Magyarország, 1923. június (30. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

MAGYARORSZÁG * BUDAPEST, 1923 JUNIUS 2. SZOMBAT XXX. ÉVFOLYAM 122. SZÁM ----------------­--------------­--------------------------------— A millióért Itt játszódott le az egész borzalmas dráma, a szomszéd Rákosszentmihályon, sőt az expozíció: Budapesten. A legelső szintén: a pesti kávéház, amelynek zenes honájában diabolikusan szövődik egy sze­­relmi kaland, melyre legelső pillanatától a bűn s a halál dobja fekete árnyát. A har­­minckétéves nő elszédül a pénz lázától, pénzt, tőzsdei szerencsét hajszol, spekulás­ciót, dollárral vagy papírral és a férfi meg akarja szerezni a nőt, hogy holttetemén keresztül pénzéhez jusson. És megindul a tragédia kereke, ki a kávéházból, súlyos, sötét jeleneteken keresztül a villa kertj­jéig, ahol egyik sírt ássák a másik után. Négy holttest van már a földben, ami­­kor kipattan a bűnöknek ez az irtózatos folytatásos regénye, amelynek szálait a poklok poklában szőtték. Irtózat olvasni és irtózat arra gondolni, hogy milyen világ­­ban élünk. Minden ilyen drámai korszak­­nak megvan a maga külön kriminológiája, de ez a korszak, amelyben ez a mostani boldogtalan nemzedék él, jókora részében csak kriminológia. Senkinek sem jut eszébe azt mondani, hogy ebben az ijesztő négyes gyilkosságban, akár csak tünetszerűen is, a háború utáni Európa lelkivilágának fe­­kete függönyei lebbennének fel. De a bűn inspirációiban és háttereiben, kísérő jelen­­ségeiben és szociális technikájában igenis visszatükröződik az egész korszak. Óh, teremt ez a korszak szenteket és jelleme­­ket is, teremt sokkal nagyobb számban, mint talán sejteni lehet, asszonyokat és férfiakat, akik a balszerencse minden soro­­zatában csodálatos fényben őrzik meg hi­­tük, jellemük, moralitásuk és becsületük tisztaságát. De teremt bűnözést is, bűnö­­zést, amelynek rémítő mocsárláza egész társadalmak levegőjét fertőzi meg. Meg­­villan a kés, vagy eldördül a pisztoly, vagy rátapad a kötél az áldozat nyakára, — ez az utolsó felvonás, de amíg az bekövetke­­zik, tőzsdék, kávéházak, szerelmek és sze­­rencsejátékok forgatagában száguld végig a bűn, amelynek célja: a pénz, a millió, eszköze pedig: a gyilkosság, a halál. Rette­­netes erkölcsi válságban fuldoklik egész Európa és vaksággal megvert vezérlő poli­­tikusai a világnak, akik konfliktusokat élesztenek és simítanak, akik mondva, csinált kérdések körül megmozdítják a világot és világraszóló kérdéseket elintéz­­nek egy kézlegyintéssel — ők nem látják, hogy a politika végső anyaga, célja, min­­den politikáé és minden diplomáciáé mégis csak az ember és az emberélet —, és hogy az új Európát nem új térképeken és új határokon kell kezdeni, hanem az új em­­­berben, vagy legalább is a háború előtti ember reneszánszában, az emberben, aki nem lehet áldozata emberi dúvadaknak és az emberben, aki nem lehet dúvad­. Bestiák mindig voltak az emberi társadal­­makban, de a társadalom mindig tudott védekezni ellenük jogszabályaik törvényei által. Védekezni tud és fog most is, de a jog és törvény mellett, azok pajzsául szük­­ség van erkölcsi regenerációra is. Iszonyat olvasni a pokolnak ezt a fantasztikus re­­gényét, ami a bűnügyi riportban most ki­­bontakozik és iszonyat arra gondolni, hogy a regény szálai ott szövődtek a kerek kág­yéházi márványasztalnál, talán egy lépés­­nyíre a becsületes emberektől, akik nyu­­godtan ültek és pihentek nehéz munkájuk után, míg közvetlen szomszédságukban négy gyilkosság árnya borult az asztalra. '­■ " ...........­­ . -------------------------- ' (A Magyar­ország tudósítójától.) Tegnap délben rendkívüli minisztertanács volt, amelyről a követ­kező hivatalos jelentést adták ki: A kormány tagjai tegnap délben 12 órakor gróf Bethlen István miniszterelnök elnöklésével rend­kívüli minisztertanácsra gyűltek össze, amelyen fontos határozatokat hoztak a tisztviselői kérdés rendezése tárgyában. A kormány a KANSz memoranduma alapján és a miniszter távollétében egyes képviselők által meg­indított akció folyományaként elhatározta, hogy a tisztviselők rendkívüli segélyét még e hsó fo­lyamán 56%-kal felemeli és még ebben a hónap­ban a parlamenttől törvényes felhatalmazást fog kérni a tisztviselőkérdés generális rendezésére vonatkozólag. Ettől függetlenül azonban a kormány minden hónap második minisztertanácsán automatikusan foglal­kozni fog a tisztviselőkérdéssel és amennyiben a változott viszonyok és a drágaság netáni emelkedése következtében szüksége mutatkoznék, úgy a megfe­lelő intézkedéseket meg fogja tenni aként, hogy azok már a következő hónap elején életbe is fognak lépni. Bizonyos társadalmi alakulatok és egyesületek rendezésében egy legutóbb megtartott ülésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tárgyalták a tisztviselőkérdést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét eredményeket és a kérdés lényegét tekintették fontosnak, hanem azt, hogy po­litikailag mennyire lehet kihasználni a kérdést bizo­nyos frakciók és párt­szempontok részére. Amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a pro­blémát, és amilyen jóindulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesítőképességének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatónak és elítélendőnek tartja azt a törekvést, amely minden áron politikumot óhajt ebbe a kérdésbe belevinni. A minisztertanács ebből folyólag elhatá­rozta, hogy amennyiben a jövőben a legutóbbi esethez ha­sonló esetek vagy jelenségek fordulnának elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és hatá­­ro­zottsággal fog fellépni és eljár?’’. « Ami már most a tisztviselőkérdés további részét illeti, erre vonatkozólag közölhetjük, hogy Szilágyi Lajos­nak a pénzügyminiszterrel mára tervezett megbeszé­lése, a pénzügyminiszter közbejött sürgős tárgyalásai miatt elmarad. Ez a tanácskozás holnap lesz meg. # A politikai helyzet mai állásához beavatott kor­mánykörökből a következő információt kaptuk: — Gömbös Gyulának a ,,Magyarországban“ meg­jelent nyilatkozata nem tántorítja el sem Bethlen István gróf miniszterelnököt, az egységes párt vezé­rét, sem pedig az egységes pártot abban az elhatáro­zásában, hogy reálpolitika megvalósításával igyekszik az ország konszolidációját és regenerációját szolgálni. Ne gondolja senki az intranzigensek közül, hogy a miniszterelnöknek határozott kijelentése módosul­­­hat. Csak arról lehet szó, hogy Gömbös Gyu­lának a miniszterelnökkel való tárgyalása után megváltozik politikai programja és alkalmazkodik ahoz a határozott kormányzati irányhoz, amelyet a miniszterelnök maga elé tűzött. Nincs is ok tartani attól, hogy a kormányelnök megváltoztatja az állás­pontját, mert bebizonyosodott, hogy a parlament nagy többsége helyesli politikáját, vele van az ország többsége is, nem is szólva az egységes párt zöméről. Akinek ez a politika nem tetszik, nemcsak hogy le­vonhatja, hanem le kell vonnia a következményeket. Ebből a körülményből azonban sem politikai válsá­got konstruálni, sem azt előidézni nem lehet. Válság csak ott van, ahol kétséges a többség. Ebben az esetben azonban Bethlen mögött van a túlnyomó majoritás. Gömbös egyébként ma estig nem tárgyalt a mi­niszterelnökkel.­ A földreformnovella ügye mindjobban veszit élességéből és ma már minden oldalon biztosan hisz­nek a komoly megegyezésben. • A tegnapi lapok brüsszeli távirat nyomán arról ad­tak hírt, hogy Adacsi japán követnek sikerült a­­magyar és román kiküldöttekkel a magyar nemzeti kisebbség elkobzott földjei ügyében megegyezést létrehozni. Illetékes helyről felhatalmaztak bennün­ket annak kijelentésére, hogy a kormányhoz ilyen, értelmű hivatalos távirat vagy jelentés nem érke­zett. Tekintettel arra, hogy még régebben is ebben az ügyben mélyreható ellentétek voltak, valószínűt­­lennek látszik, hogy ezeket a differenciákat sikerült volna ilyen rövid idő alatt eloszlatni. A brüsszeli hírt tehát­ csak fenntartással fogadhatjuk. Szombaton ankét lesz a belügy­minisztériumban a választási pót­rendeletről Május 26-án szerdán lezárult a választói névjegy­­zékből történt kihagyások elleni fellebbezés határ­ideje, s a kerületi elöljáróságokon most folyik a be­érkezett nagytömegű akták iktatása és rendezése. Az eddigi adatok szerint az I. kerületben 3722, a II. ke­rületben élős, a III. kerületben 1873, IV. kerületben 2100, az V. kerületben kb. 11.000, a VI. kerületben­ 19.970, a VII. kerületben kereken 35.000, a­ VIIi. kerü­letben kereken 33.000, a IX. kerületben körülbelül 0000, a X. kerületben kb. 2000 fellebbezést­ adtak be. Ezek szerint az adatok szerint 120.000 fellebbezést adtak le a kerületi elöljáróságokon,­­ez a szám azonban még nem­­végleges, mert­ egyrészt még postán is érkeznek felszólalások és még sok felszólamlást utólag adnak be. A postán érkezetteket, ha idején adták fel, elfo­gadják, a későn benyújtottakat visszautasítják. A bel­ügyminisztériumban holnap délelőtt ankét lesz, ame­lyen az ellenzékkel ismertetik a választójogi pótren­delet tervezetét. A központi választmány munká­ja úgyszólván szünetel mindaddig, ameddig a pótrende­­lő ügyében nincs döntés. A kormány felemelte a tisztviselők illetményét, de­­ véget vet a tisztviselőkérdéssel való politizálásnak . Bethlen nem enged Gömbösnek. — A tu­szok kilépése nem jelent válságot. — Korai hír az erdélyi­ magyar birtokok megmentéséről Mikormány revíziós kísérletek Franciaországban? Mitterand hívei kongresszusra akarják összehívni a hamuját és szenátust, néma­ semleges a német jóvátétel kérdésében.­­ „Vad sztrájkok" a Ruhr-vidéken Drezdában már nyugatom van Párizs, június 1. (A Magyarország tudósítójától.) Minden érdeklő­dés a belpolitika felé fordul parlamenti körökben. Általános az a felfogás, hogy a jóvátételi kérdés elintézése előtt nem lehet szó kor­mány­változásról s egyelőre éppen ezért senki sem kíván Poincaréinak külpolitikai téren nehézségeket okozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a miniszterelnöknek könnyű dolga lesz az állami törvényszék reformja céljából alkotmánymódosítást keresztülvinni, mert a kamara és a szenátus többsége egyaránt idegenkedik a tervtől. Millerand hívei igyekeznek az alkalmat kihasz­nálni egy gyökeres alkotmányrevízióra, aminőt a köztársaság jelenlegi elnöke már régen kíván, viszont sokan vannak, akik Poincaré miniszterelnök­kel és Colrat igazságügyminiszterrel ellentétben úgy vélekednek, hogy az állami törvényszék kérdése sok­kal alárendeltebb jelentőségű, semhogy ezért a ka­marát és a szenátust alkotmánymódosítás céljából kongresszusra kellene összehívni. (V.) Róma, június 1. (A Magyarország tudósítójától.) Illetékes helyen kijelentették tudósítónk előtt, hogy téves az 1l Popolo tegnap déli kiadásának az a közleménye, amely rész­leteket hozott Neurath báró római német nagykövet­nek Mussolini miniszterelnökkel folytatott tanácsko­zásáról. Azt írta ez az újság, hogy a német nagykö­vet, részletesen kifejtette a miniszterelnök előtt a kü­szöbön álló új német jóvátételi javaslat fő irányelveit. Mindössze annyi igaz, hogy Neurath báró a berlini kormány utasításának megfelelőleg állandóan érint­kezésben van az olasz kormánnyal, de szó sincs róla,­ hogy az új jóvátételi javaslatra nézve előzetesen tá­jékozódik Olaszország véleménye felől.­­ Róma ebben a kérdésben éppen olyan semlegesen­­ viselkedik, mint London és határozottan elzárkó­zik azelől, hogy szövetségeseinek bevonása nél-­­­kü­l, az ismeretes megállapodások keretein túl, is Németországgal eszmecserére lépjen a jóvátételi probléma tárgyában. Azt is mondották illetékes helyen, hogy Mussolini abban az esetben, ha az átnyújtandó új német jóvá­­tételi javaslat, meg fog felelni a várakozásoknak, szívesen vállalkozik a szövetséges kormányokkal egy konferenciára, amelynek az lenne a feladata, hogy az antant orszá­gai egységesen foglaljanak állást. (II.) Berlin, június 1. (A Magyarország tudósítójától.) A Ruhr-terület bányáiban néhány száz munkás kivételével munkára jelentkeztek ma reggel a sztrájkolók és a zavargások 7 .0. • ! Egyes szám­ára 50 korona

Next