Magyarország, 1923. március (30. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

4 Kairóban bombát dobtak angol katoná­k közé Párizs, február 28. (A Magyarország tudósítójá­nak telefonjelentése Berlinen át.) Kairóból távira­­tozzák a Matinnek, hogy két egyiptomi férfi tegnap este 6 órakor bombát hajított egy csapat angol katonára. A két merénylő egy háziban rejtőzött el s tudta, hogy angol őrség megy a pályaudvarra. Meglesték az angol katonákat s közéjük vetették a bombát, amely az út közepén felrobbant s öt angol katonán kívül három gyermeket is megsebesített. (II.) BUDAPEST, 1923 MÁRCIUS 1. MAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK XXX. ÉVFOLYAM 48. SZÁM A bíráló bizottsági nem lát izgatást a veszprémi man­dátum ügyében De vizsgálatot rendelt el, hogy Rainprecht fizetett-e bor­­szavazóinak? (A Magyarország tudósítójától.) A képviselőház második számú bíráló bizottsága Hajós Kálmán elnöklésével ma folytatta a Rainprecht Antal vesz­prémi mandátuma ellen beadott petíció tárgyalását. A petícióval megtámadott képviselő részéről Koll­­mann Dezső ügyvéd egyenként mutatta ki a petí­cióban felhozott tényállítások alaptalanságát Mol­­doványi Gyula, a peticionálók képviselője a vizsgá­lat elrendelését kérte. Takács Lajos dr. felszólalása után a bizottság tanácskozásra vonult vissza. A bizottság rövid tanácskozás után kihirdette határozatát, amelyben megállapítja, hogy a petícióban foglalt izgatás egyáltalán nem látja, sőt még a peticionálók részéről szóban előadot­tak sem szolgálnak alapul arra, hogy az izga­tást illetően a vizsgálatot el lehetne rendelni. A bizottság csupán arra rendelte el a vizsgálatot, hogy a peticionálók részéről bejelentett négy sza­vazónak Rainprecht azért fizetett-e bért, hogy reá szavazzanak és hogy ez a négy szavazó valóban csak azért szavazott-e Rainprechtre, mert ez neki bért fizetett. Ennek megállapítására vizsgálóbiztosul Patay Tibort küldték ki. Sem közvetítést, sem be­avatkozást nem fogad @l Franciaország „Németország az antantnak iagyén javas­latot". — A francia félhivatalos lap közle­ményei. — Degoutte tábornok minden szenet lefoglalt a Ruhr-terü­leten Párizs, február 28. (Havas.) A Temps megcáfolja a berlini lapoknak azt a hírét, hogy Amerika közvetíteni szándékozik Franciaország és Németország között és ebben az irányban kísérletet fog tenni­ A francia kormány egyébként — fűzi hozzá a lap — teljes mértékben el van tökélve, hogy semmiféle közvetítést vagy beavatkozást nem fogad el. Ha a német kormány javaslatokat óhajt tenni, ak­kor küldje azokat hivatalosan és írásban Belgium, Franciaország és a többi szövetséges kormánynak. London, február 28. Az alsóházban Simon kérdést intézett a miniszter­elnökhöz, vajjon tudomást szerzett-e Millerandnak a Ruhr-megszállás kérdésében tett kijelentéséről, amely szerint Franciaország semmit sem engedne meg, ami öt céljától eltéríthetné, valamint Poinacré kijelenté­séről, hogy Franciaország azt, amit megtagadott, nem bo­csátja el addig, míg az adósságot ki nem egyen­lítették. Azt kérdezte továbbá, várjon az angol kormány biz­tosítékot szerzett-e a francia kormánytól arra nézve, hogy mi Franciaországnak a célja a Ruhr-vidékre való benyomulás továbbfolytatásánál és milyen nagy az adósságnak az összege, amelynek szabályozását Franciaország a visszavonulás feltétele gyanánt kö­veteli. Bonar Law így válaszolt: — Azt hiszem, hogy egyik kijelentés sem tartalmaz valami újat. Ahoz, amit mondtam, nincs hozzátenni valóm. Simon további kérdésére a miniszterelnök azt mondta, hogy az adósság összegét valószínűleg abban állapítják meg, amit 1921-ben vettek fel. Simon: — Ez az összeg, amelyről Bonar Law ki­jelentette, hogy azt nem lehet megfizetni? Bonar Law így válaszolt: — Igenis! (MTI.) Degoutte tábornok minden szenet lefoglal Párizs, február 28. (A Magyarország tudósítójának telefon jelentése Berlinen át.) Az Ech­o de Paris hírt ad róla, hogy Degoutte tábornok a legközelebbi napokban a Ruhr­­területen le fog foglalni minden szénkészletet, hogy elszállittassa Franciaországba. Minden szénbányában katonasággal fog rekviráltatni s ettől még az sem tarthatja vissza, ha a német bányászok kihirdetik az általános sztrájkot. (V.) * Dicséret és bírálat az expozéról Három büdzsé-előadó tesz. — A Jobb- és baloldal Kálltay költségvetéséről (A Magyarország tudósítójától.) Kállay pénzügy­miniszter expozéjára feltűnően nagy számban jelen­tek meg a képviselők ma a nemzetgyűlés ülésén. Igen népesek és látogatottak voltak a karzatok is, a közélet és a pénzügyi élet legtöbb vezetőjét itt láttuk. A beszéd végeztével munkatársunk kérdést intézett a nemzetgyűlés több tagjához, akiknek nyi­latkozatait az alábbiakban adjuk: Stransz István: — Ebben a pillanatban csak azt mondhatom, hogy a hatása alatt állok annak, hogy legalább már költségvetési előirányzatunk van, ami azt jelenti, hogy végül az alkotmányos élet küszöbére léptünk. Az érdem a pénzügyminiszter úré, akinek egész ex­pozéjáról megállapíthatom, hogy nemcsak az elő­irányzat szerkesztésével végzett emberfeletti munkát, hanem még talán annál is kimerítőbb küzdelmet kellett megvívnia azért, hogy legyen egyáltalán költségvetés. Most legalább nagy egészében látni fogja az ország, hogy szükség van a sok milliárd adóbevételre. Az expozé egyébként száraz volt, de őszinte. Átfogó programot a termelésnek megindítá­sáról és az adminisztráció egyszerűsítéséről azonban nem hallottam, illetve ilyen csak kevés volt a beszéd­ben. A szociális alkotások tekintetében alig tett a mi­niszter úr említést, de azért kiengesztelhet az expozé mindenkit ez irányban is, mert a beszéd szabad kri­tikára és az idevonatkozó javaslatok megtételére hívta fel a nemzetgyűlés tagjait. Temesváry Imre: — Teljesen reális alapon nyugszik minden szó, amit a pénzügyminiszter úr mondott. Lehetetlenség az államháztartást rendbehozni anélkül, hogy ahoz az egész ország közönsége teljes odaadással hozzá ne járuljon. Szükséges, hogy a kereskedelmi és az ipari életben bizonyos változások álljanak be az eddigi kiviteli rendszerrel szemben,­ mert kizárólag spekulációs alapon kezelve ezt a kérdést, az ország feltétlenül romlásba jut. Helyeslem­­, hogy a pénz­ügyminiszter úr az ipari életet a kereskedelmi élet­tel olyan szoros kapcsolatba kívánja hozni, hogy az ipar is rendelkezhessék mindazokkal az előnyökkel, amelyekkel a hitel tekintetében a kereskedelem ren­delkezik. Feltétlenül szükséges lenne, hogy a mező­­gazdasági hitel minél nagyobb mértékben legyen igénybevehető és hogy a mezőgazdasági termények exportja fokoztassék. A mezőgazdasági termények exportjánál a kiviteli illeték rendszere idő­legesen helyesnek látszik, valójában azonban helytelen, mert az élethez és az eladási lehetőségekhez nem simul és nem formálódik olyanná, hogy ezt kielégíthesse. Ha ezt a rendszert nem tudjuk megváltoztatni helyes módon, akkor el fogjuk veszíteni azokat az erőforrásokat, amelyek a magyar mezőgazdaság fejlesztését szolgálják. De szükséges a kiviteli illetékek revíziója azért is, mert enélkül a devizaigényeket kielégíteni nem tudjuk.­­ Azok a teóriák, amelyeket a régi pénzügyi politikusok ma állandóan hangoztatnak, a mai rend­kívüli viszonyokra nem alkalmazhatók. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy régi neves, pénzügyi tekintélyek egyetlen egy olyan tervet sem vetettek fel, amelyek végrehajtására maguk is vál­lalkoztak volna. A pénzügyminiszter­ úr expozéjából azt a megállapítást is leszűrhetjük, hogy a mai vi­szonyokhoz mérten ő mindent meg akar valósítani, amivel az ország terhén könnyíteni lehet. Az eszkö­zök, amelyek rendelkezésére állanak, még sok tekin­tetben brutálisaknak látszanak, de a mindenkori helyzethez simulok s így a valóságban nem sújtják olyan érzékenyen a nemzet teherviselő képességét, mint ahogy azt általában gondolják. Giesswein Sándor: A pénzügyminiszter úr a tisztviselők számának csökkentéséről beszélt, Ré­gi kívánság ez. Még Nagy- Magyarország idejéről , de a jelszó, hogy a feles­leges tisztviselők számát apasztani kell. Tény, hogy ma ez a szükséglet még nagyobb mértékben áll fenn s dacára ennek, ezen a téren eddig még nem történt intézkedés, pedig már kellett volna történnie, hogy a feleslegessé vált tisztviselők, mint a társadalom hasznos tagjai helyezkedhessenek el. Az egyik fő oka annak, hogy társadalmi nyugalmunk nem állhat helyre, éppen az, hogy az intelligencia nagy része minden kilátás nélkül néz a jövő elé. Ezért volna kötelessége a kormánynak a feleslegessé vált tiszt­viselőknek megfelelő foglalkozást, akár ha ipari téren is, nyújtani. Igen sajnálom, hogy kulturális, szociális célokra keveset irányoz elő a költségvetés, pedig ezen a téren nem szabad takarékoskodni, mert minden mulasztással csak a jövőt károsítjuk meg. Eörffy Imre: * Feltűnően kidomborodott a pénzügyminiszter úr beszédéből, hogy nem akar osztály­pénzügyi poli­tikát­ csinálni. Az a siker és hatás, amelyet beszéde a Ház minden oldalán keltett, az ő szenzációmentes egyéniségének pozícióját még jobban meg fogja erősíteni a közeljövőben. Beck Lajos: „ A Kállay expozéja kétségtelenül a mai komoly időkhöz mért komoly beszéd volt. Fájdalommal lát­tam azonban, hogy azoknak az igazságoknak a han­goztatása után, amelyet­­mondott, nem fejtette ki egyszersmind azokat az orvosszerek­et, amelyekre elsősorban kíváncsi az ország. Őszinte sajnálkozás­sal láttam, hogy termelési célokra a jövőben nem hajlandó a pénzügyminiszter a gazdasági élet szá­mára azokat az erőforrásokat megnyitni, amelyeket, ha hivatali elődjei három évvel ezelőtt feltártak volna, rossz papírkoronánk aranyat teremhetett volna az ország számára. Éppen úgy, sajnos, nem mutatott rá konkrét, azokra a nagyobbm­érvű meg­takarításokra,­ amelyek nélkül feltartóztathatatlanul haladunk a gazdasági katasztrófa felé. Peidl Gyula:­­ — A pénzügyminiszter expozéja azt bizonyítja, — bár egyszeri hallásra nem lehet teljesen világos az átlátás — hogy államháztartásunk a fogyasztási adókra van batírozva. Kitűnik ez abból, hogy a for­­galmi adó bevétele 34 milliárdra van előirányozva, egyéb fogyasztási adókkal együtt 44 milliárd, ezzel szemben a földadó előirányzata csak tíz milliárdot tesz ki. Még kirívóbbá teszi az expozéban ezt a saj­nálatos körülményt, hogy a pénzügyminiszter úr szerint egyenes adó rendszerünk kiépítése befejezést nyert, így ezen a téren megfelelő progresszivitást nem várhatunk, ellenben a fogyasztási adóbevételek szaporítását és további kiépítését helyezte kilátásba. Farkas Tibor:­­— Én a büdzsé realitásában, helyesebben mondva az expozé hangjának­ optimizmusában egy kissé ké­telkedem. Az expozé egyébként egyes tételekre — csak úgy kiragadok egynéhányat —, a külföldi terhek, az állami adósságok rendezésének kérdéseire vonatkozólag nem adott semmi néven nevezendő fel­világosítást. Maga a költségvetés a zárszámadások ismerete nélkül jóakaratú, jószándékú, reményteljes és igyekvő munkának látszik, mégis­­ attól tartok, hogy a jövőre nézve messzemenő káros következ­ményei lehetnek a való életben. Három büdzsé-előadó. Értesülésünk szerint a­ költségvetésnek három előadója lesz: Ivády Béla, Temesváry Imre és Eörffy Imre. Eörffy Imre az igazságügyi és pénzügyi tárca körébe eső, Temesváry I. földművelésügyi és keres­kedelmi tárca körébe eső kérdésekről fog referálni, míg minden további tárcáról Ivády Béla mondja el előadói jelentését. Ma adják át az olaszok Susákot és a dalmát zónát Jugoszláviának Fiumé, február 28. (A Magyarország tudósítójá­nak távirata.) A santa margheritai egyezmény, ame­lyet az olasz törvényhozás is jóváhagyott, úgy szól, hogy a ratifikált okmányok kicserélése után ötöd­­napra kell megtörténnie a dalmdeiai harmadik zóna és Susák kiürítésének, mire nyomban átveszi azokat a jugoszláv állam. A határidő február 28-ika és a ju­goszláv kormány által kijelölt hivatalnokok tegnap óta a zóna határára értek és ott várják be a kiürí­tést. Susák népe a szakadó esőben is az utcákon to­long és várja a délszláv hivatalnokokat. Nagy az öröm a lakosság körében, amely legnagyobb részben horvát. De ha átmegyünk a rövid hídon, amely Susákot Fiuméval köti össze, egy csapásra megvál­tozik a kép. Fiumét az olaszok négy év alatt egészen nacinalizálták, sehol szláv vagy magyar fölírás, minden olasz és szláv vagy magyar hangzású neve­ket a cégtáblákon olaszra festettek át. A jugoszláv hivatalnokok, akik a demarkációs vonal határán várnak, ma akarnak bevonulni Busákra. (II.) ll volt német császár* szeretne Korfura költözni Berlin, február 28. (A Magyarország tudósítójá­tól.) Olyan körökben, amelyek érintkezésben vannak Doornnal, híre jár, hogy II. Vilmos volt császár felesége most tavasszal hosszabb tartózkodásra Korfu szigetére fog utazni és az Achilleinban száll meg. Állítólag kedvezően folynak a tárgyalások s ném­e­lyek tudni vélik, hogy nemcsak a volt császár fele­sége, hanem maga II­ Vilmos is el akar költözni Boomból, mert a hollandiai élet nagyon drága és a császár anyagi viszonyai a nagy költségeket nem bírják meg. Azt tervezi II. Vilmos, hogy állandóan az Achilleion-kastélyban fog megtelepedni. (II.) Egyes szám­ára 20 korona 4.

Next