Magyarország, 1922. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

felismerte, hogy amikor, milliók vérével hábo­rút folytat és a nagy tömegekre támaszkodik, köteles ezeknek jogot is adni és saját belátásá­tól indíttatva állott kezdettől fogva erre az ál­láspontra. Az ellentétet közte és az akkori kor­mányok között tehát az intrikusok idézték fel. Ebből az okból tzukott meg az akkori kormány. A fiatal király ezzel nagy népszerűséget szer­zett az ország széles néprétegeiben. Emellett a politika mellett ki kellett volna tartani, de ekkor jöttek a tanácsadók, közöttük Bethlen István gróf is. (Helyeslés a baloldalról.) Rassay Károly: Elsősorban ő? Andrássy: Azt mondották, hogy tönkre­teszik az értelmiséget az általános választói joggal. Tehát kompromisszumra kell lépni. A valóság csak az, hogy a képviselőházi többség nyomására és tanácsadóira hallgatva mi ellenünk, akik álltak és állják ma is a szociáldemokratákkal kötött megegyezést, kompromisszum létesült a választójog kér­désében. Ez tönkretette a király­­népszerű­ségét a nép széles rétegei előtt, amelyek tőle várták a demokratikus eszmék meg­valósítását. Azt m­ondották, hogy az általános választójog ígérete csak taktika volt az orosz forradalom nyomása alatt. Ez rettenetesen ártott a ko­rona fényének. Amikor azután jött a kata­sztrófa és felfordulás, csak erre hivatkozva lehetett a király elleni élt adni a mozgalom­nak. Óriási hibát követett el Bethlen István gróf a nemzetiségi k­érdésben is. Akkor, amikor, az egész világ a wilsoni eszmékkel volt­­tele, ő reakciós szellemben akarta ezt megoldani. A választói jog alapjául a magyar írni és olvasni tudást akarta megtenni. Rövidlátóbb politikát ennél elképzelni sem lehet. A szerencsétlen ese­mények alatt a magyar társadalom és a ma­gyar faj ellen könnyebben lehetett izgatni azért, mert olyan vakság jelét adták, amely párját ritkítja a történelemben. Nagy merészség Bethlen István gróftól, hogy gyöngének meri mondani ma a királyt, miután a múltban annyit ártott neki és most eszköz volt abban, hogy fejéről leüssék a ko­ronát. Nem a király a hibás, hanem Bethlen. A történelem a királynak adott, igazat. A törté­nelem bebizonyította, hogy ő bölcsen felismerte a helyes megoldást, de sajnos, nem volt hozzá módja, hogy azt keresztül is­ vigye. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Ő békét akart, de­mokratikus fejlődést és megegyezést a nemze­tiségekkel Erre az alapra állott tehát, amelyre később az egész nemzet helyezkedett és ame­lyen állunk ma­ is. Nem lehet tehát gyenge fe­jedelemről beszélni, de igenis lehet beszélni gyenge tanácsadókról. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) ■ Kovács J. István képviselő ú­r, azt mondotta, hogy a közelmúltat a Tisza-Andrássy-párbaj uralta. A nemzet ezt a párbajt már megunta és nem akar a Bethlen-Andrássy-féle párviadal nézője lenni. Legyen szabad pár percre a Ház türelmét igénybe vennem, hogy megfeleljek erre a beállításra. . • •­­Régi dajkamesével állunk szemben, mikor azt mondják, hogy köztem és Tisza között sze­mélyes ellentétek voltak. Ezekről voltaképen­­beszélni sem érdemes. Ki kell azonban jelente­nem, hogy ■ '8 ■ ' ■r Tisza álláspontja és az enyém közt az utóbbi időben az ellentétek igen megeny­hültek, külpolitikai téren meg is szűntek, csak a választójog terén voltak köztünk még eltérések. Hogy ez így áll, arra vonatkozólag Utalok arra, hogy e­gy alkalommal együtt utaztam Tiszával Bécsbe. Szterényi József báró: 1918 október 10-én, T . Andrássy: A dátumra már nem emlékszem. Én Tiszával együtt utaztam és útközben az egyik szakaszból átjött hozzánk Márkus Miksa főszerkesztő és­­azt mondotta: „Legyen szabad kissé tapintatlankodnöm, hogy elmondhassak az uraknak egyetmást. A közvélemény abban a hitben él — mondotta Márkus Miksa —, hogy önök egymás ellen ádáz személyi harcot foly­tatnak. Pedig mennyire jobb volna, ha az Urak megértenék egymást! Ezáltal elkerülhetnénk, azt, hogy Magyarországon gyenge kormányok legyenek uralmon és gyenge miniszterelnöke legyen az országnak, viszont a külügyminisz­teri székben is olyan férfi ülne, aki bírja a magyarság bizalmát. Andrássy lehetne Bécs­­ben, Tisza Budapesten a miniszterelnök." Tisza István erre felháborodva így szólt Márkushoz: "Hogy lehet ily kicsinyes momen­tumokra alapítani a köztünk fennálló ellenté­teket? Nagy ellentétek voltak köztünk minden­ben, így külpolitikai tekintetben is. "Az And­­rássy-párt sürgette a lengyel megoldást, mely­ben más volt a nézetem. Egyéb ellentétek is voltak köztünk, de ezek megszűntek és semmi kifogásom sincs az él­én, hogy ő legyen a kül­ügyminiszteri" - ! Nem akarok most arra kitérni, hogy mind­azok, akik foglalkoztak a történelemmel, tuda­tában lesznek annak, hogy bizonyos kérdések­ben nekem is volt igazam. A megmaradt ellen­tétek dolgában pedig nem lehetett vele szemben nekem egyebet tennem, mint becsületesen küz­denem. Félreértése a múltnak és abszolút negli­gálása a való tényeknek a köztünk fennálló el­­lentéteket úgy beállítani, mintha azok szemé­lyes téren mozogtak ,volna. Most azt mondják odaát, hogy készülőben van a második párbaj Bethlen és Andrássy között. Hivatkozom azokra az Urakra, akikkel ezelőtt Hornyánszky Zoltán: Az 1920. évi törvény is ezt mondja. Ugron Gábor: A Ház elnöke megbontotta a rendet­. Andrássy: Én nem akarom most kutatni, helyes volt-e a királynak az országba jönni. Mással kívánok foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy szabad-e a királyra lövetni? Ibiczek Géza: És a nemzetre szabad? (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Andrássy: Erre vonatkozólag én csak azt mondom, hogyha a tisztelt elnök úr, ily szen­vedéllyel fakad ki beszédem ellen, akkor, ami­kor ily lényeges kérdésben, ellentétes állás­ponton vagyok a miniszterelnök, úrral, akkor ezt a köztünk fennálló küzdelmet, minden be­csületesen gondolkozó, embert megmagyaráz­hatja és tisztán láthatja. Rassay: Úgy van, úgy van! Magyarázzák meg inkább­ a Bethlen és Nagyatádi közötti párbajt! Andrássy: Állítom, hogy a mostani szomorú napok és a válság előidézésében Bethlen Ist­ván grófnak nagy szerepe volt, sőt talán na­gyobb is, mint nekem. Mikor azt kérdeztem, hogy villamos feszültség telíti a politikai köz­vélemény levegőjét, mikor valószínűvé vált előttem, hogy őfelsége a király jogainak érvé­nyesítése érdekében meg fog jelenni az ország­ban, mindent elkövettem, hogy őfelsége vissza­térését megakadályozzam, mivel az idő­pontot nem találtam jónak. Én annak idején tárgyaltam a kormányzó úrral és a miniszterelnök úrral és sikerült egyetértenünk a lényeges alapelvekben. Mind­hárman — ez nem titok, erről nyugodtan lehet egy pártban voltam, akik egyhangúlag tanu­­­síthatják, hogy nem én exponáltam-e magamat leginkább a miniszterelnök úrért? Hát nem én­ voltam, aki az ő váltóját aláírtam a pártban?­ sőt néni kellett-e legközelebbi barátaimmal is néha-néha kemény harcot folytatni, hogy a mi­­niszterelnök tíz ügyét a pártban elősegítsem és dűlőre vigyem? És ezek után azt­ mondani ró­lam, hogy én Bethlennel személyi harcban ál­lok­, teljesen felületes állítás. Nem volt ellentét köztünk mindaddig, mig Bethlen ezeket az ellentéteket meg nem konstruálta, mig rá nem lövetett a koronás magyar királyra. Gaal Gaszton (aki a képviselői padok egyi­­kében áll): A törvény megtartása a­löl Rakovszky István: Törvény az, hogy a ki­rályra jöjjenek? Gaal Gaszton: A törvény ellen a király seré léphet fel­ beszélni — legitimisták voltunk, legitimista ele­meken álltunk. Bíztunk abban, hogy ez eléggé kidomborítható lesz, hogy ezáltal őfelségét rá­­bírhassuk arra, hogy ne térjen vissza az or­szágba. Én mindig azt mondtam, hogy őfelsége azon­ a nézeten volt, hogy m­íg a politikát ebben az országban Gömbös és Eckhardt szellemében folytatják, ő tart attól, hogy fait accomplit teremtenek és akkor aztán neki nem lesz módjában visszatérni. Azt mondottam az uraknak, h­ogy ebben az esetben őfelsége hallgatni fog azokra, akik azt tanácsolják, hogy minden kísérlet ma még végzetes lehet ránézve és oly következmények­kel is járhat, hogy elveszti a trónt. Azt mon­dottam, hogy gyors cselekedetre van szükség. Ebben megegyeztünk, legalább is a célokra vonatkozólag. Nem hiszem, hogy bárki ezekről a tárgyalásokról mást mondhatna. Bethlen Istvánnak az volt a felfogása ve­lem együtt, hogy az egységes pártot is le­gitimista alapon kell megcsinálni, így is akartuk. (Nagy zaj a Kisgazdapárton.) Hornyán­szky Zoltán: Bemondta a pécsi be­­­szédben! Gaal Gaszton: Aki fegyveresen jön az or­­­szág ellen, az is legitimista alapon áll? Friedrich István: Megölni a királyt, azt szabad? Rakovszky István és Taszler Béla szenve­délyesen kiabálnak a túloldal felé, a zajból csak­ Budavári hangja hallatszik ki, aki folyton azt kiáltozza Hornyánszky felé: — Senki se akarta megölni a királyt. Gaal Gaszton szavalva óriási zaj és v­ar tör ki, a láma percekig tart.A kiabálások zűrzavarából kika­pik Rakovszky István hangja : Mitől nincs király, nincs törvény ! ■rauYSLBo­r­ti Sinrapedí, 1922 vastanap, faneár ISC ► Gaal Gaszton FMeáMcH falé­táit és szavaiból a nagy zajban állmdóan csak­ ennyit Hallani:Itt a­ láncodi legitizmust — Friedrichs Az is legitimizmus volt!­­Hornyánszky: A független magyar bíróság már állást foglalt. A nagy zajban semmit nem lehet percekig hallani, mint azt, hogy az ellenzék kórosban ezt kiáltja Gaal Gaszton felé: : . Az elnök bontja m­eg a rendet. Mire Gaal Gaszton visszaszól: Én most nem vagyok házelnök, én most itt képviselő vagyok. Rií.i­a-Szabó József: A forradalom idején Friedrich nem így beszélt. Rakovszky István valamit közbeszól, mire Kováts .1. István integet az elnöknek, hogy uta­sítsa rendre Rakovszkyt. A Kisgazdapárton folyton azt kérdik, hogy mit mondott, a nagy zajban azonban semmit sem lehet hallani, míg egyszerné csak Friedrich Hangja Hajtható : „Tixt mon­dotta, Hogy aki­­ nem legiti­mista, az gazemben** Rassay Károly: Ki mondta ezt? .Rakovszky István: Ezt egy tiszt mondotta. Elnök figyelmezteti Friedrich Istvánt, hogy maradjon csendben, különben rendreutasítja. Szilágyi Lajos: A Ház elnökének nem kell a képviselői padokból a rendbontásra példát mutatni. Andrássy: Én nem értem az elnök úr ide­gességét, nem értem, hogy miért hallgat engem meg olyan türelmetlenül. Hermanni Miksa: Nagyon helyesen teszi, hazafias szempontok vezérlik őt. Andrássy: Vagyok legalább is olyan hazafi, mint ön, tisztelt, képviselő úr! Nyéki József: Az ország közvéleménye mást mond, Andrássy: Csak konstatálni kívánom, hogy:­•a miniszterelnök úrral az egységes párt alap­­elvei tekintetében megegyeztünk, legfeljebb ab­ban a kérdésben volt különbség közöttünk, hogy Bethlen azt szorgalmazta, hogy a Hi­ály őfelsége mondjon le a trónból a fia javába. Kováts J. István: A képviselő urat nem fog­lalkoztatta ez a gondolat? Elnök (Kováts J. Istvánhoz): Ne méltóztas­­sék közbeszólni, mert újra vihar lesz. Andrássy: A miniszterelnök úr azt tartotta, hogy korán lenne az egységes pártot addig megcsinálni, amíg a Kisgazdapártban tovább erősebben meg nem indul, a már úgyis érezhető bomlási processzus. Barla-Szabó József: Ezt csak önök mondták, Andrássy: Teljesen egy véleményen voltam a miniszterelnök úrral, csak most csodálkozom azon, hogy most azt gondolja a miniszterelnök úr, hogy odaát több a szinarany, mint a Kérész-­ ténypártban, holott annak idején azt mondotta volt, hogy itt van­ több szinarany és ott a több salak és Ugyancsak most kell csodálkoznom azon is, hogy most esett a választása a Kisgazdapártra és most tartja annak a sziklának, amelyre épí­teni akar. Csontos Imre: Ilyen a politika uram! (Nagy derültség.) Rassay: Szégyelje magát a párt, amely ilyen miniszterelnököt támogat. Berky Gyula: Szégyelje ön­magát, aki itt­ hagyta pártunkat. Rassay Károly magából kikelve felug­rik helyéről és odakiáltja Berky felé.

Next