Magyarország, 1923. augusztus (30. évfolyam, 171-194. szám)

1923-08-01 / 171. szám

4 Elnök: A zárszó jogán a szó Szakács A­i­­ntor­ képviselő urat illeti. Szakács Andor : A miniszterelnök azt a mondást imputálja neki, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. ‘‘Felolvassa beszédének idevonatkozó részét. ■Nem mondotta azt, hogy azé legyen a föld, aki­­megműveli. Abban a tekintetben, hogy a nagy­birtokosok nagy része hazaárulással szerezték birtokaikat, a köztudatra, a történelemre hivat­kozik. Daru­váry külügyminiszter azt mondotta róla, mikor sürgette a kisantanttal való tárgya­lást, hogy ez eltévelyedés. Hiszen maga a mi­niszterelnök is azt mondta, hogy tárgyalni kell a Kisantanttal. , Sürgeti a miniszterelnököt, hogy a saját programját hajtsa végre. A külügyminiszter azt mondotta, hogy szóló a belügyeinkbe való beleszólást akarja megengedni. Bizonyos, hogyha egy olyan kormányzati szellemet, mint a mostani, — amely, hogy egyebet ne említ­sen — költségvetés nélkül kormányoz, a vá­lasztójogot erőszakkal elveszi, internálási tábort tart fenn, felcserélhetünk egy olyan kormányzati szellemmel, amely a közsza­badságokat és az alkotmányt helyreállítja i­s ennek ellenében még visszakapunk valamely elszakított részt is, nem fog magyar ember akadni, aki ebbe belemenjen. A kormány kijelentette, hogy a kisantant­­tal akarja a megértést. Ismerjék meg a kis­­antant föltételeit és azután az ország döntsön, hogy ezek a föltételek elfogadhatók-e vagy sem. Elnök figyemezteti a szónokot, hogy lehe­tőleg maradjon határozati javaslatának kere­tein belül. Szakács Andor: A benyújtott határozati javaslat arról szól, hogy a kormány az álta­lános, titkos és egyenlő választói jogot hala­déktalanul terjessze a nemzetgyűlés elé, annak megalkotása után már az ősszel az új választó­jog alapján hívjon össze új nemzetgyűlést, mely hivatva van az összes függő kérdéseket a nemzet igazi akaratából elintézni.­­ Éppen azért adta be azt a határozati javaslatát, hogy a nemzetgyűlésnek módja legyen egy olyan új nemzetgyűlést teremteni, amely egész nemzeti akaratot képvisel. Jöjjön egy új, egy szabadon választott többségű szuverén nemzetgyűlés, ítéljen a nemzet elevenek és holtak fölött és állapítsa meg az ország jövendő teendőjét. En­nek az új nemzetgyűlésnek kell megállapítania az ideiglenes államfő hivatali idejét is, mert az egész világon nincsen törvényhozás, amely ilyen fontos ügyben akaratát nyilvánítani ne merje. A legnagyobb tisztelettel és lojalitással jelenti ki, hogy az ideiglenes államfő hatás­körét érinteni nem akarja, nem akarja ezt az állást köztársasági elnöki állássá fejleszteni, de viszont a hivatali idő megállapítása nélkül,­ — legyen ez öt esztendő, vagy tíz esztendő — lényegében nem egyéb, mint választott király­ság, mert az államfői méltóságát haláláig gya­korolhatja. A kormány felhasználva, az előző nemzet­­gyűlés utolsó napjainak zavarait, az előző vá­lasztójogot érvénytelennek jelentette ki, azért, mert érezte, hogyha az a régi választójogi tör­vényszerű rendelet alapján bocsátkozott volna bele a választásokba, kétségtelenül nem kapta volna meg az ország többségét. Gondoskodott tehát a kormány olyan választói jogról, amely­­lyel hatalmát fen­tarthatja. De viszont most, a ceglédi példa éppen azt bizonyítja, hogy a szavazók nagymérvű megrostálására és a nyílt választásra azért volt annak idején a kormány­nak szüksége, mert ugyanazok a tényezők, amelyek most Cegléden ellene fordultak, az előző általános választásokon mellette dól­getz­tak ugyanazok a különítmények a kormány jelöltjei érdekében jártak egyes kerületekben. A kormány tegye lehetővé, hogy alkotmányos kormányzás folyjék itt az országban. Itt van egy magát alkotmányosnak nevező kormány, amely rendeletekkel kormányoz, amely költ­ségvetés és zárszámadás nélkül kormányoz, itt­­van egy magát alkotmányosnak nevező mi­niszterelnök, aki a sajtó kérdésében odanyilat­kozik, hogy amennyiben a bíróság a sajtó­ügyekben tehetetlennek bizonyulna akkor köz­­igazgatási úton fog beleavatkozni. Ilyen kö­rülmények között alkotmányosságról beszélni nem lehet. Hozzák a nemzetet olyan helyzetbe, hogy saját sorsának intézését kezébe vehesse. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a titkos vá­lasztói jog esetén a szélső demagógia fog ura­lomra jutni az országban. A magyar nép sok­kal józanabb mint azok az urak, akik ezt fel­tételezik róla. Nagy Ernő: Aki a néptől fél, az az Isten­től is fél. Szakács Andor: Európában ma két uralmi rendszer van kialakulóban. Az egyik a francia érdekszféra, amely ma Közép-Európában uralkodik, itt ál­talános befolyást gyakorol. Ez az érdekszféra a kisantant hadseregeivel is rendelkezik, a cseh, lengyel és jugoszláv hadsereg a francia hadsereg létszámához hozzászámíttatik, annak mintegy folytatása. Ehez az érdekszférához tartozik Románia is. A másik érdekszféra most van kialakuló­ban, ennek leghatalmasabb tényezője Ang­lia és kétségtelenül támogatást nyer az olasz politikában is. De hogy honnan veszi segítőtársait Francia­­ország t­dhatalmával szemben, az még kérdé­ses. Beszéltek itt olasz kezdeményezésre egy török-bolgár-magyar frontról is, amelyet a kis­antant és a francia hatalommal szemben lehet­ne állítani. Magyarországnak alkalmas időben vagy az egyik, vagy a másik érdekszférához feltétlenül közeledni kell. A trianoni b­éke azt az utat jelölte meg számunkra, hogy Párizsban kell egyelőre keresnünk a módot arra, hogy Magyarország életlehetőségét fentart­suk. Amíg a másik rendszer megerősödését várjuk, addig Magyarország gazdaságilag teljesen lehanyat­­lik, érvénybe jut és ez esetleg pusztulásba is viszi a nemzetet. Nekünk tehát ez idő szerint, nincsen más utunk, mint az, hogy az összes fontos­ kérdésekre nézve a kisantanttal keres­sük a kiegyenlítést. Most, amikor a kisantant külügyminiszterei éppen a magyar kérdésről tárgyalnak, arra kéri őket, hogy miután van­nak még Magyarországon férfiak, akik minden érzelmi momentumot félretéve kívánják a ve­lük való megegyezést, gondolják ezt meg és tegyék lehetővé ezt a megegyezést azzal, hogy a Miller­and-féle kísérőlevél értelmében területi és gazdasági szempontból enged­ményeket tegyenek. Ha ők nem jutnak erre a belátásra, annak el­lenére, hogy erre az angol külügyminiszter is felhívta őket, ha ők a lojális, őszinte meg­egyezést lehetővé nem teszik, akkor megszűnik a lehetősége Magyarországon egy olyan poli­tikának, amely a velük való megegyezést sür­geti, akkor az fog történni, hogy azok, akik re­mélték a kisantanttal való megegyezés lehe­tőségét, csalódottan félrevonulnak és sorra jönnek azok, akik jobb időkre várnak és a má­sik európai rendszerhez való csatlakozásban látják Magyarország jövőjét és arra várnak, hogy azzal a kisantanttal, amely elvette Ma­gyarország kétharmadrészét és a megmaradt egyharmadrészét sem hagyja élni, egy európai bonyodalom idején leszámolhassanak. Ha volt idő, amikor szükséges volt, hogy a kisantant államai méltányos álláspontot foglaljanak el, most itt az ideje. A kérdés csak az, hogy milyen formában jussanak a kisantant feltételei hoz­zánk, ki vegye át azokat, hogy az ország abba a helyzetbe kerülhessen, hogy azoknak elfoga­dása vagy el nem fogadása felett dönthessen. A mai magyar kormányt nem tartja alkalmas­nak­­ilyen, kezdeményező lépésre. Miután a kor­mány pénzügyi politikája is a legnagyobb, mértékben csődöt mondott, itt az ideje, hogy adja át a helyét olyan férfiaknak, akik ezeket­­ a dolgokat legalább is tárgyalás­ alá tudják vinni. (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbal­ol­dalon.) Felkiáltások: Bethlen nem pótolhatatlan! Kállay Tamás: Új választásokat kérünk. Felkiáltások a baloldalon: Ügy van! Új vá­lasztást kérünk! Kállay Tamás: Akkor majd Lendvainak tízezer többsége lesz. Nagy Ernő: A kormány bukott meg Ceg­léden. Csúfos bukás volt. Szakács Andor: Az ország érdekében más megoldás nincsen. Szükségesnek tartja, hogy m­i egy­­­­ új kabinet alakuljon, koalíciós alapon,­­ csinálja meg az általános, titkos választó­­ jogról szóló törvényt, azután oszlassák fel ezt a nemzetgyűlést, amely úgyis kevéssé felelt meg hivatásán­ak. Ajánlja határozati javaslatának elfogadását.­­ A zárszó jogán megilleti a szó Rassay Ede­­rolyt és Meskó Zoltánt is, akik azonban nincsen­­ek jelen. Dénes István ugyancsak a zárszó jogán­­ szólva kijelenti, hogy a munkáspárt csak úgy tartja a földbirtokreformot keresztülvihetőnek, ha azzal egyidőben módosítják az 1921. évi­ XV. törvénycikket is. Az igazságnak megfelel­­őleg meg kell változtatni a földvagyonváltság kulcsát. Arányosítani kell ezt a kulcsot a nagy*­ és kisbirtok között. Ha ez megtörténik, akkor 1­ . nem 300.000 katasztrális hold fog a földbirtoki reform rendelkezésére állni, hanem 2—2­1 mil­­­lió. Ily módon jól jár az államkassza és jól­ járnak az igénylők is. Az államkassza azért is jár jól, mert erre a nagymennyiségű földre­ kölcsönt vehet fel és nem szorulna külföldi­ kölcsönre, az állam pénzügyi helyzetét így ik­ helyre lehetne állítani. Kéri határozati javas­­­latának elfogadását. Förster Elek nincsen jelen. Farkas Tibor eláll a zárszótól, mert nem is akarja a vitát nyújtani. Miután szólásra senki sem jelentkezett, az elnök a vitát befejezettnek nyilvánítja és az ülést 5 percre felfüggeszti. A szünet hosszú ideig, több mint egy fél­óráig tartott, majd utána Scitovszky Béla­ elnök újból megnyitotta az ülést és kijelentette, hogy a benyújtott határozati javaslatok fölött csak a indemnitási javaslat megszavazása után fognak dönteni. A nemzetgyűlés ezután az indemnitási tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az­ idő előrehaladottságára való tekintettel az elnök az ülést 1 óráig felfüggesztette. A A nemzetgyűlés délutáni üléséről a­ Pesti Napló holnap reggel m­egjelenő szá­ma közöl megbízható és kimerítő tudósí­­tást. í­ lője testét, szép kék foltokat talál a bőrén, mert többször belelőttem, orrabukott, aztán megrugdaltam, elrúgtam az utamból Henry végre, irtózatos erőfeszítése után ki tudta magát szabadítani a dermedtség bilin­­­cseiből. — Elég volt! — rivalt a báróra. — Taka­rodjál innen. Pusztulj, nem akarlak látni! Az mélyre ejtett hangon dörmögte: — Megyek, megyek, csak előbb valld be, hogy a pénzére áhítoztál, fickó. Azért furakod­­tál be a házamba előre kieszelt programmal, alattomosan, óh, nem a gyilkosság szándéká­val, ahol te nagyon kis legény vágj', csupán a ‘pénzre voltál éhes. A vér szagát nem bírja az orrod. Csak elcsábítottad őt fortélyosan kiszed­ted a titkát, kieszelted a zsarolás módját ... Az ügyész felhördült, de nem tudta megál­lítani a feléje zuhanó szókat. —­ Ember, miért nem álltál elém, miért nem mondtad meg egyenesen, hogy sarcot akarsz a Dornbach pénzéből, miért ölted meg a szerető­det az én kezemmel, igen-igen, ezzel a kézzel, amely eddig ékszerrel halmozta el őt és amely oly barátilag tartotta tenyerében a tiedet. Az ügyész szíve megrendült. — Könyörgök neked Ervin, hagyd abba. Irtózatos szerencsétlenség ez. Elég, elég, menj hozzá, nézd meg, lehet-e rajta segíteni, él-e még, bocsáss meg neki, én megbocsátok neked, csak menj, nézd meg, segíts rajta, hozd vissza az életnek ... A báró oda sem hallgatott a könyörgésre.­­• Most jut eszembe ... A kisebbik lányom még csak két esztendős. Mondd meg őszintén. —Az enyém, vagy a tiéd? Az ügyész irtózattal tiltakozott. —­ No jó. Csak még egyet. Hívd fel a rend­őrséget, biztos akarok lenni a dolgomban. Szüntesd be a vizsgálatot. No felhívod a rend­őrséget! Az ügyész engedelmesen nyúlt a telefon­­skagyló után. (folyt. kőv.) MAGYAR Q&SZÁCI Budapest, 1923. augusztus 1. szerdai 4 --------------------------------------------------1f SPORT Testedzés Németország marathoni futóbajnoksága Berlinben vasárnap rendezték a német marathoni futóbajnokságot, amelynek startjánál 112 atléta, Németország legjobb hosszútávfutój­a jelent meg. A verseny meglehetősen izgalmas lefolyású volt. Eleinte Wanderer (Potsdam) vezetett. Az első öt kilométer után 18 p. 8 mp. volt az ideje. 15 kilo­méternél (55 p. 4(­ mp), 150 méternél vezetett Körper (Brandschweig) és Reinhold (Trebbin) előtt. Húsz kilométernél, amikor már visszafelé futottak a ver­senyzők, a berlini állatkert irányában, ez volt a sorrend: Wanderer, Körper, Albrecht, Reinhold, Blankenburg. A 25.-ik kilométernél a berlini Al­brecht kezdett felnyomulni, de csakhamar vissza­esett. A 38. kilométernél a schorlenenburgi Hempel, akit Király Pál könnyen megvert a budapesti egy­órás futásban, üldözőbe vette a vezetőket, egymás­után elfogta őket és végül a teljesen legyengült Wanderert is megelőzte. Németország marathoni bajnoka tehát Hempel lett 2 óra 59 p. 27.2 mp-es idővel. Másodikunk a kölni Ohle futott be, harma­dik pedig a múlt évi győztes, fr­iss lett. A marathoni futással kapcsolatos bajnoki mítin­­gen Bedorff német bajnok lő­p. 28 mp alatt győzött az SOfif1 méteres síkfutásban. Az UTE első németországi győzelme Az UJTE csapata vasárnap Hamburgban mérkő­zött a Union csapatával és 4:3 arányban győzött. Az UTE Hamburgból Brémába, onnan pedig Hol­landiába utazik. . Mit várhatunk Bejczitől: Bejai Lajos (MAC), a vasárnapi MA­PC verse­nyen 4 p 14.4 mp-es idővel legyőzte legyőzhetet­­lennek látszó klubtársát, Benedek Jánost, az 1500 méteres síkfutásban. Bejczi nem ezzel, hanem már előző futásaival is sejtette, hogy egyike a jövő nagy középtávfutóinak. Bejczi az új nemzedékhez tar­tozik. Tavaly már mint ifjúsági többször magára vonta a sportkörök figyelmét, már akkor is feltűnő volt hogy állóképessége és pompás finiselése. Hogy szeniorrá lett, hónapról-hónapra fejlődött. Neki csak jót tett az erős konkurencia. Ez év tavaszán már futott néhányszor 4 x 20 másodperc körüli időt­ az 1500 méteren, majd közvetlenül a bajnokság előtt vidékre utazott, hogy néhány hetet nyaraljon. A laikusok, hogy rendszeres tréning­jél abbahagyta és napfürdőzéssel töltötte napjait, letörésről beszéltek, Bejczi azonban vasárnap rácáfolt a róla keringő hírekre. A tréningtelenség és pihenő nem hogy ártott neki, sőt használt. Vasárnap könnyen futva a köröket, finiselni kezdett és igaz nem többel, mint mellszélességgel, de győzött. És ez a fontos. Ha­nem aki látta vasárnap t­ejczit futni, az önkénte­lenül arra gondolhatott, hogy a tempó nem volt erős neki, mert sokkal jobb időt is tudott volna ki­futni. Bejczi, ha meg fogja tanulni a tempófutást és a vezetést, akkor nem fogunk csodálkozni azon, ha legközelebb 4 - 10 másodpercre futja az 1500 métert. Ilyen idő kifutására rövidesen kénesnek tartjuk. 1

Next