Magyarország, 1923. május (30. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

2 Ít magyarság British-múze­um­a legyen a Nemzeti Múzeum Hogyan tölthetné be nemzetnevelő hatását múzeumunk? Pulszky Ferenc, a Magyar Tudományos Akadé­mia egykor ünnepelt büszkeségének „kisebb dolgo­zatait" szép kötetben adta ki 11914-ben a Magyar Tudományos Akadémia. Marczali Henrik, a nem ke­vésbé messze látó kultúrhistorikus írt hozzá beve­zetést, az egyetemesen ható nagy férfiúhoz méltó fényes tollal. „Igazi ünnepe volt a Háznak, mondja ugyanő, és a közönségnek, ha (már mint Pulszky) a Nemzeti Múzeumról szólhatott, rendesen a budget­­vita keretében“ — és valahogy úgy van, hogy a Pulszky óta leperdült 26 év alatt a Ház, ám a kö­zönség sem „ünnepli“ a Magyar Nemzeti Múzeumot. A nemzeti tudományosságnak ez a kincsesháza, melynek Pulszky­ tól világra szólóan betöltött székét azóta is megüresedettnek tartja a nemzetközi tudo­mányosság, ho­l cincognak az egerek és, modo ar­­chaico, gombostűre rendületlenül tovább tűzdelgetik a magyar fülnek idegenül hangzó „rovarokat,“ — gyógyíthatatlan emberekkel megspékelten rekedt meg a régi csapáson. Tárgyilagos megállapítás, hogy a minap ragyo­góan elparentált Fejérpataky László, amely „diplo­matikus“ volt az állások önmaga személyében való halmozásában, már heraldikussága‘‘ szűkös keretei szerint is rettenetesen messze esett a voltaképpeni múzeum eszméjétől és annak bármely vonatkozásá­ban álló megvalósításától. A gazdasági hivatallá devalválódott főigazgatóság mozgató kereke, a be­avatottak tudják jól, a Szalay—Fejérpataky-éra alatt a zeneelméletben derekas Isoz Kálmán és Pulszky epigon-utódai afféle „signatorius" hatalmak voltak csupán. Fölmerül a kérdés, hogy a harmincéves szo­morú tapasztalatok nyomán kivonatos-e a M. N. Múzeum főigazgatói székének betöltése, ebben az egyébként is agyonigazgatott csonka­ ország­ban s hozzá még a Petérpataky-stílus mezében!? Ez­zel kapcsolatosan (bár tudom, hogy sokaknak nem tetsző) fénycsóvát vetítek a M. N. Múzeum kultúr­hatás tekintetében oly gyászos homlokzatára és a fa­lakon belül rágódó (sőt sok derék szakembert mély­ségesen elkeserítő) maradiság kultúrférfiút elijesztő képére. Az elsőre kategóriscus non-mel felelek. A M. N. Múzeum „intendánsa“ afféle „representative man“ lehetne, mondjuk, az anyagiakban dúskáló, egyéb­ként a tudós világtól megbecsült valamely ariszto­krata, — de semmi esetre sem szürke tudós, legke­vésbé bürokrata. Egyébként tudnivaló, hogy a M. N. Múzeum, mint ilyen ,heterogén intézményeket magába zsúfoló konglomerátum, melyben eredeti múzeumi gondolat, ha volt valaha ilyen, születése pillanatában haldok­lik. Egyetlen világra szóló sikere a palotája, amely építészeti műremek a székesfőváros szívében és amely majd megromlott bürokratikus agy szülte holmi „szárnyépületekkel“. Ez volna a magyarok „British Múzeuma“ dm az angol kultúrhegemónia eme koronájához fű­ződő egészséges fejlődés minden nyoma nélkül. A be­lőle sarjadt londoni „Natural History Museum" ma­gyarban való megtervező­je, aki zseniálisan oldotta meg a budapesti s ma világhírnek örvendő Állat­­kertjének a kérdését, a turáni átok szülte gyűlölkö­dés martalékaként egy „széniroda“ cellájában tengő­dik. Nem is az alkotó múzeumi erők gárdájából ke­rülnek ki holmi „Tanácsok." A jó Xantus János néprajzi raktára meghúzódott a növénytárral együtt, a Magyar Nem­zeti Múzeum nektek fentartott folyosóján. Ifj. Jankó János bámulatos energiája kellett ahoz, hogy a néprajzi gyűjtemény számottevő kultúrintézményeink homlokterébe lépjen és ha a Párkák egyike oly ko­rán el nem metszi élete fonalát, kétségtelen, hogy ma fennáll a palotájában önálló néprajzi múzeum. A „legnépszerűbb“ volna a Magyar Nemzeti Mú­zeum osztályai között az Adat-tár. Az Állatvilág részlettudósai azonban sohasem jutnak ki a skatulyák gombostű-rengetegeinek dzsungeljá­ból, hol folyik a lajstromozás,­ a szellemtelen „me­­határozás“ az új fajok „felfedezése“ érdekében ren­dületlenül tovább---- és a jó öreg Frizmidszky deszka­talpain „katonás sorrendben“ tovább molyo­­sodnak a „múzeumilag“ évtizedeken át „élvezhe­tetlen“ madarak stb. És Szilády Zoltán, e® a peda­gógusnak is kitűnő természetbúvár, múzeumilag „felhasználatlanul" bajlódik tovább.... a B-listán. Kristálytani aprólékosságokkal napestig elbibe­­lődő premier „egyetemi tanársága“ alatt tönkresilá­­nyodott a múzeumi ízlésében is oly finom lelkületű Szabó József remekül megszervezett ásvány-földtani múzeumra: a­z egyetemen és a legjobb szándéka­tol sem irtatja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-földtani tára, mely az őslénytaniak tekintetéban kezdettől adósa a magyar kultúrvilágnak, jóllehet céljaira Semsey Andor vagyont áldozott, — múzeumilag ki­fogástalan rendben maradt volna meg utána. Állás­halmozás „virágkorában" tespedett a Ma- FIAT, PACKARD , FORD alkatrészek TEHERAUTÓK nagy választékban! Auto gépipari és kereskedelmi vállalat, Budapest V, Váci út 96. Tejefon: 80-70________ MAGYARORSZÁG Budapest, 1923. május 1. kedd „Nem kell túlságosan komolyan venni Kemal basa fenyegetőzését“ A konstantinápolyi francia főbiztos nyilatkozata. — A szíriai francia hadállások kitűnőek. Konstantinápolyból sem lehet őket „kiverni“. — Számolni kell a törököknek a görög csapatokkal is Párizs, április 30. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Poincaré miniszterelnök tegnap együt­tesen fogadta Pellé tábornokot és Perretti della Racca kü­lügy­minisztériumi politikai osztoni főnököt. Pellé tábornok tájékoztatta a miniszterel írodáit azokról a nehézségekről, amelyek a török békekötést hátráltat­ták, a lausannei török delegáció intransigent viselke­déséről, továbbá a konstantinápolyi tárgyalásokról, de mindent egybevéve arra az eredményre jutott, hogy ok van az optimizmusra és a szíriai határon mu­tatkozó török csapat­mozdulatok sem okozhatnak gondot. Ezután a konferencia után újabb tanácskozás volt, amelyre Poincaré Weygand tábornokot is meghívta. Ezen szó volt a levantei helyzetről és a szíriai esemé­nyekről. A Petit Parisien úgy véli, hogy a két gyar­mati hadosztály elküldését elvben elhatározták. Délután Pellé tábornok Millerand köztársasági el­nökhöz volt rendelve, akinek a lausannei konferenciá­ról és a levantei helyzetről számolt be, este pedig visszautazott Lausanneba. A „Matin“ tudósítója beszélt Pelle tábornokkal. Tzmed basáról úgy nyilatkozott a konstantinápolyi főbiztos, hogy őszintén kívánja a békét és szeretné, ha megszűnnének az ellentétek Franciaországgal. Sajnos, az angolai kormány­ nem olyan béke­­szerető, mint Izmed hasa, de nem kell túlságosan tragikusan venni a szíriai török csapatv összevo­­násokat és Musztafa Kemal basa legutóbbi fe­nyegetőzését, a párizsi izgalom alaptalan, még csak nem is való­színű, hogy újból kitörjenek az ellenségeskedések. Egyébként a francia hadállások­ Szíriában kitűnőek és Konstantinápolyból sem lehet erőszakkal kiverni a francia haderőt. A görög részről Trácia nyugati részében a törököket fenyegető veszedelem bizonyára ki fogja józanítani Musztafa Kemal basát, akinek ott csak 20.000 főnyi katonasága van. Azt mondta Pellé tábornok, hogy bízik a lausannei tárgyalások sikerében, mert az angol delegáció támogatja, a fran­cia álláspontot és Izmed basa is hajlik a békekötésre. (V.) London, április 30. (Reuters) A lapok jelentik Angolából: Chester tengernagy egy képviselője ideérkezett, hogy a kor­mánnyal kötött egyezményt aláírja. A törökök nem értik Franciaország felháborodását Lausanne, április 30. (A Magyarország tudósítójának távirata.) A Ma­gyarország tudósítójának vasárnap alkalma volt a török békedelegáció egyik vezető tagjával beszélnie az amerikai Chester-szerződésről. — A franciák részéről az egész csak műharag — mondotta a török diplomata , mikor úgy tűzet­nek a Chester-konvenció ellen. Az angolai nemzet­­gyűlés által elfogadott szerződésben Chester neve nem is szerepel. Francia lapok nagy garral hirdet­ték, hogy a Standard OU Company rejtőzködik Ches­ter tengernagy mögött. Azt is híresztelték, hogy a Chester-csoport magához váltotta a Bagdad­ vasút, részvényeinek nagy többségét. Kár erről sok szót vesztegetni, nemsokára nyilvánosságra fog kerülni maga a szerződés, amely , egy nagyszabású gazda­sági­ tervet ölel fel és Törökország számára meg­nyitja a föllendülés korszakát, anélkül, hogy más országot károsítani akarna. A szerződés biztosítéko­kat tartalmaz török szempontból a terv végrehajtá­sára, mind a két félre nézve rendkívül előnyös és­­az amerikaiak egy percig sem tekintették keleti alattomosságnak, hogy az angolai nemzetgyűlés biz­tosítékokkal bástyázta körül a török érdekeket. Ezen a koncesszión túl, amelyet külföldön Chester neve alá foglalnak és amely vasútépítkezéseket, kikötők építését és fejlesztését tartalmazza, rengeteg sok munkaalkalom kínálkozik szegény orszá­gunkban a nyugati hatalmak számára is, egészen nevetséges tehát az a vád, hogy mi Amerikának szolgáltatjuk ki Törökországot. A Bagdad-vasút részvénytöbbségének meg­váltá­sáról szóló hír nem egyéb ostobaságnál — folytatta a török delegátus. A valóság az, hogy a háború befeje­zése óta a Németországban elhelyezett Bagdad-vasúti részvényeket a német kormány kiszolgáltatta a jóvá­tételi bizottságnak, hiába tiltakozott ez ellen a török kormány, mert az a részvénytömeg nem német, ha­nem török állami tulajdon. A részvények tehát most a jóvátételi bizottságnál vannak, most meg kell álla­pítani a tulajdonjogot és addig a jóvátételi bizottság sem­ rendelkezhetik fölöttük. (II.) gyar Nemzeti Múzeum. Staub Móric, ez a nagyszor­­galmú természetbúvár a másvilágon kutatgathatja, hogy hová is tűnt el rendületlen kitartással egybe­hordott kövületbeli gyűjteménye ama flórának, mely egykor hazánk területén élt, hogy helyt adjon más formák képében: a mainak. A M. T. Akadémia célszerűtlen emeletére inter­nálták a M. N. Múzeum növénytár­ osztályát, amely a nagy közönségre nézve is merőben, hatásta­lanul éli le — egy-két jobb sorsra méltó, különben a mi viszonyaink szerint sok és agyonbürokratizált tisztviselőjével együtt a maga savanyú életét, — az élettelenül száraz, növények osztagai között A M. N. Múzeumnak ez a legszomorúbb osztálya, hol soha ki sem csírázik, hogy messzire ne menjek, csak a prá­gai nemzeti múzeumi „botanikus múzeumi“ magva sem soha, mit szerető gonddal vetettem el 1899-ben, hiába. A kolozsvári is oda veszett. ... és az Oláh örül most neki és a magyarság nincs hová tekintsen, ha tudni akarná, hogy mit nyújt az ,orbis terrarum“ növényvilága az emberiség hasznára, avagy kárval­lására ! Időnként fel-feljajdul a természetrajziak egyik­­másik tanára, hogy jártas kalauz sincs, ki a múzeumi szempontok szemmeltartásával kiállított töredékcsoportok kö­zött átvezetné a tanárt, s tanítványainak csoportját mindama tárgyaikhoz, amelyek ismeretét kötelezőleg írja elő a tankönyv, de amelyek ismeretével sokszor a „tanárképzést“ végrehajtó egyetemi tanár sem di­csekedhetik. Tapasztalásból mondom. Mi sem jellem­zőbb, hogy egyetlen múzeumi tárnak sincs jól megszervezett laboratóriuma, a növénytárt azonfelül sejtelemmel sem bír például a leydeni Rijks Herbárium laboratóriumi és fény­képészeti műtermi fölszerelésének a mintaszerűsé­géről. Még a legnépszerűbb, nagyarányú könyvtárával együtt — a régiségtár. Derék osztályigazgatójánál, Varjú Elemérnél is türelmetlenebbül lesem a pillana­tot, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum palotája, a könyvtáron kívül, kizárólagosan a nemzet életével egybeforrt régiségtár céljait szolgálja. A párizsi Museum d'histoire Naturelle és a vele kapcsolatos École des hautes Études megbecsült ta­nítványaként elborul a lelkem világa, ha arra gon­dolok, hogy az angolok, az izlandiak, belgák és fran­ciák, last non least, a németek „múzeumi célkitűzé­seik irányában“ mennyire meghaladták a hivatalból (csak nálunk,!) „nagy fejeket“, akiknek „gyűjte­ménye“ bár ne akadályozná a mielőbb önállósítandó múzeumi osztályok fejlődését tovább. Így, csakis így remélhető, hogy a múzeumi analfabéták könyörtelen eltakarításával elérhetjük végre a legfőbb célt: a népmilliók jogos, ám kezdettől fogva elhanyagolt kultúrigényeinek múzeumaikban való kielégítését is, amiben az angol a „nagy mester“. Az izlandi, hogy ki népet említsek, nemzeti ön­érzetből múzeumilag is csodát alkotott Dublinben, melynek „botanikaiakban“ adott kultúrmelege soha­sem hatott el a Magyar Nemzeti Múzeum régen hideg falai közé,­­ legeslegkevésbé a Hold uccába. Semmiféle fajvédelem bengáltüze nem védi meg a magyart a kultúrküzdelme­k ellenséges tengerében való elsülyedésétől, ha kultúrhivatásának személy­­kultusztól mentes magaslatára nem emelkedik. Akkor lesz „Múzeum“ és megmarad a­ magyar kultúra. Richter Aladár dr. egyetemi tanár. Svájci kölcsön belgrádi Ház építése itt­a Belgrád, április 30. (A Magyarország tudó­sítójának távirata.) A kormány jóváhagyta a jugoszláv jelzálogbank és a Svájci Nemzeti Bank közt a napokban létrejött szerződést, amelynek értelmében Belgrád városa 5 millió svájci frank, kölcsönt kap. Ebből a kölcsönből Belgrádban új bérházak fognak épülni és be­fejezik azokat­ a házépítéseket, amelyek a pénz­szűke miatt félbemaradtak. (II.) PÁRISIÉN GRILL TELEFON: 62-77 A szenzációs évadzáró műsor! (május 1-től 31-ig) DARMORA kiváló sikerű táncestéjének sláger számaival NESTER & MAY a legkiválóbb táncospár és a nagy kisérő műsor! Előadás után a közönség táncol ! Kezdete 11 órakor. Jegyelővétel d. n. 5-től MA, HÉTFŐN ZÁRÓRA S REGGEL ÓRAKOR nagy májusi virágünnepély PÁRISIÉN GRILL TELEFON: 62-77 A szenzációs évadzáró műsor! (május 1-től 31-ig) DARMORA Kiváló sikerű táncestéjének sláger számaival NESTER & MAY a legkiválóbb táncospár és a nagy kisérő műsor! Előadás útán a közönség táncol ! Kezdete 11 órakor. Jegyelővétel d. n. 5-től MA, HÉTFŐN ZÁRÓRA

Next