Magyarország, 1923. június (30. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-08 / 127. szám
* BUDAPEST, 1923 JÚNIUS 8. XXX. ÉVFOLYAM 127. SZÁM A hivatalszoba körül Egy régi, régi kép elevenedett ma fel előttünk, amíg a nemzetgyűlésen a tisztviselőkérdésről beszéltek, régi kép, olyan régi, hogy alig emlékeznek rá, pedig csak néhány esztendő választ el tőle. Idő : 1917, színtér : a képviselőház ülésterme, ugyanaz, amelyben ma Szilágyi Lajos beszélt; a világháború harmadik esztendejében voltunk és egyik miniszter sötét képet idézett a Ház elé : a magasrangú tisztviselőét, aki maga talpalja a cipőjét. Szép szavakban emlékezett meg a miniszter a heroizmusról, amit ez a kép jelent, arról azonban alig beszélt valaki, hogy mit kelltenni azért, hogy a tisztviselő sorsa felemelkedjen. Azóta esztendők teltek el, kalendárium szerint ugyan csak hat, eseményei szerint azonban egy egész korszak, a háború világa elmerült, új világok emelkedtek és süllyedtek, minden megváltozottés megváltozott a tisztviselő, a fixfizetéses magyar helyzete is s mint minden változás a mai boldogtalan idők értelmezése szerint, ez is csak romlást jelent. Múltak az idők és úgy látszott, utolsó felvonásához közeledik a társadalmi dráma, amely a szabadságharc után, a régi magyar birtokos középosztály hanyatlásával indul meg. Volt idő, mikor azt hitték, hogy a hanyatlásnak vége, az a korszak volt, az, amidőn a kiegyezés megszilárdulásával,főleg Tisza Kálmán uralma alatt, a régi "és főleg az új hivatalszobák a fölkelő napot jelentették a honorációr rétegek előtt. Akkor ez renesszánsznak látszott. Ma mártudjuk, hogy nem az volt, hogy a bürokrácia szolgálatában nem konzerválódott, hanem sorvadt e nagymúltú osztály, ma már látjuk, hogy a valódi renesszánsz azlett volna, hogyha az akkor kapitalizálódó ország gyárainak, üzleteinek aranytárnáiba tódult volna a törökös magyarság. A világháborúbeli és a háborút követő óriási gazdasági átalakulás, a világgazdaság katasztrófája, a hitel összeomlása, a pénz fantasztikus haláltánca mindenütt válságba sodorta a fixfizetéses hivatalnoki rétegeket, de alig nyilvánult valahol a válság oly zord és szomorú képekben, mint nálunk, akik országunk kétharmadát elvesztettük. Minden jelentőségével, minden komoly szövődményében fellépett a tisztviselőkérdés és nem volt más kérdés sem, amelyet az többé vagy kevésbé ne érintett volna. Magának az államnak egyik legsúlyosabb problémája lett és súlyos, olykor szinte megoldhatatlannak látszó problémája a társadalomnak is. Fokozta a helyzet nehézségeit, hogy a politika s meg hozzá az uszító, a gyújtogató politika, amely előtt semmi sem szent, ha heccelődésről van szó, a politika a maga számára zsákmányolta ki ezt a kérdést és objektív, komoly segítés helyett a szenvedélyeket kavarta fel. Most az ellenzéknek egy érdemes csoportosulása napirendre tűzte a kérdést, amely ma egy indítvány indokolásának formájában napirendjén volt a nemzetgyűlésnek is. Hát most már nem is kerülhet le a napirendről, sem a parlament, sem a közvélemény, sem a társadalom napirendjéről, amíg megnyugtató móddon megoldást nem nyer. A magyar államnem tűrhet fölösleges hivatalszobákat, de éppúgy nem tűrheti, hogy alkalmazottai a nyomorúsággal viaskodjanak. A hivatalszobába életet, megelégedést kell varázsolni. Ki kell ragadni a kérdést a politizálás és a demagógia halálos karmaiból és erre csak egy megoldás van — a megoldás! imiemnitási vita warSiaferiniiiisA kiválása Tárgyalások a RiEnissterelnökkel. — SEpairaap myatjjíjjá&i Essez EnöGKíMliSásS. — PánSak kelysSS ma van a sOTíratszíes'Saísács. — Sk parlamenti Bovagsas ESgyek (A Magyarország tudósítóitól.) A rendes heti minisztertanácsot Bethlen István gróf miniszterelnök intézkedésére péntek helyett ma délután tartják meg. Ezen a minisztertanácson letárgyalják az indemnitási törvényjavaslatot, amelyet azután valószínűleg holnap terjeszt be Káillay Tibor pénzügyminiszter a nemzetgyűlés elé. Az indemnitási törvényjavaslatot a bizottságok azonnal tárgyalás alá veszik és mint értesülünk, a Ház előreláthatólag a sürgősség kimondása mellett fogja tárgyalni. Az indemnitási vita során, mint bennünket beavatott helyről informálnak, felszínre vetik az egységes párt most elhalasztott belső válságának ügyét is. A kormány körében ugyanis az a felfogás, hogy az indemnitási vita során elhangzó felszólalások és az erre adandó miniszteri válaszok előreláthatólag még jobban felkeltik a párt szélsőjobboldali elemeinek bizalmatlanságát a kormány iránt, úgyhogy ekkor önmagától adódik majd a helyzet, amely a szélsőjobboldal kiválását vonja maga után." Arra az állításra, hogy a miniszterelnök elszalasztotta az alkalmat a jobboldali szélsők kérdésének rendezésére, érdeklődésünkre beavatott helyről azt a választ nyertük, hogy sem taktikai okokból, sem opportunitási szempontból nem lett volna helyes a kérdésbe erőszakos módon beavatkozni. A kormány szigorúan kitart kormányzati programja mellett és ez a kitartás teszi majd amúgy is lehetetlenné az egységespárt frendőrjeinek a bentmaradását a pártban. Különben — tette hozzá informátorunk — taktikai okokból azért nem lehetett most éheza fegyverhez nyúlni, mert még mindig elintézetlen a földbirtokreform kérdése. Azonban Bethlen István, aki már folytatott tanácskozásokat erre nézve, minisztertanácson fixírozza a maga programját a kívánságok dolgában és a minisztertanács állásfoglalása alapján egészen bizonyos, hogy Nagyatádival a kérdés meritumára nézve meg fog egyezni. Természetesen ez is lesújtóan fog hatni a szélsőjobboldali elemekre. A párt liberális része azonban a pozitív szándékoknak a birtokában is kissé erélyesebb tempót szeretne látni a miniszterelnöktől és ilyen értelemben, úgy mint tegnap, ma is kívánságokat terjesztett a miniszterelnök elé, sőt tudomásunk van arról is, hogy az egyik nem az egységes párt kötelékébe tartozó, de a kormányt támogató, tekintélyesebb, miniszterviselt képviselő is ilyen értelemben fog a miniszterelnökkel tárgyalni. Lehet, hogy még a mai nap folyamán, mint nekünk mondották, ugyanez a képviselő felsőbb helyen is megjelenik, ahol előadja, hogy a belső politikai élet nyugalma és a gazdasági konszolidáció szempontjából milyen felhatalmazást kell adni a kormánynak. A helyzetet jól ismerik a szélső ■jobboldalon is, ahol, mint már tegnap jelentettük, a vezetőség az aktivitás teréről erősen visszavonul, de maguk isérzik, hogy a közeli napoknak meglesi a maguk szenzációja, az ő kiválásuk az egységes pártból. Ma délután lesz Passay Károly és Sándor Pál párbaja Bevárd Ágostonnal. Ennek elintézése után új lovaglás ügyek kerülnek sorra, nevezetesen Sándor Pálnak és Rupert Rezsőnek át férje Bogya Jánossal. Sándor Pál Bogya provokálására ma megnevezte segédeit Horváth Zoltán és Dénes István személyében. A liberális pártszövetségnek a miniszterelnökkel való konferenciája, amelyről tegnapi hírt adtunk,, ma oda redukálódott, hogy mindössze Vázsonyi Vilmos kereste fel gróf Bethlen István miniszterelnököt, akivel hosszasabban tanácskozott. " A belügyminiszter ma FolkuslaSsyval és Wolfffal v®«|5®gesíie€Sa a válssztófaigiá g90ts,®sas1®iei®t 'A Magyar Távirati Iroda jelenti. A választójogi rendelet tárgyában a belügyminiszter a mai napon hosszabb tanácskozást folytatott Wolff Károllyal, a keresztény községi párt elnökével és Falkusházy Lajos alpolgármesterrel, a központi választmány elnökével. Nevezettek a rendelet előkészítési munkálataiba állandóan be voltak vonva és ma, az ellenzékkel közölt szöveg véglegesítéséhez voltak hivatalosak a belügyminisztériumba. A tanácskozáson Schreiber Lajos államtitkár és Várossy Gyula székesfővárosi tanácsnok is jelen voltak. Az értekezlet a rendelet végleges szövegét megállapította és az a mai minisztertanácson fog napirendre kerülni. Szilágyi Lajos folfoesze&t® a mai mtésí a tisztviseiSi kérdésiben T&mvényt surogat a fiz&sési pertitiezési*öt, a bétsz.ámapasztŕ& si.5 t, az atSsniniszsz*ticf.ó egyszer Usétésémlit, — „Megbélyegirti elpacsiistEso&tst netst ipriinh", — M nztzgátttisztviselök és a nyugdíjasok ügyének rendezését is kivetette holnap vaptak KdBiety pénzügyminiszte 2&i válaszái (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki jelentések után Szilágyi Lajos indokolja meg a tisztviselőkérdésben benyújtott indítványát. Rendkívül bonyolult a kérdés és a tisztviselőkérdés nem is helyes elnevezés, mert hiszen nemcsak a tisztviselőkről, hanem minden alkalmazottról, nyugdíjasokról, özvegyekről van szó. Lehetetlen reá nem mutatni a hadirokkantak, özvegyek és árvák helyzetére, akikkel szemben a kormány és a nemzetgyűlés hanyagul viselkedik. Először a tényleges szolgálatban levők helyzetével foglalkozik. Alig van alkalmazott, aki ma tudná, hogy tulajdonképpen mi is jár neki. A március 16-án rendszeresített segélyt sok helyen még ma sem kapták meg, annál kevésbé a későbbieket. A kormány most újból rendkívüli segély kiutalását rendelte el. Ezt megdöbbenve olvasta, mert minden tárgyaláson, melyet a kormánnyal folytatott, leszögezték, hogy ez a megoldás nem megfelelő. Az az 50 százalék, amit most a minisztertanács elrendelt, abszolúte nem felel meg a drágulásnak és kérdeznie kell, mikorra kapják ezt meg az alkalmazottak . Sajnálattal látták a tárgyalásoknál, hogy a kormány ridegen elzárkózott a fővárosi alkalmazottak igényei elől. Feltétlenül szükséges volna a szolgálati pragmatikát törvénybe iktatni, mert ez megkönnyítené a kérdés megoldását. Az összes alkalmazottak a létminimum megállapítását kérik. Erre vonatkozóan a különböző érdekeltségektől egész sereg javaslat van a kezében. A postások TV kg. zsír napi árát gondolják létminimumnak. Mások minden békebeli korona után 511 mai koronást akarnak. Ez már méltányosabb. Ismét más számítás szerint a békefizetés 10 százalékos aranyparitását kérik, mások pedig búzavalutát. A bajok legnagyobb részét abban látja, hogy az adminisztráció bonyolult és lassú. Sürgősen egyszerűsíteni kell. Legyen csak törzsfizetés, családi pótlék és lakbér, de a mai viszonyoknak megfelelően. Ha a kormány rendelkezést ad ki valamely cikk Egyes számára 50 korona