Magyarország, 1924. május (31. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-21 / 97. szám

12 MAGYARORSZÁG Budapest, 1924. május 21. szerda Magyar és Angol Híradó. Az előadások kezdete : V46, */18 és 10 órakor. — (Susanne Despres) a Lángviharban főszerepében óriási sikert arat a Kamarában. Előadások '/s6, Ve8 és ’/sl0 órakor. A szenzációs műsor még csak csütörtökig kerül bemutatóra. Nyitott tető. (Molnár Ferenc) Pál utcai fiúk című művét már egyszer megfilmesítették. Most a Corvin filmgyár új scenáriumot készíttetett, Stella Adorjánnal. Igen érdekes és a film nagy sikerét biztosítja, hogy a rendezés munkálataiban, — amelyet Balogh Béla vezet — Molnár Ferenc is tevékeny részt fog venni. Mint értesülünk, ez a film lesz a Corvin-gyár egyik parádés filmje, amellyel már teljesen komoly filmversenytársképpen lép ki — a jövő szezon elején — A világpiacra. MozgófényKépszínházak műsora Carmen-mozgó. (J. 120—54.) A Shanghay-igrizett (Betty Chompson.) — És a fényes burleszk-műsor. (Előadások 4 órától folytatólagosan.) Corvin Színház: (J. 89—88, J. 95—84.) Az én amerikai feleségem (7 felv., Glória Swanson és Antonio Moreno) — Carpentier bécsi boxmatche — Az elvarázsolt kastély (2 felv.) — Sámson és Depiros — Híradók. (Negyed 6, negyed 8 és negyed 10.) Eldorádó: (Népszínház utca 81.) (Tel.: J. 31—71.) Pénz és szív (Rudolf Valentino, 6 felv.) — Bűn és szerelem (Betty Champson, 6 felv.) (Előadások 5 órától folytatólagosan.) Kamara: (J. 140—27.) Lángviharban — Brozni, a detektív. (A 6, Vi8,A 10.) Kert-mozi: (26—04.) Istenítélet (dráma 6 felv.) és 8 kísérő műsor. (8, 10.) Mozgókép-Otthon: (182—82.) Menekülés a csók elöl (Bebe Daniels) — Bent az erdőn (Peter House) — Magyar és Angol Híradó — Carpentier bécsi boxmérkőzése. (4, 6, 8, 10.) Nyugat-mozgó: (71—62.) Az élet száműzöttjei (6 felv.) — Párizsi verebek (6 felv.) — Harold Lloydburleszk (3 felv.) (144, 146, 148 és 1410.) Odeon: (J. 2—63.) Az Apokalipsis 4 lovasa (Rudolf Valentino). A teljes film egy előadásban (V/16, Vs8 és VIIO.) Olympia: (J. 129—47.) Gyönyörváros (Mossjoukine) (6 felv.) — Moziricsaj (2 felv.) Az első előadás mérsékelt helyárakkal. (4, 6, 8, 10.) Royal Apolló: (J. 118—94.) Angyal és démon (6 felv.) — Gyűlölség adója (5 felv.). (Vs 6. Vs8, VslO.) Tivoli: Az erősebb hatalom (6 felv.) — A koholt regénye (6 felv.). (5, 7, 9.) Tó-mozi: Az én amerikai feleségem (7 felv., Glória Swanson és Antonio Moreno) — Cerpentier bécsi boxmatche — Az elvarázsolt kastély (2 felv.) — Sámson és Depiros — Híradók. (V.8 ésA 10.) A Kereskedelmi és Iparkamara az új vámtarifáról A ma délutáni teljes ülésen tárgyalják a kormányhoz intézendő előterjesztést (A Magyarország tudósítójától.) A Kereskedelmi és Iparkamara ma délutáni teljes ülésén a gazdasági élet aktuális kérdéseit veszi tárgyalás alá, így többek között Székely Artúr titkár tesz előterjesztést az új vámtarifa javaslat, a forgalmi korlátozások és a kereskedelmi szerződések ügyében. A kamara elnöksége a vámtarifa tárgyalásának mai stádiumában nem kíván igazságot tenni az érdekeltségek között kifejlődött elkeseredett harcban és csupán az elvi kérdésekkel foglalkozik. Így tiltakozik a vámtarifa javaslatnak az ellen a pontja ellen, amely a kormányt felhatalmazza arra, hogy rendeleti úton emelhesse a vámtételeket. A kamara ezt a diktatórikus jogot nemzetgazdasági szempontból neszedetívesnek tartja, mert kívánatos, hogy a vámtarifa megmaradjon a törvényhozás és a nyilvános ellenőrzés befolyása alatt, mert különben az újabb és újabb rendeleti intézkedések a gazdasági életet folytonos meglepetéseknek tennék ki és a bizonytalanság a magyar közgazdaság regenerálódási folyamatát megnehezítené. A vámtarifa életbeléptetésével egyidejűen követelik : fennálló behozatali tilalmak megszüntetésétg az átmeneti idő alatt, a kontingensek megfelelő felemelésével tegye lehetővé a kormány a behozatalnak a közszükséglet arányainak megfelelő kifejlődését. Állást foglal a kamara az egyoldalú, államközi egyességek ellen és sürgeti a mindkét felet kielégítő tarifaszerződések megkötését és ezeknek előkészítésére memorandumban kéri a kormányt. A teljes ülés napirendjén szerepel a vándoriparról szóló törvénytervezet, amely most készült el a kereskedelmi minisztériumban. Kemény Dezső titkár erre vonatkozó előterjesztésében ismerteti a törvénytervezetet, amely a magánrendelések gyűjtését is szabályozza és pedig oly módon, hogy megszünteti az 1900. évi XXV. tc. tilalmát és a rendelések gyűjtését belföldiek számára lehetővé teszi bizonyos formaságok betartása mellett. Ez a rendelkezés az egész vidéki kiskereskedelem, kézműves és kisipar fejlődését veszélyezteti, ezért a kamara felhívja a kormányt, hogy ez új vándoripari törvényből a magánrendelések gyűjtését engedélyező részt kapcsolja ki és tartsa fenn továbbra is a mostani jogállapotot A törvénytervezet többi intézkedéséről Moór Jenő titkár referált és előterjesztésében megfelelőnek tartja a törvénytervezetet. Csupán annak a kimondását tartja szükségesnek, hogy a vándoripart űző köteles legyen képesítést szerezni abban a szakmában is, amellyel átmenetileg foglalkozik. A teljes ülés ezután a jogosulatlan iparűzők ellenőrzésével foglalkozik és felhívja a vidéki kamarákat arra, hogy a közigazgatásihatóságokat a kontár iparosok felkutatásában teljes Revideálják a behozatali tilalmak listáját Felszabadulna a textil, bőr, vas- és gépipari cikkek importja (A Magyarország tudósítójától.) A múlt heti minisztertanács után olyan hírek terjedtek el, hogy Walkó Lajos kereskedelmi miniszter előterjesztette a minisztertanácsnak a kivitel és behozatal teljes felszabadítását a vámtarifa életbelépése esetére. A földművelésügyi kormányzat részéről a Magyarország munkatársa, ebben a kérdésben ma a következő felvilágosításokat kapta: " A kormány a kivitel felszabadítására tudvalevőleg már megtette a kellő intézkedéseket, erre vonatkozólag épp most jelentek meg az utolsó rendelkezések és most már az a helyzet, hogy a kivitelnél csak a tengeri, zsír és szalonna szerepelnek a tilalmi listán. A nyersanyagokon kívül pedig minden ipari cikk kivitele szabad. Olyan kívánságok is hangzottak el, hogy a kormány a behozatalt is tegye teljesen szabaddá. Enek azonban főleg a mezőgazdaság szempontjából, meglehetős akadályai vannak. A kormány elhatározta, hogy a behozatali tilalmi listát is revízió alá veszi és ebben a tekintetben már a jövő héten megindulnak a tárgyalások. Hogy milyen mértékű lesz a revízió, arról most még semmit sem lehet mondani. A behozatal különben is az engedélyezéseknél fogva, legnagyobb mértékben a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik, a földművelésügyi minisztériumot elsősorban a mezőgazdaságra vonatkozó behozatal illeti, amely kérdésbe minisztériumunknak megfelelő beleszólása lesz. A mezőgazdaság folytatásához nélkülözhetetlen cikkekre nézve, feltétlenül szabaddá kívánjuk tenni a behozatalt. A behozatali lista leépítésénél tehát a földművelésügyi kormányzat ezekre a cikkekre fog súlyt helyezni, amelyek a mezőgazda-ságban szükségesek. Így elsősorban felszabadítani óhajtjuk a mezőgazdasághoz szükséges textil-, bőr-, vas- és gépipari kategóriákba tartozó cikkek behozatalát. A behozatalnak ez a fokozatos felszabadítása is, természetesen csak a vámtarifa életbelépésével egyidejűleg fog megtörténni, erre vonatkozólag pedig a helyzet az, hogy a pénzügyminiszter, az érdekminisztériumokkal egyértelműen, a vámtarifa megszavazása után, meg fogja vitatni a vámtarifatörvény végrehajtási utasítását, amely ki fogja egészíteni intézkedéseivel a törvényjavaslat esetleges hiányait. Tőzsdei és közgazdasági hírek Aki nyert a frank-kontremínen és mégis fizetési zavarokba jutott (A Magyarország tudósítójától.) Tegnapi számunkban megemlékeztünk arról, hogy a tegnapi hivatalos forgalom hangulatát igen kellemetlenül befolyásolta egy ismert egyezményes fizetési zavarairra elterjedt híresztelés. Mára aztán köztudomásúvá vált, hogy az egyezményes, aki különben a piac vezető ügynökei közé tartozott, miért került bajba. Részt vett a frank-kontraminben, de szerencsésen és nagyobb mennyiségű franknyereségre tett szert. Azonban az a bécsi bank, amelynek közvetítésével a frank-kontremín ügyleteit intézte, bajba került és így nemcsak, hogy nyereségéhez nem tud hozzájutni, de ott fedezetül adott depója is veszélyben forog. Emellett igen sok remissszióvel dolgozott, akik közül többen bajba jutottak és természetesen súlyos veszteségeket okoztak egyezményesüknek. A piacot az eset egyáltalában nem érinti, mert a mai nap folyamán a piaccal szemben fennálló minden ügyét rendezték, és a Zsíróban mutatkozó mintegy 100 millió koronás differenciát már a mai nap folyamán befizették. Ez alkalomból újból felvetődött a remissziók ügye. Az egyezményesek sürgősen szétosztották a megbízottaik részére kiállított igazolójegyeket, amelyek felmutatása nélkülüzlet nem köthető. Ezenkívül az egyezményesek újból revízió alá veszik meghatalmazottaik névsorát, és mindegyik igyekezni fog a bizonytalanabb remisztőktől megszabadulni. A kereskedelmi miniszter jóváhagyta az Államvasutak díjszabásának felemelését. Az Államvasutak igazgatósága újabb díjszabásemelést készített elő, az erre vonatkozó felterjesztés el is jutott a kereskedelmi miniszterhez és — mint értesülünk — Walko miniszter jóváhagyta. Hír szerint egy újabb 501o-os lineáris tarifaemelés lesz, 50 fo-kal drágul a személydíjszabás és a teherszállítás. A felemelt tarifák a kihirdetéstől számított öt nap múlva lépnek érvénybe és valószínűleg már e hó végén a MÁV vonalain új díjszabás lesz. De ezzel még nincs lezárva a MÁV szállítási díjtételeinek drágítása, mert hiszen nemsokára életbelép a díjszabási reform, amely megváltoztatja az eddigi rendszert, az árucikkeket tizenkilenc osztályba sorozza, úgyhogy ez az új osztályozás kétségtelenül magasabb szállítási díjtételeket fog eredményezni. A MÁV gazdálkodásában mást nem tudnak, mint folyton drágítani az utazást és szállítást anélkül, hogy ez a horribilis megterhelése az egész gazdasági életnek valamit is javítana a MÁV pénzügyi helyzetén. 00 A malmok az őrlési adó eltörlését szorgalmazzák. A budapesti malomkoncentráció napok óta tárgyal a kormánnyal, a közélelmezési minisztériummal az őrlési adó eltörlése végett és azt az álláspontot hangoztatja, hogy a búzakivitel megkönnyítésével nem volna szabad a lisztexportot megnehezíteni, és a kormány azzal, hogy az őrlési adót fentartja, illuzóriussá teszi a lisztkiviteli törekvéseket s addig, míg az őrlési adó fennáll, addig a lisztexportról szó sem lehet. Kétségtelen, hogy az őrlési adó a liszt exportnak súlyos tétele, ámde nem féltjük a malmokat, megtalálják ők a maguk hasznát. Meg kell nézni a malommérlegeket, az elmúlt esztendő üzleti eredményeit, azokat a milliárdokat, amit keresnek és azokat a kevés milliókat, amit osztalék fejében a részvényeseknek kifizetnek. Meg kell nézni a nyílt tartalékokat és tudni kell azt is, hogy egy-egy nagy budapesti malom tárcájában hány vidéki nagy malom részvénye hever. Igaz, hogy a malomipar az ország egyik legjelentékenyebb ipara, teljesítőképessége a külföld előtt is elismert, mert hiszen szívesen vásárolják a magyar lisztet mindenütt és nem helyes, ha a kormány megnehezíti a lisztexportot, mert ez ellenkezésben van a kormánynak azzal a másik törekvésével, amely a gazdasági forgalom felszabadítására irányul. És ha már eljutott a szabad búzakivitelhez, miért akadályozná meg a lisztexportot ? De mindez nem változtat azon a tegyen, hogy a malmok ha valóban szolgálni akarják az ország gazdasági érdekeit, ezeknek az érdekeknek nem szabad hajótörést szenvedni azon, hogy sokat vagy keveset keresnek-e a lisztexporton, mitert hiszen az őrlési adó eltörlése tulajdonképpen azt jelentené, hogy kevesebb haszonnal tudnak lisztet kivinni. . CD A Wiener Bank véreint nem szolidáris. A kormány hosszas tárgyalások után megállapodott a különböző érdekeltségekkel a 100 millió frank előlegkölcsönÜgyében, megállapodván velük aziránt is, hogy úgy a TÉBÉ-ben tömörült pénzintézetek és takarékpénztárak, valamint a gyáripari, a mezőgazdasági érdekeltség és a kereskedelem milyen arányban vállalják a bankokkal szemben a szavatosságot, miután a bankok egyetemlegesen garantálják a hitelezőkkel szemben a valutaelőlegkölcsönt. Eddig úgy volt, hogy a bankok szolidárisak egymással. Nem is lehetett máskép elképzelni, hogy abban a nagy munkában, mely az ország gazdasági helyreállításának első állomása, — a külföldi kölcsön megszerzéséig az államháztartás deficitjének fedezése, kísért erre kell az előlegkölcsön— a bankok vállvetve igyekezzenek támogatni egymást. De most híre jár, hogy ezt a szolidaritást a piacegyik intézete, a Wiener frankverein, meg akarja bontani, mert a bécsi igazgatósága nemengedi az egyetemleges szavatosság vállalását. Tehát a Wiener Bankverem megtagadja a közösséget azokkal a magyar intézetekkel, amelyek a szanálás legnehezebb napjaiban meg akarják segíteni az országot és gondoskodni kívánnak az államháztartás deficitjének fedezéséről addig, amíg a Nemzeti Bank megkezdi működését. Pedig a Bankverésht erős szálak fűzik a magyar gazdasági élethez. Egész sora a magyar iparvállalatoknak az ő hasznát gyarapítja. Magyarországon él és dolgozik s éppen ezért szinte érthetetlen a Wiener Bankverein magatartása és az a kijelentése, hogy nem vállalja a kölcsönelőleg ügyében a generális szavatosságot. Nem tudjuk, milyen szempontok vezérlik ebben az elhatározásában, de semmi esetre sem találunk részére méntséget, mert végre is a Wiener Bankverein budapesti fiókja Magyarország gazdasági életéből táplálkozik és ez azt is kötelességet róna rá, hogy részt vegyen a magyar gazdasági élet újjáépítsésében. 00 Nagy vita folyt a mai kosztpénzjegyzés körül. A halasztási kamatlábat jegyző bizottság ma csak nehezen és elnöki döntéssel tudott határozatot hozni a kosztpénz ügyében. Már a tőzsde megnyitásakor milliárdos tételekben kínálták a kosztpénzt 1%-ért, úgy hogy a tőzsdeidő folyamán bejelentések szerint 5/a-1 7 esett le és ily alapon is jött létre ügylet. Az árjegyző bizottság három tagja háromféleképpen szerette volna a hivatalos halasztási kamatlábat megállapítani. Az érdekes az volt, hogy tulajdonképpen mind a három bizottsági tag egyben érdekelt is volt, s természetesen hevesen vitatta álláspontjának jogosságát. Feltűnést keltett, hogy Heim Jaques, a kontremín ismert vezetője szintén nagy tétel pénzt helyezett ki a piacon s természetesen az érdekében álló legmagasabb l/1%-os jegyzést is érvényesíteni kívánta. Ezzel szemben a bizottság másik két tagja Krausz Pál bankár és a keszthelyi bankcég képviselője viszont az 5/s-os árfolyam jegyzését propagálták. Az elnöki döntés, amelyet Gschwindt Ernő nemzetgyűlési képviselő, tőzsdetanács hozott, */«—Bis-ban állapította meg a halasztási kamatláb mai árfolyamát. Mindez azonban nem ment hangosabb vita nélkül, amely főképpen akörül forgott, hogy váljon jegyezhető-e az olyan kötés is, amely némileg eltér a piac irányzatától, azért, mert a szemben álló felek a bonitást is figyelembe véve csekély engedményeket adnak egymásnak.