Magyarország, 1922. november (29. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

MAGYARORSZÁG Budapest, 1922 .szerda, november 1. Bsy Mm pénzinepsrt Bsatizcltja Mspsírs éshszBlf Résztvess az uj vilamosvasutii tápsalasban.' — Kr. f «al*« . férgifasásan­ a fővárossal (A Magyarország tudósítójától) Megírtuk, hogy a főváros főként azért csinált részvénytársaságot a ja­,­nu­ár 1-én megváltásra kerülő villamos vasu­ta­kbó­l, mert így könnyebben megvan annak a lehetősége, hogy az új • részvénytársaságba a régvári külföldi tők­e is bele­kapcsolódjék. A főváros akár türelmetlenül várta a­­ kül­földi tőkét, tárgyalt angolokkal, franciákkal, belgákkal és a­ h'landusóik­kal, most vérre, jóformán az utolsó pil­lanatban jelentkezett ismét monsieur Beile, a belga pénzcsoport megbízottja és újból fölvette a szeptem­berben megkezdett tárgyalások fonalát. Hétfő a múlt hét végén érkezett meg és­ a főváros részéről Till Antal tanácsnokkal, a közlekedésügyi bi­zottság vezetőjével kezdte meg újból a tárgyalásokat. A főváros a tárgyalásokról semmi hivatalos közlést nem adott ki, mert fél, hogy ezzel árthatna az ered­ménynek, megbízható helyről nyert értesülésünk sze­rint­ azonban a tárgyalások kedvező mederben haladnak és a pillanatban remény van a megegyezésre. Az eddigi tárgyalások, szerint a villamosvasútak megmaradnának, részvényt:'r­ as-'gnál s ebben a rész­vénytárvasárl s:i u • l-r’gák \:.r érdekeitséget vál­lalnának. A főváros azonban mindenesetre meakarja magának tartani a részvénytöbbséget s ennek dacára nagyon bízik abban, hogy sikerül a belga érdekeltséget bevonni az új részvénytám­b­urgba. H Ha ez tényleg sike­rülni fog, akkor felmerül a kérdés, hogy miért akarta a főváros mindenáron megváltani a vasutakat. A kü­lönbség mindössze annyi lesz, hogy­ a­ magyar érdekelt­séget belgával cserél­ fel. Csak az a­­magyarázat ma­rad, hogy a főváros vezetői az állásokat akarták biz­tosít:­­ni jó embereik szám­ára, mert más pozitív haszna aligha lesz Budapest közön vájt nev: a megváltásból. Vagy pedig, ha ezt a látszatot el akarja kerülni, tessék a vasútat átvenni és mint háziüzemet tovább kezelni, akárcsak a gázgyárat, a villamosrenvestet vagy egyéb közelyi üzemet. Mussolini elismeri c rapod­ói szerződést? „a faschimis maga az állam** - mondja a pár*oéMt3s£«% — N.:H­­eiícáfáfe, a Fâsta-k­ormány­uccla­i bíróság elé állítják­­?­ Róm­a, október 33. ■ Az „1l Mondo“, Kitti lapja hangoztatja, hogy az új kormánynak első feladatát a tör­vény és szabadság uralmának helyreállítása. A „Tribuna“ emlékeztet Mussolininak arra a­ beszédre, amelyben a faseistáknak a popola­­lrikkal és a szocialistákkal való együ­ttmű­­­kodásáról szólott, amennyiben ezek a munka politikáját követik és a kommunizmust el­lenzik. Az „Idea Nazionale“ (a faseistákkal szövet­séges nacionalisták lapja) szerint Mussolini a királynál m­entegetődzött, hogy fekete ing van­­rajta. Csak most tért vissza, — mondotta — a harcból, amely szerencsés módon vértelenül folyt le. — Felajánlom felségedének — folytatta — a győztes Venetz Oládszországát, amelyet a háború újból megszentelt■­élűséges szolgája , vagyok felségednek. A fascisták vezetősége levelet intézett Mus­­selinihez, amelyben hangsúlyozza, hogy a fas­­cizmus most maga az állam. A nemzetet fegye­lemre fogja vezetni, amint győzelemre vezette,­­volt. A pártvezetőség üdvözli Mussolinit. (MTI.) Róma, október 31. A sajtószervezet nevében Barzilai­­elnök kartársi üdvözletet intézett Mussolini­héz, mely­ben hangsúlyozta a sajtószabadság szl­ksérfát Párizs, október 31. A „Chicago Tribüne“ jelentése szerint a fas­cisták állítólag letartóztatták Kinl volt minisz­terelnököt. Facto kormányának többb tagját hír szerint bíróság elé fogják állítani. (MTI.) Párizs, október 31. (Havas) A „Petit Párisien"­­ jelentése sze­rint Mussolini a maga személyére nézve ,is­­el­ismeri a Jugoszláviával szemben, Rapallélettn vállalt­, köt­elezett­ség elv teljesítésének szükségét. Bulgáriát tól drogoln­a Olaszország a kisantass­al szemben Párizs, október 31. Francia­­diplomáciai körökben élénk érdek­lődéssel tekintenek Olaszországnak a lausannei békekonferencián tanúsítandó magatartása elé- Hivatalos helyen -azt hangoztatják, hogy­­ Olasz­ország a krízis egész lefolyása alatt a francia politikával egyetértő magatartást tanúsított, s így a béketárgy alán ekén sem fog letérni az ed­dig követett útról. Eltérés a Quay a'Orsay és Consulva álláspontja között nyilván csak a bol­gár kérdésben fog mutatkozni. Párizsban élén­ken kommentálják Olaszországnak azt az igye­kezetét, hogy a kisantar­i törekvéseivel szemben a Balká­non a belgár­ törekvéseket kívánja támogatni s úgy tudják, hogy Olaszország különös hatá­rozottsággal kivár, fellépni Bulgáriának Bede­­agacsra voratkozó igényei ügy­ében. Itteni hírek szerint az olasz javaslat Dededgacsnak Banzig­é­­hez hasonló helyzetet, kíván teremteni Dede­­agacs külállásának biztosítása mellett. (MTI.) Három öregember írta: GHOLMOKY LÁSZLÓ ’ 'Az álmait hét egyik estéjén három öregember ült a vendéglő sarokasztalánál. Ügy zölkaboltos, aki mindig vékony gyermeki hangon köszörülgette a tor­kát, egy reszketőkezű pápaszemes és egy hallgatag kis kövér, aki mindig sóhajtoz­ott. Magam az eső elől ugrottam be, de ők akkor már ott ültek a helyükön és csámcsogva iddogéltak. Oda­­künn még csak éppen híre volt a hűvösnek, de azért már jó volt a bolthajtásos, fülledt szobában és jó volt hallgatni, ahogy az esőcseppek megkoppantak az ab­lak üvegén. Odaültem a másik sarokasztalhoz, de ők ügyet sem vetettek rám, folytatták, amit elkezdtek. A zöld kabátos mos ,Ka a pápaSzam­oánek: — Jól figyelj, még egyszer elmondom*! ... A csályateát alaposan össze kell csömöszölni, úgy adja ki a lelkét, a zamatját. Citromot a­­ világért, egy egész világért se tégy belet mert az megöl, tönkre­tesz mindent. Hanem cukrot, azt lehet bőviben, mert tettre serkenti a testbéli nedvességeket és vézentan felszívja a káros nyirkosságokat. Amikor a tea­ kész, rázogasd a meg,kissé, azután tedd ki az­ ablakba és hagyd ott, ameddig teljesen és tökéletesen kihűl. Mert a teát csak hidegen, csak hi­de­gen szabad meg­inni, mert jílásképt 'teülök be zavarokat, idéz elő­­az ízületek között.­­Megértett,d­e en­yémét! — Megértettelek ! — Tehát csak hidegen, csa­k hidegen ! Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Ha melegen iszod, én nem leszek felelős semmiért! . . . Amint a teát megittad, nyomban lefekszel, de azon nyomban stantapé, hogy a tea szertefolyhasson a testedbe és behatolhasson a zsigerek közé. Ha nem fekszel le stantapé, én nem felelek semmiről. Mert akkor a tea összecsovosodik egy helyre és megbolygatja a gyomor békessé­g... Meg­értettél-e engelyett — Megértettelek. — És ha mindent úgy csinálsz, amint mondtam, két hét alatt olyan leszel, mint a vas. Mint a valósá­gos, az igazi vas ! . . . A K­ipéczit is én gyógyítottam ki és azóta mindennap eljön hozzám hálálkodni!... Istenem, milyen is némelyik vénember ! Hogy resz­ket azért a vacak kis életéért! Pedig mi van neki még­­hátra-­?­­ . . No, ami engem illet, velem nem sok baja lesz a kaszásnak ! Hiurzwögiek, bólogattak. — Ami azt illeti, — mondta a­ szemüveges. — Ön sem­­a­de­k majd nőkrel sok dolgot! . . . Csak azt akarom még megvárni,­ • amíg a két kis unokám fel­­iperedik. Mert töméntelen dolog van velük, te jósá­­­gos ist-sn. nx- nx-myi dolog! . . . Egy nap ezerszer is elmondom nekik, hogy ha az cocán járnak, óvakod­janak az oly­an kutyától,­ amelybe nagyon behúzza a tarkát, mert az alkalmasint veszett és hogy ha ménka­­járás van, ne álljanak a fa alá, m­ert a fába könnyen beleül a villám !...'■ 'ég a menyeimmel is sok dol­gom Van a főzés 'kék'.''. Elmondom nekik rendre, hogy miként van, hegy van a fahaj­jal és más fé­­szerszámmal, mert van, amelyiktől ijedőset álmodik a gyerek é­s van olyan is, hogy a terhes asszonnyal kisértetet láttat, már pedig az egyik menyem most éppen úgy vagyon! . . . Azután hogy éppen erre fordult a szó, meg a kicsinykét is meg akarom várni, mert tudja isten, a mai asszonyok ahoz sem ér­tenek ! Én pedig hat gyereket neveltem fel, hát tu­dom a módját. De ha mindezt elvégeztem, én bizony szívesen befekszem a fekete földbe, mert már­­ na­gyon fáradt vagyok! Látjátok, hogy reszketnek a ke­zeim? . .­­. Meg akarok pihenni, jöjjenek a fiatalok ! Megint bólogattak, de a kis kövér sietve, gyors kortyokban iddosált. Az eső akkor már szakadt, a szél is felébredt és rázogatta a rongyos ablak­­át. Ilyenkor a megéjtő lélek veszít a merevségéből, hajlékonyabb lesz, köny­­nyebben fordul a mások dolga­­ felé,­­ lopva magam is megfigyeltem a kis kővárt, mert most rajta volt a megnyilatkozás sora. Bizonyos volt, hogy beszélni fog, a másik kettő el sem engedte volna neki, hogy ő is meg ne tegye a maga keserű, hazug, fanyalgó val­lomását. Ez az ember valamivel többnek, jobbnak, csiszol­tabbnak látszott, mint a másik kettő. Külsőleg és valahogy egyébként is egyvágása volt velük, de az­ért bizonyos volt, hogy csak az öregség, meg a bor kolle­gialitása révén sodródott közéjük Már abból is ki­árulkodott valami kvalitás, hogy nem esett neki mo­hón a fölényeskedő belenyugvás alkalmának, hanem váratott magára, csettegetett a nyelvével a bor za­matjának emlékére, a­z ujjával dobolt az asztalon és csak azután nyilatkozott­, szem­mel lát­hatóan, epésen, gonoszul. — Én nem iszom semmiféle gyógyító kotyvalékot és nem vesződöm sem a menykővel, sem a terhes asszonyokkal. A hazugságnak nincsen gyökere, abba hiába kapaszkodik az ember, azért csak sodródik egyre messzebb az elmúlt­ időktől és egyre közelebb a halálhoz. És ez egészen jól is van így. Talán nevet­lek majd a bölcsességem felett, de én a halált is csak­ olyannak látom, amilyenek mi magunk vagyunk. A halál is csak valami­­bölcs öregember, de sokkal, soka­kal öregebb, mint mi vagyunk. Ha az ember fiata­­labb korában valami szamárságot csinált és a bátyja megintette, azt gondolta magában: nekem ugyan be,­szélhetsz! — de aztán, amikor elérte ő is azt a kort, visszaemlékezett rá, hogy bizony igaza volt az idő, jobbr­ek. Azután így ment ez tovább, mint a lajz­torja férjai és aztán most, ha majd meghalunk, a halál azt kérdezi tőlünk szelíden: n­o, ugye, hogy iga­­zam volt fiam? És milyen öröm lesz majd ráncon, dani, bizony, igaza volt, kedves bátyám, egészen jól van ez így! . . . Éspedig milyen gyorsan közele­dünk ehez a perchez, te jóságos isten! . . . Nem érzi­­tek velem együtt, hogy a bordáitok hogy nyikorog­nak, mint valami rozzant zongora tépett húrjai! . . . És ezen nem segít semmiféle tea, sem hidegen, sem melegen ! . . . Nem ereitek, hogy a szivetek hogyan kalapál, ha csak egy szikrával is másra gondoltok, mint az esti harangszóra, meg a puha ágyra!? . . . És ezen sem változtat az, hogy kóborol-e a városban veszett kutya, vagy sem ... És amiket álmában lát és hall az ember! . . . Én nyár vagy három eszten­deje mindig a halottakkal beszélek álmomban ! Én én nagyon jól tudom, mit jelent az ilyesmi! ... Ti is beszéltem a halottakkal, ugy­e? . . . Máskor meg azok jönnek el hozzám, akiket fiatalságomban sz­erettem. A minap egyszer, hajnali órán, egy régi leány jött el hozzám, akinek már a nevére sem emlékszem. Hal­kan jött, a piroscsokros, kerek kis siral­ma-kalapját letette a szélere és én most is tisztán hallom, amint a kalap ,halk surranással lecsúszott a földre. Akkor a le­ány odaült az ágyam szélére, sokáig elnézte, hogy az arcom milyen ráncos és pötyögős, a­ hajamat, ezt a fehér kócot rácsavarta az ujjára, aztán szomorúan mosolygott, és halkan elment ismét!! . . . Óh én na­gyon jól tudom,’mit jelent az ilyesmi! . . . Megyünk, öreg fiuk, megy­ünk! . . . Ezen nem segít a tea sem melegen, sem hidegen ! . . . De ez egészen jól van így! Csend volt, a másik kettő hidegen, gyűlölködve­­nézte a kis kövéret. Az eső­t­kkor már csak úgy ömlött, jó volt a bi­­­tonságos, fülledt szobában. 3 Az egri várban temetik el Gárdonyi Gézát Holnap délelőtt Vati-kor lesz a gyászszertartás. A nemzetgyűlés részvéte Egri tudósítónk jelenti telefonon: Eger vá­­ros ma délelőtt rendkívüli közgyűlésén elhatá­rozta, hogy Gárdonyi Gézának a Várban ad díszsírhelyet. Ez a díszsírhely a Török-kert fe­lett lévő nagy térségen lesz. Gárdonyi Géza holttestét ma ravatalozták fel a líceum díszter­mében. A koporsót a család két helyen lefor­­rasztotta, mert Gárdonyi Géza meghagyta, hogy róla se halotti maszkot ne készítsenek, se le ne rajzolják. A temetés holnap délelőtt fél tizenegy óra­kor lesz, a gyászszertartást Petrovics Gyula ka­nonok-plébános fogja végezni. A temetésen je­len lesz Szmrecsányi Lajos dr. érsek is. Rendkívül érdekes epizódról beszélnek most Egerben városszerte Gárdonyi Géza halála al­kalmából. Magyart Károly kerekszeedei kán­tori,női­­, aki jóbarátja és bizalmasa volt Gár­donyi Gézának, életében sokat beszélgetett vele a lélekvándorlásról Mindketten megígérték egymásnak, hogy ali előbb hal meg, a másikat hidalni fogja. Ma­gyári Károly e hó 30-án körülbelül haj­nali fél három órakor arra ébredt fel, hogy va­laki háromszor hatalmasat üt az íróasztala előtt lévő székre. Az íróasztal fölött van Gár­donyi arcképe. Magyariban ekkor az­ a sejte­lem támadt, hogy talán Gárdonyi meghalt. Ko­ra reggel telefonált Egerbe, ahonnan azt az ér­tesítést kapta, hogy Gárdonyi körülbelül ab­ban az időben hunyt el, amikor, ő a hármas ütést a széken hallani vélte. ív A holnapi temetés impozáns méretűnek ■Ígérkezik. Részvételét eddig már bejelentette a kultuszminisztérium, a Tudományos Akadémia, a Petőfi- és Kisfaludy Társaság, a Magyar­­országi Újságírók Egyesülete, az Otthon­írók és Hírlapírók Köre, azonkívül még számos test­tűlét és társaság. Az összes egri iskolák­ig jó,szívesznek a temetésen. A kormányt Kuncsaft Felicián miniszteri tanácsos, az Akadémiát Kegyessy László, a Petőfi Társaságot Száván Gyula, a fővárost Zilahi Kiss Jenő tanácsnok és Pirinér Jenő főigazgató képviselik. Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke, s nemzetgyűlés nevében Gárdonyi Géza édes­­anyjához a következő táviratot intézte: — „Örök dicsőségű fiának, az egész nemzet mélyen, gyászolt vagy írójának elhunyta al­kalmával fogadja nagyságos asszonyom a más gyár nemzetgyűlés őszinte részvétét.“

Next