Magyarország, 1923. szeptember (30. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
MAGYARORSZÁG" BUDAPEST, 1923 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT XXX. ÉVFOLYAM 196. SZÁM. ) Piros abrosz Atomitácsi romantika, nyugtalanította meg egy percre tegnap este újra a fővárost, hogy a rendőrség egy kocsmában ismét lefülelt egy összeesküvő társaságot. Döntésbeli forradalmárkodás ugyanakkor, amikor a miniszterelnök vonatra ül, hogy egy utolsó erőfeszítéssel európai gazdasági segítséget szorítson rá az országnak — a véletlennek olyan találkozása, amelyben csak az ország és a magyarság ellenségeinek telhetik öröme. A piros abrosz újra bevonul a magyar politikába és hogy ezt leírjuk, nem találunk benne semmi kedélyeset vagy megbocsájthatót. Piros abrosz éppen úgy lehet takarója országrontó forradalmi terrornak, mint volt a vörös lobogó. A sikátor uccai vagy a söntés kocsmai romantikája nem vonhat le az események komolyságából semmit sem, hiszen láttuk már egyszer, hogy milyen primitív eszközökkel, igazán bolhaágrándozással tették egyszer tönkre az országot. A piros abrosz néha a megdöbbentő vakmerőségnek egészen imponáló díszpéldányát takarhatja, a söntés nedves zugában ártalmas és gyilkos bolondgombák csírázhatnak ki. Ezt bizonyította ma a belügyminiszter is, aki súlyos tárgyi indiciumok birtokában a nemzetgyűlésen komoly és erélyes szavakkal ígért szigorú megtorlást az összeesküvő társaságnak. Olyan hatósági energia sugárzott ki a belügyminiszteri nyilatkozatból, olyan kérlelhetetlen kötelességtudás és felelős igazságszeretet, amire a legnagyobb szükség van, ha itt végre romjait is el akarják takarítani a kukorica és tojásgránátos betyárkodásnak. Annál szomorúbb a másik oldalon, — és erre Rakovszky belügyminiszter is rámutatott — hogy akadtak nemzetgyűlési képviselők, akik úgyszólván a tettenérés órájában akartak a rendőrségen az összeesküvők érdekében interveniálni, vagy a letartóztatás másnapján a nemzetgyűlésen törtek pálcát mellettük. Ezeknek az uraknak nincs szükségük vizsgálat folytatására és hatósági nyomozásra. Ők már a tettenérés órájában fölmentik a gyanúsítottat és azt hiszik, hogy még ma is forradalmi időkben élünk, amikor egyéni befolyás a hatóságokat dirigálhatja, sőt munkájukban is megakadályozhatja. De ezek az idők már szerencsére elmúltak. Itt nem diktál már az anarchia a hatóságok helyett és politikai hangosság nem fogja a gyanúsítottat illetékes bírái elől elvonhatni. A magyar kormány és a magyar közönség egyformán torkig van a kilengési és egyéni akciós világgal. Itt dolgozni akarnak és dolgozni fognak és a rendet, amit annyi nehézség és kínlódás árán sikerült helyreállítani, semmiféle szélsőségesség itt felborítani nem fogja. Aki erre még mindig nem ébredt rá, aki nem érzi az idők fordulását és nem akar meghiggadtan beleilleszkedni a polgári magyar jogrendbe, az fejjel rohan a falnak. Aki nem okul, az ma már csak magában tesz kárt és nem az országban, mert odáig mégis csak eljutottunk, hogy az ország erősebb, mint az országrontó kalandosság. A magyar zászló túlélte a vörös lobogót és túl fogja élni a piros abroszt is. meggszatestla a ^iplomáciai ^Iszonyt Sür@g©B’Szággal Kaforsai alícée SeheSeséjge fssflysgef» — £5* ©Basa k5fe®fS!«feSl nsm ewspesifite kt Róma, augusztus 31. (A Magyarország tudósítójától.) Az ultimátumban, amelyet az olasz kormány Görögországhoz küldött, nem volt pontos határidő megjelölve, ameddig Róma a válaszra vár, de Montagna athéni olasz követ a jegyzék átnyújtásakor szóval tudatta, hogy kormánya 21 órán belül számít a feleletre. Ez a határidő a Messagero szerint csütörtökön este 8 órakor lejárt. A mai reggeli lapok, amelyek hajnali öt órakor zárnak, még semmit sem közölnek a görög válaszról, csupán annyit tudnak, hogy az athéni követtől értesítés jött, amely úgy szól, hogy »Görögország "válasza nagyon távol áll az ultimátum sima elfogadásától s az athéni kormány arra törekszik, hogy ezt az ügyet nemzetközi vita tárgyává, tegye.* »Nagyon valószníű, — jelentik a mai reggeli lapok — hogy a görög kormány válasza neon lesz Olaszországra nézve kielégítő s ebben az esetben azonnal bekövetkezik a diplomáciai viszony megszakítása s utána megkezdődnek a katonai akciók. Általános az a felfogás, hogy a kocka eldőlt és Olaszországnak most már cselekednie kell. Brindisiből híre jött, hogy egy görög gőzös futott be a kikötőbe, amelynek utasai látták az olasz flottát a pyreusi kikötő torkolatához közeledni. Az olasz révkapitányság nem engedte ki a kikötőből a görög hajót, egy indulásra kész olasz gőzösnek pedig meghagyta, hogy ne érintse Athént, hanem egyenesen menjen Konstantinápolyig. Az olasz sajtó nagy felháborodással ír Angliáról és Franciaországról, mert londoni és párizsi táviratok beszámoltak róla, hogy a szövetséges két főhatalom, ha nem is hivatalosan, de a sajtó útján az alatt ultimátum ellen fordult. AMessaggero párizsi tudósítója jelenti lapjának, hogy a görög kormány mindenképpen a népszövetség elé akarja terjeszteni az konfliktust s a lap azt a megjegyzést fűzi ehez*, hogy Olaszország nem tűrheti tekintélyének csorbítását. (II.) A gioi-egg válaiss rcesz aSagsii ki Milánó, augusztus 3. A. (A Magyarország tudósítójának távirata.) A görög válasz megérkezett Rómába és mint előre volt látható, nem elégíti ki az olasz kormányt, tehát a katonai intézkedések végrehajtása megkezdődik. (II.) ii görög válaszfegyésért elégtelen Róma, augusztus 31. (A Magyarország tudósítójától.) A görög válaszjegyzék ma éjjel érkezett meg a külügyminisztériumkba. Tudósítójuknak kijelentették, hogy tartasmét olyan, aminől vártak, nem elégíti ki az olasz kormányt, de afelől nem nyilatkozhat, hogy mi leszi Olaszország legközelebbi lépése. (II.) TsisifeSésGfí GiSrSgsa’saeág eSieji Róma, augusztus 31. (Stefani.) Az olasz lapok kiemelik, hogy az albán határmegállapító szövetségközi bizottság főtitkára, aki az olasz delegáció lemészárlásáról jelentéet küldött a nagykövetek tanácsának és az olasz kormánynak, nem olasz ember, hanem francia, névszerint De Limperani kapitány. Az ország több Városában nagy tüntetések voltak Görögország ellen. Mésnam minisztér csökk&ntésp&« KEe&efsáma: „M&gizwFap&ni&giim islmcs fSE&sgsgjes iemtíót Nem ahat*p& isholdiprorss. fimlányA' — tíz Ekjj feexigaaigtiaiZséFt. — H belügyi minisxSew epém ívseers. íjzfésUseiSM^ a. p.Mscs£sf«£Ss eliawt. — M rsemseígysités, mai ülése (A Magyarország tudósítójától.) Scitovszky Béla elnök tizenegy óra előtt nyitja meg az ülést. Bejelenti, hogy Kis M.-nek napirend előtti felszólalásra adott engedélyt a letartóztatott ébredők ügyében. Kis M. előadja, hogy tegnap este az Ébredő Magyarok Egyesületének több tisztviselője vacsorázott egy molnár utcai vendéglőben, amikor megjelent a rendőrség, letartóztatta és a szerbuccai kapitányságra kísérte az egész társaságot. A főkapitányság minden felvilágosíthat megtagadott. A letartóztatottak szerinte nem gyanúsíthatók semmiféle bűncselekménnyel, kérdezi a belügyminisztert, hajlandó-e azonnal intézkedni a szabadonbocsátásuk iránt. Úgy látja, hogy a letartóztatás összefüggésben van az ÉMK ellen tervezett akcióval. Rakovszky Iván belügyminiszter tévedésnek mondja azt az állítást, hogy a letartóztatottak semmiféle komoly bűncselekményben nem volnának kompromittálva. A molnár utcai kocsmában letartóztatott egyének nagyon súlyos és nagyon komoly államellenes bűncselekménnyel vannak gyanúsítva, erre vonatkozólag objektív bizonyítékok állanak rendelkekezésére, a nyomozás érdekébe® azonban többet nem hajlandó mondani. Igen rövid idő alatt meg fogják tudni, mi történt. Megjegyzi, hogy amikor a nyomozás megindult, nem is tudták, hogy az Ébredők tagjairól, pláne tisztviselőiről van szó. Rossz szolgálatot tesznek azok a képviselők, akik összefüggésbe hozzák a bűncselekményt az Ébredő Magyarok Egyesületével, rossz szolgálatot tesznek úgy az Érnének, mint önmaguknak. A belügyminiszter kijelenti, hogy semmiféle befolyásnak nem enged, teljesíti kötelességét.. (Élénk helyeslés.) Ezután a tisztviselői létszámakasztásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása következik. Bartos Andor az első felszólaló, aki derültséget keltve gúnyolja az úgynevezett hivatalos, közigazgatási stílust. Kárhoztatja a túltengő bürokratizmust, de kimutatja, hogy ebben sok tételes törvény is hibás. Kleibelsber és Kunó gróf főultuszminiszter nagy veszélse Klebelsberg: Nem várja be a vita végét, hanem már most elmondja, amit szükségesnek tart. A létszámcsökkentés talán egyik tárcánál sem olyan fontos, mint a kultusztárcánál. A kultusztárca már elbocsátotta összes felesleges alkalmazottait. Ha mi itt egy lépéssel tovább akarunk menni, akkor már szervezeti intézkedésekre, reformokra van szükség. A létszámapasztásnál súlyos dilemma elé került. Segítségére kellett sietni a pénzügyminiszternek az állami kiadások csökkentésénél, másrészről azonban a magyar kultúra védelmét is kellett szolgálnia. Végzetes lehetne az iskolák terén a rosszul alkalmazott takarékosság. Az organizatorikus rendszabáályok egész sorát körvonalazta a javaslatnál, hogy a létszámcsökkentésnek mégis eleget tehessen. A kultusztárcába az 1922. évi létszámcsökkentés előtt volt 18.422, az 1922-es létszámcsökkentés alkalmával elbocsátottunk 3400 alkalmazottat. Most sikerült keresztülvinni, hogy az óvónők, néptanítók és polgári iskoláknál alkalmazott tanerők ne kerüljenek elbocsátásra. Meg kell állapítani és ki kell jelenteni, hogy egy pénzügyminiszternél sem talált ő még akkora megértésre, mint Kállaynál, akinek támogatása nélkül a magyar kultúra omló épületét nem lehetett volna épen tartani. A 20 százalékos létszámcsökkentés ilyenformán csak 7400 alkalmazott után kell keresztülvinni a kultusztárcába, ami 1100 ember elbocsátását jelenti. Az elbocsátás után a kultusztárca keretében 14.424 alkalmazott marad. Most tehát egy kisebb méretű elbocsátási akcióval állunk szemben, mint tavaly. Reméli, hogy a létszámcsökkentést úgy fogj®, keresztülvinni, hogy a magyar kultúra kárt ne szenvedjen. Vigyázni kell, mert a z évem felüli amaifakétáss számot ma Mtegyanomszdígon 1 millió 90® esem A tanítóság száma tehát nemcsak hogy nem nagy, de kevés. A bajok nemcsak onnan erednek, mert nincs elég népiskolánk, hanem települési viszonyaink is közrejátszanak. Az alföldi iskolázási nehézségek, kiküszöbölése végett részletes reformot dolgozott ki. (Éljenzés.) További nehézségek vannak az uradalmaknál, amelyeket ha kell törvény erejével fog kényszeríteni iskolák létesítésére. (Taps és helyeslés.) A polgári iskolák terén rendkívül örvendetes mozgalom indult meg. Egymásután érkeznek hozzá magyar falvak kérvényei polgári iskolák felállítás® iránt. Egyes számára 25© korona