Magyarország, 1923. március (30. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
^l ' 1923 már 3° BUDAPEST, 1923 MÁRCIUS 21. SZERDA XXX. ÉVFOLYAM 65. SZÁM A nemzet hadserege Vannak idők, amikor a nemzet hadseregének szeretete egyet jelent a haza szeretetével. Mióta Magyarországnak nemzeti hadserege van, azóta kivétel nélkül ilyen idők járnak felettünk. Megcsonkított Magyarországnak drága, féltett kincse a magyar nemzeti hadsereg, amely erős és biztos záloga egy boldogabb jövendőnek. A nemzeti hadsereg neve ott van minden magyar szívébe írva, mint megszentelt reménység, a haza neve mellett. A magyar nemzeti hadsereg erejét, intaktságát, becsületét és tiszteletét megőrizni annyi most, mint a haza, a nemzet egészének boldogulását elősegíteni. A nemzeti hadsereg mindenkinek, az egész országnak rendíthetetlen bástyája. Rettenthetetlen őre a magyar határnak, védelmezője, pajzsa, minden külső rész ellenében. Nem egyeseké, nem pártoké, nem politikai csoportoké, hanem a haza minden polgáráé, a nemzet egyetemének töretlen egészéé. Már abban is dokumentálódik ez, hogy minden polgár egyformán adózó, szívesen vállalt áldozatkészsége tartja fenn anyagi alapjait De még inkább kifejezője ennek az az erkölcsi bázis, amely minden magyar szív rajongó, tiszta és őszinte szeretetéből tevődik össze s amelyre a nemzeti hadsereg éppoly biztosan támaszkodhatik, mint fegyvereinek erejére. Annak a nagyon is megtizedelt szuronyerdőnek, amelyet Trianon igaztalansága meghagyott nekünk, ez a legnemesebb tartalékalapja, a minden ma gyar szívéből kicsirázó, lelkes szeretet hadserege iránt. Szabadié hát ezt a hadsereget, minden magyar éltető erejét, az egész ország hité nek letéteményesét belevonni a napi poli tika ingoványába? Szabadié egyeseknek vagy pártoknak, politikai érdekcsoportoknak a maguk, szolgálatába fogni a magyar nemzet független hadseregét? Nem vétek, súlyos bűn*e a nemzet ellen, a nemzet egyetemét védő bástyát a pártpolitika, de egyáltalán a politika érdekszféráinak bomlasztó légkörébe állítani? Szabad -e szétmállasztani az erős építményt, amelyben a szeretet, becsülés, tisztelet és áldo* zatkészség cementje tart össze minden követ? Fölösleges tovább variálni a kér* dést. Minderre csak egy válasz van: nem lehet, nem szabad! Szerencsétlen, könnyelmű, sőt bűnös gondolat tehát a Csillérné és társaié, az a politikai pártcélokat szolgáló terv, amely a nemzeti hadsereget akarja kimondott politikai szerepre felhasználni s a haza határainak őrével és védelmezőjével akarja lefolytattatni a rendőrségen a múlt heti tüntetések miatt megindult vizsgálatokat. A nemzeti hadsereg szeplőtlen intaktságá* nak megsértése lenne ez, olyan kétes ér* tékű megtiszteltetés, amelyet bizonyára maga a nemzeti hadsereg hárítana el leg* jobban magától. Mert ez a hadsereg tisztásban van magasztos, nagyrahívatott felada* tával s nem pártpolitikai eszmények lebeg* nek előtte, hanem egész Magyarország ér* deke, jelene, jövője, holnapi boldogsága. Minden becsületes, józanul gondol* kodó magyar embernek tiltakoznia kell hát Csillériék kívánsága ellen, amely a magyar nemzeti hadsereg erejének és egysé* gének megbontásával, politizálásra való csábításával az egész nemzet ereje ellen tör s a leghamisítatlanabb destrukció hordozója. Az egységes párt többsége a szélsőségekben A Gömbös—Welff—Nagyatádi-vacsora. — Gömbös másra takarodó! fújt. — Mér neatarisz kormányt buktatni (A Magyarország tudósítójától.) A Házban készülő események már az ülés elején különösen érdekessé tették a folyosói képet. A baloldalon különböző csoportokba verődve beszélték meg az ellenzéki képviselők a helyzetet. Élénk feltűnést keltett, hogy az ellenzéki pártszövetséghez tartozó politikai pártok és frakciók meglehetősen távol tartották magukat a pártonkívüliek csoportjától, ami az utóbbiak sorában méltatlankodást váltott ki. A jobboldali folyosónak szokatlanul más volt a képe, mint eddig. Különböző frakciók megbeszélése volt észlelhető. Zsilinszky, Gömbös, Vlain és más szélsőséges képviselők gyűjtöttek maguk körül kéthárom embert, azokat igyekeztek taktikájuk helyességéről meggyőzni. Erre azért volt szükségük, mert az egységes párt guvernementális elemei erősen kifakadtak a szélsőséges politika és az államintézmények és tekintélyek destruálása ellen. Hangoztatták, hogy ez már nemcsak a párt lassú bomlásának magvát viseli magában, hanem azonfelül azért is elítélendő, mert titokban a kormány ellen irányul. Többen az egységes párt úgynevezett liberális elemei közül megbeszélést tartottak, amelyen azt mondották, hogy a párt kebelén belül döntésre kell vinni a dolgot. Aseregszemle alkalmával Gömbös Gyulának mindössze tíz-tizenkét föltetten hívét találták, ellenben volt egy nagyobb akadály, ez pedig Nagyatádi csoportjának és az Orffy-csoportnak kissé titokzatos hallgatása. A beszélgetések soráig azután később megállapítást nyert, hogy nagyatádi Szabó István, bár részt vett Gömbös Gyulánál is egy vacsorán, amelyen Wolff Károly is jelen volt, mégsem vehet részt olyan kabinetben, amelynek szélsőséges elemek volnának tagjai. Az egységes párton úgy látják, hogy Bethlen István gróf fog felül maradni és amiképpen nem sikerült a KAN Szájon támasztott politikai manőver, úgy nem fog sikerülni a diákság sorompóba, állítása sem a kormány ellen. Gömbös, aki az utóbbi napokban Bethlen politikáját keresztező szenvedélyes nyilatkozatokat tett, mára szintén visszakozót fújt és eddigi kiszólásait erősen módosította. Mai nyilatkozatában azt mondja,, hogy a legutóbbi incidenssel kapcsolatban személyét illetőleg teljesen légből kapott „merő találgatások keltek szárnyra, amelyek csak arra voltak jók és azt szolgálták, hogy egyes sajtóorgánumok mögött álló politikai frakció manőverei számára élvezhető atmoszférát teremtsenek.“ Az egész incidenst — úgymond — nem mint incidenst kezelem, hanem mint jelenséget, és pedig elszomorító jelenséget és éppen ezért nem az incidenst okozók viselkedését boncolgatom főleg, hanem inkább azt keresem, miként lehetne hasonló incidenseket elkerülni. Ezután arról beszélt, hogy nagyatádi Szabó István és Wolff Károly nála voltak vacsorán. Ez a vacsora semmiesetre sem volt más, mint egyszerűen udvariassági aktus, illetve a magyar középosztály és a magyar főváros előkelősége reprezentánsának összehozása pártvezérével és a kisgazdák vezetőjével. Azt a személyes érintkezést akarta megteremteni amely a kormányt támogató pártok együttműködését megkönnyíti. Ami azt a hírt illeti, hogy hátbatámad és kormánybuktatást kivon, erre vonatkozólag — úgymond — csak annyit mondhatok, hogy ez a metódus természetemmel és felfogásommal ellenkezik. De különösen Bethlen Istvánnal szemben nem tenném meg, akihez nemcsak a konjunktúra, hanem az eszmékért és ervekért vívott küzdelem nemesebb köteléke is fűz, amit, ha politikai okokból neg akarnék szakítani, azt elsősorban Bethlen István grófnak hoznám férfias nyíltsággal tudomására. Gömbös e nyilatkozata is elárulja, hogy az intranzigensek jól előkészített akciójukat nem tudtál szerencsésen befejezni. A hajdúnánási egységes pert a korrmánypárt jelöltje ellen A hajdúnánási kerület mandátuma tudvalevőleg megüresedett Hadházy Zsigmond képviselőnek főispánná történt kinevezésével. A képviselőjelölésre vonatkozóan különféle kombinációk kerekedtek, számos jelölt nevét emlegették a hajdúnánási mandátumra, amelyre mindenekelőtt az egységes párt tartott igényt. A különféle találgatások, a hosszas tárgyalások után végül az egységes párt Budapesten Mádon Gyula tanárt jelölte Hajdúnánásra. A kormánypártjelölése megütközést kelett Hajdúnánáson, ahol az egységes párt választmánya tájékozatlanságnak minősítette a központ jelölését. Össze is ült a választmány, amely, mint onnan írják, nagy többséggel a hivatalos jelölt ellen foglalt állást. 16 szavazat közül mindössze 1 esett Módasra, a túlnyomó többség Berencsi János mellett nyilatkozott meg, aki helyi jelölt. A pártválasztmány határozatát háromtagú küldöttség közölte Hadházy főispánnal, majd Budapestre utazott a küldöttség az egységes párt intézőbizottságához, ahol bár udvarias, d© mégis kitérő választ kapott. Hajdúnánáson most nagy érdeklődéssel várják a fejleményeket A választóközönség, tekintet nélkül a központ utasítására, ki akar tartani a maga jelöltje mellett. Beszélnek még Dáner Béla volt hajdúszoboszlói képviselőről, aki Ébredő programmal szeretne fellépni, a kerületben azonban nincs egyáltalán talaja. Szó van Vági István szociáldemokrata jelöléséről is. Március 15. epilógusa a Házban JUz első sürgős Interpelláló Csilléri András. — Oktalan vádaskodásai J az Est ellen. — Sem a rendőrség mellett, sem ellene nem mer nyilatkozni. — „Véletlen találkozás•• a köriston. — Állandó közbeszólás és izgalom (A Magyarország tudósitójától.) A Ház mai ülésén az összeférhetetlenségi zsűri kisorsolása után — az ülés — eddigi részéről külön tudósítunk — sürgős interpellációk következtek. Az első interpelláló Csillárt András Csilléri sürgős szükségét látja annak, hogy a nemzetgyűlés foglalkozzék azokkal az eseményekkel, amelyek március 15-én lezajlottak. A nemzeti közvélemény megbízásából akarja ezeket szóvátenni. Felkiáltások a baloldalin: Micsodás Jó vicc! Csilléri nem azért mondja ezeket el, hogy elválasztó határfalat állítson fel a diákság és a rendőrség között... Rassay Károly: Nem is lehet! Ilyent még mondani sem lehet! Csilléri: . . . hanem azért teszi ezt, hogy a rendőrséget megerősítse, a közvéleményt pedig megnyugtassa. Az anyagi nyomorúságában is lelkes fiatalság, mikor a perselyekbe gyűjtött, és amely gyűjtésben az ország első asszonya, a kormányzó neje (Eljenzés a kormánypárton) személyesen is részt vett, nem gondolta, hogy a legnagyobb áldozattal, a véráldozattal maga fog e perselyekbe áldozni. Aggódva nézi az eseményeket. Bámulja a sietséget, amellyel a rendőrkardok a tüntetésnél kiröppentek és vérbe fojtották az ifjúságnak talán tüntetésszerű fellobbanását, amely kifejezésre jutott azok ellen, akik az ország megrontásában részt vettek. Felkiáltások a baloldalon: Hohó! Hohó! Csilléri: Nem lehet védelmébe venni senkinek Az Est et, amely az ország ezeréves határainak feldarabolására izgatott és gyilkosságra uszított. Szilágyi Lajos: Ez a nemzetgyűlés feladata és nem az ifjúságé! Hébcrt Ede: Ezt a bíróság dönti el és nem Csillérit! Felkiáltások a baloldalon: Csak lázítson tovább! Csilléri: A kormány egyik illusztris tagja Petőfi féktelen szenvedélyére hivatkozott, tehát ő is elnézést kér az ifjúságnak, amelyben szintén loboghatnak ilyen szenvedélyek. Fábián Béla: A felbujtókkal szemben nem lehet elnézéssel lenni! Csilléri: Az ifjúság felháborodással fordul azok ellen, akik az elévülés okfejtése mögött akarnak meghúzódni . . . Eckhardt Tibor: Formai jogrenddel védekeznek! Csilléri: Ilyen jogrendre nekünk nincsen szükségünk. Nekünk egyféle jogrend kell: magyar és nemzeti. (Taps a kormánypárt egy részén.) Pikler Emil: Orgoványi jogrend kell maguknak! Csilléri: De nézzük magát az esetet. Az ifjúság március tizenötödikén rendes sorokban vonult fel, hogy megjelenjék azok előtt a lapok előtt, amelyekkel rokonszenvez és azok előtt háláját fejezze ki. Az ifjúság két irányban vonult fel és később észrevéve tévedésüket, a Nagykörúton találkoztak. (Derültség a baloldalon.) Semmiféle rendzavarás az egész vonalon nem történt. Egyes számára 30 korona