Magyarország, 1922. március (29. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 MÁRCIUS 1._______________SZERDA XXIX., ÉVFOLYAM 49. SZÁM Ugrás visszafelé A politikai érdeklődés gyújtópontja: a szavazás nyilvánossága vagy titkossága. Helyesebben nyilvánossága, hiszen Szava­­zati többséggel emellett kötötte magát le­­ a minisztertanács. Budapest és a törvény a hatósági városok kivételével nyilvános lesz a szavazás és még Budapesten sem lajstromos akkor, amikor már jóformán az egész világon titkos a szavazás s a leg­­több országban elfogadták a lajstromos választási rendszert is, amely kizárja a korteskedés elfajulását. A legszűkebb körre szorítja a visszaélések lehetőségét és fő­­ként azt teszi lehetővé, hogy­ a pártok leg* kitűnőbb egyéniségei jussanak be a par­­lamentbe, nem úgy, mint a kerületi rend* szernél, ahol gyakran a legsivárabb és leg* lelkiismeretlenebb .demagógok ki tudják szorítani a legnélkülözhetetlenebb. és leg* ■kitünőbb politikusokat­ is.­­ • Az utolsó évtizedben nem alkottak egyetlenegy olyan választójogot sem, amely keresztül ne vitte volna a tit­kosság elvét, és alig alkottak olyant, amely valamilyen ■ formában meg ne való* sította volna a lajstromos rendszert. A Nyugat nagy példái elhatottak a legsöté*­­tebb Balkánig. ■ ' A' választójog közmegelégedésre * és ■ véglegesen sohasem v­encjezrhető. Az álla* mok­­életének fejlődése ’v^néjfeníi ‘folya* • mjij, amely nem isfitér megállást és füsftindig m­indédütt csak fejlődést mutat. Az állam* alkotó és államfentartó bölcsességnek al­­kalmazkodnia kell tehát a fejlődéshez. An­nál meglepőbb, hogy nálunk most nem, csak hogy megálloit­ a fejlődés, de egy olyan visszafejlődést reszkírozunk meg, egy olyan igazán vak ugrást a sötétbe, amely a történelmi, evolúció szabályaival mereven ellenkezik. ha nálunk még nem lett volna titkos választás, akkor is meg kellene értenünk az idők parancsoló sza* vát és alkalmazkodnunk kellene ehhez a demokratikus követeléshez, amely a Nyu*­­gátról átterjedt, a Balkán­­legsötétebb, zu* gáig. De nálunk már titkos választás sze­rint folyt le a legutóbbi kampány. Ha te*­hát előre nem is lépünk, visszafelé ugrani történelmi képtelenség. Érthetetlen a dolog, hiszen a kormány az ellenzékkel való tárgyalások során a tit*­kosságot és Budapesten a lajstromos rend* 'síért koncedálta. Miért szívja tehát, még ■ezt is vissza?,! Fájó dolog, hogy törvény­ nyel nem lehetett rendezni a választój­o­­got. Hibás ebben minden bizonnyal a kor­mány is, amely a javaslatot késve nyúj­­totta be és hibás, az ellenzék is, amelynek egy része megakadályozta, hogy­ az­ alkot­­mányosság szempontjából mindenképpen kifogástalan törvény, rendezze­ ezt a­ fon­­tos kérdést. De ha már törvényesen nem is lehetett elintézni ezt a nagy kérdést, miért akar a kormány kevesebbet adni, mint amennyit felajánlott?! Intő jel a kormánynak az, hogy nagy­ tömegek, szervezkednek a függetlenségi lo­­bogó alatt, vagy állítják vissza régi­ szer* vezeteiket és mennek a harcba a Kossuth Lajos zászlajával, amely az igazi liberaliz-­­ must, a demokráciát, a fejlődést és a, ha* gyományos nemzeti szabadelvűsedet je* lenti. Ezek az ideák pedig nem tűrnek visz*­szaugrást, nem tűrnek visszafejlődést, ha­­nem az ő keményen magyar demokratikus felfogásának érvényesülését jelentik a vá­­lasztójog­­kérdésében is, amelynek pedig első és kiküszöbölhetetlen alapfeltétele a titkosság. Budapest, február 28. (A Magyarország tudósítójától.) A kor­­mányzópárt ma délelőtti első intézőbizottsági ülése fél tizenegy órakor kezdődött. A korrásiny részéről jelen vannak: Bethlen István gróf miniszterelnök, Klebelsberg Kunó gróf bel­ügyminiszter, Mayer János földmivelésügyi miniszter, Temesényi Vilmos Pál igazságügy­­miniszter és Kószó István belügyi államtitkár. Az intézőbizottság ü­lésén a bizottság tag­jai nagy számban vesznek részt. Már az ülés kezdeténél jelen vannak: Barla-Szabó József, Berky Gyula, Dömötör Mihály, Fáy Gyula,­ Göpibös Gyula, Kaypál István, , Iklódi-Szabó János, Karaf­ásh Jenő, Kálmán István, Lö­vész János, Lipták Pál, Lukovics Aladár, Nagy János (egri), Patacsi Dénes, P­at­nak?­ Móric, Kubinek István, Tankovics Já­nos, Simonyi-Semadam Sándor, Meskó Zol­tán, Nagyatádi Szabó Istv­án, néhány perccel tizenegy óra után, sokoropátkai Szabó István pedig még később érkezett az ülésre. Hencz Károly, és Kottát? J. István az értekez­let megnyitásánál nem voltak jelen. A® ’ intézőbizottság... ülésfénék -Mrgyáró'Járfi ' a következő volt: 1­­. Bethlen lett már- Osóf mhusziszelnök­. is­mertetése a­ választójogi rendelet főbb alap­elv­er­öl, 2. a­­­miniszterelnök bejelentése a választás előkészítése tárgyában, 3. eset­­­­láger, indítványok. A bizottsági ülés megnyitása előtt a Ma­gyarország munkatársának alkalma volt­ be­szélni Maysr, János földmivelésügyi miniszter­rel, aki a következő kijelentéseket tette: — Nem a lehetetlen, hogy a ma délelőtti ülé­sen a titkosság tárgyában módosítások tör­ténnek. Rubinek István így nyilatkozott munkatár­sunk előtt: Teljesen kizártnak tartom, hogy úgy a szavazás nyíltsága, mint a lajstromos szavazás tekintetében bármiféle módosítás is történjen a mai értekezleten a minisztertanács által már véglegesen elfogadott rendelettervezettel szem­ben­ . Klebelsberg Kúnó gróf belü­gyminiszter, akihez munkatársunk, az ellenzéki pártok eset­leges és várható passzivitására vonatkozóan­­intézett kérdést, a következőket mondotta: , — Legfeljebb arról lehet szó, hogy egyes politikusok, vagy pártvezérek tanúsítsanak passzivitást; a tömegek passzivitását lehetet­lennek tartom és e tekintetben csak a szociál­demokrata pártról lehet szó. 2,400,000 választó passzivitásáról komolyan beszélni nem lehet. Nem hiszem, hogy a választáson — ha a passzi­vitás egyáltalán szóba kerül — számottevő tö­megek jöhessenek számításba. * ... . ’ r Az intézőbizottság ülése délután két óráig tartott, s róla hivatalos kommünikét is adtak ki. A mi értesülésünk szerint a tárgyalás során főleg a titkosság kérdése körül folytak erő­sebb viták. A felszólalók közül elő­­jártak a gazdakép­viselők, akik előadták, hogy­­ a falusi kerületekben is ragaszkodnak a tit­kossághoz. 1 . Bethlen István gróf ,és­­mások, az aggodal­maikat kifejező képviselőkkel szemben azt hangoztatták, hogy itt kormányintézkedésről van szó, amelyért a felelősség csak a kormányt terheli és nem a pártot, a kormány pedig mérlegelve az összes­­könde­ményeket, így volt kénytelen határozni. A Kisgazdapárt tagjai ennek a helyzetnek a konzekvenciáját, mint ez előrelátható volt, nem vonják le, amit bizonyít elsősorban Magén­ Jánosnak lapunk munkatársa előtt tett követ­kező nyilatkozata: — A titkosság kérdésében élénk, purpardek folytak a bizottság ülésén. Sok felszólalás volt­ mellette és ellene is.­­ Én magam a titkosság álláspontján áltot­­tam mindig. Méltánylom, azonban azokat a körülményeket, amelyek a választójogi rendelet kiadásánál a kormány többségét vezették.­ Tudni kell, hogy itt nem választójogi törvény­ről, hanem kormányrendeletről van szó. A­ kormányrendeletben foglalt intézkedéseket pe­dig kimondotta az intézőbizottság, hogy­ nem­ teszi pártkérdéssé. Nagyatádi Szabó István röviden válaszolt ugyancsak hasonló kendéd­sünkre. — Igen — úgymond — az intézőbizottság úgy magyarázza, hogy választójogi kormány­rendeletről van szó, nem pedig törvényről, a kormányrendeletért pedig a kormány és nem a párt felelős. A jelölések dolgában azt a határozatot hozta az intéző­­bizottság, hogy még érintkezésbe lép a vidéki­ szervezetekkel és azoknak meghallgatása után a hivatalos listát a jövő héten bocsátják ki. Az intézőbizottságról eltávozó tagok fel­í­télték velünk azt is, hogy a választójogi rendes­­­let szerint­­ a képviselőket ajánlók leszavazottnak tekin­tendők. Ajánláshoz a választópolgárok szá­mának minim­uma 8, maximum 16 százaléka kell. Tízezernél nagyobb kerületekben elég­­séges 1000 ajánló.­­Az intézőbizottság üléséről kiadott hivatalos kommüniké a következőképpen hangzik:" — Az Egységes Párt­ intézőbizottsága ma­ délelőtt ülést tartott. Az ülés megnyitása után­ Bethlen István gróf miniszterelnök bejelezve tette, hogy a párthatározat értelmében Gömbös Gyulát kérte fel az ügyvezető elr­­öki tisztség vállalására. A kérésnek Gömbös Gyula eleget­ tett. Az intézőbizottság a miniszterelnök beje­­lentését tudomásul­ vette. Ezután­­­ az üresen hagyott társelnöki állásra Pe­rén­yi Zsigmond bárót választották meg, az alelnöki állást pedig Molnár Dezsővel töltötték be. Az intéző­bizottság üresen ma­radt tagsági helyeire Lers Vilmos bárót, Károlyi Imre grófot és Almássy Lászlót kiv­éi­, meg. Ezután Gömbös Gyula ügyvezető alelnök ismertette azokat a szabá­lyokat, melyek a pártszervezésre vonatkoznak. Az intéző­­bizottság az előterjesztést lényegte­len módosításokkal elfogadta. Ezután követke­zett a tagfelvételi bizottság megválasztása. A bizottság tagjaivá Bethlen lstván grófot, nagyatádi Szabó Istvánt, Mayer Jánost, Gömbös Gyulát, Fáy Gyulát választot­ták meg. A tagfelvételi bizottság olvasója Ráth­ Sándor, a párt igazgatója. Mindezeknek az elintézése után Bethlen István gróf a kormány választó­jogi rendeletét ismertete a bizottságai. Újból kifejtette álláspontját a A Milen-pArt kiáltványt Intéz a nemre­ss á­m?giisaí8P€-nak a kisgazdákká!! ma ismerteit® a vá6a3z£ójog~i rsn#e£etef ®8agj?a«£ si§ak ©Sw&ssi a fiikés, gyakorlatban a — nyilvános szavazás meHatt fi formssSa § „fi válassléjogi rendeseiért nesn a párt ffeSeSSs, hanem a kor­­mányi£ .«= Párthatározat s „fi titkosság nem pártfel?dés“ — fi ICasgaa^a párt­ intézőbizottságának ülése Egyes szám ára 3 korona

Next