Magyarország, 1923. június (30. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

* BUDAPEST, 1923 JÚNIUS 8. XXX. ÉVFOLYAM 127. SZÁM A hivatalszoba körül Egy régi, régi kép elevenedett ma fel előttünk, amíg a nemzetgyűlésen a tiszt­­viselőkérdésről beszéltek, régi kép, olyan régi, hogy alig emlékeznek rá, pedig csak néhány esztendő választ el tőle. Idő : 1917, színtér : a képviselőház ülésterme, ugyan­az, amelyben ma Szilágyi Lajos beszélt; a világháború harmadik esztendejében voltunk és egyik miniszter sötét képet idé­zett a Ház elé : a magasrangú tisztvise­lőét, aki maga talpalja a cipőjét. Szép sza­vakban emlékezett meg a miniszter a he­­roizmusról, amit ez a kép jelent, arról azonban alig beszélt valaki, hogy mit kell­­tenni azért, hogy a tisztviselő sorsa fel­emelkedjen. Azóta esztendők teltek el, ka­lendárium szerint ugyan csak hat, esemé­nyei szerint azonban egy egész korszak, a háború világa elmerült, új világok emel­kedtek és süllyedtek, minden megváltozott­­és megváltozott a tisztviselő, a fixfizetéses magyar helyzete is s mint minden válto­zás a mai boldogtalan idők értelmezése szerint, ez is csak romlást jelent. Múltak az idők és úgy látszott, utolsó felvonásá­hoz közeledik a társadalmi dráma, amely a szabadságharc után, a régi­ magyar bir­tokos középosztály hanyatlásával indul meg. Volt idő, mikor azt hitték, hogy a ha­nyatlásnak vége, az a korszak volt, az, amidőn a kiegyezés megszilárdulásával,­­főleg Tisza Kálmán uralma alatt, a­­ régi "és főleg az új hivatalszobák a fölkelő na­pot jelentették a honorációr­ rétegek előtt. Akkor ez renesszánsznak látszott. Ma már­­tudjuk, hogy nem az volt, hogy a bürokrá­cia szolgálatában nem konzerválódott, ha­nem sorvadt e nagymúltú osztály, ma már látjuk, hogy a valódi renesszánsz az­­lett volna, hogyha az akkor kapitalizálódó ország gyárainak, üzleteinek aranytárnáiba tódult volna a tör­­­ökös magyarság. A világháborúbeli és a háborút követő óriási gazdasági átalakulás, a világgazda­ság katasztrófája, a hitel összeomlása, a pénz fantasztikus haláltánca mindenütt válságba sodorta a fixfizetéses hivatalnoki rétegeket, de alig nyilvánult valahol­­ a válság oly zord és szomorú képekben,­ mint nálunk, akik országunk kétharmadát el­vesztettük. Minden jelentőségével, minden komoly szövődményében fellépett a tiszt­viselőkérdés és nem volt más kérdés­ sem, amelyet az többé vagy kevésbé ne érintett volna. Magának az államnak egyik leg­súlyosabb problémája lett és súlyos, oly­kor szinte megoldhatatlannak látszó prob­lémája a társadalomnak is. Fokozta a hely­zet nehézségeit, hogy a politika s meg hozzá az uszító, a gyújtogató politika, amely előtt semmi sem szent, ha heccelő­­désről van szó, a politika a maga számára zsákmányolta ki ezt a kérdést és objektív, komoly segítés helyett a szenvedélyeket kavarta fel. Most az ellenzéknek egy ér­demes csoportosulása napirendre tűzte a kérdést, amely ma egy indítvány indoko­lásának formájában napirendjén volt a nemzetgyűlésnek is. Hát most már nem is kerülhet le a napirendről, sem a­ parla­ment, sem a közvélemény, sem a társada­lom napirendjéről, amíg megnyugtató mód­­­don megoldást nem nyer. A magyar állam­­nem tűrhet fölösleges hivatalszobákat, de éppúgy nem tűrheti, hogy alkalmazottai a nyomorúsággal viaskodjanak. A hivatal­­szobába életet, megelégedést kell varázsolni. Ki kell ragadni a kérdést a politizálás és a demagógia halálos karmaiból és erre csak­­ egy megoldás van — a megoldás! imiemnitási vita warSiafe­riniiiisA kiválása Tárgyalások a RiEnissterelnökkel. — SEpairaap myatjjíjjá&i Ess­ez EnöGKíMliSásS. — PánSak kelysSS ma van a sOTíratszíes'Saísács. — Sk parlamenti Bovagsas ESgyek (A Magyarország tudósítóitól.) A rendes heti minisztertanácsot Bethlen István gróf miniszterelnök intézkedésére péntek helyett ma délután tartják meg. Ezen a minisztertaná­cson letárgyalják az indemnitási­ törvényjavas­latot, amelyet azután valószínűleg holnap ter­jeszt be Káillay Tibor pénzügyminiszter a nem­zetgyűlés elé. Az indemnitási törvényjavasla­­tot a bizottságok azonnal tárgyalás alá veszik és mint értesülünk, a Ház előreláthatólag a sürgősség kimondása mellett fogja tárgyalni. Az indemnitási vita során, mint bennün­ket beavatott helyről informálnak, felszínre vetik az egységes párt most elha­lasztott belső válságának ügyét is. A kormány körében ugyanis az a felfogás, hogy az indemnitási vita során elhangzó fel­szólalások és az erre adandó miniszteri vála­szok előreláthatólag még jobban felkeltik a párt szélsőjobboldali elemeinek bizalmatlansá­gát a kormány iránt, úgyhogy ekkor önmagá­tól adódik majd a helyzet, amely a szélsőjobb­­oldal kiválását vonja maga után." Arra az állításra, hogy a miniszterelnök elszalasztotta az alkalmat a jobboldali szélsők kérdésének rendezésére, érdeklődésünkre be­avatott helyről azt a választ nyertük, hogy sem taktikai okokból, sem opportunitási szem­pontból nem lett volna helyes a kérdésbe erő­szakos módon beavatkozni. A kormány szigorúan kitart kormányzati programja mellett és ez a kitartás teszi majd amúgy is lehetetlenné az egységes­párt frendőrjeinek a bentmaradását a pártban. Különben — tette hozzá informátorunk­ — taktikai okokból azért nem lehetett most éhez­­a fegyverhez nyúlni, mert még mindig elinté­zetlen a földbirtokreform kérdése. Azonban Bethlen István, aki már folytatott tanácskozá­sokat erre nézve, minisztertanácson fixírozza a maga programját a kívánságok dolgában és a minisztertanács állásfoglalása alapján egészen bizonyos, hogy Nagyatádival a kérdés meritumára nézve meg fog egyezni. Természetesen ez is lesújtóan fog hatni a szélsőjobboldali elemekre. A párt liberális része azonban a pozitív szándékoknak a birtokában is kissé erélyesebb tempót szeretne látni a miniszterelnöktől és ilyen értelemben, úgy mint tegnap, ma is kí­­vánságokat terjesztett a miniszterelnök elé, sőt tudomásunk van arról is, hogy az egyik nem az­­ egységes párt kötelékébe tartozó, de a kormányt támogató, tekintélyesebb, miniszterviselt képviselő is ilyen értelem­ben fog a miniszterelnökkel tárgyalni. Le­het, hogy még a mai nap folyamán, mint nekünk mondották, ugyanez a képviselő felsőbb helyen is megjelenik, ahol előadja, hogy a belső politikai élet nyu­galma és a gazdasági konszolidáció szempont­jából milyen felhatalmazást kell adni a kor­mánynak. A helyzetet jól ismerik a szélső ■jobboldalon is, ahol, mint már tegnap jelentet­tük, a vezetőség az aktivitás teréről erősen visszavonul, de maguk is­­érzik, hogy a közeli napoknak meglesi a­ maguk szenzációja­, az ő kiválásuk az egységes pártból. Ma délután lesz Pa­ssay Károly és Sándor­ Pál párbaja Bevárd Ágostonnal. Ennek elinté­zése után új lovaglás ügyek kerülnek sorra, nevezetesen Sándor Pálnak és Ru­pert Rezsőnek át férje Bogya Jánossal. Sándor Pál Bogya provokálására ma megnevezte segédeit Hor­váth Zoltán és Dénes István személyében. A liberális pártszövetségnek a miniszter­elnökkel való konferenciája, amelyről tegn­api hírt adtunk,, ma oda redukálódott, hogy mind­össze Vázsonyi Vilmos kereste fel gróf Bethlen István miniszterelnököt, akivel hosszasabban tanácskozott. " A belü­gyminiszter ma FolkuslaSsyval és Wolfffal v®«|5®gesíie€Sa a válssztófaigiá g90ts,®sas1®iei®t 'A Magyar Távirati Iroda jelenti. A vál­­asztójogi rendelet tárgyában a belügyminisz­ter a mai napon hosszabb tanácskozást folyta­tott Wolff Károllyal, a keresztény községi párt elnökével és Falkusházy Lajos alpolgármester­rel, a központi választmány elnökével. Neve­zettek a rendelet előkészítési munkálataiba ál­landóan be voltak vonva és ma, az ellenzékkel közölt szöveg véglegesítéséhez voltak hivatalo­sak a belügyminisztériumba. A tanácskozáson Schreiber Lajos áll­am­tit­­kár és Várossy Gyula székesfővárosi tanácsnok is jelen voltak. Az értekezlet a rendelet végle­ges szövegét megállapította és az a mai mi­nisztertanácson fog napirendre kerülni. Szilágyi Lajos folfoesze&t® a mai mtésí a tisztviseiSi kérdésiben T&mvényt su­rogat a fiz&sési perti­tiezési*öt, a bétsz.á­map­asz­tŕ& si­.­5 t, az atSsniniszsz*ticf.ó egyszer Usétésémlit, — „Megbélyegirti elpacsiistEso&tst netst ipriinh", — M nztzgátt­­tisztviselök és a nyugdíjasok ügyének rendezését is kivetette holnap vaptak KdBiety pénzügyminiszte 2&i válaszái (A Magyarország tudósítójától.) A nem­zetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki jelentések után Szilágyi Lajos indokolja meg a tisztviselőkérdésben benyúj­tott indítványát. Rendkívül bonyolult a kérdés és a tisztviselőkérdés nem is helyes elnevezés, mert hiszen nemcsak a tisztviselőkről, hanem minden alkalmazottról, nyugdíjasokról, özve­gyekről van szó. Lehetetlen reá nem mutatni a hadirokkantak, özvegyek és árvák helyzetére, akikkel szemben a kormány és a nemzetgyűlés hanyagul viselkedik. Először a tényleges szolgálatban levők helyzetével foglalkozik. Alig van alkalmazott, aki ma tudná, hogy tulajdonképpen mi is jár neki. A március 16-án rendszeresített segélyt sok helyen még ma sem kapták meg, annál kevésbé a későbbieket. A kormány most újból rendkívüli segély kiutalását rendelte el. Ezt megdöbbenve olvasta, mert minden tárgyalá­son, melyet a kormánnyal folytatott, leszögez­ték, hogy ez a megoldás nem megfelelő. Az az 50 százalék, amit most a miniszter­tanács elrendelt, abszolúte nem felel meg a drágulásnak és kérdeznie kell, mikorra kapják ezt meg az alkalmazottak . Sajnálattal látták a tárgyalá­soknál, hogy a kormány ridegen elzárkózott a fővárosi alkalmazottak igényei elől. Feltétlenül szükséges volna a szolgálati pragmatikát törvénybe iktatni, mert ez megkönnyítené a kérdés megoldását. Az összes alkalmazottak a létminimum meg­állapítását kérik. Erre vonatkozóan a külön­böző érdekeltségektől egész sereg javaslat van­ a kezében. A postások TV kg. zsír napi árát gondolják létminimumnak. Mások minden bé­kebeli korona után 511 mai koronást akarnak. Ez már méltányosabb. Ismét más számítás szerint a békefizetés 10 százalékos aranypari­tását kérik, mások pedig búzavalutát. A bajok legnagyobb részét abban látja, hogy az adminisztráció bonyolult és lassú. Sür­gősen egyszerűsíteni kell. Legyen csak törzsfizetés, családi pótlék és lakbér, de a mai viszonyoknak megfelelően. Ha a kormány rendelkezést ad ki valamely cikk Egyes szám­ára 50 korona

Next