Magyarország, 1923. június (30. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

2 megszűntek. Csak néhány vad sztrájk van még, így Kölnben, ahol a közúti villamos nem jár és a Barbot­­tornában, amely Hamm és Münster városok gáz- és villamosműveit látja el szénnel, úgyhogy a gáz- és villamosszolgáltatás megszűnt. A rendőrség min­denütt összefogd­osta a kommunista-szindikalistákat. Főhadiszállásukon megtalálták azoknak a nevét, akik az utóbbi zavargásokat rendezték és közülük tizenha­tot elfogtak. A rejtekhelyen nagymennyiségű fegy­verre és robbanóanyagra akadtak. ■ Azzal a 96 milliárd márkával, amelyet a franciák 9 birodalmi bank esseni intézeténél lefoglaltak, ösz­­szesen több mint 127 milliárd papírmárka jutott a megszállott terület bankfiókjainál a franciák kezére. A munkanélküliek zavargása Drezdában lelohadt. Tegnap délutánig nyitva voltak a boltok, de a keres­kedők sietve bezárták üzleteiket, mikor a munkanél­küliek tüntető körmenetre indultak. A proletár ön­védelmi szervezet tartotta fönn a rendet éjszakáig, éjjel azonban nagy kommunista tömeg gyűlt a rend­őrfőnökség háza elé, a rendőri készenlét ott termett és ijesztésül sortüzet adott a levegőbe, mire a tömeg rémülten szaladt széjjel. Ma teljes nyugalom van Drezdában. (II.) Űrnapja a Várban steer meg ezer emberfejre villan a napfény a budai Szentháromság téren. Zsibongó, örökké hul­lámzó egyetlen színpompa az ucca. Fehérruhás nők. Férfiak ünneplő feketében. Cikázik a napsugár a rendőr csákókon. Tompán borul rá a rohamsisakos honvédekre. Állanak mint a cövek. Keményen, mintha a földbe nőttek volna. Az ucca járdáján ember ember hátán tolong. Zöld gályák integetnek ki az ablakok­ból, gyertyalángok közül. Belevág a szél a trikolórba. Kígyózik a három szín játszi csapongással. Ujjongás, öröm kacag a kígyózásában, mely megfogja, lenyű­gözi az emberek szívét. Az ősi koronázó templom orgonája halkan küldi bugását ki a szabadba. A templom zsúfolásig tömve, ragyog, csillog minden. Az ablakokon homályosan szűrődik be a napsugár. A lámpák fénye csókolja a domború katonamelle­ket. Szikráznak az ér­mek, a keresztek, a csil­lagok. Gomolyogva száll a tömjénfüst fel a magas­ba. Az oltárnál Schioppa Lőrinc pápai nuncius ce­lebrálja a főpapi nagy­­misét. A misének vége, meg­indul a körmenet. Lobo­gók lengenek,. Elől .a jövő reménysége,, az..if­júság. " Tömören lépked­nek, a zöldinges cserkész­­fiúk,­­Fehér ruhás­­." kis lánykák, áhitatos arcú és szívű hívők utánuk, a Szentséggel . " Majd fehér baldachin alatt a pápai követ. Kezében a „Corpus ,Christi .. .“ Valami szent szerénység ra­gyog az arcán, a Jóság, galambszelíd megtestesülése, megalázkodása az Úr előtt . . . Akinek testét emberi kezében tartja. Akinek imádságára meghajolnak a térdek, a gőgös büszke emberi fejek. Harsog, err, zokog az ősi magyar ének. Boldogasszony Anyánk, régi Pátronánk ... Ne feledkezzél el szegény magyarokról... Tűz erejével éget a nap. Verőfényben, perzselő sugarakban pompázik a testőrség és koronaőrség egyenruhája. Villognak az alabárdok. Tarkáink a sok díszmagyar. József főherceg alakja kiragyog a tarka, pompázó sokaságból a daliás ifjú József Ferenc fő­herceggel együtt. Kettőjük között fekete díszmagyar­ban Klebelsberg Kunó gróf halad. A kormányzót képviseli. Utánuk az elő­kelőségek. Auguszta és Izabella főhercegasszo­­nyok. A kormány és a nemzetgyűlés képvisele­tében Vass József minisz­ter, Szcitovszky Béla ház­elnök. Az egyetem jelvé­nyeivel, arany nyaklán­­cosan a rektor és a dé­kánok. Díszma­gyárosán József főherceg és Klebelsberg a polgármester és a fa­­m­iniszter a körmenetben nácsnokok. Főrendek, képviselők. Egy úr oda­hajol tágranyilt szemű kislányához: —­ Nézd meg, kislányom, az az ősz bácsi. Apponyi Albert ... Nincs vége a sornak. Végtelen sokaságban vonulnak a külvárosi plébániák hívei, barátok, apácák. Ezrekre m­egy a tömeg száma. Felharsan a katonazene. Mint röppenő madarak szárnycsattogása, száll az ének hangja a magasságok felé. Virágillat úszik a levegő­ben. Nincs felhő az égen. A mindenség tiszta, maku­látlan fényességével ragyogja istenségét a földre a béke, a szeretet, az egyszerű alázat. A Corpus Christi . . . " as PÉLE-MÉLE»» ' MA, PÉNTEKEN NYITVA REGGEL on ÓRÁIG! 5 mAf­YAROKSSAL Budapest, 1923. június 2. számbat Kem­el basa Belgrádban Diplomáciai tárgyalások a török-jugoszláv viszony felújítására Belgrád, június 1. (A Magyarország tudósítójától.) Kemal basa az angolai kormány megbízásából tegnap Belgrádba ér­kezett, hogy tárgyaljon a diplomáciai viszony felújításáról a jugoszláv kormánnyal. Hosszasan tanácskozott Pasics miniszterelnökkel és Nincsics külügyminiszterrel, a lapok tudósítóinak pedig csak annyit mondott, hogy küldetésének cél­jairól közelebbi részleteket nem árulhat el, reméli, hogy sikeresen fog tárgyalni. A török delegáció Lausanneban igyekezett a jugoszláv állam külpoliti­kai irányának megfelelően támogatni a békeszerző­dés végrehajtását és ha Jugoszlávia a lausannei konferencián mégis tiltakozást jelentett be az ellen, hogy Karagacs török terület legyen, azzal nyilván az volt a célja, hogy a neuilly békeszerződés valóra­­válását támogassa, amely Bulgáriának kijutást ígért az Aegei-tengerhez. Biztosra veszi, hogy jó szomszédi viszony fog ki­alakulni Jugoszlávia és Törökország között, mihelyt a török-görög megegyezésből békeszerződés válik. (II.) A szárazság nagy károkat okoz a mezőgazdaság minden ágában Árpában és­zakban m­ég közepes termésre sincs kilátás . Takarmányhiány is fenyeget Napfoltok és légköri elektromos viszonyok okozzák az abnormális meleget? (A Magyarország tudósítójától.) Napok óta vál­­­­tozatlanul tart a szokatlanul korán beköszöntött kán­­­nikulai meleg és a májusi hónap elmúlt anélkül, hogy az országszerte várva-várt eső elérkezett volna. Az új hónap is kánikula jegyében indult meg és mára jóval 30 fokon felüli hőmérsékletet mutat a hőmérő árnyékban és egyelőre kilátás sincs arra a csapadékra, amelyet a szakértők a légköri viszonyok ismerete alapján napok óta újra és újra megjósoltak, lépnek és továbbra is változatlanul tart a száraz kánikulai idő. A meleg és országszerte száraz idő károsan be­folyásolja természetesen a terméskilátásokat .­ Erre vonatkozólag A korai kánikula ügyében megkérdeztük A Meteorológiai Intézetet, ahol a következőket mondották: — Ismeretlen okok, feltevésünk szerint a napfol­tok és a légköri elektromos viszonyok az okai ennek a különös időjárásnak. Évek óta tapasztaljuk, hogy az idő szárazabb, mint a régebbi években, különösen Magyarországon. Már szombaton depresszió mutatko­zott és nagyobb esőt vártunk, amiből csak egész je­lentéktelen kis eső következett be szórványosan.­­ Maga a kánikula­ egészen rendkívüli és az idő­járás szeszélyes abnormitásának újabb jelensége. A május végi és június elei középhőmérséklet rendesen 15 fok, míg most a statisztika szerint 24,5 fok, ami a normálisnál 5,5 fokkal magasabb. Az utolsó huszon­négy órában a meleg maximuma 31 fok volt Szege­den és Pécsett, ami júniusban is csak tíz évenként egyszer fordul elő és még éjjel sem hűlt le a levegő 15 fokon alul.­­ Tegnap óta egyébként a légnyomás újra sülyedt és ma is olyan a légköri helyzet, hogy annak alapján némi csapadékra számítani lehet. Nincs kizárva azonban, hogy az említett rejtélyes okok ismét közbe­ az OMGE részéről a következő felvilágosítást kaptuk: — A májusi eső télen hónap az első napok hideg időjárása után jelentékeny kárt okozott a mezőgaz­daság minden ágában. A növényzet fejlődésénél mostanában naponként megismétlődő csapadék volna kívánatos, mert a meleg és száraz időben a talaj jóformán teljesen elvesztette nedvtartalmát és némi javulás csak kiadós és csapadékos júniustól vár­­ható. A májusi idő még aránylag a búzában okozta a legkevesebb kárt, mert az őszi vetések jól fel­használták a téli nedvességet és e téren nincs aggo­dalomra ok.­­ Nagyobb a pusztulás azonban a tavaszi kalá­szosokban, mert az árpa és a zab, beérkezett jelenté­seink szerint, az ország legtöbb helyén fejlődésében teljesen visszamaradt s az alsó levelük elsárgult. Ezek után árpában és zabban még csak közepesen jó ter­mésre sincs kilátás. Ugyancsak megromlottak a ter­méskilátások répában és cukorrépában, amely rosszul kelt ki a száraz­földben és csak ott nem szenvedett sokat a kánikulától, ahol kellő öntözéssel és ápolás­sal pótolták az eső hiányát. A legelők és a rétek ki­égése is fenyeget, ha rövidesen a június nem pótolja a mezőgazdaságban olyan fontos májusi zivatarokat s ebben az esetben az idén újra mutatkozni fog az előző két évhez hasonlóan a sajnálatos takarmány­hiány, melynek szomorú következményei a hús és a tej egyre fokozódó drágulásában ismét mutatkozni fognak. Majális­ ­ c'? ''!*. . Az" örégjék asztalánál a hegyek között terülő' savanyúvizek az alföldi borokkal barátkoztak; a síkos gyepen, vagy a tüllfirhangokkal, májusi lom­bokkal díszített táncházban felejthetetlenül lejtettek a kis tánccipők; a nagybőgőst és hangszerét már a kora esteli órákban megforgatták pár nélkül ma­radt fiatalurak: a kertek, ligetek, erdők, virágzó hársfák édesded mézét lehelték és a szívek, torkok, elmék megteltek olyan hangokkal és érzelmekkel, amelyekről azt hittük, hogy nyolcvanesztendős ko­runkig nem felejtjük őket. Majálisra járni istennek tetsző cselekedet volt, különösen akkor, ha a tánc­nak már akkor vége lett, amikor a verebek csiri­pelni kezdtek a háztetőn; ha a reggeli nap nem ta­lálta a tóparton kóválygó gyomorral a rendezőt, sem valami magányos pavillonban, ahol fogadalmi verset írt a deszkafalra a borital ellen, ha már akkor jöttünk át az erdei úton, amikor a harmat a falevelekről az arcunkra permetezett, a homokos út megújulva, felfrissülve terült el a messziségbe, kocsinyom még nem vont barázdát ábrázatára, a harangozók még a másik oldalukra fordultak és a hegedűk a cincéres tölgyfák alól még utánunk hangzottak, amikor valakinek boldogan szerelmét panaszolták. A diák-majálisok enyhe jámborságai, nemzeti színű zászlói, felvirágozott rendezői, versenyfutásai és hazafias dalolásai mellett — abban a szép múlt időben, amikor én csárdás-táncos voltam — nagy népszerűsége volt az önkéntes tűzoltók majálisának. Ilyenkor tűnt ki, mikor nem a vizescsöbröket, a hordókat és a szivattyúkat kellett vontatni, hogy mily nagy számban vannak az önkéntes tűzoltók a városban. Az ezüstsisakos főparancsnok csengő­­bongó felszerelésével mint valami tünemény, nyi­totta meg a táncot. Demokratikus barátsággal tán­colt egymás mellett az ügyvéd és szabólegény, ha kéksávos zubbonyára rá volt varrva az Ö. T. betű. Az önkéntes tűzoltók jól kirakták a taktust, egyet­len tánccal se maradtak adósak, amíg a zenészek karja bírta, petrezselymet senki sem árult itt, mert még a jubiláris csővezetők is szolgálatba lép­tek a majálison. Soha ilyen jól és sokszor nem táncoltak a város hölgyei. Legtöbbször Flórián is vigyázott, hogy a mulatságot meg ne zavarja va­lami nádas ház kigyulladása. önkéntes tűzoltó koromban (amint ez bizonyo­san ma is divat), azokért a nőkért rajongtam, akik soha sem panaszkodtak fáradtságról, dalos hajnal­ban is talpraállottak a hetyke sapkás tűzoltó előtt, amely sapkán a keresztbe tett csákány és létra díszlett Hát a dalárda majálisa tán nem dobogtatta meg a szíveket? .­­... De bizony felkeltek a régi betegek is erre a napra, amikor a kékszalagos szalonkabátos dalárok ma­jálisukat meghirdették az erdei vendéglőbe. Igaz,­gy itt kevesebb volt a végtelenségbe nyúló tánc, mert Alajos, a pápaszemes karnagy mérsékletesen ke­verte a vinkót a szolyvai vízzel és minden órában jelt adott hangvillájával a veranda oszlopán. A dalár­­d­isták nyomban elhagyták táncosnőiket, félkörbe áll­tak, mert hiszen mindenki tudta a maga helyét, a karnagy két felemelt keze lecsapódott és a krakogás, köhécselés és egyéb stimmelés nyomban átolvadt va­lamely feledhetlen dal melódiájába. Mayer, a basszista, ilyenkor mutatta meg, hogyan ereszti le hangját akár a feneketlen kút mélységére, a tenorok remegtek és a szopránok a fatetőket ostromolták. A dalok előadásai alatt mozdulatlan volt pincér és ci­gány, a rózsaszínű hölgyek elálmélkodva figyeltek iménti táncosaikra, az asztaloknál nem csörrent po­hár, talán még a nyulak és őzek is az erdei vendéglő közelébe gyülekeztek, amikor például a mi dalár­dánk azokat a dalműveket adta elő, amellyel díjat nyert az országos versenyen. Mely türelmetlen kis lábnak jutott volna eszébe ilyenkor a mámorító tánc, amikor Alajos megdicsőülve állott dalárdistái között? Kinek tolakodott volna a torkába borítű kurjantás, amikor a dal művészei gyöngyvirágosan, szalagcsok­­rosan felállottak a verandán? És volt-e szív, amely nem telt meg áhítattal, amikor a nagyobb hatás kedvéért dalárdistáink elbújtak az erdőben és a harmatos sötét távolságból adták elő a megfelelő dalokat? Dalárdista koromban természetesen azokért a nőkért rajongtam, akik megvetették a léha táncot és reggelig se mozdultak meg a helyükön, ha a férfi­kar félkört alkotott Így változik az ember. Krúdy Gyula. ■BBMaa30BBBigaiiinw.,narmuna.tJMM»^,^»n—Ml . iimi—iw in ír—»'■■■■swn.Trm—in­ «mi n»n...m Aranyérnél, Riájduzzadásnál és derék­fájásnál a PHASK9C J02SEF keserűvíz használata sok esetben gyógyulást s mindig kellemes meg­könnyebbülést szerez. |NYÁRI ORFEUM I (ezelőtt Casino de Paris) Hermina út 63. Tel. 17­97 1 Minden este g* /T* _ ____ _ IP ■ Való órakor ^ lUCK­FcIS­D ekvilibristák T* 1 A utólárhetetlek­ M. St.ild alU mutatványaival I Jean Clermont a vig vándorcirkuszával Bés a június havi nagy varsesté-szenssciók új műsora jAutobusz-közlekedés?

Next