Magyarország, 1922. szeptember (29. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

BUDAPEST, 1922 SZEPTEMBER 27. SZERDA XXIX. ÉVFOLYAM 219. SZÁM Nyolcvanezer kerék A pesti utca ma reggelre csendesebb lett. Húszezer fuvaroskocsi tűnt el a pesti kövezetről. Negyvenezer ló patájának csata­fogásával csendesebb az utca. És hiányzik a fuvaroskocsik tengelyeinek nyikorgása, hiányzik a megszokott kép: a kocsis előre­ hajolva áll a bakon, ostorával végigcsap lovainak hátán és kemény, pattogó, nem éppen kíméletes indulatszókat kiált, me­­lyek a teherkocsik és teherhordó lovak egészen külön társalgási nyelvét alkotják. A negyvenezer lovacskának mindenesetre igen jól esketik ez a váratlan pihenő. Rájuk fér szegényekre. A főváros lakossága azon­­ban érthető aggodalommal nézi a ma reg­ gelre bekövetkezett fuvarossztrájkot. A helyzet a mai napig az volt, hogy húszezer pár lóval és húszezer fuvaros* kocsival is alig tudták lebonyolítani a fő* város teherforgalmát, amely ezekben a he*­tekben — a téli szükségletek beszerzésének napjaiban — a legnagyobb. Mert igen egy* szerű és természetes dolog az, hogy télen hideg van, a kályhát fűteni kell és a tü* zelőfa, meg szén lent fekszik a pincében. Annál keservesebb dolog azonban, ha en* nek a tüzelőfának az útját, — ha nem is a vadon erdőtől, de csak a pályaudvartól a pincéig — figyelemmel kisérjük. A milliós városok lakosainak életprogramja ma az idő és az alkalom legszűkebb keretei közé van szorítva s olyan precízen működik, mint egy óraszerkezet. Ha ennek a szerkezetnek egyetlen kis kereke kihull, az egész szerkezet megáll. Most pedig kigurultak belőle a fuvaroskocsik kerekei: összesen valami nyolcvanezer kerek. És ez a nyolcvanezer kerék, amely a kereskedelem terhei alatt ma reggelre már nem nyög és nem nyiko­­rog, komoly zavarokkal fenyegetheti a fő* város egész gazdasági életét. Sovány vi­­gasztalás, hogy a váratlanul bekövetkezett fuvarossztrájk nem érinti a közüzemek el* látását. A vasúton összetorlódnak a szál*­lítmányok, a kereskedők hiába várják árui­­kat és a magánosok nem kapják meg várva* várt fájukat vagy szenüket. Nemcsak húszezer kocsis, hanem több, mint hatvanezer rakodómunkás is kenyér­­kereset nélkül áll e pillanatban. Ennek a jelentőségteljes eseménynek, amely nem csupán közgazdasági, de­­szociális szem­­pontból is gyors megoldásra vár, kettős előzménye van. Az Átvizsgáló Bizottság vasárnapi rendeletében tizennyolc és fél százalékkal emelte a szállítási irányárakat, mire a munkások béremelést követeltek. A szállítók­ és fuvarosok hajlandóságot is mutattak ezeknek a követeléseknek a tel­­jesítésére, viszont az Átvizsgáló Bizottság­­tól újabb, magasabb irányárakat kívánnak. A bizottság ezt a követelést elutasította, mert a közönség újabb megterhelését ke­­rülni akarja. E pillanatban tehát az a helyzet, hogy az egész főváros teherforgalma ezek miatt a differenciák miatt állott meg. A tőkérh­elésben, a munkabér felemelésének kérdé­­sében az ellentétek láthatóan nem nagyok s bízni kell abban, hogy az egyéb ellentétek áthidalása is rövidesen sikerül, mert lehe* tetlen, hogy az egész főváros életét meg* bénító sztrájk huzamosabban tartson, ami­­kor minden perc drága. Ez nem lehet ér­­deke sem a munkásoknak, sem a munka­­adóknak. Az élet tovább áramlik, a verseny a kenyérért tovább folyik, mindenkinek keményen kell kezében tartania az ostort. A k­sadó megbízott védi a magyar érdekeket Párisiben Korányi Frigyes báró missziója a Jóvátétel­ mellett. — Wasko miniszter is Parisba utazik. — Az állati Jóvátétel kürül nincs baj (A Magyarország tudósítójától.) A jóvá­tétel­i bizottság­ székhelyén, Párisban az Ausz­triát és bennünket érintő jóvátételi kérdések most váltak aktuálissá. A Párisban székelő nagybizottság a magyar kérdéssel a budapesti albizottság jelentései alapján most kezd beha­tóan foglalkozni. Mindezek miatt a magyar kormány szükségét látta, hogy diplomáciai képviseltetése mellett egy gazdasági és pénz­ügyi szakember is a magyar, érdekek védelme céljából a lehetség szerint gyakran Párisban tartózkodjék, hogy a bennünket közvetlen ér­deklő közgazdasági kérdésekben a szükséges felvilágosításokat megadhassa. A kormány részéről e tisztségre a válasz­tás és megbizás Korányi Frigyes báró volt pénzügyminiszterre esett, aki ezt a terhes és nehéz feladatot vállalta és meghatalmazás alapján holnap Walkó Lajos kereskedelmi mi­niszter kíséretében Párisba utazik. Tudvalevő, hogy nemcsak pénzügyi, hanem minden gazdasági kérdésben a magyar kor­mány megbízottja Parisban és Londonban, va­lamint ha szüksége felmerül, a többi hatalmak­nál is Waiko volt, aki most kereskedelmi mi­nisztersége folytán a munkát nem végezheti el. Korányi Frigyes báró lesz az utódja, akit Waiko Párisban az illetékes személyiségeknek bemutat. E teljesen jól értesült forrásból eredő hí­rünk alapján elesik tehát minden olyan kombináció, mely arról tud, hogy Korányi az állati jóvátétel elhalasztása ügyében megy ki Párisba. Az állat jóvátételt Magyarország már folyósí­totta és folyósítja és ha természetszerűleg ezen a téren itt-ott fennakadások is történnek, annak az elintézése nem veszi igénybe Korányit. A volt­ pénzügy­­miniszter megbízatása sokkal fontosabb és na­gyobb jelentőségű és mint eiotidoidali, állandó természetű. Más, teljesen hitelt érdemlő helyről nyert információk alapján Vaskó Lajos kereskedelmi miniszter párisi útjáról azt is megírhatjuk, hogy a pákisi jóvátételi bizottság több kiváló tagja azt az óhajtását fe­jezte ki, hogy a magyar kormány képviselője sűrűbben érintkezzék a bizottság tagjaival. Eddig ez az érintkezés legfeljebb csak arra szorítkozott, hogy vagy a párisi magyar követ, vagy­ a kormány valamely delegátusa tárgyalt a jóvátételi bizottsággal. Magyar miniszterek közül nem láttak senkit Párisban, ellenben szerb, román, csehszlovák miniszterek sűrűn utaznak a francia fővárosba és sűrűn érint­keznek is a kormány és a jóvátételi bizottság tagjaival. Ez az udvarias figyelmeztetés, amelyből talán még a szemrehányás is kicsillant, kész­tette a magyar kormányt arra, hogy Valkó Lajos kereskedelmi miniszter Párisba utazzék, aki a múlt évben, mint a külügyminisztérium képviselője tárgyalt a jóvátételi bizottsággal és a francia kamara pénzügyi bizottságának előadójával. Waiko miniszter párisi tartózko­dása során konciliáns modorával és előzékeny­ségével nagyban megnyerte a jóvátételi bizott­ság tagjainak rokonszenvét és így felette al­kalmas arra, hogy a magyar kormány állandó képviselője, Korányi Frigyes báró volt pénz­ügyminiszter részére előkészítse a kedvező talajt. Korányi Frigyes báró hosszabb ideig ma­rad Párisban, ez a hosszabb tartózkodás azért szükséges, mert Praznovszky párisi magyar követ nincs min­dig abban a helyzetben, hogy a jóvátételi bizott­ságnál felgyülemlett magyar ügyekről tárgyal­hasson. BeiÉdem miniszí@t*cími$k mem te&E mi­ a fminapi párttanácskozáson JV&­$&atúcB,léjk sz.cn* fuzsalíík­Zf szí* a ftoncazstnPtciávtxí­ — JS9t&r csal* Kiullay fejét foöveteli fe a ver^ssal fölél­ílt (A. Magyarország tudósítójától.) A „vér­­szerződésen" alapuló koncentráció sajtója na­pok óta azt írja, hogy a tervezett koncentráció mindjobban tért hódít és erősödik. Ezzel szem­ben mi napokon keresztül beszámoltunk az akció kudarcáról és módunk van ma is tájékozott és beavatott hely információja alapján közölni, hogy ugyanúgy, mint eddig állítottuk, a kon­centráció, úgy ahogy azt Gömbös Gyula, Friedrich és Wolff kontemplálta, mégis megbukott. Megbukott elsősorban személyi okokból is, de megbukott nagyatádi Szabó István állásfoglalása miatt is, aki vétót mondott az egész akció ellen és akit Gömbös Gyula sehogysem tudott meggyőzni és álláspontjától eltántorítani. Nagyatádi az összes nála járt küldöttségeknek kijelentette, hogy sem ő, sem hívei nem­ csatlakoznak olyan alakulathoz, amelynek élén túlzók állanak. Pedig — mint nekünk ma ezt egy a mozgalomban jelentékeny szerepet be­töltő nemzetgyűlési képviselő mondotta, — a szövetkezésre a szükség és a kellő előfeltételek megvannak és ők akciójukat nem hagyják abba. Társadalmi és gazdasági téren szervezkedésre van szükség, mondotta ez az informátorunk, — éppen annak a politiká­nak a folytatása érdekében, melyet Bethlen mi­niszterelnök képvisel, „aki ugyan kormányzati okokból nem állhat egészen a jobboldalra", de a jobboldaliak tömörülése és sorakozása őt­,annak a keresztény politikának a folytatására kény­szeríti, am­i­ te­M nem most, hanem már 1916-ban Marostorda vármegye egyik közgyűlésén köre vonalozott“. Informátorunk magyarázata azonban hiá­nyos, mert bizonyos tényeket és jelenségeiét elhallgatott■ Pozitív jelenség ugyanis az, hogy a szervezkedés megbukott, hogy ők most már mérsékelték követeléseiket is — és ezt mint tényt állapítjuk meg —, egyelőre csak Kállay Tibor pénzügyminiszter távozásához ragasz­kodnak. Lehet, hogy e követeléssel az agrár­­érzelmű képviselők megnyerésére is töreked­nek, de a legfőbb okuk, amiért ehhez a kíván­ságukhoz ragaszkodnak, nyilván az, hogy gazdasági szervezkedésükre nem ad a pénzügyminiszter állami segítséget, úgy ahogy azt Ulain Ferenc dr. elképzeli. Ebben a kérdésben az állásfoglalás már valóban Bethlen István gróf miniszterelnököt illeti meg, aki azonban még nem érkezik visz­­sza Budapestre, nem is vesz részt a holnapi párttanácsko­­záson, amelynek számos képviselő távolmaradása folytán előreláthatólag nem lesz nagy jelentő­­sége. "M­esk*ó­ék itt Egy új agrárdemokrata párt szervezésé­ről már a parlament utolsó ülésein is beszél­tek. Meskó Zoltán az Egységes Pártból való ki­lépése óta állandóan buzgólkodik ily alakulat létrehozásán. Legelső tárgyalásait a Herczeg Sándor-féle Kisgazdapárttal folytatta, majd Gaal Gasztonnal, később pedig Dénes István­nal és Lakó Imrével tárgyalt. Ezek a tárgya­lások azonban megszakadtak, állítólag amiatt, mert az utóbbi két képviselő liberális irányt Egyes szám ást a 19 scorolla

Next