Magyarország, 1923. március (30. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
4 Kairóban bombát dobtak angol katonák közé Párizs, február 28. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Kairóból táviratozzák a Matinnek, hogy két egyiptomi férfi tegnap este 6 órakor bombát hajított egy csapat angol katonára. A két merénylő egy háziban rejtőzött el s tudta, hogy angol őrség megy a pályaudvarra. Meglesték az angol katonákat s közéjük vetették a bombát, amely az út közepén felrobbant s öt angol katonán kívül három gyermeket is megsebesített. (II.) BUDAPEST, 1923 MÁRCIUS 1. MAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK XXX. ÉVFOLYAM 48. SZÁM A bíráló bizottsági nem lát izgatást a veszprémi mandátum ügyében De vizsgálatot rendelt el, hogy Rainprecht fizetett-e borszavazóinak? (A Magyarország tudósítójától.) A képviselőház második számú bíráló bizottsága Hajós Kálmán elnöklésével ma folytatta a Rainprecht Antal veszprémi mandátuma ellen beadott petíció tárgyalását. A petícióval megtámadott képviselő részéről Kollmann Dezső ügyvéd egyenként mutatta ki a petícióban felhozott tényállítások alaptalanságát Moldoványi Gyula, a peticionálók képviselője a vizsgálat elrendelését kérte. Takács Lajos dr. felszólalása után a bizottság tanácskozásra vonult vissza. A bizottság rövid tanácskozás után kihirdette határozatát, amelyben megállapítja, hogy a petícióban foglalt izgatás egyáltalán nem látja, sőt még a peticionálók részéről szóban előadottak sem szolgálnak alapul arra, hogy az izgatást illetően a vizsgálatot el lehetne rendelni. A bizottság csupán arra rendelte el a vizsgálatot, hogy a peticionálók részéről bejelentett négy szavazónak Rainprecht azért fizetett-e bért, hogy reá szavazzanak és hogy ez a négy szavazó valóban csak azért szavazott-e Rainprechtre, mert ez neki bért fizetett. Ennek megállapítására vizsgálóbiztosul Patay Tibort küldték ki. Sem közvetítést, sem beavatkozást nem fogad @l Franciaország „Németország az antantnak iagyén javaslatot". — A francia félhivatalos lap közleményei. — Degoutte tábornok minden szenet lefoglalt a Ruhr-területen Párizs, február 28. (Havas.) A Temps megcáfolja a berlini lapoknak azt a hírét, hogy Amerika közvetíteni szándékozik Franciaország és Németország között és ebben az irányban kísérletet fog tenni A francia kormány egyébként — fűzi hozzá a lap — teljes mértékben el van tökélve, hogy semmiféle közvetítést vagy beavatkozást nem fogad el. Ha a német kormány javaslatokat óhajt tenni, akkor küldje azokat hivatalosan és írásban Belgium, Franciaország és a többi szövetséges kormánynak. London, február 28. Az alsóházban Simon kérdést intézett a miniszterelnökhöz, vajjon tudomást szerzett-e Millerandnak a Ruhr-megszállás kérdésében tett kijelentéséről, amely szerint Franciaország semmit sem engedne meg, ami öt céljától eltéríthetné, valamint Poinacré kijelentéséről, hogy Franciaország azt, amit megtagadott, nem bocsátja el addig, míg az adósságot ki nem egyenlítették. Azt kérdezte továbbá, várjon az angol kormány biztosítékot szerzett-e a francia kormánytól arra nézve, hogy mi Franciaországnak a célja a Ruhr-vidékre való benyomulás továbbfolytatásánál és milyen nagy az adósságnak az összege, amelynek szabályozását Franciaország a visszavonulás feltétele gyanánt követeli. Bonar Law így válaszolt: — Azt hiszem, hogy egyik kijelentés sem tartalmaz valami újat. Ahoz, amit mondtam, nincs hozzátenni valóm. Simon további kérdésére a miniszterelnök azt mondta, hogy az adósság összegét valószínűleg abban állapítják meg, amit 1921-ben vettek fel. Simon: — Ez az összeg, amelyről Bonar Law kijelentette, hogy azt nem lehet megfizetni? Bonar Law így válaszolt: — Igenis! (MTI.) Degoutte tábornok minden szenet lefoglal Párizs, február 28. (A Magyarország tudósítójának telefon jelentése Berlinen át.) Az Echo de Paris hírt ad róla, hogy Degoutte tábornok a legközelebbi napokban a Ruhrterületen le fog foglalni minden szénkészletet, hogy elszállittassa Franciaországba. Minden szénbányában katonasággal fog rekviráltatni s ettől még az sem tarthatja vissza, ha a német bányászok kihirdetik az általános sztrájkot. (V.) * Dicséret és bírálat az expozéról Három büdzsé-előadó tesz. — A Jobb- és baloldal Kálltay költségvetéséről (A Magyarország tudósítójától.) Kállay pénzügyminiszter expozéjára feltűnően nagy számban jelentek meg a képviselők ma a nemzetgyűlés ülésén. Igen népesek és látogatottak voltak a karzatok is, a közélet és a pénzügyi élet legtöbb vezetőjét itt láttuk. A beszéd végeztével munkatársunk kérdést intézett a nemzetgyűlés több tagjához, akiknek nyilatkozatait az alábbiakban adjuk: Stransz István: — Ebben a pillanatban csak azt mondhatom, hogy a hatása alatt állok annak, hogy legalább már költségvetési előirányzatunk van, ami azt jelenti, hogy végül az alkotmányos élet küszöbére léptünk. Az érdem a pénzügyminiszter úré, akinek egész expozéjáról megállapíthatom, hogy nemcsak az előirányzat szerkesztésével végzett emberfeletti munkát, hanem még talán annál is kimerítőbb küzdelmet kellett megvívnia azért, hogy legyen egyáltalán költségvetés. Most legalább nagy egészében látni fogja az ország, hogy szükség van a sok milliárd adóbevételre. Az expozé egyébként száraz volt, de őszinte. Átfogó programot a termelésnek megindításáról és az adminisztráció egyszerűsítéséről azonban nem hallottam, illetve ilyen csak kevés volt a beszédben. A szociális alkotások tekintetében alig tett a miniszter úr említést, de azért kiengesztelhet az expozé mindenkit ez irányban is, mert a beszéd szabad kritikára és az idevonatkozó javaslatok megtételére hívta fel a nemzetgyűlés tagjait. Temesváry Imre: — Teljesen reális alapon nyugszik minden szó, amit a pénzügyminiszter úr mondott. Lehetetlenség az államháztartást rendbehozni anélkül, hogy ahoz az egész ország közönsége teljes odaadással hozzá ne járuljon. Szükséges, hogy a kereskedelmi és az ipari életben bizonyos változások álljanak be az eddigi kiviteli rendszerrel szemben, mert kizárólag spekulációs alapon kezelve ezt a kérdést, az ország feltétlenül romlásba jut. Helyeslem, hogy a pénzügyminiszter úr az ipari életet a kereskedelmi élettel olyan szoros kapcsolatba kívánja hozni, hogy az ipar is rendelkezhessék mindazokkal az előnyökkel, amelyekkel a hitel tekintetében a kereskedelem rendelkezik. Feltétlenül szükséges lenne, hogy a mezőgazdasági hitel minél nagyobb mértékben legyen igénybevehető és hogy a mezőgazdasági termények exportja fokoztassék. A mezőgazdasági termények exportjánál a kiviteli illeték rendszere időlegesen helyesnek látszik, valójában azonban helytelen, mert az élethez és az eladási lehetőségekhez nem simul és nem formálódik olyanná, hogy ezt kielégíthesse. Ha ezt a rendszert nem tudjuk megváltoztatni helyes módon, akkor el fogjuk veszíteni azokat az erőforrásokat, amelyek a magyar mezőgazdaság fejlesztését szolgálják. De szükséges a kiviteli illetékek revíziója azért is, mert enélkül a devizaigényeket kielégíteni nem tudjuk. Azok a teóriák, amelyeket a régi pénzügyi politikusok ma állandóan hangoztatnak, a mai rendkívüli viszonyokra nem alkalmazhatók. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy régi neves, pénzügyi tekintélyek egyetlen egy olyan tervet sem vetettek fel, amelyek végrehajtására maguk is vállalkoztak volna. A pénzügyminiszter úr expozéjából azt a megállapítást is leszűrhetjük, hogy a mai viszonyokhoz mérten ő mindent meg akar valósítani, amivel az ország terhén könnyíteni lehet. Az eszközök, amelyek rendelkezésére állanak, még sok tekintetben brutálisaknak látszanak, de a mindenkori helyzethez simulok s így a valóságban nem sújtják olyan érzékenyen a nemzet teherviselő képességét, mint ahogy azt általában gondolják. Giesswein Sándor: A pénzügyminiszter úr a tisztviselők számának csökkentéséről beszélt, Régi kívánság ez. Még Nagy- Magyarország idejéről , de a jelszó, hogy a felesleges tisztviselők számát apasztani kell. Tény, hogy ma ez a szükséglet még nagyobb mértékben áll fenn s dacára ennek, ezen a téren eddig még nem történt intézkedés, pedig már kellett volna történnie, hogy a feleslegessé vált tisztviselők, mint a társadalom hasznos tagjai helyezkedhessenek el. Az egyik fő oka annak, hogy társadalmi nyugalmunk nem állhat helyre, éppen az, hogy az intelligencia nagy része minden kilátás nélkül néz a jövő elé. Ezért volna kötelessége a kormánynak a feleslegessé vált tisztviselőknek megfelelő foglalkozást, akár ha ipari téren is, nyújtani. Igen sajnálom, hogy kulturális, szociális célokra keveset irányoz elő a költségvetés, pedig ezen a téren nem szabad takarékoskodni, mert minden mulasztással csak a jövőt károsítjuk meg. Eörffy Imre: * Feltűnően kidomborodott a pénzügyminiszter úr beszédéből, hogy nem akar osztálypénzügyi politikát csinálni. Az a siker és hatás, amelyet beszéde a Ház minden oldalán keltett, az ő szenzációmentes egyéniségének pozícióját még jobban meg fogja erősíteni a közeljövőben. Beck Lajos: „ A Kállay expozéja kétségtelenül a mai komoly időkhöz mért komoly beszéd volt. Fájdalommal láttam azonban, hogy azoknak az igazságoknak a hangoztatása után, amelyetmondott, nem fejtette ki egyszersmind azokat az orvosszereket, amelyekre elsősorban kíváncsi az ország. Őszinte sajnálkozással láttam, hogy termelési célokra a jövőben nem hajlandó a pénzügyminiszter a gazdasági élet számára azokat az erőforrásokat megnyitni, amelyeket, ha hivatali elődjei három évvel ezelőtt feltártak volna, rossz papírkoronánk aranyat teremhetett volna az ország számára. Éppen úgy, sajnos, nem mutatott rá konkrét, azokra a nagyobbmérvű megtakarításokra, amelyek nélkül feltartóztathatatlanul haladunk a gazdasági katasztrófa felé. Peidl Gyula: — A pénzügyminiszter expozéja azt bizonyítja, — bár egyszeri hallásra nem lehet teljesen világos az átlátás — hogy államháztartásunk a fogyasztási adókra van batírozva. Kitűnik ez abból, hogy a forgalmi adó bevétele 34 milliárdra van előirányozva, egyéb fogyasztási adókkal együtt 44 milliárd, ezzel szemben a földadó előirányzata csak tíz milliárdot tesz ki. Még kirívóbbá teszi az expozéban ezt a sajnálatos körülményt, hogy a pénzügyminiszter úr szerint egyenes adó rendszerünk kiépítése befejezést nyert, így ezen a téren megfelelő progresszivitást nem várhatunk, ellenben a fogyasztási adóbevételek szaporítását és további kiépítését helyezte kilátásba. Farkas Tibor:— Én a büdzsé realitásában, helyesebben mondva az expozé hangjának optimizmusában egy kissé kételkedem. Az expozé egyébként egyes tételekre — csak úgy kiragadok egynéhányat —, a külföldi terhek, az állami adósságok rendezésének kérdéseire vonatkozólag nem adott semmi néven nevezendő felvilágosítást. Maga a költségvetés a zárszámadások ismerete nélkül jóakaratú, jószándékú, reményteljes és igyekvő munkának látszik, mégis attól tartok, hogy a jövőre nézve messzemenő káros következményei lehetnek a való életben. Három büdzsé-előadó. Értesülésünk szerint a költségvetésnek három előadója lesz: Ivády Béla, Temesváry Imre és Eörffy Imre. Eörffy Imre az igazságügyi és pénzügyi tárca körébe eső, Temesváry I. földművelésügyi és kereskedelmi tárca körébe eső kérdésekről fog referálni, míg minden további tárcáról Ivády Béla mondja el előadói jelentését. Ma adják át az olaszok Susákot és a dalmát zónát Jugoszláviának Fiumé, február 28. (A Magyarország tudósítójának távirata.) A santa margheritai egyezmény, amelyet az olasz törvényhozás is jóváhagyott, úgy szól, hogy a ratifikált okmányok kicserélése után ötödnapra kell megtörténnie a dalmdeiai harmadik zóna és Susák kiürítésének, mire nyomban átveszi azokat a jugoszláv állam. A határidő február 28-ika és a jugoszláv kormány által kijelölt hivatalnokok tegnap óta a zóna határára értek és ott várják be a kiürítést. Susák népe a szakadó esőben is az utcákon tolong és várja a délszláv hivatalnokokat. Nagy az öröm a lakosság körében, amely legnagyobb részben horvát. De ha átmegyünk a rövid hídon, amely Susákot Fiuméval köti össze, egy csapásra megváltozik a kép. Fiumét az olaszok négy év alatt egészen nacinalizálták, sehol szláv vagy magyar fölírás, minden olasz és szláv vagy magyar hangzású neveket a cégtáblákon olaszra festettek át. A jugoszláv hivatalnokok, akik a demarkációs vonal határán várnak, ma akarnak bevonulni Busákra. (II.) ll volt német császár* szeretne Korfura költözni Berlin, február 28. (A Magyarország tudósítójától.) Olyan körökben, amelyek érintkezésben vannak Doornnal, híre jár, hogy II. Vilmos volt császár felesége most tavasszal hosszabb tartózkodásra Korfu szigetére fog utazni és az Achilleinban száll meg. Állítólag kedvezően folynak a tárgyalások s némelyek tudni vélik, hogy nemcsak a volt császár felesége, hanem maga II Vilmos is el akar költözni Boomból, mert a hollandiai élet nagyon drága és a császár anyagi viszonyai a nagy költségeket nem bírják meg. Azt tervezi II. Vilmos, hogy állandóan az Achilleion-kastélyban fog megtelepedni. (II.) Egyes számára 20 korona 4.