Magyarország, 1922. február (29. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 FEBRUÁR 1. SZERDA XXIX. ÉVFOLYAM 28. SZÁM ­ A nemzet alapszámosai A m­agyar tisztviselők érdest krét irányi­ban igyekszik megoldani a kormány. Egy*­részt felemeli a tisztviselők járandóságát, másrészt csökkenti a tisztviselők létszá­­mát.M J-linél a két irány helyes, mert a tiszt­­viselői nyomorúság enyhítésére valóban nem áll más eszköz a magyar állam ré­­­­szére. Nem lássuk e két irányú megoldás részleteit. A tisztviselői fizetések rendezését­­illetően a háborús segélyek százszázalékos fölemeléséről szóló törvény­javaslatot ma terjesztették a nemzetgyűlés elé. A tiszt­­viselők fizetésének ilyen mértékben való fölemelése szükséges és emberséges gon*­r­olat, mert a magyar tisztviselői kar, amely az ország értékes, műveit és tisztes* séges rétegét jelenti, a mai rettenetes idők* ben, amikor a tisztviselők nyomorúsága immár közmondásossá vált, az állam leg* teljesebb támogatását megérdemli. De nézzük csak meg, milyen forrásból e me* iíti az állam ezt a meglepő nagylelkűsé* gét? Vajkon az az állami kéz, amely fizetésemelést d-ig a tisztviselő jobb* zsebébe, nem nyúl*e bele a balba? Mert abban a pillanatban, amidőn a háborús segély százszázalékos fölemelésének egyik fedezeti forrása a háromszázalékos for­­galmi adó, akkor tulajdonképpen nem tör­­ténik egyéb, mint az, hogy a tisztviselő a cseberből vederbe esik. Ugyanakkor, amidőn fizetését fölemelik, fölemelik körülötte* minden közszükségleti cikk ■árát. A megoldás másik eszközét, a tiszt*­viselők létszámának csökkentését szintén csak helyeselni tudjuk. Magyarország a békében is csupán termelési jellegénél fogva volt agrárállam, társadalmi össze­­tételében azonban nagyrészt lateiner­ ország volt. Most pedig az történt, hogy Csonka*Magyarország tisztviselőkara nem a megcsonkítás arányában csökkent,­­ ha*­nem valósággal a megcsonkítás arányában — növekedett. Mert a megszállott ország* részek tisztviselőinek jelentékeny száza­­léka visszaözönlött és Csonka*Magyar* ország túlzsúfolt hivatalaiban keresett nyomorúságos elhelyezkedést, a tisztvise­ lői arányszámot olyan magasra emelve, mint talán sehol a világon. így azután ma már minden túlzás nélkül megállapíthat­­juk, hogy Csorika*Magyarország sem di*­csekedhetik, vagy inkább panaszkodhatik. Ezt a túlzsúfoltságot óvatosan le kell ve­ zetni. Csökkenteni kell a tisztviselők lét­­számát, de a legnagyobb figyelemmel arra, nehogy egyéneket vagy családokat ka­­tasztrófába döntsön ez a művelet. Ez az egyik szempont. A másik szempont, ame­ lyet a Köztisztviselők Nemzeti Szövetsége már pengetni kezd: kiket kell elbocsátani hivatalaikból? A gyűlölködés politikája erre természetesen azt feleli: a destrukti*­vokat! Ennek a szempontnak létjogosult* ságát és igazságosságát már csak azért is tagadjuk, mert arról a társaságról, amely* nek szelleme ebből a gondolatból felénk árad, nemrégiben állapították meg a nem­­zetgyűlés előtt, hogy az igazi destrukciót az ő munkájuk jelentette Magyarországra nézve. Hazafias szempontokat természete­­sen figyelembe kell venni, de hogy ki a destruktív és ki nem az, azt nem politi­­kai pártok és elfogult tartozékaik állapít­ hatják meg. A tisztviselőkérdés az egész nemzet lelkiismeretére apellál és azt sem* miféle pártszempont vagy gyűlölködő jel* szó nem sajátíthatja ki a maga részére. Megszüntetik a katonai bíráskodást polgári egyéne fölött A legközelebbi minisztertanács dönt ez ügyben . Bet Illén minisztereinek nyilatkozata a véderőbizottság mai ülésén Budapest, január 31. (A Magya­rország tudósítójától.) A nem­egyűlés véderőbizottsága ma déli egy órakor Moser Ernő előadásában letárgyalta a ma dél­előtt folyamán benyújtott honvédségi törvény­­javaslatot. Beniczky Ödön arra k­érte az éppen jelenlevő miniszterelnököt, nyilatkozzék, mi az álláspontja a polgári egyének­ fölötti hajóval bíráskodás dolgában. Bethlen István miniszterelnök kijelentette,, h­ogy­­semmi kifogá­sa nincs az ellett, ha a katonai bíráskodást a polgári egyének fölött meg­szüntetik és eddig is csak a honvédelmi minisztérium képviselte azt az álláspontot, hogy a katonai bíráskodást a polgári egyének fölött egyelőre fenn kell tartani. A legközelebbi miniszterta­nács, azonban revízió alá veszi ezt a kérdést. A bizottság ezután kimondotta, hogy a törvény­­javaslat tárgyalására vonatkozólag a sürgős­ség kimondását kéri a nemzetgyű­stő. 4 t­anáai ára 3 korona Hal­er csatlakozott a választójogi ellenzékhez A választójog ügyében !Andrássyékkal tart — Az ellenzék már a bizottságban is obstruálni akar? — A disszidensek beléptek * az egységes pártba (A Magyarország tudósítójától.) Ma délután öt órakor kezdi a nemzetgyűlés választójogi bi­zottsága a választójogi törvényjavaslat tárgya­lását. A tanácskozás előtt az ellenzék, tagjai ma értekezletet tartottak, amelyen jelen volt Sal­ler István is, aki teljesen egyetértett azokkal a szempontokkal és a vita menetének azzal a megállapításával, amelyet az Andrássy-párt, a Demokratapárt és a Független Kisgazdapárt már a minap elhatározott. Hal­er István állás­foglalása érthető feltűnést keltett a Ház min­den oldalán, azonban Hal­er­ István egy nekünk tett nyilatkozatában kijelentette, hogy miután a párt a kormánytól pozitív választ kívánsá­gaira nem kapott, nem támogathatja a kormány törvényja­vaslatát, tehát az ellenzékkel tart. Ez a tényállás tudomására jutott Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter­nek is, ahol kijelentette munkatársunknak, hogy ő azzal a benyomással távozott tegnap este a Kereszténypárt értekezletéről, hogy az ott je­len volt képviselők többsége semmi esetre sem akar heves oppozícióba menni a törvényterve­zettel szemben és ha a párt egyik-másik tagjá­nak minden kívánsága nincs is honorálva, azonban felszólalásában a normális parlamenti vita kereteit túllépni nem szándékozik. A belügyminiszter e megállapításával szem­ben azonban utalni kell arra, hogy a folyosón pozitív formában beszéltek arról, hogy az ellenzék, beleértve a Kereszténypártot is, egységes taktikában állapodott meg a délelőtt folyamán már a törvényjavaslat, bizottsági tárgyalásait illetőleg is. Ez a taktika a mi információnk szerint a kö­vetkező: : ■ A gyűlés megnyitása és az előadó­ referá­tuma után Haller István szólal fel, ki fogja fejteni álláspontját és a kormány képviselőjé­től ott a helyszínen nyomban felvilágosítást leér bizonyos kérdésekre vonatkozólag. Ettől a választól teszik függővé az ellenzék tagjai to­vábbi magatartásukat. Ha a miniszterelnök, vagy a belügyminiszter válasza nem volna megnyugtató, akkor, már az általános vitánál az ellenzék minden tagja hosszasan szándéko­zik felszólalni és már a részletek tárgyalása előtt kívánnak bizonyos módosításokat. Ha erre sor kerülne, akkor körülbelül egyhetes vi­tával lehet a bizottsági tárgyalás során szá­molni. Ilyenformán ma még egészen bizonyta­lan a választójogi törvényjavaslat tárgyalásá­nak dolga. Ez természetesen mindenféle komb­i­nációra ad alkalmat.. Itt említjük meg, hogy a disszidensek m­a délben írták meg nyilatkozatukat az egységes pártba való belépésről, a szükséges aláírásokat ma és a holnapi nap folyamán szerzik meg. Bemolák miniszter a LajcásMvatal válságáról A lemondás kulisszatitkait még nem tárhatja fel egészükben nem. cédulázott, bírákat nem befolyásolt — Milyen visszaélé­sek történtek a rekvirálások körül — M15Q.OO® koronás,,lakás­­ügyvédek“ — Ninyolc nap múlva ujj­lakásMvatal lesz - Hét tavasz építkezés nélkül — a miniszter a nagytőkét rá fogja kényszerí­teni az építkezésre — Brődy Ernő sürgős interpellációja (A Magyarország tudósítójától.) A nemzet­gyűlés mai ülésén a napirenden levő javaslat vitája után, — amelyet külön cikkünk ismertet Brődy Ernő terjesztett be sürgős interpel­lációt. — A lakáshivatal — úgymond — csődbe jutott, ami előrelátható volt. A lakáskérdés egyedüli megoldása, az építkezés nem történt meg, rendeletekkel pedig a lakásügyeket meg­oldani nem lehet. Hogy áll jelenleg a helyzet? Van lakbér­­emelés, ezt a bíróság dönti el, van felmondás, ezt a kérdést szintén a bíró dönti el, de a rekvirálást és azt,, hogy ki jusson lakás­hoz, azt már nem a bíróság dönti el. A nyo­mozás rendszere a proletárdiktatúrából ma­radt ránk, már, csak ezért is gyűlöletes ez nekünk. Meg kell szüntetni a lakásrekvirá­­lásokat, az otthon és a család szentségét kö­veteli, hogy senkinek a lakásába ne lehes­sen behatolni. Ez nemcsak a szegény emberekre és munká­sokra vonatkozik, de a középosztályokra is. Kérdi a népjóléti minisztert, h hogy mi lesz most. Micsoda móddal és eszközzel rendelkezik arra, hogy Budapest közönségének aggodalmát eloszlassa. Mi jön a lakás­bíróság helyébe ? Elhiszi, hogy a miniszternek nehéz helyzete van, amikor kétségbeesett emberek ostromolják és nem tud ellenállni ez ostromoknak, de bizza

Next