Magyarország, 1923. szeptember (30. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

r­ . _______ Budapest, 1923. szeptember | szomb­at MAGYAR ORSZÁ­x ------------------------------------- ■ ...............................................................................................................»■"■■■............................ nisztratív és pénzügyi intézkedésről van szó. Helyte­len úton jár tehát az, aki ebbe a kérdésbe más szem­pontokat­ akar belekeverni, vagy az elmondottaktól eltérő következtetést vonna le. Ne higgyék azt, hogy a megszállott területen levő magyarság faji öntuda­tában ezáltal veszíteni fog. Mindenki tudni fogja azt is, hogy tisztán közigazgatási eljárásról van szó.­­Az egyesített vármegyékre vonatkozó észrevéte­­leket nem tudja honorálni. Ami a cseh állam intézke­déseit illeti a vármegyék összevonására vonatkozóan és hogy­­mi most ezt a példát követjük, kijelenti a belügyminiszter, hogy amint szükség volt a közigaz­gatás egyszerűsítése érdekében bizonyos közigazga­tási egységek megszüntetésére Csehországban, és úgy szükséges nálunk is. Nem lehet azt mondani, hogy mi ne csináljuk csak azért, mert a csehek is úgy csi­nálták.­­ Nincs arról szó, hogy végkép megszüntessünk egyes vármegyéket, a szükség azonban azt kí­vánja, hogy ideiglenesen egyesítsük egyes tör­vényhatóságok közigazgatását. Az egyes várme­gyék meg fogják tartani elnevezésüket is, éppen a tradíciók ápolása érd­ekében. .Ezután az egyes megjegyzésekkel foglalkozik­ a belügyminiszter. Klárik azt kérdezte, hogy miért nem szüntetik meg legalább részben a főispáni ál­lásokat, a belügyminiszter erre azt válaszolja, hogy negyvenhét törvényhatóságunk van, ebből csak tizenegynek van önálló főispánja, a többinek össze­sen tizenhat főispánja van, tehát nem lehet itt azt mondani, hogy túlságosan sok volna a főispáni ál­lás. A közönség érdeke is megkívánja, hogy bizo­nyos felesleges hivatalokat megszüntessünk. A megyei székhely jelentőségét túlzottan ítélik meg. A gazdasági élet nem mindig követi a me­gyei életet. Megtörténhetik, hogy megyei székhelyen alig van gazdaság és a megye más városában virágzó gazdaság van. A gazdasági élet a jó közlekedési vi­szonyokat, a piacot keresi, nem pedig az alispáni hivatalt. Hogy az elbocsátandó tisztviselőket a törvényha­tósági bizottságok válasszák ki, gyakorlatilag lehe­tetlennek tartja. Azt sem lehet állítani, hogy az el­bocsátásoknál a főispán politikai szempontból fog dönteni. Fontos közigazgatási érdekeket és a várme­gyék, törvényhatóságok hangulatait nem lehet figyel­men kívül hagyni, szó se lehet arról, hogy a főispá­nok más érdekeket képviselnének. A belügyminiszter azzal végzi felszólalását, hogy fájdalmas műtét ez a javaslat, rosszul esik benyújtani, rosszul esik elfogadni, a kor­mánynak azonban kötelessége volt benyújtani és kö­telessége az elfogadása is, a jövő generáció érde­kében, idézte a pénzü­girm­inisztert Ezután az elnök a zárszó jogán Szilágyi Lajost szólítja fel a felszólalásra. Szilágyi Lajos a zárszó helyett a házszabályokhoz kér szót­ .— A tanácskozást —­ mondja — folytatni nem lehet, mert a pénzügyminiszter úr, aki benyújtotta a javaslatot, nem nyilatkozott azokra az észrevéte­lekre, amelyeket a vita során a javaslatra vonatko­zóan megtettek, de nem nyilatkozott a benyújtott ha­tározati­­ javaslatokra vonatkozóan sem. Hiába­ illet meg engem a zárszó joga, ha határozati javaslatom, melynek alapján a zárszó jogát megkaptam, szóba sem kerül, minthogy a pénzügyminiszter, úr nem jelent meg. Kettőszázezer közalkalmazott holnapi fizetéséről van szó és mégsem hangzott el semmiféle nyilat­kozat erre vonatkozóan. Kérem, hogy a tanácskozást függesszék fel addig, amíg a kormány a parlamentarizmus útjára nem tér. Rassay Károly: Akkor sokáig kell felfüggeszteni! Rakovszky Iván belügyminiszter: Sajnálom és sajnálja az egész kormány, hogy a pénzügyminiszter úr nem jelenhetett meg és nem reflektálhatott az­­ elhangzott észrevételekre. Ebben azonban súlyos betegsége akadályozta meg. Ami az ügy érdemét illeti, nem tudok olyan házszabályról, amely szerint a vitát nem lehetne lezárni azért, mert az illetékes miniszter erre vonatkozóan nem adta le nyilatkozatát. A pénzügyminiszter úr az első alkal­mat meg fogja ragadni, hogy az észrevételeket vá­lasz nélkül ne hagyja — addig is azonban határoz­nunk kell. Hegymegi Kiss Pál a házszabályokhoz kér szót. Feltétlenül szükség van arra, hogy a felelős miniszter nyilatkozzék a föltett kérdésben. Anélkül szavazni nem lehet. Szilágyi Lajos: Ezzel szemben technikai o­bstruk­­ciót kell vállalni. (Zaj a jobboldalon, elnök csenget.) A nemzetgyűlést fel kell oszlatni, ha nincs rá szük­ség! Ezután Szakács Andor kér szót a házszabályok­hoz. Ő is Szilágyi Lajos álláspontjához csatlakozik. Ezután Szilágyi Lajos jelentkezik szólásra a zár­szó jogán. Scitovszky elnök: A képviselő urat ma előbb felszólítottam már de akkor elállást a szólás jogától. Szilágyi Lajos: Tévedés, előbb a házszabályokhoz kértem szót. Az, amire most akarok rámutatni, azt voltaképpen a tegnapelőtti interpellációs napon akar­tam volna elmondani. Akkor azonban a kormány mindenféleképpen megkörnyékezett, hogy ne mond­jam el interpellációmat, a pénzügyminiszter úr egyik, majd a másik titkárát küldte el hozzám és a helyettes miniszterelnök úr is több ízben kért, hogy álljak el felszólalásomtól. Sőt arra is megkért, — egy­­ilyen illetlenséggel szemben most már ezt is elmond­hatom, — hogy ne mondjam itt el, hogy a pénzügy­­miniszter, úr, beteg. Mondjam csak azt, hogy akadá­lyozva van a megjelenésben. Akkor nem ismertem azokat az okokat, hogy miért akarják ezt titokban tartani, most azonban már sejtem őket. Interpellációmat elhalasztottam azzal, hogy más­napi beszédembe olvasztottam bele mindazokat a dolgokat, amelyeket felszólalásom keretében akartam elmondani. Feltétlenül azt vártam volna, hogy lehe­tőleg azonnal nyilatkozzék a helyettes miniszterel­nök úr, vagy a kormány egy tagja, de ha már ezt nem tették, akkor elvártam volna, hogy a miniszter urak záró beszédükben nyilatkozzanak. Most én tetszésem szerint magyarázhatom ezt az illet­len eljárást, mert ez a legenyhébb kifejezés, amivel a kormány eljárását illethetem. Farkas István : Mondjon le a kormány. Szilágyi Lajos : Én a kormánynak a nagy nyil­vánosság előtt azt vágtam a szemébe, hogy alkot­mányellenesen kormányoz és a parlamentarizmus megölője. Megjósoltam azt is, hogy a következmé­nye ennek a dolognak az lesz, hogy a többségi párt teljesen és tökéletesen megsemmisül. (Derültség a kormánypárton.) Az elnök: Figyelmeztetem Szilágyi Lajos képvi­selő urat, hogy maradjon határozati javaslata tár­gyának keretei között. Szilágyi Lajos : Arról van szó, hogy holnap reg­gel milyen fizetést kap kétszázezer közszolgálati al­kalmazott Magyarországon. Ha egy felnőtt ember, egy férfi a nemzet színe előtt azt mondja, h­ogy a mindenkori helyzet, a drá­gaság és a gazdasági viszonyok mindenkori alaku­lásához képest fogja a kormány megállapítani al­kalmazottainak­ fizetését, akkor nem is gondolhat senki Svájcra, sem Zűrickre, hanem csak arra, hogy itt Csonka-Magyarország­ piaci árairól és gazdasági viszonyairól van szó, a fizetés után azonban csakha­mar kiderült, hogy a legutóbbi minisztertanács ha­tározata ellentétbe került a pénzügyminiszter úr nyilatkozataival. Erre vonatkozóan szeretem volna hallani a mi­niszteri szakvéleményt és szerettem volna, ha valaki meglépi a minisztertanácsi határozatot. A kormány­párt azonban lomha és tunya volt. (Nagy zaj és de­rültség a kormánypárton.) Platthy György odaszól Szilágyi Lajosnak, hogy azelőtt más volt a hangja. Szilágyi Lajos erre azt válaszolja, hogy Platthy is másképpen beszélt az ellenzéki padokról akkor, amikor még az ellenzéken ült. Platthy György: Igen, voltam ellenzéki, de ilyen hangot soha nem használtam, mint a képvi­selő úr. Szilágyi Lajos: Én se ilyen hangon kezdtem. Ha elváltozást találnak a hangomban, akkor keressék annak okát, rá fognak jönni, hogy a kormány milyen magatartást tanúsított olyan képviselőkkel szemben, akik fékezték a kormánnyal, szemben a hangjukat. Kószó István: Mondja el megint amiit már há­­­­romszor elmondott. Szilágyi Lajos:­­Nem reflektálok éretlen közbe­szólásokra . Kószó István : Éretlen beszéd! Szilágyi Lajos: Soha semmiféle közalkalmazott gyűlésen nem vett részt, a sajtóban sem cikkezett erről a kérdésről, most azonban kijelenti, hogy má­tól fogva ki fognak menni arra a térre, ahol több megértéssel fognak találkozni. (Nagy zaj a jobbol­dalon.) Felkiáltások a jobboldalon! Újból lazítani akarnak ! Scitovszky elnök rendreutasítja Szilágyit a be­széde közben használt sértő kifejezéséért. Ezután az elnök felteszi a kérdést, hogy a Ház elfogadja-e a törvényjavaslatot általánosságban részletes vita alapjául. A többség elfogadja. Ezután sorra kerülnek az általános vita folyamán benyújtott határozati javaslatok, amelyeket a Ház elvet.­­ Ezután a részletes tárgyalás következik. A javas­lat címét változatlanul elfogadja a Ház. A napirend bövül. Most az idő féhehaladottságára való tekintettel az elnök a vitát megszakítja és javasolja, hogy a legközelebbi ülés szeptember 1-én, kedden délelőtt 10 órakor legyen és annak napirendjén a létszámcsök­kentési törvényjavaslat részletes tárgyalása, továbbá a borra és a szőlőtelepítésre vonatkozó törvényjavas­latok tárgyalása szerepeljen. Szakács Andor a napirendhez. Elmondta, hogy­­a gazdasági év küszöbén tömegesen mondják fel a kis haszonbérleteket és a bérlők tízezrei veszítik el megélhetésüket. Részletesen beszél e tárgyról, mire az jobboldalon közbekiál­tanak?­ «*.• „„ M Baldwin és Poincaré között is létrejön a falaikat­zás. (V.) Párizs, augusztus 3. Mint a Quotidien jelenti, a néhány nappal ez­előtti hírekkel ellentétben a parlamentet nem no­vember 13-ra, hanem már október 20 és 25-e közt hív­ják össze. Berlin, augusztus 31. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.) Str­esem­ami­­kancellár vasárnap Stuttgartban a sch­rttembergi államfő meglátogatásakor beszédet fog mondani az általános külpolitikai helyzetről és a belpolitikai viszonyokról. A kancellár ki fog ter­jeszkedni mindazokra a kényes kérdésekre, amelyek legutóbb elmérgesítették a nemzetközi helyzetet. (V.) — Ez már a földreform bírálata. Szilágyi Lajos az asztalra csap és így kiált a jobboldal felé: — Nem engedjük magunkat terrorizálni, ilyen, kérdésről lehet beszélni. Erre nagy felzúdulás támad a jobboldalon: — Mi nem engedjük magunkat terrorizálni a kisebbségtől. Dabasi Halász Móric a padot ütve kiált Szilágyi Lajos felé: — Hallatlan, nem lehet tűrni már a kisebbségi erőszakos viselkedését. Szilágyi Lajos: Majd meglátjuk. Dabasi Halász Móric: Éppen eleget fenyegetett már ma Szilágyi Lajos képviselő úr. Szakács Andor érthetetlennek találja, hogy amikor százezer ember érdekében beszél, akkor ilyen türelmetlenek a nemzetgyűlés tagjai. Kis M. a jobboldalon Mayer Jánosnak néz vala­kit és arra tesz megjegyzést, amire a terem másik oldalán ülő Mayer így kiált Kis felét Előbb a szemét nyissa ki és aztán a száját. Kis M.: Pardon, tévedtem. Szakács Andor: Az történt, hogy ahol a föld­reformot már dűlőre juttatták, de a lakosság óhajára póteljárás indult, tehát a kishaszonbérleteket nem lehetett megvonni, a földesurak ezt mégis megvon­ták. Elfogadja az elnök napirendi javaslatát, de in­dítványozza, hogy utolsó pontnak a mezőgazdasági kishaszonbérletek kérdésének tárgyalását tűzzék ki. Schandl Károly államtitkár kijelenti, hogy két­féle kisbérlet van, a húsz holdon aluli és az, amelyet a Rubinek-féle rendelet léptetett életbe. Az utóbbiak­ról már rendeletileg gondoskodás történt. Nincsen szükség arra, hogy ezt az ügyet sürgősen kelljen tárgyalni, mert a miniszteri rendelet teljesen megvédi mindkét illetékes osztály érdekeit. Az elnök napirendi indítványához csatlakozom. Szakács Andor félreértett szavait magyarázza. Csik József pártolja Szakács napirendi indítvá­nyát, a Ház többsége azonban az elnök napirendi indítványa mellett dönt. A Ház ülése fél négy óra előtt néhány perccel véget ért. 3" ................................................................................................. ■■■■ — ■ " - " — ............................. ............ Cupron Jppá és Baldwini találkozni akar Poincaréval október vége felé hívják össze a francia parlamentet Párizs, augusztus 31. (A Magyarorszgg tudósítójának telef­on jelentése Berlinen át.) A brit külügyminiszter és Poincaré ta­lálkozásáról azt írja a Matin: Curzon lord értesítette a francia külügyminisztériumot, hogy mikor Bag­­nollesból nyári pihenője után hazautazik, találkozni szeretne Poincaré miniszterelnökkel Párizsban. Baldwin miniszterelnök kevésbé hivatalos formá­ban juttatta Poincaré tudomására ugyanezt a kíván­ságát és Poincaré úgy Baldwinnek, mint Curzon lordnak is azt válaszolta, hogy a legnagyobb öröm­mel áll rendelkezésére, tehát feltehető, hogy Poin­caré a legközelebbi napokban találkozni fog a brit külügyminiszterrel s az is több mint valószínű, hogy Daruváry külügyminiszter kíséri a miniszterelnököt Genfbe Bethlen ma az olasz és a francia követtel tár­gyalt. — Kárlay genfi útja még bizonytalan (A Magyarország tudósítójától.) Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap este a fővárosba érkezett és ma délelőtt már hosszasab­ban tárgyalt Daruváry Géza külügyminiszterrel, aki távollétében őt helyettesítette, valamint Rakovszky Iván belügyminiszterrel és az olasz és francia követ­tel. Este minisztertanács lesz, amelyen a folyóügye­ken kívül természetesen megbeszélésre kerülnek mindazok a kérdések, amelyek a miniszterelnök tá­vollétében váltak aktuálisakká. Bethlen szombaton délután két óra harminc perc­kor utazik Genfbe. Kárlay Tibor pénzügyminiszter, minthogy beteg, nem utazik el, ellenben Daruváry Géza külügyminiszter elkíséri a miniszterelnököt Genfbe. Lehetséges, hogy Kárlay pénzügyminiszter egy-két nappal később követi a miniszterelnököt, erre nézve azonban még nem történt döntés. A Bethlen miniszterelnököt, minthogy eddig he­lyetesse Daruváry is vele megy Genfbe, távollétében ezúttal Vass József népjóléti miniszter fogja helyet­tesíteni. Bethlen az egységes párthoz Az egységes párt legutóbb tartott értekezletért táviratilag üdvözölte Bethlen István gróf miniszter­elnököt és biztosította szeretetéről és bizalmáról. Bethlen Mayer Jánoshoz, a párt elnökéhez a követ­kező tartalmú táviratot küldötte : Az egységes párt értekezletén irántam kifejezett bizalmatokért fogadd hálás köszünetemet. Amíg a párt szeretettel összetart és amíg az egységet meg­őrzi és rendületlenen kitart a programja által kije­lölt úton, semmiféle intrika, sem támadás nem­ diadalmaskodhat felette és addig, akár mint vezér, akár mint közkatona rendelkezésetekre állok. Beth­len István gróf• •*•*•*• y

Next