Magyarország, 1923. szeptember (30. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

MAGYARORSZÁG" BUDAPEST, 1923 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT XXX. ÉVFOLYAM 196. SZÁM. ) Piros abrosz A­tomitácsi romantika, nyugtalaní­totta meg egy percre tegnap este­ újra a fő­várost, hogy a rendőrség egy kocsmában ismét lefülelt egy összeesküvő társaságot. Döntésbeli forradalmárkodás ugyanakkor, amikor a miniszterelnök vonatra ül, hogy egy utolsó erőfeszítéssel európai gazdasági segítséget szorítson rá az országnak — a véletlennek olyan találkozása, amelyben csak az ország és a magyarság ellenségei­nek telhetik öröme. A piros abrosz újra bevonul a ma­gyar politikába és hogy ezt leírjuk, nem találunk benne semmi kedélyeset vagy megbocsájthatót. Piros abrosz éppen úgy lehet takarója országrontó forradalmi terrornak, mint volt a vörös lobogó. A siká­tor uccai vagy a söntés kocsmai romanti­kája nem vonhat le az események komoly­ságából semmit sem, hiszen láttuk már egy­szer, hogy milyen primitív eszközökkel, igazán bolhaágrándozással tették egyszer tönkre az országot. A piros abrosz néha a megdöbbentő vakmerőségnek egészen im­ponáló díszpéldányát takarhatja, a söntés nedves zugában ártalmas és gyilkos bo­londgombák csírázhatnak ki. Ezt bizonyította ma a belügyminiszter is, aki súlyos tárgyi indiciumok birtokában a nemzetgyűlésen komoly és erélyes sza­vakkal ígért szigorú megtorlást az összees­küvő társaságnak. Olyan hatósági energia sugárzott ki a belügyminiszteri nyilatko­zatból, olyan kérlelhetetlen kötelességtudás és felelős igazságszeretet, amire a legna­gyobb szükség van, ha itt végre romjait is el akarják takarítani a kukorica és tojás­­gránátos betyárkodásnak. Annál szomo­rúbb a másik oldalon, — és erre Rakovszky belügyminiszter is rámutatott — hogy akadtak nemzetgyűlési képviselők, akik úgyszólván a tettenérés órájában akartak a rendőrségen az összeesküvők érdekében interveniálni, vagy a letartóztatás másnap­ján a nemzetgyűlésen törtek pálcát mel­lettük. Ezeknek az uraknak nincs szükségük vizsgálat folytatására és hatósági nyomo­zásra. Ők már a tettenérés órájában föl­mentik a gyanúsítottat és azt hiszik, hogy még ma is forradalmi időkben élünk, ami­kor egyéni befolyás a hatóságokat dirigál­hatja, sőt munkájukban is megakadályoz­hatja. De ezek az idők már szerencsére el­múltak. Itt nem diktál már az anarchia a hatóságok helyett és politikai hangosság nem fogja a gyanúsítottat illetékes bírái elől elvonhatni. A magyar kormány és a magyar közönség egyformán torkig van a ki­lengési és egyéni akciós világgal. Itt dol­gozni akarnak és dolgozni fognak és a ren­det, amit annyi nehézség és kínlódás árán sikerült helyreállítani, semmiféle szélsősé­gesség itt felborítani nem fogja. Aki erre még mindig nem ébredt rá, aki nem érzi az idők fordulását és nem akar meghiggadtan beleilleszkedni a polgári magyar jogrend­be, az fejjel rohan a falnak. Aki nem okul, az ma már csak magában tesz kárt és nem az országban, mert odáig mégis csak elju­tottunk, hogy az ország erősebb, mint az országrontó kalandosság. A magyar zászló túlélte a vörös lobogót és túl fogja élni­­ a piros ab­roszt is. meggszatestla a ^iplom­áciai ^Iszonyt Sür@g©B’Szággal Kaforsai alícée SeheSeséjge fssflysgef» — £5* ©Basa k5fe®fS!«feSl nsm ewspesifite kt Róma, augusztus 31. (A Magyarország tudósítójától.) Az ultimátum­ban, amelyet az olasz kormány Görögországhoz kül­dött, nem volt pontos határidő megjelölve, ameddig Róma a válaszra vár, de Montagna athéni olasz kö­vet a jegyzék átnyújtásakor szóval tudatta, hogy kormánya 21 órán belül számít a feleletre. Ez a ha­táridő a Messagero szerint csütörtökön este 8 órakor lejárt. A mai reggeli lapok, amelyek hajnali öt órakor zárnak, még semmit sem közölnek a görög válasz­ról, csupán annyit tudnak, hogy az athéni követtől értesítés jött, amely úgy szól, hogy »Görögország "válasza nagyon távol áll az ultimátum sima elfoga­dásától s az athéni kormány arra törekszik, hogy ezt az ügyet nemzetközi vita tárgyává, tegye.* »Nagyon valószníű, — jelentik a mai reggeli la­pok — hogy a görög kormány válasza neon lesz Olaszországra nézve kielégítő s ebben az esetben azonnal bekövetkezik a diplomáciai viszony megszakítása s utána megkezdődnek a katonai akciók. Általános az a felfogás, hogy a kocka eldőlt és Olasz­országnak most már cselekednie kell. Brindisiből híre jött, hogy egy görög gőzös fu­tott be a kikötőbe, amelynek utasai látták az olasz flottát a pyreusi kikötő torkolatához közeledni. Az olasz révkapitányság nem engedte ki a kikötőből a görög hajót, egy indulásra kész olasz gőzösnek pedig meghagyta, hogy ne érintse Athént, hanem egyene­sen menjen Konstantinápolyig. Az olasz sajtó nagy felháborodással ír Angliáról és Franciaországról, mert londoni és párizsi távira­tok beszámoltak róla, hogy a szövetséges két főhata­lom, ha nem is hivatalosan, de a sajtó útján az alatt­ ultimátum ellen fordult. A­­Messaggero párizsi tudó­­sítója jelenti lapjának, hogy a görög kormány min­­denképpen a népszövetség elé akarja terjeszteni az konfliktust s a lap azt a megjegyzést fűzi ehez*, hogy Olaszország nem tűrheti tekint­él­yének csorbít­­ását. (II.) A gioi-egg válaiss rcesz aSagsii ki Milánó, augusztus 3. A. (A Magyarország tudósítójának távirata.) A­ görög válasz megérkezett Rómába és mint előre volt látható, nem elégíti ki az olasz kormányt, tehát a katonai intézkedések végrehajtása megkezdődik. (II.) ii görög válaszfegyésért elégtelen Róma, augusztus 31. (A Magyarország tudósítójától.) A görög válasz­­jegyzék ma éjjel érkezett meg a külügyminisztérium­k­ba. Tudósítójuknak kijelentették, hogy tartasmét olyan, aminől vártak, nem elégíti ki az olasz kor­mányt, de afelől nem nyilatkozhat, hogy mi leszi Olaszország legközelebbi lépése. (II.) TsisifeSésGfí GiSrSgsa’saeág eSieji Róma, augusztus 31.­­ (Stefani.) Az olasz lapok kiemelik, hogy az al­­bán határmegállapító szövetségközi bizottság főtit­­kára, aki az olasz delegáció lemészárlásáról jelen­­téet küldött a nagykövetek tanácsának és az olasz kormánynak, nem olasz ember, hanem francia, név­­szerint De Limperani kapitány. Az ország több Vá­­rosában nagy tüntetések voltak Görögország ellen. Mésna­m minisztér csökk&ntésp&« KEe&efsám­a: „M&gizwFap&ni&giim islmcs fSE&sgsgjes iemtíót Nem ahat*p& ishold­­iprorss. fimlányA' — tíz Ekjj feexigaaigtiaiZséFt. — H belügyi minisxSew epém ívseers. íjzfésUseiSM^ a. p.Mscs£sf«£Ss eliawt. — M rsemseígysités, mai ülése (A Magyarország tudósítójától.) Scitovszky Béla elnök tizenegy óra előtt nyitja meg az ülést.­­ Bejelenti, hogy Kis M.-nek napirend előtti felszólalásra adott­ engedélyt a letartóztatott ébredők ügyében. Kis M. előadja, hogy tegnap este az Ébredő Magyarok Egyesületének több tisztviselője vacsorázott egy molnár utcai vendéglőben, amikor megjelent a rendőrség, letartóztatta és a szerbuccai kapitányságra kísérte az egész társaságot. A főka­pitányság minden felvilágosíthat megtagadott. A letartóztatottak szerinte nem gyanúsíthatók semmi­féle bűncselekménnyel, kérdezi a belügyminisztert, hajlandó-e azonnal intézkedni a szabadonbocsátá­­suk iránt. Úgy látja, hogy a letartóztatás összefüg­gésben van az ÉMK ellen tervezett akcióval. Rakovszky Iván belügyminiszter tévedésnek mondja azt az állítást, hogy a letartóz­tatottak semmiféle komoly bűncselekményben nem volnának kompromittálva. A molnár utcai kocsmá­ban letartóztatott egyének nagyon súlyos és na­gyon komoly államellenes bűncselekménnyel vannak gyanúsítva, erre vonatkozólag objektív bizonyítékok állanak rendelkek­ezésére, a nyomozás érdekébe® azonban többet nem hajlandó mondani. Igen rövid idő alatt meg fogják tudni, mi történt. Megjegyzi, hogy amikor a nyomozás megindult, nem is tudták, hogy az Ébredők tagjairól, pláne tiszt­­viselőiről van szó. Rossz szolgálatot tesznek azok a képviselők, akik összefüggésbe hozzák a bűncselek­­m­ényt az Ébredő Magyarok Egyesületével, rossz szolgálatot tesznek úgy az Érnének, mint önma­guknak. A belügyminiszter kijelenti, hogy semmi­­féle befolyásnak nem enged, teljesíti kötelességét.. (Élénk helyeslés.) Ezután a tisztviselői létszám­akasztásról szóló törvényja­vaslat folytatólagos tárgyalása következik. Bartos Andor az első felszólaló, aki derültséget keltve gúnyolja az úgynevezett hivatalos, közigazgatási stílust. Kárhoz­tatja a túltengő bürokratizmust, de kimutatja, hogy­ ebben sok tételes törvény is hibás. Kleibelsber és Kunó gr­óf főultuszminiszter nagy veszélse Klebelsberg: Nem várja be a vita végét, hanem már most elmondja, amit szükségesnek tart. A lét­számcsökkentés talán egyik tárcánál sem olyan fon­tos, mint a kultusztárcánál. A kultusztárca már el­bocsátotta összes felesleges alkalmazottait. Ha mi itt egy lépéssel tovább akarunk menni, akkor már szer­vezeti intézkedésekre, reformokra van szükség. A létszámapasztásnál súlyos dilemma elé került. Segítségére kellett sietni a pénzügyminiszternek az állami kiadások csökkentésénél, másrészről azonban a magyar kultúra védelmét is kellett szolgálnia. Végzetes lehetne az iskolák terén a­ rosszul alkalma­zott takarékosság. Az organizatorikus rendszabáá­­lyok egész sorát körvonalazta a javaslatnál, hogy a létszámcsökkentésnek mégis eleget tehessen. A kul­tusztárcába az 1922. évi létszámcsökkentés előtt volt 18.422, az 1922-es létszámcsökkentés alkalmával elbo­csátottunk 3400 alkalmazottat. Most sikerült keresz­tülvinni, hogy az óvónők, néptanítók és polgári is­koláknál alkalmazott tanerők ne kerüljenek elbo­csátásra. Meg kell állapítani és ki kell jelenteni, hogy egy pénzügyminiszternél sem talált ő még akkora meg­értésre, mint Kállaynál, akinek támogatása nélkül a magyar kultúra omló é­pületét nem lehetett volna épen tartani. A 20 százalékos létszámcsökkentés ilyenformán csak 7400 alkalmazott után kell keresztülvinni a kultusztárcába, ami 1100 ember elbocsátását je­lenti. Az elbocsátás után a kultusztárca keretében 14.424 alkalmazott marad. Most tehát egy kisebb mé­retű elbocsátási akcióval állunk szemben, mint ta­valy. Reméli, hogy a létszámcsökkentést úgy fogj®, keresztülvinni, hogy a magyar kultúra kárt ne szen­­vedjen. Vigyázni kell, mert a­ z évem felüli amaifakétáss számot ma Mtegyanomszdígon 1 millió 90® esem A tanítóság száma tehát nemcsak hogy nem nagy, de kevés. A bajok nemcsak onnan erednek, mert nincs elég népiskolánk, hanem települési viszonyaink is közrejátszanak. Az alföldi iskolázási nehézségek, kiküszöbölése végett részletes reformot dolgozott ki. (Éljenzés.) További nehézségek vannak az­­ uradal­maknál, amelyeket ha kell törvény erejével fog kényszeríteni iskolák létesítésére. (Taps és helyeslés.) A polgári iskolák terén rendkívül örvendetes mozgalom indult meg. Egymásután érkeznek hozzá magyar falvak kérvényei polgári iskolák felállítás® iránt. Egyes szám­ára 25© korona

Next