Magyarország, 1923. március (30. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-04 / 51. szám
6 SCAGTARORSERO Budapest, 1923. március 4. vasárnap. A pénzügyi tárca milliárdjai *—A forgalmi adók 34, cukoradó 40 milliárd; a jövedelmi adó nem kielégítő? Csökken a szesz- és sörfogyasztás. — Javítják az alagutat. — Munkásházakra és egyéb építkezésekre 73 millió tA Magyarország tudósítójától.) A pénzügyminisztérium költségvetése szerint Csonka-Magyarország kataszteri tiszta jövedelme 112.000.000 korona, ami ugyanannyi kilogram búzát jelent. Ennek értékét 80 koronával számítva 11.360.000.000 földadó bevételről lehetne szó, ebből azonban adókedvezmények és adóelengedések és visszatérítések címén le kell számítani 1.360.000.000 koronát, úgyhogy a várható földadó bevétel 10.000.000.000 korona. A házadó fejében előirányzott nagyobb összeget a házbérek emelkedése, a kincstári házhaszonrészesedés fejében előirányzott többletet pedig az adónem kulcsának felemelésére vonatkozó rendelkezés indokolja. ..A kincstári házhaszonrészesedés fejében előirányzott 200,000.000 koronában a lakásépítés előmozdítására lekötött 20 százalék (amelynek legalább 00,000.000 koronát kell eredményeznie), nincs benne. A jövedelem- és vagyonadónak az 1922—23. évre előírnitdott eredményét a pénzügyminiszter még Semmiképpen sem tartja kielégítőnek • _* JSyDJje. négye ezen adóknak hatályosabb kezelésétől várja a megkívánt nagyobb eredményt. A forgalmi adók és illetékek rovatában a rendes kiadások a múlt évben 18.966.000 koronával szerepeltek, a Mostani költségvetési előirányzatban ilyen címen már 2.830.000.000 koronát vettek fel. A dologi kiadásokat 2.766.315.000 koronában állapították meg, ebből a városok és községek az általuk beszedett forgalmi adóból részesedés fejében 2.500.000. 000,koronát kapnak. A forgalmi adók a bevételrovatban a múlt évi 2.150.000.000-val szemben most 31.000.000.000 koronával szerepelnek. Ebből az általános forgalmi adóra 18.000.000.000 korona van előirányozva. Értékpapírforgalmi adó 2.000. 000.000, fényűzési forgalmi adó 1.200.000.000 koronával szerepel. Az állatforgalmi adó 2.000.000.000 korona. A szeszadó rovaton 1919.000.000 koronát irányzott elő a pénzügyminiszter, amelyből szeszadóra 1990.000, kincstári részesedésre 1.860.000.000, ellenőrzési illetékre 31.000.000 korona esik. Csonka-Magyarország területén a mezőgazdasági és ipari szeszfőzők össztermelése a háborút megelőző időkben mintegy 500.000 hektoliter volt. Míg azonban a háborút megelőző időkben Magyarország egész területén évenként megadóztatásra kerülő szeszmennyiségből egy-egy lakosra 5 hl. fok szeszfogyasztás esett, addig Csonka-Magyarország területén, ahol köztudomás szerint a bor- és sörfogyasztás volt nagyobb, a szeszfogyasztás a háborút megelőző időkben sem volt nagyobb fejenkint 2—20 hl. foknál..Az 1922—23. költségvetési évben megadóztatásra kerülő szeszmennyiséget (fogyasztási szesz és gyümölcspálinka együttesen) évi 120.000 hektoliterrel lehet számításba venni. Az ezen szeszmennyiség után járó szeszadó hektoliterenként 160 koronát, a kincstári részesedés pedig hektoliterenként 50.000 koronát tesz ki. béradó címén 12.000.000 koronát és a sör után fizetendő kincstári részesedés címén 70.000.000 koronát irányzott elő a pénzügyminiszter. A sörfogyasztás a sör árának drágulása folytán csökkenő irányzatot mutat, úgy hogy a múlt évi előirányzatban felvett egymillió hektoliterrel szemben, most már csak 700.000 hektoliter termelést vesz alapul a költségvetés. Cukorból összesen 4.713.810.000 koronát irányoz elő a költségvetés, ebből 82.520.000 esik cukoradóra, 4.631.320.000 koronát pedig a cukor után fizetendő kincstári részesedésre. Nyugat-Magyarország elcsatolása ismét két cukorgyártól fosztottmeg bennünket, úgyhogy ezidőszerint mindössze ■ 12 cukorgyárunk van, amelyek körülbelül 15—16,011.000 mázsa répát tudnak feldolgozni, ami 1,600.000—1,800.000 métermázsa cukor előállításának felel meg. Ezzel szemben a termelés jóval kisebb, ami annak is tulajdonítható, hogy a répaművelés visszaesést mutat. Bortermelési adó címén 200.000.000 korona az előirányzoti összeg. Ez körülbelül 2,600.000 hektoliter fogyasztásnak felel meg. A hazai gyufaszükséglet 300.000.000, egyenként 56 szál tartalmú dobozra tehető, ami 10 filléres adótétel alkalmazásával 30,000.000 koronát tesz ki. Ehez a gyujtószerszámok után még további 2,000.000 korona járul. A szivarkahüvely- és szivarkapapíradóból várható bevétel a fogyasztásban mutatkozó visszaesés folytán a tavalyi 70 millióval szemben most csak 60 cserepel. Dohány jövedék címén a bevételek főösszege 10.703.450.000 K-val, a kiadások főösszege 7.228.387.000 K-val szerepel, a tiszta bevétel tehát 3.175.078.000 korona. Jelenleg négy magyar dohánygyár van működésben Budapesten, azonkívül dohánygyár van Debrecenben, Egerben, Pápán, Sátoraljaújhelyen, Szegeden és Szentgotthárdon. A pécsi dohánygyár csak ez év júniusában veheti fel újra üzemét. Szükségesnek látszik egyes dohánygyáraink kibővítése. Az állami épületekre 47.241.000 koronát irányoztak elő. A budapesti állami alagút kocsiátjának burkolata olyan rossz karban van, hogy azt meg kell újítani. Nem halasztható tovább az alagút belső falsíkjának helyreállítása sem. A Wekerle állami munkástelepen építkezési költégekre 31/100.000 korona, vízvezeték, csatornázás, Megrendezés stb. költségekre 12.000.000 korona, és a pénzügyi tárca terhére emelendő köz- és egyéb nem munkások által lakott épületek költségeire 30.000.000 koronát irányoztak elő. Földgáz, ásványolaj stb. feltárásokra és egyéb bányászati kutatásokra átalányképpen 57.800.000 korona szerepel a költségvetésben. A pénzverő hivatal üzemének berendezésére 20 millió koronát vettek fel. mininimum tartóssága, elegáns formája utólérhetten. Olcsóbb a bőrnél. PESTI LEVELEK Hontalanok országa A madárnak fészke, a nyúlnak vacka, a ráknak odva van, — csak a szegény magyar embernek nincs otthona, ahol biztonságban, sírig tartó fedél alatt meghúzódhatnék. Bármerre jár az országban a nyitott fülű utazó, mindenütt hallja a hontalanok búcsú-zsolozsmáját, mintha egy végtelen jajszó, noha nem pihenő könyörgés szálldosna az ég felé: adj Uram lakást! Ez a sirám a vasúti vonal mentén, a hótarka, barna szűrőföldeken, ahol kidőlt-bedőlt kunyhók, salétromos falú majorságok váltakoznak az irigyelt bardterházakkal, a rokkant külsejű állomásépületekkel . . . (Ó, mint megöregedtek a kis házak a vasúti vonal mentén, amerre évek előtt elszállván: — azt forgattuk magunkban, hogy a bodros kémények alatt, virágcserepes ablakocskák mögött laknak a napsugara® gondolatú, jóakna és jóérzésű magyarok! Ó, milyen ezmehagyott, ifjúságot veszített a fáktól m megkopasztott földek közepén az a bizonyos falusi úrilak, ahol egykori véleményünk szerint a jóízű magyar asszony és a csendeskedvű magyar ember éli halk, megelégedett életét az emberi kor legvégső határáig! Ó, mily sáros, borzas, eltévedt, ehez hasonlóan züllött az állomási épület, ahol nem régen a nagyvilági gyorsvonatok, a gazdag utazók, a dagadt erszényt kereskedők, álruhán vadászok kultúrát, jókedvet, gazdagságot adtak rá, amíg a mozdony vizet vett a szivattyús kútból! — Mintha egytől-egyig künn jártak volna a hosszú háborúban, ezek a házak is ottfelejtették ifjúságukat.)s is tovább az ország belsejében, ahol az óhajtott vidéki várost sejtjük szőlőskertekkel átölelten, piros kéménye®, földszintes házakkal, akácfás uccukkal, a bordószínű vasúti omnibusszal és a városi parkkal, ahol a helyőrség zenekara régi operákat szokott játszani és csak az ódon torony vagy a Sötétkapu búskomoly és megöregedett a városban. A boldog Magyarország kalendáriumából való pirosképű, kövér magyar ember azt panaszolja a piacon, hogy nincs házfedele; modern külsejű, borotváltképű, medvevadász-bundás fiatalember azzal dicsekszik, hogyvégre kilátása van lakásra, ahol megtelepedhetik; anyánkhoz hasonló, sima hajú, szentképarcú úriaszszony, akit egész életünkben tágas konyháján vagy az ebédlőasztal fejénél képzeltünk: elmondja, hogy most már csak egy szobácskában húzódik meg, mert a többit át kellett engednie a hontalanoknak. Most már annak sincs otthona, akinek valaha volt, a kertecskéket nem ültetik tele virágmagvakkal, mert ki tudja, hol leszünk már akkor, midőn a virágszálak megnyílnak, az ablakot nem érdemes bevágatni, elég, ha erre a kis időre csak beragasztjuk, az ajtón lóghat a törött kilincs, majd megcsinálja, aki utánunk jön. Mintha csak átutazóban volna mindenki az otthonában, évek évek után múlnak el és a családi bútorokat nem merik kiszedni a raktárból, mert hátha tovább utazunk, hátha megkapjuk végre azt a lakást, amelyet senki se vehet többé el tőlünk! (Ó, ti, függőlámpák, amelyek egykor két-három nemzedéknek hirdettétek az esti békességet az asztal felett; ti, kopott aranyozású tükrök, amelyekben már a nagymama nézegette magát első bálja előtt; ti. örökértékű faliképek, megmozduhatlan komódok és széles ágyak, amelyeket csak akkor toltak el helyükről, amikor a koporsónak kellett helyet csinálni, —hová lettetek a frrhangos, lánghangú vidéki házakból, ahol a nagy csendességet legfeljebb az esőcsatorna mormogó®3, zavarja meg!) Az utazási kedv és a vasúti jegy elvihet bennünket akár északra, akár délre, mindenütt a hontalanok országában járunk. Nincsen sehol biztos fedél, nincs olyan otthon, amelynek ablakai alatt nem kopogna el az aggodalom dárdásembere, nincs megnyugvás négy fal között, távol a világ zajától: — az országos szerencsétlenség, a soha sem próbált, tehát nem gyógyítható járványos nyavalya, a lakásínség szörnyű arctalanságával, alaktalanságával, szívet döbbentő kegyetlenségével végigvonul a magyar országutakon, nem hagyja ki az észrevétlen falvakat, a szaporodásukra eddig oly büszke vidéki városokat sem; miután végképpen elvette Pest szempilláiról az álmot, most körülutazza Magyarországot, mintha Baross Gábor idejében váltotta volna egy zónajegyet, amellyel Zsolnáról akár Brassóig elutazhatott egyhuzamban. „Adj, Uram, otthont, házfedelet, ahol gyermekeimet betakargassam, ahol erőt gyűjthetek a megszázszorosodott életküzdelemhez, ahol majd behunyjam a szemem, ha ütött az utolsó óra!“ — így hangzik talán a magyarok mindennapi imádsága mostanában, annyi keserű fohásznál a legkeservesebb, amelyet naponként az Ég felé küldünk . . . Mintha már kenyér és egészség se kellene a sorsüldözött, halálra fáradt magyarnak, csak tető, amely alatt a jövendő Magyarország kisdedeit istápolhassa. Krúdy Gyula BRITANNIA Művészesték keretében fellépnek: ABONYI MARIANNE EUGEN STREHN a Városi Színház tagja a vvieni Carltheater tagja DÉNES GYÖRGY Marosini Lya grófnő a Vígszínház tagja Chansonokkal PETHES SÁNDOR BUDAY DÉNES a Nemzeti Színház tagja , zeneszerző Az előadást EUGEN STREHN kvaferálja