Magyarország, 1922. október (29. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

,2 óMAGYARORSZÁG Budapest, 1922 vasárnap, október 1. t fabehozatal valutánk némi állandó értéke mellett sem tud a kellő mértékben megélénkülni. Mi ma­­gunk is tisztában vagyunk azzal, hogy a fa drágasága következményeiben nagyban hozzájárult az általános drágaság fokozódása­­h­­­hoz is és éppen ezért talán nem az elfogultság mondatja tőlünk azt, hogy egyike a legsürgősebb hatósági teendőknek a fabehozatal lehető megkönnyítése. Meg vagyunk győződve azonban arról, hogy minden érdekeltségnek megvannak a jogos panaszai és kí­vánságai, tehát a drágaság letörésének első lépését abban kell találnunk, hogy­­ az érdekeltségek bevonásával sürgősen nagy­­szabású ankétet hívjanak össze, mely a tél küszöbén végre megoldja legalább a leg­sürgősebb­­ problémáit a végeláthatatlanul fokozódó drágaságnak. A most gyakorolt drágaság elleni akció, mely büntető hadjáratokkal s alantas fokoza­tokban támadja meg ezt az igazán belső betegsé­get, mindenesetre a legsikertelenebb ellenszere a drágaságnak. Ha röviden kellene megmondanunk, hogy mivel lehet letörni a drágaságot, azt vála­szolnék: ellenkező módszerrel. Dobsa László, az Ipartestü­letek Országos Szövetsé­­gének ügyvezető igazgatója: — Mi iparosok a drágaság egyetlen ellenszerét a kenyérmagvak és a többi feltétlen szükséges élel­mezési cikk kivitelének felfüggesztésében látjuk. A kivitelből fakadó drágaság az oka annak, hogy a­­munkásság hétről-hétre többet követel és ez a circulus vitiosus hozza magával a gazdasági logika gyilkos­­erejével az iparosság végromlását. Egyre kevesebb ember engedheti magának azt a luxust, hogy szükségleteit kielégítse. Követelésünk még az is, hogy a fényű­zési cikkek behozatalát a legvégső határig szüntessék meg, mert ha az iparosnak nem lehet behoznia a nyersanyagokat és féltermékeket, akkor még kevésbé kívánja a közérdek azt, hogy a selyemáru valutánk leromlására továbbra is meg­találja a hozzánk vezető utak­a? Gundel Károly, a Vendéglősök Ipartestü­letének Vy .-IVi elnöke; b — A drágaság szerintem szoros összefüggésben van az­­élőállatkivitellel. Az export áremelő hatása fokról-fokra kimutatható s így a drágaságot csak úgy lehet megállítani, ha az élőállatkivitelt teljesen megszüntetik. Szabó Gyula, a Fűszerkereskedők Egyesületének 4­0 . alelnöke: — A drágaság letörésének ideális eszköze termé­szetesen elsősorban a korona feljavítása lenne, de ez ma még realizálásra nem érett meg, így a drága­ság elleni küzdelem legerősebb .­fegyverét­­abban­­lá­tom, hogy a kivitel szigorú megszorításával a búzaár lehető normálissá tételét érjük el és ezzel egyúttal letörjük azt a spekulációt, mely a világparitási árral zsonglőrködik. De feltétlenül szükséges min­den drágaság elleni lépéshez az, hogy az állam ne járjon elől tanulságos példával és a vasúti tarifa, be­hozatali vám emelésével ne glorifikálja az árdrágí­tás úgynevezett általános szükségességét,­­ így a mi szakmánkban elmondható, hogy a cu­kor mai rette­netes árának oka a kormánynak a cukorimport meg­engedése körüli késedelmezése volt. Okulva a tanul­ságokon, egy másik kívánságunk az, hogy a behoza­tali tilalom csak az ország általános érdekére való tekintettel legyen divatban és minden más érdek háttérbe szorításával a hatóságok minden lépése az általános gazdasági érdek felé vezessen. Reiner Mór, a Kávésipartársulat elnöke: — A drágaság ellenszeréről nehéz nyilatkozni nek­ünk akkor, amikor éppen újabb árfelemelési ak­cióba kényszerít bennünket a szükség parancsa. Na­gyon messze vagyunk, még a drágaság letörésétől és messze is leszünk mindaddig, amíg a kormánynak elég ereje nem lesz ahhoz, hogy a termelőtől kezdve felfelé, minden tekintet nélkül, revideálja az ára­kat. Addig, amíg ez politikai okokból még csak nem is remélhető, marad minden a régiben és még csak az árak stagnálása sem várható. Deutsch Mór, a Sütőipartestület elnöke: '""'r — Véleményem szerint a drágaság lassú és foko­zatos visszafejlesztését csak egy módon érhetjük el: ha a liszt árát min­den kímélet nélkül letörjük. Ezzel együtt a drágaság másik két pillére, a magas­­munkabér és a tüzelődrágaság is összeomlik és megszűnik végre az a számunkra lehetetlen helyzet, hogy mindig újabb árdrágítás felelősségét kell vál­lalnunk, holott annak oka az általános gazdasági helyzet folytonos leromlása. Gerle­ Lajos, a Központi Tejcsarnok igazgatója: — Az általános drágaságnak, mint a tejszakma tapasztalatai alapján látom, van egy természetes és egy természetellenes része. A természetes drágulás a 10.500 koronás búzaár következtében áll elő minden téren. A természetellenes drágulás szintén majdnem minden téren megtalálható, így a tejszakmában en­nek a természetellenes drágulásnak az oka az, hogy a sajtgyártás minden eddigi méretet felülmúl és ter­mészetesen ilyen célra a termelőtől drágábban vásdogolják össze a tejet, mintha az nyersáruként kerülne forgalomba. Ezt a természetellenes drágulást kell gyökerében kiirtani és én éppen abban látom a ha­tóság feladatát, hogy ha már a természetes drágu­lással szemben tehetetlen, Itt találja meg azokat az intézkedéseket, amelyeket az általános érdek sürgő­sen megkíván. Az ipari érdekeltség a gazdasági cállok szigorú cenzúrázása hírén Arról értesülünk, hogy a GyOSz­ a legközelebb igazgatósági ülést fog összehívni, amelyen a kor­mány inflációs és deflációs politikáját kívánja, szóvá tenni. Teleszky János volt pénzügyminiszternek a Magyarország­ban közzétett nyilatkozata adott im­pulzust arra, hogy az ország legnagyobb ipari érde­keltsége foglalkozzék a kormány pénzügyi politiká­jával, különösen azzal, hogy a jegybank a gazdasági váltókat nagy szigorúsággal cenzúrázza. A Gyáriparosok is elismerik azt, hogy van valami igazság Teleszky János nyilatkozatában, de az a vé­­leményük, hogy sok más fontos tennivaló is lenne, amely a drágaság letörésére alkalmas eszköznek bi­zonyulna. A Jóslat, hogy szép lesz, csak akkor válik be, h­a cirpa krém és szappan bőrápoló szépitűt használ. Erről köztudomású, hogy az összes szeplőt és pattanást lemossa az­ arcról és a kezekről. I Hófehér, puha, tis­zta és f­inom kezek csak a­­ Diana-krém és szappan, által érhetők el. I Régi politikusok a liberalizmusról Apponyi Albert, Irányi Dániel, Eötvös Lóránt, Tisza Kálmán és Beksics Gusztáv (A Magyarország tudósítójától.) Ma, mikor a­ politikai élet áttü­zesedett levegőjében még mindig annyi gyűlölködő szó hangzik el, szinte megnyugvás régi politikusok nyilatkozatait ol­vasni s jó beszivni a betűkből azoknak az idők­nek a szellemét, mikor még élt a 48-as nagy idők idealizmusa, emberiessége s liberalizmusa. Por­lepte folyóirat elsárgult lapjaiból ássuk ki a 90-es évekbeli­ „Magyarország kiváló férfiai és politikai vezérei“ írásait, melyekben a liberaliz­musról mondják el véleményüket. Apponyi Albert gróf nyilatkozatát adjuk elsőnek, mely lakonik­us rö­vidségében is bizonysága annak, hogy Apponyit nem a mai idők tették liberálissá, hanem min­dig ez a felfogás hatotta át. „ . . . egyszerű az igazság és a mesterkélt körülírás többnyire hamisítás. A liberalizmus a szabadság tana, az állami lét mellőzhetetlen föl­tételeinek korlátai között; lényege abban áll, hogy , szeresd a mások szabadságát válogatás nél­­v­kül — úgy mint a tenmagadét. " " Irányi Dániel, a debreczeni trónfosztó országgyűlés jegyző­könyvvezetője s — 1868-ban hűségeskü nélkül jutva az országgyűlésbe — a 48-as Független­ségi Párt egyik megalapítója, a 67-es megal­kuvó politikával szemben is tovább küzdött az igazi liberalizmusért. Az ő felfogásában a libe­ralizmus „a szabadság és jogegyenlőség elvei­­hez alkalmazott gondolkodás és cselekvés. A li­beralizmus szerinte „ . . . a józan dem­okráciá­­val összevág, a radikalizmustól ellenben, mely az eszményeket, a körülményekre való tekintet nélkül kívánja létesíteni, különbözik". A libera­lizmus megkívánja, hogy legyen: „vallásszabadság, sajtó-, gyülekezési- és egysületi szabadság Eötvös Lóránt báró,­­a nagy Eötvös József tudós fia, egyetemi tanár s a Tudományos Akadémia elnöke, ki kultusz­­miniszter volt, írja: „Mint a tudománynak, úgy a liberalizmus­nak a tömjénnél kedvesebb a munkás verej­téke. Becsüljük meg egyaránt a munkásság mindért faját, törekedjünk arra, hogy hazánk minden fiát jutalmazni tudjuk abban az arány­ban, melyben a maga munkakörében kötelessé-i­gét teljesítette s liberálisok, sőt hatalmasok le­szünk". " t. _ Tisza Kálmán,­­ a szabadelvű párt vezére a liberalizmusról eze­ket mondta: „Nem srok a liberalizmusról, mert írnak és beszélnek arról elegen, ami igen szép, de magában nem sokat ér. Tetteinket kell, hogy vezesse a szabadelvűség, úgy a társadalmi té­ren, mint a politikában, ennek lesz valódi ér­téke, iki*­ .. d­e Beksics Gusztáv, a publicista­ képviselő és Kemény Zsigmond titkára szerint a különlegesen „magyar, liberalizmus'­, a ^valódi liberalizmus, mely nem megy rohamban’, hanem biztosan. Mely néha megáll, de vissza sohasem lép. Mely nem erőszakoskodik, de az alapkérdésekben nem is enged. Mely... megelégszik a féldiadalokkal/ de a szabadelvűség lényegét sohasem áldozza felé" S bár az úgynevezett „szabadelvűpárt" — túlontu­l mérsékelt — hivé vált, ma mégis „de­­sttruktív“-nak fémjeleznék, mert azt kívánja, hogy liberalizmusunk „...lehet gyorsabb me­netű. Sőt kell, hogy az legyen."1 bronzgyű­rűt találtak, erről megállapították, hogy az Néko egyptomi fáraó pecsétgyűrűje volt. Mellette négy darab agyagcserép feküdt, ezeknek egyik olda­lán még látható volt a pecsétül szolgáló papirusz nyoma, a másik oldalán pedig látható volt Néko ki­rály neve. Egy hosszú agyagtáblán azután megtalál­ták a leletek magyarázatát. A táblán levő írásból ugyanis megállapították, hogy az asszír királyok Karkemis városa felett gyakorolt uralmáról szólnak, több más lelet pedig már az egyiptomi befolyásról tanúskodott. Ráakadtak azonkívül arra az áruló le­velezésre, amelyet a hettiták, a város urai, a fáraó­val folytattak. Ilyenformán a leletek segítségével és a biblia adataival együtt rekonstruálni lehetett a történelmet. Karkemis városa ugyanis a hettiták megerősített helye volt, fészke e rejtélyes népfajnak, amelynek írásjeleit még mindig nem sikerült megfej­teni. A hettitákat szerződés kötelezte arra, hogy a babyloni királyt támogassák, de­ ők az egyptomi fáraóval konspiráltak Babylon ellen. Jeremiás előre látta a hettiták romlását és óva intette a zsidóságot a velük való szövetkezéstől. Krisztus előtt 604-ben, azután Nabukodonozor babyloni király rájött az áru­,­lásra és megtámadta Karkemis városát, még­pedig­ egy olyan alkalommal, amikor Néko fáraó éppen ott tartózkodott. A fáraó, amint a történelemből ismer­­retes, nem esett el a csatában, de valószínűleg olyan gyorsan kellett menekülnie, hogy a pecsétgyűrűt ott­ felejtette, abban a várszerűen megerősített­­ házban , amelyben lakott. Rettenetes harc dúlhatott e körül a­ ház körül, mert Valamennyi lelet erről tanúskodik. A­ karkomisi csata a város elpusztításával végződött vagyis úgy, amint azt Jeremiás próféta megírta. .. Felfedezték a biblia egy ismeretlen városát Karkemis, melyről Jeremiás próféta szólott. Régi harcok nyomai az Eufrates vasúti hídjánál. Néko fáraó pecsétgyűrűje (A Magyarország tudósítójától.) Van a bibliá­nak egy része, amelynek eredetével már sokat fog­lalkoztak a biblia-kutatók, de eddig nemm tudták azt kideríteni. Ez a rejtélyes rész Jeremiás könyvének 46-ik fejezete, melynek „Egyptom ellen“ a címe ” a következőképen kezdődik: „Ez a szó, amelyet az Ur szólott Jeremiás prófétának a pogányok felől, Egyptom felől, a'Néko Faradnak, Egyptom királyá­nak serege felől, amely az Eufrátes folyó mellett Karkemisben volt, amelyet megvert Nabukodonozor, a babyloni király, Jójákimnak, Jósiás fiának, Juda királyának negyedik esztendejében.“ A történettudósok, bibliakutatók és archeológu­sok mindeddig nem tudták megállapítani, hogy hol volt Karkemis városa, most azonban a British­ Mu­­seum régészeti kutatói, akik az angoloknak Mezopo­támiába való behatolása után azonnal hozzáláttak munkájukhoz, megtalálták a rejtélyes város rom­jait. Alepho városától északra ugyanis a bagdadi vasút bevágásában az Eufrates vasúti hídjának kö­zelében hatalmas faragott sziklatömböket pillantot­tak meg a különös alakjukról azt gyanították hogy e kövek tulajdonképpen egy épület maradványai. Azonnal hozzáláttak az ásatáshoz és csakhamar rá is akadtak az épületmaradványokra. A további ásatások folyamán kiderült, hogy ezen a helyen egy villaszerű magánépület volt, még­pedig meglepően modern elrendezésben. A főkapu előtt, amely egy ki­kövezett utcára nyílt, oszlopcsarnok díszlett, a ház belsejében pedig egy a jobbfelé felvezető lépcső mel­lett egy kis Szobára akadtak, mely valószínűleg öl­töző- vagy mosdóhelyiségül szolgált. Tovább ha­ladva, még több helyiségre, köztük egy hatalmas terem maradékára is bukkantak. A házat körülvevő egykori falak kövei alól az ásatások sok bronzlán­dzsát és nyílvesszőt hoztak felszínre és mennél köze­lebb haladtak a ház bejáratához, annál jobban sza­porodtak ezek a leletek. Később egy nagy hamu­réteg alatt temérdek ilyen bronzlándzsát, vasfegy­­verrészeket, törött kardokat és emberi csontokat is találtak. Mindez annak a bizonyítéka, hogy e helyen elkeseredett harc folyt le valamikor, sőt azt is meg lehetett állapítani, hogy a fegyverek valószínűleg azért törtek el, mert a ház bronzkapuját döngették velük. Az ásatások további folyamán az is kiderült, hogy a szóbanforgó helyen valamikor egy város emelkedett. A legértékesebb lelet azonban az­­volt, amikor egy, az egyiptomfi király idvénj­eivel­­ díszített x vastag . *• fi f­ fframes a Helourse elmék ^ ^falédi angol gyapjúszövetek, valamint női-, férfidivatkelmék óriási választékban, bámulatos olcsó áron DivaskSilfin­lesessétek áruháza VArashAs-utca 14. ssAm, Pilvas sarok Forgalmas helyen lévő villamos-anyafi detail-üzletbe, nagy-* mennyiséül szerelési Acsk agijei a ■ S JL lap Csak komoly aján­' anyag beadásával iSig 3lglal^­S% latokat kérek — esetleg hasonszakmából is — „B. S.“ jeligére a kiadóhivatalba Ügyfelem megvette Rosenberg Samu VIII., Bü­kk Szilárd­ utca 39. szám alatt M mmwwich élelmiszer-üzletét. Hitelezők követe­léseiket 3 napon belül sí­pja I.­rnna józsefvárosi hirdetőirodájában, Budapest, Di£l(­ Jcus Vili. ker., József-körút 40. szám jelentsék be

Next