokat a központi állami épü­letekbe be kell vinni. Meg vagyok győződve arról, hogy ez mindenütt sikerülni fog. (Aláírás.) Nem lehet meghiúsítani a magyar n ames­i­cai béke ratifikációj­át Washington, szeptember 30. (­. Magyarország tudósítójának távirata.) A demokrata szenátusi párt kebelében támadt mozgalomhoz, amely a né­met birodalommal, Ausztriával és Magyarországgal kötött békeszerződések ratifikálás­a ellen irányul, csak alig néhány köztársasági párti szenátor csat­lakozott és így ez a csoport csak éppen halogat­hatja, de nem hiúsíthatja meg a ratifikációt. Ma este kezdődik az első éjszakai ülés. A republikánus­­párti Hellog szenátor lesz az első szónok. Harding elnök kijelentette Lodge szenátornak, hogy helyesli az éjszakai ülések tervét és örömét fejezte ki azon, hogy a ratifikálást a szenátus siettetni kívánja. (II.)­­ -----­ Briand üdvözölte Benest Paris, szeptember 30. Briand miniszterelnök táviratban üdvözölte Benes miniszterelnököt, az új cseh kormány megalakulása alkalmából. A francia kormány­ — mondja a távirat — megelé­gedéssel fogadja azt a hírt, hogy a c­seh nemzet kormányzását olyan kormány kezébe tették le, amelyek Franciaország iránt érzett barátsága biz­tosítéka annak, hogy a jövőben a két ország még szorosabb összetartással fog közreműködni a béke fenntartásának és a szerződések érvényének bizto­­sításában mádgy.1.l 3 „Kérek egy jegyet Angolába!“ Egy török ezredes agyonlőtt egy görög kapitányt a konstantinápolyi villamoson Konstantinápoly, szeptember 24. (A Magyarország tudósítójától.) Tegnapelőtt éjféltájban a török-görög háború egy véres kilen­gése játszódott le itt egy villamos vasúti kocsin, amely a fatih­—harm­i vonalon haladt A perai­ fő­úton levő egyik megállónál egy görög kapitány szállt fel a kocsiba és leült. vele szemben egy török ezredes ült. Amikor a kalauz megkérdezte a kapitányt, hogy milyen jegyet akar, ez, miköz­ben gúnyos mosollyal nézett az ezredes szemébe, ezt felelte: * Kérek egy jegyet Angorába. A kalauz azután az ezredeshez fordult, aki dűbí­től pirosló arccal igy szólt: Adj egy jegyet Athénbe! A görög kapitány felkiáltott: „ Ezredes úr, hogy mer engem in­zultálni* Majd igy folytatta: — Uram, jegyezze meg magának, hogy egy görög kapitány előtt áll, aki elött önnek meg kell hajtania a fejét és meg sem szabad mukkannia­­v Mit beszél? — kiáltott az ezredes, föl­­ugorva helyéről — vigyázzon magára! A kapitány erre görögül néhány gyalázó szót­­ mondott és kezével olyan mozdulatot tett, mintha­­ arcul akarta volna vágni az ezredest, aki azonban­­ megelőzte őt és hatalmas ütést mért az arcára.­­ A villamos utasai a kijárások felé tódultak, mert­­ látták, hogy a kapitány revolvert rántott. Az ez­redes azonban megragadta a kapitány kezét és dulakodni kezdtek. Eközben három lövés dördült el, de­­a golyók nem találtak. Végre az ezredes kicsavarta ellenfele kezéből a fegyvert. .A kapitány most hátsó nadrágzsebéből másik revolvert vett elő. Az ezredes hátraugrott és ezekkel a szavakkal: — Majd megmutatom én önnek, hogy kell lőni? — célba vette a kapitányt saját revolverével és reásütötte. Az első lövés homlokán találta a ka­pitányt, de az ezredes még kétszer lőtt és a lövé­sek egyike nyakán, a másik pedig a gyomrral érte a görögöt, aki holtan ronjyott össze. A lövöl­dözés közben megállott a kocsi és mindenki, még a kocsivezető is leugrott róla. Csakhamar óriási tömeg vette körül a villamost, amelyre török, an­gol, francia és olasz rendőrök rohantak fel. Az egyik padon ott ült sápadtam, az izgalomtól re­megve, kezében a füstölgő revolverrel az ezredes és előtte bevert áldozatának holtteste. A rendőrök felszólították az ezredest, hogy mondja el, miként­ történt a véres eset, mire az ezredes így szólt: — Én nem mondok semmit, hanem az utasok elmondhatják, hogy ki volt az oka? Amit tettem, önvédelemből cselekedtem, amire a legjobb bizo­nyíték az, hogy ez a revolver sem az enyém, ha­nem az övé volt. Ezzel eldobta a revolvert, megmondta nevét és azt, hogy­ a hadügyminisztériumban van alkal­mazva. Senki sem tartóztatta fel s az ezredes gyalog­ folytatta útját. B. N. Naptárt nem­­ adunk, ajándékot nem adunk, de ha előfizet 3 lapunkra, Fost! lapló ál Isi Magyarország 3 hónapra 200 koronával, vagy 15 hónapra 1000 koronával, a legolcsóbb három újságot biztosította magának s ez felér minden kedvezménynyel

Next