Magyarország, 1924. március (31. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

^ - v·\ \\ % / - ' vcXV k;/ Kvfc› * , V" ,,v\W vW‹ * Mpa 1500 korona MAGYARORSZÁG # BUDAPEST, 1924 MÁRCIUS 28. PÉNTEK XXXI. ÉVFOLYAM 73. SZÁM T­ A1A1A -■ | ■, ----- - -- - -■■ ■ — | Őszinte szó ! Az őszinte szót nem szabad a kormány­nak zokon vennie. Éppen ezért tisztelettel­­— és ámulattal — kérdezzük, miképpen “merészkedik a Bethlen-kormány a nemzet­­gyűlést arra kérni, hogy még a diktátora­inál is nagyobb hatalommal ruházza fel őt az ország intézése dolgában ? . . . Hiszen felhatalmazási javaslata nemcsak azt kéri, hogy ennek vagy annak a tervnek a végre­hajtásához adjanak a kormány kezébe üres lapot. Az egész gazdasági életet — vala­mennyi dinamójával, motorával, kerekével­­és szíjjazatával — követeli a maga számá­ra a kormány, hogy azt azután belátása és tetszése szerint átalakíthassa. Ez pedig közönséges nyelvre lefordítva annyit je­lent, hogy nem csupán százezrek vagy mil­liók egzisztenciájának sorsa van az ő aka­ratához kötve, hanem azt, hogy az ország jövendője függ attól, ebben az irányban halad-e, vagy a másikban. Tisztelettel — és ámulattal — kérdez­tük tehát, miképpen juthatott a kormány eszébe ily diktátor­ hatalom követelése, annak a kormánynak, amely évek óta gaz­dasági kérdésekben az egyik súlyos vere­séget a másik után szenvedte el ? . . . Pró­bálja csak meg, ha visszanéz azon az úton, amely megalakulásának­ percéhez vezet, nem láthat mást, mint kudarcot, hibát, le­romlást és visszaesést. Mind­az t­a "jaj, amely a korona kálváriáján fakadt, csak az ő lelki­­ismeretét tépheti s hogy egész rétegek még mélyebbre süppedtek bele a szegénységbe, annak végső okát csak az ő rendeleteiben lehet megtalálni. A gazdasági nyomorúsá­gokon kívül a lelkiek terén tapasztalható nyomorúságokért is csak őt lehet felelőssé tenni. Minthogy azonban mint mindig, most is tárgyilagosak akarunk maradni, meg kell állapítanunk, hogy a Bethlen-kormány legutóbbi munkája becsületes és jó munka volt. A külföldi kölcsöntárgyalások veze­tésére és tető alá, hozására gondolunk. Ez határozottan sikerült, a külföldi kölcsön és a vele kapcsolatos szanálás valóban a legjobb reményekkel kecsegtet s így nem lehetetlen, hogy a kormány e sikerére­­tá­maszkodva kéri a további bizalmat. De még e sikerét szem előtt tartva sem lehet minden feltétel nélkül elébe tenni a kért bizalmat. Ezt csak akkor lehetne megtenni, ha a lehető legnyíltabban vál­lalná a múlt hibáitól való elszakadást. Ha férfiasan­ azt mondaná, hogy nem akar többé tudni arról a politikáról, amely a gazdaság különböző ágait gúzsba kötötte s a­z illető"legélesebben hátat fordít annak a sekélyes opportunizmusnak, amely egyesek kedvéért nem mert a rendbontókkal érde­­mük serint elbánni. Ha ilyen szellemben fogná szébe a pénzügyi diktátori pálcát, — amelyre a mostani súlyos körülmények­­között esetleg szükség lehet — igen való­színű, hogy az a szerencse, amely a köl­­csöntárgyalásoknál kísérte, a szanálás to­vábbi stádiumaiban sem hagyná el s kive­zethetné az országot mostani szomorú álla­potából. Semmi kétség nem lehet afelől, hogy ezzel oly érdemrendet tűzne a mellé­re, amelynek fénye sokáig el nem múlna. De ha a diktátorságot nem arra fogja fel­használni, hogy a múlt bűneit elsöpörje, s így az ország reményét nem sikerül va­lóra váltania, akkor legyen rá elkészülve, hogy az első alkotmányos törvényhozás felelősségre fogja vonni és a miniszteri fe­lelősség elvének alapján a vádlottak pad­jára ülteti. (A Magyarország tudósítójától.) Az állam­­háztartás egyensúlyának helyreáll­ításáról szóló törvény egyik függeléke táblázatot tartalmaz az állami bevételek alakulásáról millió aranykor­mában. Feltünteti az egyenesadók hozadékát, továbbá a forgalomulókat, illetékeket, fogyasztási adó­kat, határvámjövedéket, szacharin és lettójöve­­déket, a só,jövedék nettó eredményét és a do­­hányjövedék nettó eredményét. Ezek az állami bevételek az 1913. évi állapot szerint a mai Csonka-Magy­a­rország területén 163 millió aranykoronát tettek. Ezzel szemben 1924 első felében az adóbevétel csak 165,6 millió arany­korona volt. A szanálási javaslat értelmében ezt az állami bevételt fokozatosan emelik. 1921 második felében már 287.6 millió arany­korona bevétele­kondemplálnak, 19­25 első felé­ben 300.7 milliót, 1925 második felében 351 mil­liót, 1926 első felében 369.9 milliót, 1926 második felében pedig 100.5 milliót. Érdekes, hogy a föld­dó, amelynek hozadéka 1913-ban a mai Csonka-Magyarország területén 28,3 millió aranykoronának felelt meg, 1924 első felében csak ö­t millió, ezzel szemben a szanálási időszakban kontemp­.­lált többi félévben 33 millió aranykorona bevé­telt mutat fel. Ezzel szemben a forgalmi­ adók hozadékát, mely 1913-ban csak 0.2 millió arany­korona volt. 1924 első felében 65.3 millió, vagyis csaknem a kétszerese az összes egyéne­s adók hozadékainak; műért* 34.5­ millió an­agykoronát tüntet fel 1924 első felében. A forgalmi adók hozadéka 1921 második felében 80 millió arany­koronával van kon terápiáivá. A jövedelem- és vagyonadó, amely 1913-ban még nem volt meg, 1924 első felében 24,5 millió korona bevételt tün­tet fel, 1924 második felében 40 milliót és foko­zatosan emelkedik a szanálási időszak végére 60 millióig. A törvényjavaslat indokolása a bevételek fokozásáról szóló részben a föld­adóval kapcsolatban azt írja, hogy a földadó volt az első adónem, amelynél a korona, romlá­sának következménye bizonyos mértékben már ki volt küszöbölve, illetőleg enyhítették ezt az­által, hogy 1922 július elseje óta a földadót nem ko­ronaértékben, hanem búzaértékben vetették ki és szedték be. A búzaérték fenntartása a jövőre nézve nem lenne célszerű, egyrészt mert a búza ára nem változik az aranykorona értékének változásá­val, egyenletesen, tehát a kétféle értékelés aránytalanságra vezetne, másrészt pedig a ke­zelést megnehezítené, ha aranykorona értéken kívül más értékre szóló adókönyveket is kel­lene vezetni. Az 1909. évi V. tc. a földadót a ka­taszteri tiszta jövedele­m 20 százalékában álla­pí­totta meg. Ehez járult a kivetett földadó 30 százaléka általános jövedelmi pótadóképpen és 20 százaléka országos betegápolási pótadó cí­mén. A földbirtok összes állami adóterhei a kataszteri ti­szta jövedelem 27 százalékát tették ki. A földadókulcsnak 25 százalékra való fel­emelése a javaslat indokolása szerint nem lehet kifogásolható, annál kevésbé, mert egyidejűleg megszűnik az őrlési adó, illetve mint a malmot- bevételét érintő forgalmi adót tartják fenn. A kiadások apasztására vonatkozólag ismerteti az indokolás az említett főbb intézkedéseket, melyek a következők : a hatósági lisztellátás keretében olcsó liszttel el­látottak számát az 1921122. gazdasági évben mintegy kétmillió főről egymillió főre apasz­tották le. A polgári közszolgálati alkalmazot­tak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák) részére engedélyezett kedvezményes természetbeni el­látásban 1922 elején a családtagokat beszámít­va mintegy 800 egyén részesül. Ez idő szerint már csak 570.000 kap valóban természetbeni el­látást. Az állami alkalmazottak létszámának 1920 és 1922-ben végrehajtott törvényes intéz­kedések alapján tett a panziósok során a létszá­mot mintegy 11.000 fővel apasztották­. Az 1923- ban elrendelt létszámapasztás eredménye 10.000 főre tehet­őt Ezután részletesen felsorolja az indokolás a közigazgatás egyszerűsítése érdekében köz­­igazgatási ágakként foganatosított intézkedé­seket. Az államháztartás egyensúlyának biztosí­tására további látszómapasztásra van szükség és ezért kilátásba vettek további szervezeti vál­toztatásokat, amelyek végrehajtása esetén az alkalmazottak számát csökkenteni lehet. Ezen­kívül felemelik a munkaidőt, hogy kevesebb munkaerővel lehessen elvégezni ugyanazt a munkát, amennyit ez időszerint több munkaerő végez. Ezzel remélik a közszolgálati alkalma­zottak létszámának redukálását, ideértve a bí­rákat és ügyészeket, az oktatószemélyzetet, az állami üzem alkalmazottait és a fegyveres tes­tület tagjait, valamint a munkásokat is. Az államháztartás egyensúlyának helyre­állítására nézve megállapított időtartam végére, vagyis 1926 végéig összesen újabb 15.000 fővel apasztják a közalkalmazottak létszámát. A létszáma posztos nem egyszerre történik, hanem négy féléven át fokozatosan és az elbo­csátásról szóló értesítéseket hat hónaponként­ kézbesítik. Az elbocsátottak hat hónapon át él­vezik tényleges szolgálatukért járó illetményei­ket. Hat hónap áll rendelkezésükbe a más pá­lyán való elhelyezkedés céljára. A létszám­­apasztás legtermészetesebb módja, hogy a meg-,­üresedett állásokat nem töltik be, d­e kimond­ják, hogy a létszám a posztos legelső biztosítéka, hogy az addig-szér,okból be nem töltött áll­lásot­ betöltését, mellőzni kell. Ha­ azonban a megüresedett, állás be nem töltése a közszolgá­lat érdekeit veszélyeztetné, ennek szükségét a pénzügyminisztérium állapítja meg. A­ pénzügyminiszter és államtitkárja A szanálási javaslatok a kormányt olyan telj­hatalommal ruházzák fel, amelyek alkotmányjogi szempontból fölöttébb aggályosak lennének, ha­ el­fogadásukat nem tenné nagyon is indokolttá az or­szág kétségbeejtő gazdasági helyzete. Ilyen körül­mények között kétszeresen fontos, hogy e hatalom letéteményesei, olyan férfiak legyenek, akiknek munkáját, tehetségét és tiszta szándékait a magyar közvélemény ismeri és becsüli. A kormánynak sze­rencsés húzása volt, hogy a pénzügyi javaslatok beterjesztésével egy minőn nevezte ki az új pénzügy­­minisztert Korányi frigyes báró személyében. Aki a kiílcsöntárgyalások menetét figyelemmel kisérte, igen jól tudja, milyen jelentősége volt Korányi Fri­gyes bárónak, az ő széles látókörének és gazdag tu­dásának a kölcsön előkészítő munkálataiban s nem feledkeztünk meg arról sem, hogy pénz­ügy­minisz­terségeinek ideje alatt Korányi Frigyes báró soha­sem hagyta el fantasztikus reménységek, megvalósí­tandó álmok kedvéért a reális pénzügyi politika biztos talaját. Szabóky Alajos államtitkár, az új pénzügyminiszter munkatársa hasonlóképpen nem új ember a pénzügyi politikában. Nagy elméleti tu­dása s a­ gyakorlati élet követelményeinek ismerete garancia, arra, hogy a reábízott feladatokat legjobb tudása és lelkiismerete szerint fogja elvégezni. Ta­lán nem volt még korszak Magyarország történel­­mében, amely a vezető államférfiaktól nagyobb tu­dást, kitartást és akaraterőt követelt volna, mint a mai. Szeretjük hinni, hogy Korányi Szabóks támo­gatásával biztos léptekkel fogja ve­z­élni az­ ország pénzü­gyeit egy jobb jövő felé. Korányi Frigyes báró, az újonnan kinevezett pénz­ügyminiszter, az eskü letétele után rövidesen elfog­lalja hivatalát. Eredetileg, úgy tervezték, hogy Ko­rányi báró, mielőtt megkezdené fontos és nehéz mun­káját a pénzügyminisztériumban, előbb visszautazik Párizsba. Ez a terv azonban egyelőre megváltozott és ezidő szerint úgy áll, hogy Korányi csal: húsvét után utazik Párizsba, ami­kor a kölcsön­ügyi javaslatokat a nemzetgyűlés már el­foglalta. Korányi hálót m­a várták a nemzetgyűlésen, azonban az ülés végéig nem jelent meg. A javaslatok az egységespártban és a nemzetgyűlésen Az egységespárt ma este folytatja pártértekez­­­letén a kölcsönnel, kapcsolatos tör­vény­javaslatok megvitatását. Mint ahogy Almási László, az egy­­ségespárt ügyvezető al­elnök­e közölte velünk, remé­lik, hogy a tárgyalást ma befejezik. A nemzet­gyű- Ax aranyköltségvetés számaiból PLastnyiife QKGlin ék atiákat a szanálási ihassak alatt ? — Adóbevételek 1924 els? felében 165*6 millió aranykorona, 1926 második felében már 406*5 millió. — Hogyan apasztják a kiadásokat ? — A létszámcsökkentés módozatai

Next