Magyarország, 1923. május (30. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
2 Ít magyarság British-múzeuma legyen a Nemzeti Múzeum Hogyan tölthetné be nemzetnevelő hatását múzeumunk? Pulszky Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia egykor ünnepelt büszkeségének „kisebb dolgozatait" szép kötetben adta ki 11914-ben a Magyar Tudományos Akadémia. Marczali Henrik, a nem kevésbé messze látó kultúrhistorikus írt hozzá bevezetést, az egyetemesen ható nagy férfiúhoz méltó fényes tollal. „Igazi ünnepe volt a Háznak, mondja ugyanő, és a közönségnek, ha (már mint Pulszky) a Nemzeti Múzeumról szólhatott, rendesen a budgetvita keretében“ — és valahogy úgy van, hogy a Pulszky óta leperdült 26 év alatt a Ház, ám a közönség sem „ünnepli“ a Magyar Nemzeti Múzeumot. A nemzeti tudományosságnak ez a kincsesháza, melynek Pulszky tól világra szólóan betöltött székét azóta is megüresedettnek tartja a nemzetközi tudományosság, hol cincognak az egerek és, modo archaico, gombostűre rendületlenül tovább tűzdelgetik a magyar fülnek idegenül hangzó „rovarokat,“ — gyógyíthatatlan emberekkel megspékelten rekedt meg a régi csapáson. Tárgyilagos megállapítás, hogy a minap ragyogóan elparentált Fejérpataky László, amely „diplomatikus“ volt az állások önmaga személyében való halmozásában, már heraldikussága‘‘ szűkös keretei szerint is rettenetesen messze esett a voltaképpeni múzeum eszméjétől és annak bármely vonatkozásában álló megvalósításától. A gazdasági hivatallá devalválódott főigazgatóság mozgató kereke, a beavatottak tudják jól, a Szalay—Fejérpataky-éra alatt a zeneelméletben derekas Isoz Kálmán és Pulszky epigon-utódai afféle „signatorius" hatalmak voltak csupán. Fölmerül a kérdés, hogy a harmincéves szomorú tapasztalatok nyomán kivonatos-e a M. N. Múzeum főigazgatói székének betöltése, ebben az egyébként is agyonigazgatott csonka országban s hozzá még a Petérpataky-stílus mezében!? Ezzel kapcsolatosan (bár tudom, hogy sokaknak nem tetsző) fénycsóvát vetítek a M. N. Múzeum kultúrhatás tekintetében oly gyászos homlokzatára és a falakon belül rágódó (sőt sok derék szakembert mélységesen elkeserítő) maradiság kultúrférfiút elijesztő képére. Az elsőre kategóriscus non-mel felelek. A M. N. Múzeum „intendánsa“ afféle „representative man“ lehetne, mondjuk, az anyagiakban dúskáló, egyébként a tudós világtól megbecsült valamely arisztokrata, — de semmi esetre sem szürke tudós, legkevésbé bürokrata. Egyébként tudnivaló, hogy a M. N. Múzeum, mint ilyen ,heterogén intézményeket magába zsúfoló konglomerátum, melyben eredeti múzeumi gondolat, ha volt valaha ilyen, születése pillanatában haldoklik. Egyetlen világra szóló sikere a palotája, amely építészeti műremek a székesfőváros szívében és amely majd megromlott bürokratikus agy szülte holmi „szárnyépületekkel“. Ez volna a magyarok „British Múzeuma“ dm az angol kultúrhegemónia eme koronájához fűződő egészséges fejlődés minden nyoma nélkül. A belőle sarjadt londoni „Natural History Museum" magyarban való megtervezője, aki zseniálisan oldotta meg a budapesti s ma világhírnek örvendő Állatkertjének a kérdését, a turáni átok szülte gyűlölködés martalékaként egy „széniroda“ cellájában tengődik. Nem is az alkotó múzeumi erők gárdájából kerülnek ki holmi „Tanácsok." A jó Xantus János néprajzi raktára meghúzódott a növénytárral együtt, a Magyar Nemzeti Múzeum nektek fentartott folyosóján. Ifj. Jankó János bámulatos energiája kellett ahoz, hogy a néprajzi gyűjtemény számottevő kultúrintézményeink homlokterébe lépjen és ha a Párkák egyike oly korán el nem metszi élete fonalát, kétségtelen, hogy ma fennáll a palotájában önálló néprajzi múzeum. A „legnépszerűbb“ volna a Magyar Nemzeti Múzeum osztályai között az Adat-tár. Az Állatvilág részlettudósai azonban sohasem jutnak ki a skatulyák gombostű-rengetegeinek dzsungeljából, hol folyik a lajstromozás, a szellemtelen „mehatározás“ az új fajok „felfedezése“ érdekében rendületlenül tovább---- és a jó öreg Frizmidszky deszkatalpain „katonás sorrendben“ tovább molyosodnak a „múzeumilag“ évtizedeken át „élvezhetetlen“ madarak stb. És Szilády Zoltán, e® a pedagógusnak is kitűnő természetbúvár, múzeumilag „felhasználatlanul" bajlódik tovább.... a B-listán. Kristálytani aprólékosságokkal napestig elbibelődő premier „egyetemi tanársága“ alatt tönkresilányodott a múzeumi ízlésében is oly finom lelkületű Szabó József remekül megszervezett ásvány-földtani múzeumra: az egyetemen és a legjobb szándékatol sem irtatja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-földtani tára, mely az őslénytaniak tekintetéban kezdettől adósa a magyar kultúrvilágnak, jóllehet céljaira Semsey Andor vagyont áldozott, — múzeumilag kifogástalan rendben maradt volna meg utána. Álláshalmozás „virágkorában" tespedett a Ma- FIAT, PACKARD , FORD alkatrészek TEHERAUTÓK nagy választékban! Auto gépipari és kereskedelmi vállalat, Budapest V, Váci út 96. Tejefon: 80-70________ MAGYARORSZÁG Budapest, 1923. május 1. kedd „Nem kell túlságosan komolyan venni Kemal basa fenyegetőzését“ A konstantinápolyi francia főbiztos nyilatkozata. — A szíriai francia hadállások kitűnőek. Konstantinápolyból sem lehet őket „kiverni“. — Számolni kell a törököknek a görög csapatokkal is Párizs, április 30. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) Poincaré miniszterelnök tegnap együttesen fogadta Pellé tábornokot és Perretti della Racca külügyminisztériumi politikai osztoni főnököt. Pellé tábornok tájékoztatta a miniszterel írodáit azokról a nehézségekről, amelyek a török békekötést hátráltatták, a lausannei török delegáció intransigent viselkedéséről, továbbá a konstantinápolyi tárgyalásokról, de mindent egybevéve arra az eredményre jutott, hogy ok van az optimizmusra és a szíriai határon mutatkozó török csapatmozdulatok sem okozhatnak gondot. Ezután a konferencia után újabb tanácskozás volt, amelyre Poincaré Weygand tábornokot is meghívta. Ezen szó volt a levantei helyzetről és a szíriai eseményekről. A Petit Parisien úgy véli, hogy a két gyarmati hadosztály elküldését elvben elhatározták. Délután Pellé tábornok Millerand köztársasági elnökhöz volt rendelve, akinek a lausannei konferenciáról és a levantei helyzetről számolt be, este pedig visszautazott Lausanneba. A „Matin“ tudósítója beszélt Pelle tábornokkal. Tzmed basáról úgy nyilatkozott a konstantinápolyi főbiztos, hogy őszintén kívánja a békét és szeretné, ha megszűnnének az ellentétek Franciaországgal. Sajnos, az angolai kormány nem olyan békeszerető, mint Izmed hasa, de nem kell túlságosan tragikusan venni a szíriai török csapatv összevonásokat és Musztafa Kemal basa legutóbbi fenyegetőzését, a párizsi izgalom alaptalan, még csak nem is valószínű, hogy újból kitörjenek az ellenségeskedések. Egyébként a francia hadállások Szíriában kitűnőek és Konstantinápolyból sem lehet erőszakkal kiverni a francia haderőt. A görög részről Trácia nyugati részében a törököket fenyegető veszedelem bizonyára ki fogja józanítani Musztafa Kemal basát, akinek ott csak 20.000 főnyi katonasága van. Azt mondta Pellé tábornok, hogy bízik a lausannei tárgyalások sikerében, mert az angol delegáció támogatja, a francia álláspontot és Izmed basa is hajlik a békekötésre. (V.) London, április 30. (Reuters) A lapok jelentik Angolából: Chester tengernagy egy képviselője ideérkezett, hogy a kormánnyal kötött egyezményt aláírja. A törökök nem értik Franciaország felháborodását Lausanne, április 30. (A Magyarország tudósítójának távirata.) A Magyarország tudósítójának vasárnap alkalma volt a török békedelegáció egyik vezető tagjával beszélnie az amerikai Chester-szerződésről. — A franciák részéről az egész csak műharag — mondotta a török diplomata , mikor úgy tűzetnek a Chester-konvenció ellen. Az angolai nemzetgyűlés által elfogadott szerződésben Chester neve nem is szerepel. Francia lapok nagy garral hirdették, hogy a Standard OU Company rejtőzködik Chester tengernagy mögött. Azt is híresztelték, hogy a Chester-csoport magához váltotta a Bagdad vasút, részvényeinek nagy többségét. Kár erről sok szót vesztegetni, nemsokára nyilvánosságra fog kerülni maga a szerződés, amely , egy nagyszabású gazdasági tervet ölel fel és Törökország számára megnyitja a föllendülés korszakát, anélkül, hogy más országot károsítani akarna. A szerződés biztosítékokat tartalmaz török szempontból a terv végrehajtására, mind a két félre nézve rendkívül előnyös ésaz amerikaiak egy percig sem tekintették keleti alattomosságnak, hogy az angolai nemzetgyűlés biztosítékokkal bástyázta körül a török érdekeket. Ezen a koncesszión túl, amelyet külföldön Chester neve alá foglalnak és amely vasútépítkezéseket, kikötők építését és fejlesztését tartalmazza, rengeteg sok munkaalkalom kínálkozik szegény országunkban a nyugati hatalmak számára is, egészen nevetséges tehát az a vád, hogy mi Amerikának szolgáltatjuk ki Törökországot. A Bagdad-vasút részvénytöbbségének megváltásáról szóló hír nem egyéb ostobaságnál — folytatta a török delegátus. A valóság az, hogy a háború befejezése óta a Németországban elhelyezett Bagdad-vasúti részvényeket a német kormány kiszolgáltatta a jóvátételi bizottságnak, hiába tiltakozott ez ellen a török kormány, mert az a részvénytömeg nem német, hanem török állami tulajdon. A részvények tehát most a jóvátételi bizottságnál vannak, most meg kell állapítani a tulajdonjogot és addig a jóvátételi bizottság sem rendelkezhetik fölöttük. (II.) gyar Nemzeti Múzeum. Staub Móric, ez a nagyszorgalmú természetbúvár a másvilágon kutatgathatja, hogy hová is tűnt el rendületlen kitartással egybehordott kövületbeli gyűjteménye ama flórának, mely egykor hazánk területén élt, hogy helyt adjon más formák képében: a mainak. A M. T. Akadémia célszerűtlen emeletére internálták a M. N. Múzeum növénytár osztályát, amely a nagy közönségre nézve is merőben, hatástalanul éli le — egy-két jobb sorsra méltó, különben a mi viszonyaink szerint sok és agyonbürokratizált tisztviselőjével együtt a maga savanyú életét, — az élettelenül száraz, növények osztagai között A M. N. Múzeumnak ez a legszomorúbb osztálya, hol soha ki sem csírázik, hogy messzire ne menjek, csak a prágai nemzeti múzeumi „botanikus múzeumi“ magva sem soha, mit szerető gonddal vetettem el 1899-ben, hiába. A kolozsvári is oda veszett. ... és az Oláh örül most neki és a magyarság nincs hová tekintsen, ha tudni akarná, hogy mit nyújt az ,orbis terrarum“ növényvilága az emberiség hasznára, avagy kárvallására ! Időnként fel-feljajdul a természetrajziak egyikmásik tanára, hogy jártas kalauz sincs, ki a múzeumi szempontok szemmeltartásával kiállított töredékcsoportok között átvezetné a tanárt, s tanítványainak csoportját mindama tárgyaikhoz, amelyek ismeretét kötelezőleg írja elő a tankönyv, de amelyek ismeretével sokszor a „tanárképzést“ végrehajtó egyetemi tanár sem dicsekedhetik. Tapasztalásból mondom. Mi sem jellemzőbb, hogy egyetlen múzeumi tárnak sincs jól megszervezett laboratóriuma, a növénytárt azonfelül sejtelemmel sem bír például a leydeni Rijks Herbárium laboratóriumi és fényképészeti műtermi fölszerelésének a mintaszerűségéről. Még a legnépszerűbb, nagyarányú könyvtárával együtt — a régiségtár. Derék osztályigazgatójánál, Varjú Elemérnél is türelmetlenebbül lesem a pillanatot, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum palotája, a könyvtáron kívül, kizárólagosan a nemzet életével egybeforrt régiségtár céljait szolgálja. A párizsi Museum d'histoire Naturelle és a vele kapcsolatos École des hautes Études megbecsült tanítványaként elborul a lelkem világa, ha arra gondolok, hogy az angolok, az izlandiak, belgák és franciák, last non least, a németek „múzeumi célkitűzéseik irányában“ mennyire meghaladták a hivatalból (csak nálunk,!) „nagy fejeket“, akiknek „gyűjteménye“ bár ne akadályozná a mielőbb önállósítandó múzeumi osztályok fejlődését tovább. Így, csakis így remélhető, hogy a múzeumi analfabéták könyörtelen eltakarításával elérhetjük végre a legfőbb célt: a népmilliók jogos, ám kezdettől fogva elhanyagolt kultúrigényeinek múzeumaikban való kielégítését is, amiben az angol a „nagy mester“. Az izlandi, hogy ki népet említsek, nemzeti önérzetből múzeumilag is csodát alkotott Dublinben, melynek „botanikaiakban“ adott kultúrmelege sohasem hatott el a Magyar Nemzeti Múzeum régen hideg falai közé, legeslegkevésbé a Hold uccába. Semmiféle fajvédelem bengáltüze nem védi meg a magyart a kultúrküzdelmek ellenséges tengerében való elsülyedésétől, ha kultúrhivatásának személykultusztól mentes magaslatára nem emelkedik. Akkor lesz „Múzeum“ és megmarad a magyar kultúra. Richter Aladár dr. egyetemi tanár. Svájci kölcsön belgrádi Ház építése itta Belgrád, április 30. (A Magyarország tudósítójának távirata.) A kormány jóváhagyta a jugoszláv jelzálogbank és a Svájci Nemzeti Bank közt a napokban létrejött szerződést, amelynek értelmében Belgrád városa 5 millió svájci frank, kölcsönt kap. Ebből a kölcsönből Belgrádban új bérházak fognak épülni és befejezik azokat a házépítéseket, amelyek a pénzszűke miatt félbemaradtak. (II.) PÁRISIÉN GRILL TELEFON: 62-77 A szenzációs évadzáró műsor! (május 1-től 31-ig) DARMORA kiváló sikerű táncestéjének sláger számaival NESTER & MAY a legkiválóbb táncospár és a nagy kisérő műsor! Előadás után a közönség táncol ! Kezdete 11 órakor. Jegyelővétel d. n. 5-től MA, HÉTFŐN ZÁRÓRA S REGGEL ÓRAKOR nagy májusi virágünnepély PÁRISIÉN GRILL TELEFON: 62-77 A szenzációs évadzáró műsor! (május 1-től 31-ig) DARMORA Kiváló sikerű táncestéjének sláger számaival NESTER & MAY a legkiválóbb táncospár és a nagy kisérő műsor! Előadás útán a közönség táncol ! Kezdete 11 órakor. Jegyelővétel d. n. 5-től MA, HÉTFŐN ZÁRÓRA