Magyarország, 1923. február (30. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

2 RAGZARDRSS&6 Budapest, 1923 február 1. csütörtök. Elfogadták a népszövetségi javaslatot sipponyi és 'Dai'nváry a külügyi hetyzsetflit. — Vita a vdatokról, a kivitdről és a behozatalról. — Jt nemzetgyűlés ülése (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését 111-kor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az interpellációkra 142-kor térnek át A nem­zetek szövetségébe való felvételről szóló törvény­javaslatot részleteiben vita nélkül elfogadták. Ez­után­ Moser Ernő előadó ismertette a nemzetek szövetsége egyessé­ge talányának mó­dosításáról szóló törvényjavaslatot s azt elfogadásra ajánlotta. Apponyi Albert gróf: Mindenkor barátja volt a népszövetségbe való belé­pésnek, mert hisz a szövetség hatályos működésében, ha nem is a jelenben. Híve amaz intézmények fejlesz­tésének, melyek a nemzetek közötti viszályt békésen iparkodnak megoldani Sokan azt mondják, hogy a népszövetség most nem egyéb, mint az antanthatal­mak más alakban való kifejeződése. Ebben sok igazság van. De az intézmény magában foglalja a fejlesztés és javítás lehetőségét. Magyarországra speciális jelentőséggel is bír a népszövetségbe való belépés. A 13-ik szakasz, mely tiltja, hogy a szövetség egyik tagja a szövet­ség másik tagjával szemben támadólag lépjen fel, mielőtt az esetet, melyet sértőnek tart, a népszövet­ség elé hozta volna. A lefegyverzés kérdésében a népszövetség eddigi viselkedése a szövetség inten­ciója ellen volt. Azt mondja, hogy ami történik, illetve nem történik ezen a téren, az szabo­tálás. (Ügy van!) A mostani állapot egyenesen tűrhetetlen, újabb veszélyeket hord magában. (Taps.) Azokban a nemzetekben, amelyek kiszolgáltatva érzik magukat szomszédaik önkényének, a kese­rűség oly tokig fejlődhetik, mely létrehozza az összes kétségbesettek koalícióját. A lefegyverzés terén más a helyzet most, mint azelőtt. Mielőtt a nemzetek szövetségébe beléptünk, a lefegy­verzésre nézve a trianoni diktátum volt irányadó ré­szünkre, amióta beléptünk, nem ez a mérvadó, hanem a nemzetek szövetségének paktuma, amely a béke­szerződésnek része. Magyarország felfegyverzésének kérdése szerinte új stádiumba kerül és újból el­döntendő. Az aktuális politikai helyzet igen komoly A kisantant és a nagyantant megtette azt a de­­marsot, melynek abszolút alaptalansága bebizo­nyult Távolról sincs megnyugtatva, hogy ezzel a dolognak vége. A kisantant rendszeres akciót akar Magyarország ellen. A kisantant 5.000.000 emberével és 3000 ágyújával szemben nekünk 35.000 emberünk van. Ilyen körülmények között támadó szándékunk­ról beszélni, nélkülöz minden komolyságot. A tria­noni szerződés világosan rendelkezik a katonai el­lenőrzés felől, melyet kizárólag a főhatalmakra bíz a második ellenőrző tényező, a nemzetek szövetsége. Semmiféle idegen tényező ebbe a kérdésbe befolyást nem gyakorolhat. (Taps.) Legutóbb a prágai parlamentben a cseh külügy­miniszter konciliáns beszéde arra enged következ­tetni hogy a veszély elmúlt. A mi részünkről nem dobunk a helyzetbe irritáló anyagot A törvényjavaslatot elfogadom. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Több szónok nem lévén, ennök a vitát bezárja. Daruváry Géza külügyminiszter ! Ami a cseh külügyminiszter legutóbb elhangzott beszédét illeti, osztja azt a nézetet, hogy ez a konci­­liánsabb hang kedvezőbb atmoszféra kezdete lehet. Ami az állítólagos magyar fegyverkezésre vonat­kozik, erről az egyetlen kompetens fórum, a katonai ellenőrző bizottság már köztudomásra hozta vizsgála­tának eredményét. Az állítólagos határincidenseket rendkívül felfújták. Mi az igazság tiszta fegyvereivel küzdünk és a mi óhajtásunk is az, hogy ezeket az ügyeket az európai közvélemény elé terjesszék. Azt is állították, hogy a magyar kormány hangoztatja ugyan béke­­szeretét de nincs ereje, hogy ezt meg is valósítsa. Hangsúlyoznunk kell, hogy Hajtyárorcsdszó­l egyetlen tu­do­kotapsisas fórum sincs, m­int a rigyizr azorm­ány. Hi­sz­űllik abban, hogy ebben a kérdésben az öcseme pártok támogatására számíthatunk. Békés szándé­kunkat bizonyítják azok a tárgyalások is, amelyeket szomszédainkkal, legutóbb a csehekkel is gazdasági kérdésekről folytatunk. Bízunk a helyzet kedvező alakulásában és a legutóbbi híreket úgy fogjuk fel, mint a vihar utáni mennydörgést és villámlást. Ké­rem a javaslat elfogadását. (Taps a jobboldalon.) Következik a szavazás. A Ház a javaslatot álta­lánosságban és részleteiben is elfogadta. Következik az egyes külállamokkal kötendő kereskedelmi és forgalmi szerződésekre vonatkozó törvényjavas­lat tárgyalása, amelyet Moser Ernő előadó ismertet Görgey István szerint defenzív kereskedelmi po­­l­áli­ kell folytatnia Magyarországnak. A mostan érvényben lévő vámrendszer nem felel meg többé az ország érdekeinek. A legtöbb állam, felemelte vámta­rifáit és mi ezzel szemben lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk. A jövőben a kereskedelmi tárgyalásoknál a po­litikai szempontokat teljesen kikapcsolandónak tartja. Oroszországban, ahol jelenleg új gazdasági élet kez­dődik, nekünk is gazdasági kapcsolatok teremtésére kell törekednünk. Az összes államokkal szemben félre kell tenni a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a politikai szempontokat Sándor Pál. Hibáztatja, hogy eddig még nem kötöttünk kereske­delmi szerződéseket Hossz kiviteli politikát folyta­tott eddig a kormány és a drágaságnak ez az egyik­ oka. Rossz volt az élelmezési politika, mert bár tisz­tességes, de hozzá nem értő emberek csinálják. Be kell kapcsolódni az internacionális gazdasági életbe. A kiviteli engedélyeket szinte árulják. Prónay György báró: Ki volt az, aki eladta a kiviteli engedélyt. Sándor Pál: Naponta jönnek ajánlatok, ha akarja képviselőtársam bevezeteni olyan üzletbe, ahol ezt kínálják. Tessék megfogni minden egyes embert. Nagyatádi Szabó István: Én nem lehetek rendőr! Sándor Pál: Az a kérdés, hogy igaz-e. Legköze­lebb interpelláció alakjában idehozom az ügyet. Szabadság kell a kereskedelemnek! Ma már nem áll az, hogy csak a zsidók kezében van a kereske­delem, ma már mindenki belátja, hogy a kereske­delem tisztességes foglalkozás, amely hozzájárul mindenképpen az ország gazdasági fejlődésének fo­kozásához. Szükség van azonban arra, hogy a ke­reskedelmet kereskedelmi szerződésekkel alapoz­zák meg. Magyarország az egyetlen állam, amely azzal dicsekedhetik, hogy a nemzetgyűlés által meg­adott felhatalmazások dacára nem tudott egyet­len egy állammal sem kereskedelmi szerződést kötni. A drágaság egyik lényeges oka ugyancsak az, hogy nincsenek kereskedelmi szerződéseink. A drágaságot fokozzák másodsorban azok a terhek, amelyeket az állam ró egyes árucikkekre. Csak azt kellene meg­nézni, hogy milyen áron lehetne például a cukrot árusítani abban az esetben, ha az állam nem ter­helné meg ezt az árucikket olyan súlyos illeté­kekkel. Van protekciós exportunk és hasonlóképpen az importunk is protekciós. És az is bizonyos, hogy azok, akik a turáni fajhoz tartoznak, sokkal többel járnak ki, mint a zsidók, mivel ezeknek van meg a megfelelő összeköttetésük. (Zaj és derültség.) Ma már nem mondhatják a külföldiek, hogy nálunk nincsen jogbiztonság. Az elszakított területek­ kereskedői ide jönnek vásárolni hozzánk már megszokásból is. Ha már most valaki Budapesten vásárol valamit, akkor mindenekelőtt kiviteli engedélyt kell beszereznie, azután a valutaközponthoz kell mennie, ahol sok­kal olcsóbban kell eladnia a pénzét, mint ahogy azt­­— ha kellene — beszerezhetné, szóval egész csomó akadályt kell lekü­zdenie a külföldi vásárlónak, ha tényleg vásárolni akar. Bürokrácia uralkodik az egész vonalon, a mesterséges akadályokat el kell hárítani. Mi mindnyájan Magyarország meggazda­godását akarjuk, mert csak ily módon érhető el az, hogy visszaszerezhessük mindazt, amit elvesztet­tünk. Nekünk is úgy kell cselekednünk, mint a franciáknak, akik negyven évig a zsebükben tar­tották az öklüket. Csak így érhetjük el azt, hogy meggazdagodhassunk és erősek lehessünk. Azok a vámtételek, amelyek jelenleg érvényben vannak, túlságosan ma­gasak s alkalmasak arra, hogy drágaságot idézzenek elő és azt fokozzák. Úgy hallja, hogy a vámtörvényt aként akarja a kormány beterjeszteni, hogy a nem­zetgyűlés általában adjon felhatalmazást és csak mel­lékletül fűzik hozzá a vámtörvényt. Ha így akarják a nemzetgyűlés elé hozni a törvényt és ezt meg is szavazzák, akkor bizonyos, hogy ez nagyban hozzá fog járulni ahoz, hogy magunk alatt ássuk meg a sírt. A vámtételeknek ilyen magas volta alkalmas arra, hogy az országot tönkretegye és­­megrontsa. Minden­­ egyes­ képviselőnek, tehát legyen joga hozssá válni a­­vám­/sárijához 'év masához a törvény­hez is-én a több cégünk kötdléssége leső­l.Megakadál­yosni azt, hogy ampán felhatalmazás formájában kerüljön ki a nem­zetgyűlésből re a törvény. Nagyatádi Sz­abó István földművelési minisztertő­l válaszol Sándor Pál felszólalására. A képviselő úr szóvá tette — úgymond —, hogy a kiviteli engedé­lyekkel házalnak és azokat árusítják. Nem volt szán­dékom ebben az ügyben nyilatkozni, de kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni A terménykivi­­teli engedélyeket tárcaközi bizottság adja ki, amely­ben helyet foglal a­ földművelésügyi, közélelmezési, kereskedelemügyi és pénzügy­minisztérium képvise­lője, sőt úgy tudom, hogy ebben a bizottságban a kereskedelmi érdekeltségek is meghallgatást talál­nak. Ennél alkalmasabb szervet nem tudunk oda­állítani, hogy az elosztás úgy történjék, ahogy an­nak történnie kell. Tény az, hogy újabb és újabb szö­vetkezetek alakulnak és magáncégek is, amelyek iparigazolványt szereznek és ezek a szövetkezetek és magáncégek kivitellel foglalkoznak. Egy hang a baloldalon: Grófok! Nagyatádi Szabó István: Nagyon szeretem azt a grófot, aki dolgozik. Andrássy Gyula gróf: Fölveszem a versenyt akármelyikkel. Nagyatádi Szabó István: örömmel látom azt, hogy az új emberek, úgynevezett keresztény emberek is iparkodnak kereskedelmet folytatni. Természetes az, hogy a bizottság nemcsak a legrégibb cégeknek adja ki a kiviteli engedélyeket, hanem ezeknek az újaknak is. Ha azután megtörténik az, hogy az újak között akad olyan, aki a megkapott en­gedélyt nem tudja kiváltani, mert nem rendelke­zik megfelelő pénzösszeggel és e célból társul va­lakivel, az még nem büntetendő cselekmény. Ha azonban azért váltja ki az engedélyt, hogy eladja és üzérkedjék, vele, az közönséges vétség és ha nekem ilyen dolgot beje­lentenek, az eljárást azonnal megindítom, de bizo­nyos, hogy az ilyen többé nem jut engedélyhez. Ké­rem Sándor Pált, hogy ha ilyen esetről tud, azt kö­zölje mindig velem és minden esetben meg fogom ten­ni kötelességemet Sándor Pál néhány szóval reflektál Nagyatádi felszólalására. Kijelenti, hogy nem állította azt, hogy bűncselekményt követtek el, mert a mai világban sok mindent elkövetnek, ami még nem bűncselekmény. Lors Vilmos bíró a következő felszólaló, aki a törvényjavaslatot elfo­gadja. Sándor Pál felszólalásával foglalkozik először. Nem baj, hogy új elemek jönnek be a kereske­delembe, csak visszaélések ne történjenek. Nem felel meg a ténynek, hogy az előző kormány nem kötött külkereskedelmi szerződéseket. 1920 január elsején kötött szerződést Németországgal Különben se fe­lejtsük el, hogy a trianoni béke 1921 július 20-án lépett életbe és csak azóta van módunkban tárgyalni. A gazdasági rész pedig múlt év januárjában lépett életbe és másfél év van hátra, hogy elteljék az a bizonyos három év, amely bennünket szabad moz­gásunkban gátolt. Nagyon meggondolandó, hogy mely államokkal kössünk szerződéseket A trianoni béke­ tulajdonképpen egy gazdasági hármas szövet­ségbe — Ausztria, Magyarország, Csehország — akar bennünket szorítani.­Még mindig a tilalmi idők korát éljük. Még az általános külpolitikában sem tudják a­ helyes irányt megtalálni, hát még gazdasági téren. Nem lehet más óhaja a kormánynak, mint a kereskedőket a legnagyobb mértékben szabadot mozogni engedni, különösen az utódállamokban, mert hiszen ez a legjobb eszköz nemcsak a ke­reskedelem emelésére, de a nemzeti gondolat ter­jesztésére is. Az ellenzék is tudja ezt, igaza van Sándor Pálnak, hogy nem kell a vámtarifát teljes egészében idehozni, mert ebből megláthatja a külföld a mi kereskedelmi irányunk tendenciáját, meglátja, hogy kereskedel­münk merre gravitál és könnyen lehetséges, hogy előzetes intézkedésekkel meggátolják. Apponyi Albert gróf február 12-én Párizsban fel akar szólalni az út­levélkényszer megszüntetése és egyéb gazdasági köny­­nyebbségek tekintetében. Ezek gyönyörű szólamok, de sajnos nincs sok bizalma, hogy ezek valóra is válná­nak, hiszen láthatjuk, hogy még mindig gazdaságpoli­tikai harc folyik. Nem akar ünneprontó lenni, de fél, hogy Apponyi optimizmusa nem válik valóra. Sür­gessük a vámpolitikát de átérzi a nehézségeket ame­lyek a kormányt megkötik. A javaslatot elfogadja (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Dénes István Görgey Istvánnal polemizál és tévesnek jelenti ki azt az elvet, hogy Magyarországnak a nyugati ipar­ral szemben védekeznie kell. Az ország külkeresdel­­m­i mérlege szempontjából a szóló a behozatalban nem lát nagy veszedelmet külkereskedelmi mérlegünk tulajdonképpen nem is passzív, sőt aktív. (Felkiál­tások a jobboldalon: Ez egészen új dolog!) Az ország fogyasztóközönségének és a termelésnek behozatalra van szüksége. Bogya János: A cseh ipar érdekében beszél! Dénes István: A cseh iparcikkekre is szüksége van az országnak. Bogyó­ János: Szóval mégis a cseh ipar érdeké­ben beszél. Az elnök figyelmezteti Bogyát, hogy ne szóljon közbe. . Epanyél ezüst cigaretta szivar-szelencék választékban lazárt b­­árban Scfientivald Imre IV. Bécsi ucca 5. Bécsi és Deák Ferenc u. sarok N­INCS­ fájdalom, amelyet gyorsan meg ne szüntetne egy alapos bedörzsölés DIANA teiborsiesissel

Next