Magyarország, 1923. január (30. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

BUDAPEST, 1923 JANUÁR 3. SZERDA XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Egy tűz, egy láng­ ­ és Új év határán, magyar éjszaka feketeségében végre kigyúlt a Fárosz, amelynek hajnalos pirosságában kivilágo­­­sodott az ország s egymásra találtak a szétfutó utakon járó tévelygők. Szilvesz­­ter éjjelén a százesztendős Petőfi géniusza átverte csodálatos sugaraival a gondolatok reménytelen homályát s meghozta a cso­­dát: egymásra ismert magyar és magyar. A lelkek ügyességének ünnepe volt ez a centennárium az újév küszöbén. Vigasz­ taló, fölemelő és nagyszerű ünnep. Egy fény sugárzott, egy tűz melegített, egy láng világított, tűzoszlopként mutatva az irányt magyar jövendő ígéretföldje felé, ahol békesség búzája érik a kalászban, testvériség méze csordul a szőlő bogyója­­ból S egység erejét példázza a magyar pálma, a sudár jegenye egymáshoz simuló, égre mutató, remény zöldjétől leveles, ágas koronája. Amit politika, szép jelszó, buzdító könyörgés nem bírt megcsele­­kedni, a halhatatlan költő szellemkeze megtette: egyetlen koszorúba kötötte ősz* sze a beteg, száz sebből vérző magyar szí* veket. Ha rövid pillanatokra is, de végre egy volt a magyar, fasiszta és szociál* demokrata, radikális és ébredő, laikus és pap, katona és civil, hívő és szabadgondol*­kodó, egy, az egyetlen, közös eszmében, amelynek titokzatos jegye ez a hat betű: Petőfi. Szép és reménységes volt ez az ünnep ijesztendő hajnalára. Jó ómen, hogy talán varázsa belengi és megváltja — szétvonás­­tól, pártviszálytól— a rákövetkező három- százhatvanöt napot is. Sajnos, mindjárt ez első reggel egy kis csalódást hozott. Az ünnepi láng még szinte el se halványult, máris harcot, hadakozást, belső villongást szító szavak csapódnak felénk innen is, onnan is. Az ünneplők közül siettek le* tenni néhányan­ az ünnepi habitussal együtt az ünnepi lelket is s a megértés, összetartás és egység tettreváltása helyett, az ó évből átcsempészett áldatlan jelsza*­vak mérges süvítésével igyekeznek szét* bontani azt, amit Petőfi emlékezete össze* hozott. Legbántóbban a főváros polgár*­mesterének újévi köszöntője üti meg ezt a disszonáns hangot. A harcias polgármes­­ter megint csak a régi kürtöt fújja, csupa harc, háború, fegyvercsörgés, fenyegetés, „majd megmutatjuk mi“ egész beszéde. Szomorú, hogy ez a magunk erejét gyengítő harci láz nem tudott végkép el­­múlni az elmúlt esztendővel. .Mikor lesz már ez a hang a múlté? Szerencsére az ország legnagyobb része úgy figyel föl az ilyen békétlenséget kiáltó szózatokra, mint a sírból visszajáró holtak kísértő beszé­­dére. Nem hisz és nem ül fel nekik. Az új esztendő új, friss szele más hangot hord Szárnyán s más visszhangot csendít szerte tíz országban, mint a tavalyi. Budapest harcias polgármesterének csatakiáltása he­­lyett inkább figyelmeznek már a lelkek a békesség igéire. A pápai nuncius újévi be­­szédéből verődik vissza és tovább, széjjel az országban, Szívekbe, lelkekbe, a Petőfi* ünnep egységet, békét sugárzó fényessége: „Isten oltalmazza Magyarországot,­ hogy Szerencsésen teljesíthesse történelmi hiva­­tását, amely öt a béke és a kultúra és a civilizált nemzetek boldogulásának­ egyik legértékesebb tényezőjévé jelöli ki!“ Béke és kultúra, egység és megértés, hétköznapok csendes, alkotó munkája, ki­­tartó ereje és csüggedetlensége, nem harc és pártviszály a méltó folytatása a száz­ esztendős Petőfi vasárnapjának. MmeMka nem közvetít TI fi* a rtt. isi ft fa­ntasx.tiksisn­ak vmomaifák « /kancellár* ter*vét. — Ma­rtélufeín 2 anaftor* Ült össze a párizsi értekezlet. — Bergmann államtitkár* terjeszti elő az új német Jóvátételi Javaslatot London, január 2. (A Magija o­rszág tudósítójának telefonjelentése Párizson és Berlinen át.) Cuno német birodalmi kan­­cellár­ újévi beszéde sokféle kommentárra ad okot. Azt mondják itt, hogy a ném­et határok védelmére és új európai háború elkerülésére irányuló német tervet eljuttatták a francia kormányhoz, amely azt alaposan megbeszélte. A „Central News“­­párizsi tudósítója ar­ról értesül, h­ogy a francia kormány washingtoni nagykövetétől hírt­ kapott, hogy a német nagykövet Washingtonban tanácskozott a külügyi államtitkár­ral. A francia kormány a német tervet fantasztikus­nak tartja, mert semmiféle komoly garancia nincs benne. (II.) Párizs, január 2. (Havas.) Cuno birodalmi kancellár hamburgi be­szédében kijelentette, hogy Németország egy harma­dik hatalom közvetítésével tudomására hozta Fran­ciaországnak, hogy Németország kész Franciaország­gal és a Rajnánál érdekelt többi nagyhatalommal együtt kölcsönösen egy emberöltőre ünnepélyes köte­lezettséget vállalni, amelynek értelmében egymás el­len ,népszavazási külön fe­lhatalmazás nélkül nem folytatnak háborút. Franciaország ezt az ajánlatot — mondotta a kancellár — visszautasította. A Havas-iroda diplomáciai munkatársa úgy tudja, h­ogy, az említett harmadik hatalom az Egye­sült­ Államok volt. A washingtoni német nagykövet csakugyan fordult ilyen értelmű kezdeményezéssel Hughes államtitkárhoz, ennek a kezdeményezésnek a­onban nem volt olyan jellege, mint valami határo­zott is pontosan körvonalazott javaslatnak. Az Egyesült­ Államok kormánya nem látja szük­ségesnek, hogy ezt a kezdeményezést megtagadja és Párizsba közvetítse. Franciaország tehát nem­ is volt abban a helyzetben, hogy visszautasíthassa.­­ Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy a Versail­les­ békeszerződés a ném­etek közti összeütközés ese­tére tökéletes eljárást ír elő a népszövetség útján való békés szabályozásra, ez legalább is annyi bizto­sítékot nyújt, mint­ a németeknek az a gondolata, hogy az egymás megtámadásától való tartózkodásra kötelezettséget vállaljanak. Párizs, január 7 Mayer német nagykövet közölte, hogy Bergmann államtitkár ma érkezik Párizsba és­ Poincarénak, mint a párizsi konferencia elnökének, át fogja nyúj­tani a német kormány új javaslatait, amelyeket a birodalmi kormány a német kereskedelem, ipar és bankvilág közreműködésével dolgozott ki. Franciaország már teljesen kidolgozta a látoga­tási tervezet pontjait, amelyben hír szerint elejtették a katonai megszállás tervét. A terv szerint Francia­­ország hajlandó két éves moratóriumra, a német pénzügyek szigorú ellenőrzése mellett. „Szemessátu­funk az műszak, és kaland politikai ászat!” — A francia munkás­­ság kiáltványa Párizs, január 2. A francia szocialista párt és az általános mun­kásszövetség közös kiáltványt adott ki, amelyben til­takozik az ellen, hogy Németországgal szemben kény­­szerrendszabályokat alkalm­­aszanak. Minden arra mutat, hogy a francia kormány és a legfelső tanács a „zálogok és garanciák“ vételének címe alatt rá akarja tenni kezét­ a, Ruhr iparmedencéjére és meg akarja erősíteni a Rajna balpartjának megszállását. Attól lehet tartani, hogy ha a francia kormány nem jut megegyezésre a többi szövetségessel, akkor egye­dül is keresztülviszi a már előkészített rendszabályo­kat. A hágai világnagy­gyűlésen vállalt kötelezett­séghez híven — mondja a kiáltvány — kijelentjük, hogy az erőszaknak és kalandnak ezzel a politikajával, szembeszállunk. •­ A két­ szervezet­­végül követeli, hogy a vitás kérdést a népszövetség döntése alá bocsássák. (MTI.) Pénteken lesz az érdekeltségek adónagygyűlése Nem a kereseti adó ellen van a panasz, hanem csak a végrehajtási utasítás egyes sérelmes intézkedéseit akarják kiküszöbölni. — Az orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek és építészek külön mozgalma. — Válasz a pénzügyminisztérium hivatalos magyarázatára (A Magyarország tudsítójától.) Legutóbb részle­tese­n ismertettük az érdekeltségek kívánságait az általános kereseti adó végrehajtási utasításának egyes sérelmes rendelkezéseivel szemben. A pénzügy­­minisztériumnak erre szombaton délután kiadott hi­vatalos magyarázata csak elvi jelentőségű volt és egyáltalán nem szerelte le azt a mozgalmat, melyet a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek, az orvo­sok, mérnökök és gyógyszerészek egyesületével pár­huzamosan a kifogás alá eső rendelkezések revíziója érdekében megindítottak. * Az érdekeltek holnap bizalmas értekezleten álla­pítják meg a péntek délben tizenkét órakor tartandó tiltakozó nagygyűlés programját. A nagygyűlésen előreláthatólag részt vesz az egész magyar kereskede­lem és ipar árnyalati különbség nélkül és képvisel­tetni fogja magát az Ügyvédi Kamara, a Gyógy­sze­­részegyesület és a Magyar Mérnök- és Építészegylet is. Ezek a társadalmi kategóriák azonban külön is értekezletet tartanak és annak határo­zatait küldöttség útján eljuttatják a pénzügy­­miniszterhez. Vannak ugyanis olyan különleges kívánságaik, melyek nem­ mindenben egyeznek a kereskedelem és ipar ér­dekével, úgy­hogy a nagygyűlés tiltakozásának egy­hangúságát zavarná, ha az orvosi és különösen az ügyvédi szempontok érvényesülni­ akarnának a hatá­rozati javaslatban. Ilyenformán a nagygyűlésen ezeknek a társadalmi kategóriáknak képviselői csak elvi együttérzésüknek adnak kifejezést, egyébként mozgalmuk a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek akciójának sikerétől függetlenül igyekszik majd eredményt elérni. Az Ügyvédi Kamara után legutóbb a budapesti ügyvédi párt december 11-én tartott V. kerületi értekezlete foglal­kozott a kereseti adó kérdésével, Szűcs­­Miklós­­ el­nöklete alatt. Bleuner előadása alapján az értekezlet sajnálattal állapította meg, hogy a kereseti adó­ vég­rehajtási utasításai sértik azokat a törvényes ren­delkezéseket, amelyek az ügyvédi titoktartást szabá­lyozzák. A kereseti adó sorelnes rendelkezései veszé­lyeztetik azokat ,a fontos érdekeket, amelyek a köz­­szabadság és az állampolgárok érdekében a még minden jogállamban fennálló ügyvédi titoktartás csorbítatlan fenmaradásához fűződnék. Az ügyvédi titoktartás a polgári szabadság legelemibb feltétele és ezt gyökerében támadja meg az adódetektívnek az a különös joga, amely betekintést enged az ügy­véd és az ügyvéd közötti levelezésbe és az ügyvéd könyvvezetésébe. Gál Jenő, a gyakorlati életből vett példákkal világította meg ezt a kérdést és ki­mutatta, hogy egyes esetekben veszedelmes károkat okozhat az ügyvédi titoktartás intézményének meg­­lázítása. A pénzügyminisztérium hivatalos magyarázatára egyébként Bodroghy József, az OMKE adóügyi előadója a következőket mondotta munkatársunknak: T. Igaza van a nyilatkozatnak abban, hogy a ke­reskedők általában vezetnek könyveket, de hangsú­­lyozno­m kell, hogy csak olyan könyveket, amelyek szükségesek és hasznosak. Nem lehet azonban kívánni a kereskedőktől azt, hogy felesleges könyveket vezes­senek és olyan adminisztrációs munkát vállaljanak magukra, amelyre legjobb akaratuk mellett sem képesek. Mi nem a kötelező köny­vvezetés ténye ellen tiltalko­­zunk, hanem az ellen, hogy oly lehetetlen általáno­sító módszer nyilvánuljon meg ebben a tekintet­ben, amely egyszerűen lehetetlen feladat elé állítja a kereskedelem egyes kategóriáit. Így például lehetetlen a raktárkönyvek pontos veze­tése az élelmiszerüzletekben, mert nincs módszer arra, hogyan lehessen kivezetni a könyvelésből a megromlott, beszáradt és esetleg kidobott árukat, azonkívül ennek igazolása is teljesen lehetetlen. Az élelmiszerüzletek könyvelése így sok visszásságra vezetne és csak kellemetlen zavarokra ad alkalmat, bár a kellő ellenőrzés a szigorú elvek mellett sem valósul meg a gyakorlatban.­­ A néhány napi határidő egyébként sem volt elegendő a raktárkönyv vezetéséhez szükséges elő­munkálatok végrehajtására. Ehez elsősorban leltárt kellett volna végezni, ami az ünnepek miatt keresz­tülvihető­­ nem volt. Azonkívül lehetetlenné teszi a raktárkönyvvezetést az, hogy a szükséges könyvek a fővárosban sehol sem kaphatók és a nyomdákban rendeltek csak néhány nap múlva fognak elkészülni. A kereskedelem becsülete érdekében hangsúlyoznunk kell azt, hogy , a kereseti adó ellen kifogásunk nincs és nem is lehet, mozgalmunk tisztán a végrehajtási utasítás egyes sérelmes rendelkezéseit akarja kiküszöbölni, mert azok csak az adó behajtásának sikeres lebonyo­lítását akadályozzák azáltal, hogy az érdekeltek fel- Esttjsk szám­ára 20 korona

Next