Magyarország, 1921. november (28. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-27 / 267. szám
Budapest, 1921 vasárnap, november 27. MAGYAR©RSSA Ferenc József és Schratt Katalin barátsága Az első találkozás — Déli séta az ischli platánok alatt — Ferenc József ócska ezüst olaja —Schratt Katalin, Erzsébet királyné és az uralkodó család — Temetéskocsi a sehenbrunni udvaron Budapest, november 26. (A Magyarország tudósítójától.) Küszöbön álló amerikai farmja és készülő emlékiratai, amelyekért máris megindult a kiadók versengése, ismét felkeltették az érdeklődést Schratt Katalin és vele együtt ama barátság iránt, amely ezt az egykor oly népszerű bécsi színésznőt Ferenc Józsefhez fűzte. Köztudomású, hogy Ferenc József örömest töltötte együtt uralkodói gondoktól ment szabad idejének tetemes részét a kedves közvetlenségű, tehetséges és mindig jókedvű színésznővel, de maga Erzsébet királyné is szerette, sőt akárhányszor kereste is Schratt Katalin társaságát. Egy ízben például, amikor néhány napig Budán időzött az uralkodópár, maga a királyné jött le a Hímgáttaszállóba lakásáról — ahol Sokra is rendesen megszállott —, hogy meghívja őt a Várba. A királyi barátság azonban természetesen, leginkább Bécsben, a kedélyes és intim császárvárosban virágzott ki. Aztán Iseidben, Ferenc József kedvelt nyári tartózkodási helyén, ahol akárhány szét pompást bohém környezetben, nagyszerű hangulatban találjuk Ferenc Józsefet, aki félretéve az uralkodás súlyos gondjait, boldog gyönyörűséggel tölt el néhány órát a színésznő válátlabtan, akárhányszor Becsüdédelgetett művészei: Tevele, Girardi, Steinhoh, Babette, Levinsky, Sonnenthal stb. társaságában. Schratt Katalin csipkeemtője Több mint hegy évtizede min:*., hogy Schratt Katalin,a Buaigszínház fiatal színésznője férjének, a magyar származású friss bárónak valami hagyatéki ügyében a Burgszitóház akkori intendánsától kért tanácsot. Hoffmamn intendáns azt ajánlotta a színésznőnek, hogy legjobb lesz, ha ő, császár elé megy; az audienciát ő majd kieszközíti. Ferenc József akikor már tótta Schrattot néhányszor játszani és minthogy a művészek élete és sorsa mindig érdekelte, Hoffaranntól ott és megtudta, hogy Schratt Katalinnak, nagytehetségű színésznőinek anyagi gondjai vannak- Ekkor történt, hogy sokirály Palmenal, a LandesSamnk igazgatójával gyűjtést indíttatott, amelynek természetes te az igen szép eredménye lett. Amikor aztán Schratt Katalin az uralkodó elé került, hogy az említett hagyatéki ügyére vonatkozó kérvényét átnyújtsa, oly rettenetesen megzavarodott, hogy a kérvény helyett — apró csipkezsebkendőjét nyújtotta át a császárnak, aki természetesen jóízűen mosolygott a piruló asszony zavarán. Rövidesen azután az ügy elintézést nyert. Erzsébet királyné is ez időtájt már szintén kitüntette rokonszenvével a színésznőt, aláderűs vidámságával, jó kedélyével és természetes bájéval valósággól lebilincselte az uralkodó-párt. „Minden maradjon így ., .Prunensteinban, a Wolfgang-tó mellett, Iái©feáta meg Schratt Katalint először Erzsébet királyné s ezek a látogatások egyre gyakrabban ismétlődtek meg. Mikor pedig a királyné végzetes utolsó útjára kelt és Nauheimba utazott, mintha csak valami fájdalmas előérzete lett volna, így szólt Schratt Katalinhoz: —* Ha valami baj érne az utón, gondoljon Őfelségére, a császárra és keresse fel minél gyakrabban. Gizellának és Valériának is megmondtam, hogy minden maradjon így, ahogy most van, mert a császár nagyon sokat köszönhet ennek. Szinte alig múlt el nap, hogy Ferenc József ne találkozott volna Schratt Katalinnal. Fiatalabb korában egyszerűen átlovagolt hozzá, de gyakran gyalog is átsétált hozzá Schönbrnnból, később fogatán kereste fel, egy-másfél órát töltött társaságában. Gyakran ott reggelizett, vagy ebédelt. Egyébként szigorú pontossággal tartotta be életrendjét, melyen évtizedeken át alig változtatott. Ennek az életrendnek egyik programja volt a délután egytől kettőig tartó séta, s ezt a ségidőt rendesen együtt töltötte el Schratt Katalinnal. A császár állandóan derűs jókedvve hallgatta meg azokat a színházi apróságokat és pletykákat,amelyeket Schratt Katalin utolérhetetlen közvetlenséggel adott elő, úgy hogy az uralkodó a gyakran borsos apróságok hallatára jókedvűen kacagott. A boldog ischli napok i császár néha Schratt Katalinnál ebédelt és fűzuett költötte el az aránylag egyszerű fogásokat, melyeiket a színésznő komortiája szolgált fel, a mityten egyes fogás után más imte bort, majd pezsgőt , egy-két pohárfta finom likőrt is ivott. (Persze az utolsó években már nem.) Leginkább Ischlben tettek így el az uralkodó napjai, mert itt érezte magát a legszázadabb napfe. Az ischli napok voltak a legboldogabb napjai. Ferenc József itt rendszerint maga magának él a sámmi, kiélvlte. Épen ezért is szerette annyira Ischlt, amely az ő számára mindig tele volt lírával és romantikával. Reggeli és délutáni sétái, amelyek a császári villából az Ischl folyócska mentén vezették el, egy időben állandó témái voltak a kiváncsi és indiszkrét embereknek, akik egyre azon tanakodtak, hogy ugyan hova vezet ilyenkor a császár útja és kivel találkozik a dús platánok alatt. Sokan voltak, akik mint „jól beavatottak“ alegfantasztikusabb pikantériákat kürtölték világgá, de éppen ezek csodálkoztak el a legjobban, amikor megtudták, hogy nemcsak Ferenc József, hanem a feleség.*. Erzsébet császárné is szívesen látják azt a bizonyos „harmadikat“, Schrattot, még pedig nemcsak az ischli császári sejoure- ban, hanem Bécsben is s a tainzi villában te. Ezzel sántán lehullott a lepel a nagy titokzatos Kiigiról és mindenki megértette, hogy itt voltakéspen három egymásnak szimpatikus ember barátságáról van szó, amely nem igazodik a szokásos sablonok szerint. Az udvarias császár Gyakran megtörtént az is, hogy Schratt Katalinnál ott volt a színésznő egy-egy barátnője vagy plétyaiscrtenője, amikor a császár az Ischli villába egyszerre csak egész váratlanul betoppant. Ilyenkor páratlan udvariasságot tanúsított Ferenc József a többi vendéggel szemben. Arra sohasem volt eset, hogy a király megengedte volna, hogy őt Schrattnál különös szertartásossággá fogadják. Úgy, ahogy, a társaság együtt volt, továbbra is együtt maradtak, folytatták, a kedélyes társalgást, amelyben, a király , jókedvű élénkséggel vett részt. Amint aztán, a kedélyes terefere véget ért és az uralkodó is Ou felülőrlött, hogy távozzék, a hölgyek őt mindig hódolatteljesen, előre akarták bocsájtani, amint, az ajtón ki akart menni, de ő a világért sem ment volna elöl s a hölgyeket bocsátva előre, ő maga csak útónak ment. Egy alkalommal iseidben bérkocsit kerestek, amolyan a király azt a rövid kis utat akarta megtenni, amely Schratt Katalin villájától a Traun’hídig vezet. Ugyanekkor a színésznő egyik pályatársnője is ott volt, aki a színháziba igyekezett. Egy kicsit későre síkrt az idő s az eső is megáradt, kocsi pedig csak egyetlen, egy akad, amelyet természetesen, a császárnak ajánlottak fel. — Nem, nem engedem, — mondotta a császár, — a kisasszony lekésik az előadásról, már pedig a színpadról lekésnie nem szabad. Tessék csak elhalazni, majd én gyalog megyek. A hölgyek azonban nem engedték gyalogosan elmenni a királyt ,és addig-addig szabadkoztak, míg aztán azt mondotta: — No jó! Hát nem bánom, vigyen magával a kisasszony erre a rövidke kis útra. , És beleült a bérkocsiba a színésznő mellé. „Hogy szabad egy leánynak ilyet álmodni?!" Triesztielben történt, hogy Schrattnál ott ebédelt egyik kedves barátnője, egy hírneves bécsi színműíró leánya. Körülbelül az ebéd közepénél voltak, mikor a portás jelentette, hogy jön a császár. A művésznő elébe sietett, mert ez alkalommal kissé meglepetésszerűen érte a vizit és barátnőjén az ebédlőben hagyta, aki ott befejezte ebédjét. Mikor Ferenc József ezt megtudta, egyenesen benyitott az ebédlőbe, leült az asztalhoz és így szólt: — Kérem, hölgyeim, miattam ne zavartassák magukat, majd én itt maradok a társaságukban, amíg megebédelnek. Azután kedélyes és intim társalgás indult meg bánajuk között, amelynek során a fiatal hölgy egy álmát akarta elmesélni. — No, hadd hallom, kisasszony, mit álmodott? — kíváncsiskodott a király. — Nagyon kölönös és érdekes álmom volt, felség. — felett a leány, — nem tudom, megengedi-e, hogy elmondjam? Felségedről álmodtam A leány ezután nagy zavarban és az uralkodó többszöri biztatása után bevallotta álmát 'Férem© József váratlanul megjelent nála álmában és homlokon csókolta. - -— No látja, ez nem le olyan nagy dolog, — tetette a császár, már tréfásan hozzátette.--— de bégis szabad egy leánynak ilyesmit álmodni! Zenélő órát kap Ferenc József Kis lapos ezüst órája volt a királynak, amely mindig rosszul járt, sőt tóélra egyáltalában ném is járt. Ilyenkor nagyon dühös volt és akárhányszor mottolatta is, hogy nem szánná a földhöz vágni. Végreis Schratt Katalin megsokatta, hogy az uralkodó annyit bosszankodik az ő órája miatt, elhatározta tehát, hogyszületése napjára meglepi egy jól járó órával. A nevezetes alkalomra a művésznő pompás zenélő aranyóráról gondoskodott és mikor eljött az ideje, átadta emlékül. A király szinte gyerekes örömmel fogadta a pompás kis remekművet és egymásután többször is felhúzta, hogy minél tovább hallgathassa,csengőbongó csilingelését. A kis ezüst óráját meg félretette. Egyszer aztán az unokái is meglátták nála a zenélő aranyórát és addig kérlelték, amit odaadta nekik. Ebből aztán natív fiai lett. Az apróságok tudniillik addig játszottak vele, míg alaposan el nem rontották. Ferenc József azután újra előkereste ócska kis ezüst óráját, mert az aranyóra többé sohasem, akart működni. Egy érdekes portré A zenélő aranyórához hasonló apró figyelmességek egész sora kölcsönösen, mindkét részről sok derűvel vonja be azt az időt, amelynek tartama alatt az uralkodó és Schratt Katalin közötti barátság mind szorosabbra kapcsolódott. Schratt tömérdek, kincset érő ékszert kapott a királytól: diadémeket, nyakékeket, többek között egy heravirás igazavöngysort, egy remekművű brilliáns legyet, végül ollóra pedig névnapi ajándékul csudaszép brilliantos szalagot, egy platina tárcát és egil gyöngysort. Viszont a színésznő sem mulasztott el egyetlenegy alkalmat sem, amikor akármilyen csekélységgel, egy-egy dohányzókészlettel, vadászati tárggyal, vagy más esélével meglephette a királyt. Volt rá eset, hogy Schratt Katalin egy portréját maga Erzsébet királyné rendelte meg Angellinél. Ez a portré az uralkodó halála után is ott függött az Uralkodó volt szobájában, a királyné pedig, ■amiért a színésznő az ő kívánságára fut módért, remek karkötővel ajándékozta meg Schrattot. Féltékenység Valamikor régen egyszer udvari bál volt Bécsben. A ragyogó vendégsereg soraibban ott volt Bécs egyik ismert előkelőségének csodaszép leánya is az atyjával, akiket Ferenc József már ismert. A cercle alkalmával az uralkodó sokakat tüntetett ki megszólításával, közöttük az említett fiatal hölgyet és az atyját is. A leánnyal azonban feltűnő hosszú ideig beszélgetett és szemlátomást gyönyörködött ragyogó szépségében. Ez a kitüntető kegyesség természetesen sokakban keltett irigységet. Lehinii Katalin is megtudta a dolgot és duzzogott egy kicsit miatta. Másnap várta a császár Schrattot a szokásos időben, de a színésznő vizitje elmaradt. Erre érte küldetett Ferenc József, de szintén eredménytelenül. Most sajátkezűleg írt levelet küldött a király Schrattnak, amely azonban felbontatlan maradt. Erre az uralkodó maga ment el a színésznőhöz, ahol azután kimagyarázódon a duzzogás és ismét kiderült a láthatár . . . A művésznő szalonjában üresen áll egy antik szék. Még életben volt Ferenc József, amikor egy, fatális udvari intézkedés következtében hirtelen elterjedt a halála híre. Délelőtt tizenegy órakor ugyanis Montenuovo herceg főudvarmester parancsára kihozták a kocsiszínből a temetéskocsit és Schönbrunnba vontatták. A vészhírre természetesen Schratt Katalin is odarohant, ámde legnagyobb megütközésére , őt, akinek mindig szabad bejárása volt az uralkodóhoz, nem engedték be ... Schratt hirtelenében nem tudta mire vélni a dolgot, de azt sem tudta, hogy mihez fogjon és igy végtelenül lesújtottam távozott. Később Kerzldoktorhoz fordult, de ő sem adhatott neki engedélyt és azt mondta, hogy majd később jelenti Montenuovo hercegnéik, aki viszont, nem tudni miért, megtagadta az engedélyt... Amikor a trónörökös értesült a művésznőt ért sérelemről, nyomban telefonáltatott neki Hietzingbe, hogy azonnal jöjjön. Ámde közben a király kiszenvedett, de elégtétel gyanánt ott várták az elhunyt uralkodó leghívebb barátnőjét Mária Valéria, Izabella és Mária Terézia főhercegnők, akik megölelték és a ravatal melletti legelső helyre támogatták a mélységesen lesújtott Schratt Katalint. ■ Némi elégtételül szolgált neki ez a kivételesen gpengéd bánásmód, amelyhez még hozzájárult ez is, hogy az új uralkodó hálásan köszönte meg neki azt az önfeláldozó ragaszkodást, amellyel agg elődjét körülvette. A művésznő ,utalósíjában pedig egy római antik szék, régi gyászos selyemmel áthúzva azóta üresen áll: nem szabad elfoglalnia „senkinek sem. Mert ebben a székben ülve hallgatta sokszor órák hosszat a szellemes és irigyelt bécsi színművésznő csevegéseit Első Ferenc József. P. G. 7 Meglepően fiyárban kaphatók , illúzok, vodkák és pongyolák ScHaUn»» Sándor* cégnél, Bpest, Egyetem utca 1