Magyarország, 1922. július (29. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
’ // • k ■ k / ^ ::: MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 JULIUS 1. SZOMBAT XXIX. ÉVFOLYAM 146. SZÁM Történelmi időkön túl Bethlen István miniszterelnök a nemzetgyűlés mai ülésén vázolta a kormány munkaprogrammját. Ennek a munka* programainak tételei nem ismeretlenek a magyar közvélemény előtt: a miniszter*elnök elmondotta azokat választási kor*tesztjain különböző vidéki városokban. Nem azt akarjuk mondani, hogy a Czegléden vagy Debreczenben elhangzott miniszterelnöki ígéret kevesebb értékű, mint az, amely a nemzetgyűlésen hangzott el, mégis úgy érezzük, hogy a keret most egységesebb, komolyabb és ünnepélye sebb. Ezért külön is súlyt kell helyezni a miniszterelnök mai beszédére. A munka* programra három irányelvet tart szem előtt. Az első irányelv: meg kell szüntetni az osztályuralmi törekvéseket és a kormánynak minden erejével arra kell törekednie, hogy a törvények rideg betartása* val ne engedjen semmiféle irányból sem* miféle osztályuralmi érdeket előtérbe jutni. Hogy ez az irányelv megvalósul* hasson, ahhoz — elismerjük, hogy ezen a ponton igazsága van Bethlen Istvánnak ~~ nemcsak a kormány erejére, hanem az egyes osztályok önmérsékletére és ön* ^ megtagadására is szükség van. A másik irányelv a társadalmi és felekezeti béke teljes helyreállítása. Ebben a kérdésben ma már nemcsak a kormány hanem az egész nemzet közvéleménye egységes álláspontot foglal el. Ezt az egységes álláspontot egyáltalán nem látjuk megbontva annak a ma már számba nem vehető politikai töredéknek részéről, amely a felekezeti béke megbontásán keresztül igyekszik kielégíteni egyéni és politikai ambícióit. Ezen a ponton is a törvények szigorú betartásán akar állani a kormány. A harmadik irányelv: a kivételes rendelkezéseknek záros határidőn belülvaló megszüntetése. Amíg a két előbbi irányelv a jövendőbe néz és a jövendő kapuit támogatja, a kormány munkaprogrammjának ez a része a múlt keserű és fájdalmas emlékeit akarja megszüntetni és eltakarítani a feltámadás útjából. Bethlen István ígérete szerint ezek a kivételes rendelkezések lehetőleg hat hónapon belül fognak megszűnni. Ennek a három irányelvnek végső eredménye: a békebeli állapotokra való teljes visszatérés. A miniszterelnök azt mondotta, hogy a kormánynak nincs szándékában, hogy ezt az átmeneti időt kinyújtsa. Bethlen beszédére az igazi pointot azonban Kállay pénzügyminiszter tette, amikor kijelentette, hogy nincs magyar ember, aki már ne volna torkig az u. n. történelmi időkkel. Béke és kenyérh ez kell. Bethlen ma ezt is ígérte. Jórészt őrajta is áll, hogy szépen elgondolt ígéretét beváltsa, nem utolsósorban úgy, hogy szabadulni igyekezzék szélsőjobboldali aszályától, amelynek hangja és tempója úgy látszik már jóideje nem az ő szája ize szerint való. Programmot adni nemcsak retorikai bravúr, ezt vállalni, viselni férfiúi munka és kötelesség. Bethlen István mindenkit fölmenthet, csak egy valakit nem — Bethlen Istvánt. Amit ma mondott, meg is kell csinálnia és ezentúl is sok mindent, mert hiszen programmján túl is vannak nemzeti, társadalmi és gaz*dasági feladatok, amelyek teljesítése nélkül csak folytatódik a közállapotoknak Éppen ez a romlása, amelyet Bethlen most kijavítani, eltüntetni akar. A orientáció előtt a magyar politika? Az első le!: Anstrássyék és Friedrichék különválása. — Válságban a mostani pártok. — Klebelsberg munkaprogrammja (A Magyarország tudósitó jutói.) A politikai közvéleményre valami ismeretlen okból származó vagy nyomás nehezedik. A parlament képe sehogy sem alakul ki. Az Egységes Párt látszólag egységes, azonban különböző frakciók működését vehetjük itt, is észre. Az ellenzéken — ei'bi somos — kétségtelenül nagy és mély szakadékok választják el egymástól az embereket. Az ellentét ugyanis nemcsak abban érezteti hatását, hogy a pártok között differenciák támadnak, hanem észrevehetően, az egyes pártokon belül is tapasztalhatók az ellentétek , s mint ahogy ezt a Magyarország szerdai számában már jelentette, különösen a keresztény ellenzékre vonatkozik ez a megállapítás. Megállapítható, hogy e percben a szociáldemokraták kompakt szervezettségén kívül a liberális pártszövetség az, amely egységesen halad az máé mintás vitájának kérdésében. Az Andrássy-pártban ezzel szemben már nyilvánvalóan észrevehető a különböző differenciák nyoma és különösen a két pártvezér,Mindrássy Gyula gróf és Friedrich István között vannak feltűnő nagy eltérések. Fi kérdésen belül azonban a keresztény ellenzéket még egy dolog is foglalkoztatja, mert szerintük nasty pocikat változás áll küszöbön, amely az ő malmukra hajtja a vizet. Ennek a véleménynek* már a folyosón is többen kifejezést adtak, erről már széltében-hosszában beszélnek, azonban az egységes párton r azokon a / ■///'(Ve.. . J-aj ezekről r iejti.''s*Qehr.ijl. tudomással kellene tűrnio.k nem unják a kérdést annyira elöréhaladóttnak és érettnek, hogy vele komolyan foglalkozzanak s hogy ez bármilyen új orientálódást is vonhasson maga után. A keresztény ellenzék körében cirkuláló hírek tehát sem a túloldalról, sem a liberális ellenzékre, soha pedig a szociáldemokratákra semmi hatást nem gyakorolnak, ellenben alkalmasak arra, hogy a keresztény ellenzéket már most elemeire bontsák. Ennek tulajdonítható, hogy ma, amikor Rakovszky István újból megjelent a Házban és az hitemnitáshoz felszólalni szándékozó Friedrich Istvántól beszédje iránt érdeklődött, Friedrich nyáran kijelentette Rakovszky István, Andrássy Gyula gróf és Trassay Károly előtt, hogy ő az indemnitás vitájában mérsékelt hangot fog megütni. Megállapítható, hogy Friedrich kijelentése Andrássyék körében nem talált megelégedésre. Mindezekből tehát az következik, hogy a legközelebbi politikai események egyike a keresztény ellenzék kettéválása lesz. De külső jelek is bizonyítják ezt. Az a körülmény, hogy a Wenckheim-palotából kiköltözik a keresztény ellenzék politikai pártja és bent marad Friedrich politikai klubja, már azt jelenti, hogy Andrássyék ki akarják vonni magukat Friedrickék légkörébe. Ettől eltekintve, határozottan tapasztalható a két vezér, közötti elkanyarodás is, amelyet főkép a kormány ellen használandó hang tekintetében felmerült ellentét okozott. Andrássyék a választások kudarcát Friedrichéknek tulajdonítják s azt mondják, hogy ők sokkal többen jöttek be a választásokon, mint Friedrich emberei, tehát a maguk számára kívánják a keresztény ellenzék körében a vezetést s maguk kívánják megállapítani a kormánnyal szemben folytatandó taktikát. Kormánykörökben és az Egységes Párton is természetesen élénk figyelemmel kísérik a keresztény ellenzék körében most érlelődő eseményeket. Holnap délután egyébként minisztertanítás lesz, amelyen az egyes szakminiszterek benyújtják törvényjavaslataikat, így Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter előreláthatólag beterjeszti első törvényjavaslatát, amely a tudományos intézetek szakszerű magasabb adminisztrációjáról fog szólani. A kérdés az Országos Levéltárnak a belügyminisztériumból a kultuszminisztériumba való áthelyezése folytán vált aktuálissá. Eszerint a Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum magasabb rangú tisztviselőiből és egyetemi tanárokból álló tanács vezetése elá kerül, amelynek feladata lesz az összes új tudományos állásokra a jelöléseket elvégezni. De a tudományos kutatás rendszerének szabályozása és annak előbbrevitele is e törvényjavaslat keretében fog letárgyaltatni. A törvényjavaslat azonban ki fogja mondani azt is hogy ez új intézmény nem jelent egyben új tisztviselői kart is, nem lesz tehát szükség új államiitkárra és új más tisztviselőkre, mert a tanács — amint a neve is mutatja — csak tanácsadó szervként fog szerepelni s az említett kulturális intézmények adminisztrációját fogja egységesíteni. A vidéki rouzeumok és vidéki tudományos intézetek szervezéséről ez a törvényjavaslat nertt intézkedik, arról egy külön törvényjavaslat készül.* Fábián Béla dr. nemzetgyűlési képviselő interpellációt jegyzett be, amelyet a holnapi ülésen fog elmondani az Oroszországban visszatartott hadifoglyok hazahozatala, a ázott hadifogolytábor fenntartása és a hadifoglyok ki nem fizetett illetményei tárgyában az összkormányhoz. Az ipari munkások ellátása Egyes tanok híradása szerint a legutóbbi minisztertanács úgy határozott, hogy az ipari munkásokat törlik az ellátatlanok névjegyzékéből. Más lapok viszont azt az információt köztik, hogy Walko kereskedelemügyi miniszter ebben a tárgyban tanácskozást folytat a gyárosokkal, amelynek eredményeképp legfeljebb arról léked szó, hogy az állam az ellátásnál felmerülő deficit 1 50 százalékát a munkaadókra fogja áthárítani, a többit pedig továbbra is maga viseli. Az ügy való állása iránt kérdést intéztünk Bod János közélelmezési államtitkárhoz, aki a következőket mondotta munkatársunknak: — Ez az egész kérdés — mint ezt már többször kijelentettem — tárgyalás alatt áll és ezért arra nézve, hogy a megoldás mely irányban fog történni, nincs módomban nyilatkozni. égyes számára 5 korona I Poincaré ismét megfenyegette Németországot Paris, június 30. Poincaré a szenátus ülésén tartott beszédében ezeket mondotta: X. Mielőtt Németország nemzetközi kölcsönt kapna, be kell várni pénzügyi helyzetének javulását. Németország rossz pénzügyi helyzete vetette fel a német adósságok leszállításának tervét, amelyet azonban Franciaország semmi körülmények mellett, sem fogadhat el. Ha Németország megtagadta pénzügyeinek ellenőriztetését, rosszhiszeműsége nyilvánvaló lesz és a szövetségesek akkor közösen vagy különkülön a szükséges büntető rendszabályokhoz nyúlhatnak. A szóban forgó kérdés Franciaország számára élet vagy hálál kérdése. A miniszter nyilatkozata után a szenátus a bizalmi napirend elfogadásával adott kifejezést helyeslésének. (MTI.)