Magyarország, 1923. augusztus (30. évfolyam, 171-194. szám)

1923-08-23 / 188. szám

a.M'Y msil' IOTT T MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1923 AUGUSZTUS 23. CSÜTÖRTÖK XXX. ÉVFOLYAM 188. SZÁM - - -----l—i——.—■——— ---------■. ---..-rrrr..„•...K—llj---.---L—---------—----.---—---------— ‘T.'nViiimiiiT!.... A kinövések ellen A kormány részéről ma nyilatkozat hangzott el a nemzetgyűlésen. A kormány képviselője kijelentette, hogy bár a szabad­forgalmi rendszer alapján áll, kénytelen belenyúlni a trösztök, kartelek és konszer­nek mai gazdálkodási politikájába s min­den erejével azon lesz, hogy letörje annak kinövéseit. Mindazokat az érdekeltségeket, amelyek se­mmibe sem veszik a közérdeket, a kormány szigorúan rá fogja kényszerí­teni arra, hogy üzemeiket ne csupán a ma­guk érdeke­i­ szerint gyümölcsöztessék, ha­nem hogy tekintettel legyenek a fogyasztó milliók érdekeire is. Ezen a téren — hang­zott tovább a kemény szó — a kormány a legradikálisabb intézkedésektől sem riad vissza. Mert az végre mégis csak tűrhetet­len állapot, hogy pl. egyes élelmiszer-ellá­tással foglalkozó érdekeltségek ultimátu­mokkal ijesztgessék a kormányt, amint az nemrégiben is történt. Mi, akik a szabadkereskedelem, a sza­badforgalom, a legális gazdasági élet teljes szabadsága mellett annyiszor tettünk val­lomást ezen a helyen, együtt helyeselünk a helyeslőkkel, akik mind méltányolni tud­ják az erélyes fellépést a magas helyén. Valóban szükséges, hogy egyes gazdasági és kereskedelmi hatalmasoknak túlkapásai m­egfékeztessenek s káros kinövései nyese­gető olló alá kerüljetek. Normális viszo­nyok között nem igen tarthatnánk megen­gedhetőnek ilyenféle beavatkozást a gazda­sági, ipari és kereskedelmi alakulatok belső életébe, de, sajnos, a normális viszonyoktól még mindig messze vagyunk. A folyton és fékezetten növekvő drágaság, a pangó ter­m­elés, a munkaerők kihasználatlansága olyan súlyos helyzetet teremtett, hogy most igazán szükség van a fogyasztók érdekei­nek legradikálisabb megvédésére. De — és ezt külön is hangsúlyozzuk csak a kinö­vésekkel, az ártalmas fattyúhajtások fel­burjánzásával szemben. Mert hiábavaló, célja tévesztett, sőt katasztrofális lenne az egész védelmi intézkedés, ha túlcsapna ezen a kereten s bénító gúzst rakna a legá­lis kereskedelmi és ipari törekvések sza­bad megnyilvánulásaira is. A kereskedelem, a tisztességes, szolid, törvényes kereskedelem egész gazdasági szervezetünk főere. Az éltető anyagcsere legfontosabb lebonyolítója idebenn az or­szágban. Kifele pedig a leghathatósabb diplomáciai szerv, amely Európa előtt be­szédes követe a magyar konszolidációnak. Bel- és külpolitikai missziót teljesít, amel­lett hogy gazdasági jelentősége csaknem egyenlőrangú magával a termeléssel. Ilyen kényes és fontos szerv ok nélküli megsértése tehát súlyos visszahatással lenne az egész organizmusra. Reméljük, erre nem kerül sor s ettől nem kell tartanunk. A kinövések ellen meginduló hadjáratnak meg kell elé­gednie a kitűzött feladat elvégzésével s valóban csak a mutatkozó túlkapások meg­fékezésére törekednie anélkül, hogy a legá­lis kereskedelem szabad mozgását gátolná. M­ih­ágasági rendelet dolgában a demokraták mm igazságügyi bizottság összehí¥ásáf leérik Nagyatádi­ssa?s® csak a Lapokból olvasta az ágaié határozatot. Megcáfolták Kállay távozási hírét (A Magyarország tudósító ja­lai.) A nemzetgyűlés folyosóján a mai délelőtti órákban elterjedt a hír, hogy Szállay Tibor pénzügyminiszter távozása be­fejezett tény. Hivatalos körökben határozottan meg­cáfolták a pénzügyminiszter távozásáról szóló híre­ket, amelyek azonban a cáfolat után sem hallgattak el. Annyi mindenesetre tény, hogy Bethlen minisz­terelnök távollétében nem történhet meg olyan nagy­­fontosságú esemény, ami nő a pénzügyminisztervét­­to■ s volna.­ A másik dolog, amely ma a képviselőket foglal­koztatta az a határozat, amelyet Eöri-Szabó Dezső az igazi népgyűlésen hozatott. Eöri-Szabó beszámo­lót tartva olyan határozati javaslatot szavaztatott meg, amely a régi kisgazdapárt visszaállítását kívánja. Ezzel Eörs-Szabó Dezső és választói az egy­séges párt felbomlását kívánják elérni, mert hiszen a régi kisgazdapárt visszaállítása el sem képzelhető másképpen, minthogy a kormánypártból kivonulna annak kisgazdaszárnnya és ez a szárny új párttá alakulna. Ez viszont azt jelentené, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök szembe kerülne nagy­atádi Szabó Istvánnal. Alkalmunk volt néhány kisgazdaképviselővel be­szélni, akik mind megerősítették, hogy ennek a ha­tározatnak valóban az a látszata, mintha Eőri-Szabó Dezső az egységes pártot akarná szétrobbantani. Másnak nem is minősíthetik ezt, mint robbantási kísérletnek, amelyet legfeljebb a jóhiszeműség ment­hetne. A Magyarország munkatársának alkalma volt ma délelőtt nagyatádi Szabó István földművelésügyi minisz­terrel is beszélni, aki a következőket mondotta. — Csak a lapokból értesültem arról a határozat­ról, amelyet F­eiri-Szabó Dezsti területében hoztak. Terifielzetés, hogy ebből a­­határozatból mindenki, aki olvasni tud, azt olvashatja ki, hogy a kormány­párt felbomlik. Minthogy Eőri-Szabóval nem tud­tam még beszélni, nem akarok a kérdésről bővebben nyilatkozni, annyit azonban kijelentek, hogy ezt a határozatot nem az én tudtommal hozták meg, erről nekem Eőri-Szabó Dezső előzetesen semmit sem szólt, semmit be nem jelentett, és én erről a dologról csak ma értesültem — araint mondottam — a lapokból. * A Magyarország megírta tegnap, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök külföldi útján van csak a népszövetség ülésén, kíván részt venni, hanem rend­kívüli fontos kérdések megoldása, érdekében esetleg másfelé is elmegy. Úgy értesülünk, hogy a népszö­vetség ülésén valóban részt vesz Belluién István gróf miniszterelnök, azonban nem mint Magyarország­­Ali­vat­alos kiküldöttjén, hanem mint az ország minisz­terelnöke. A miniszterelnök nem óhajt mint hivata­los kiküldött szerepelni, mert hiszen nem kötheti le magát az egész ülésszak tartamára. Magyarország részéről hivatalosan más férfiakat fognak kiküldeni, közöttük természetesen szakembereket is, a kiküldöt­tek személyére vonatkozóan azonban ez idő szerint még nincs megállapodás.* A demokratapárti képviselők Nagy Emil igazság­ügy miniszter drágasági rendeletével kapcsolatosan elhatározták, hogy sürgősen kérni fogják az igazság­ügyi bizottság összehívását. Minthogy a bizottság elnöke, Bottlik József, nincs Budapesten, a demo­krata képviselők Vázsonyi Vilmos vezetésével ma délelőtt felkeresték Scitovszky Bélát, a nemzetgyűlés elnökét és megkérték arra, hogy sürgősen hívja, egybe az igazságügyi bizottságot. Megemlékeztünk tegnap arról a differenciáról, amely a­ szociáldemokrata, pártban az itthoni veze­tők és az emigráns szocialista vezetők ,­­Jár­­mi Ernő és Buchinger Manó között felmerült. Úgy ér­tesülünk, hogy a szociáldemokrata párt pártvezető­­sége ebben az ügyben ülést tart, amelyen ezt a kérö­­dést el akarják idézni. ) '­­---------­ „Sem politikai, sem anttexiós szándékaink* nincsenek" Potszca TPé válasza Angliának' — „„ném­ete­ország meg tudja fizetni tartozását'*. Visszautasítja a szakértő-bizottság tervét. — Franciaország nem fizet Angliá­nak és Amerikának­, amíg nem kapja meg a német jóvátételi összegeket Párizs, augusztus 22. Magyarország tudósítójának telefon jelentése: Berlinen át.) A­ francia válasz a­z augusztus 11-iki angol jegyzékre az új­ Sárga könyv 18 első oldalát foglalja le, amelyhez 27 oldalra terjedő függelék van csatolva. Ez a második rész kizárólag az angol föltevéseknek megdöntésére helyez súlyt és eredeti­leg ez lett volna a jegyzék gerince. A függelék csak­ugyan úgy van megszerkesztve, hogy az oldalak kétfelé vannak osztva, baloldalt az angol jegyzék­, összesen 1,i kikezdésre, szedve, jobbfelöl rövid meg­jegyzésekben pontokba foglalva, Poineáré széljegy­zetei. A Sárga könyv utolsó oldalain le van nyom­tatva az augusztus 4-iki londoni jegyzék teljes szö­vegében. A diplomáciai okmány első harmadrésze tulaj­donképpen nem egyéb, mint a jóvátételi tárgyalások időrendbeli ismertetése addig a pontig, amikor a jó­vátételi bizottság többsége kimondta, hogy­­Német­ország elmulasztotta kötelezettségeit, azután követ­kezik R­uh­r-tér k­lét megszállásának törvényességei­ről­ szóló fejezet, amelyet Poincaré sűrűn kísér- a régebbi jóvátételi konferenciák ismeretes határozataiból vett idézetekkel. A­z"Ruhr-megszállás"- a következő fejezet címe. Ebben a részben kifejti Poincaré, hogy ha Francia­­országnak politikai céljai és hátsó gondolatai lettek volna, akkor a Hajna-tartam­ínyt szállotta volna meg, de a Ruhr-területet szállotta meg, mert zálogo­kat akart vonni és nyomást gyakorolni a m­akacs­­kodó Németországra. Ezt az akciót kezdetben úgy ter­vezte, hogy ezzel Németországnak «szerencsés meg­oldást« és ■■békés együttmunkálkodást« tegyen lehe­tővé a legőszintébb jóakarattal. Külön, fejezet tár­gyalja a passzív ellenállást és ebben a részben Poincaré bizonyítékokkal áll elő, hogy azt Berlinből szer­vezték. Kiemeli itt, hogy a kivégzett Schlageter bevallotta, hogy egy irodával átlőtt összeköttetésben, amelyet a német birodalmi kormány maga rendezett be a­ westfaliai Havimban. Ezzel kapcsolatosan Foincaré érinti azt a kérdést, mi történik, ha a­ mostani hely­zet bevégződik, amint azt a francia kormány maga is nagyon kívánja. Válaszol is rá. Azt mondja, hogy ha a Ruhr-területen felhagynak a passzív ellen­állással, akkor módosulna a megszállás. Ezen a helyen szóról-szóra így folytatja a jegyzék ! »A német fizetések méreteihez képest fokozatos kiürítés mellett a megszállás olyan feltételek alatt tartana tovább, amelyek a mai feltételektől alapjá­ban különböznek. Ismét lehetővé válnék az együtt­működés a német hatósági szervekkel és ebből jelen­tékeny könnyebbség származnék, mert a megszállás terhei kisebbednének.­ Ezután Poincaré­­ utal a londoni nagykövetnek június 10-én­ és "?­",i küldött instrukciókra, amelyek­ben fölsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket Franciaország a­ passzív ellenállás beszüntetése ese­tén hajlandó volna foganatosítani. Ismételten rámutatunk, hogy nem maradunk to­vább a Ruhr-terü­leten, semmint szükséges, és hogy sem politikai, sem annexiós szándékaink nincsenek. Jól tudjuk, hogy Németország meglehetős gyor­san meg tudná fizetni azt, amivel tartozik, tehát az ő hatalmában van a megszállás beszüntetését elérni. Emlékeztet Ausztria példájára és kiemeli, hogy egy állam könnyen helyreállíthatja hitelét, ha szilárd akarattal törekszik rá. A következő fejezet címe: A jóvátételi fizetések és PT. szövetségesköz­i adósságok. Ebben az van, hogy nagyon egyszerű, nagyon világos és nagyon szerény volt az a program, amelyet Franciaország szövetsé­geseinek ajánlott, mikor előterjesztette 1921 június 1­1-én a maga jegyzékét, amelyben a háborúban el­pusztított területek, újjáépítésének költségei számára elsőbbséget akar kikötni s ezzel kapcsolatosan hang­súlyozza, hogy Franciaország nem fogja fizetni Angliával és Amerikával szemben fennálló tartozásait, míg Né­metországtól nem kapja meg a jóvátételi össze­geket. Súlyt vet arra, hogy Franciaország az álláig ajánlott Egyes szám ára 2515 korona ___________________________________________________________________________________________

Next