Magyarország, 1924. július (31. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
fetttdapest, 1924. július 1. kedd MAGYARORSZÁG ) Végre kell Hajtani a tizurda kentükéinek csak sorra a háborús országok, a területi biztonság, az afrikai is keleti problémák , London, június 30. fA Magyarország külön tudósítójának távirata.) A Times mai vezércikke a szövetségközi miniszterelnökök londoni konferenciájáról szól és azt fejtegeti, hogy a tanácskozást alaposan elő kell készíteni, az elv pedig az legyen, hogy a konferencia csak egyetlenegy főkérdéssel, a Dawes-tervezet alkalmazásával foglalkozzék. Az eddigi konferenciák — így folytatja a cikk — azért hiúsultak meg, mert a vita a végtelenségbe nyúlt, az egyik bonyolódott problémát a másikkal keverték össze és a tanácskozás össze-tfuszálódott. Legelőször is el kell fogadni és végre kell hajtani a Dawes-javaslatot, csak azután kerülhet a sor a szövetségközi háborító adósságokra, a területi biztonságra, az afrikai és a keleti problémákra. Nagyon sajnálatraméltó, hogy Chequersben ezeknek a kérdéseknek nagy részét már bolygatni kezdték, innen volt, hogy maga a reparációs probléma a sok fontos ugyan, mégis mellékes tanácskozási anyag tömkelegében elveszett. Örvendetes tényként lehet kiemelni, hogy a területi biztosítás dolga jó mederbe terelődött, remény van hozzá, hogy a megoldás sikeres lesz, de szigorúan határt kell tartani a jóvátételi probléma és a területi biztonság kérdése között, miután az elsőre nézve a Dawes-tervezet konkrét megoldása nyújt lehetőséget,, az utóbbi ellenben még csak az előkészítés stádiumában van s nem érett meg a tárgyalásra. Németország helyeszi Merriotnak az általános garanciaszerződésre vonatkozó tervét Berlin, június 29. Herriot francia miniszterelnök részéről Normain Engel angol pacifistának tett nyilatkozatai tekintetében a Germániának jól értesült helyről a következőket jelentik : Németország csak üdvözölheti azt a körülményt, hogy Herriot a biztonság oly rendkívülien fontos problémái megoldásának tekintetében ilyen megértő és békülékeny szellemben foglal állást, bár ha ama nyilatkozatából, amelyet a Népszövetség égisze alatt álló garanciaszerződésről tett, nem lehet határozottan megállapítani, hogy miként képzeli el annak részletekben való megvalósítását. Egy általános garanciaszerződés megkötése, amelyet ez a szellem hat át és amely a jogot és biztonságot szolgáltatja Európa számára. Németország valamennyi józanul gondolkodó körében feltétlen helyeslésre fog találni. Stresemann külügyminiszter hozzájárul a háborús bűnösség kiderítéséhez - - Berlin június 30.A német szövetségek munkásbizottságategnap a birodalmi gyűlés épületében tüntetőülést tartott a versallesi békeszerződés ellen és tiltakozott ama vád ellen, hogy Németország bűnös a háború felidézésében. A nagyszámmal megjelent résztvevőt soraiban ott volt a birodalmi kancellár és több miniszter is. Az egyhangúlag elfogadott határozatban kimondották, hogy a becsületesen leszerelő Németország példáját más népek nem követték. német Nép, úgy mint eddig, ezután is teljes erejével védekezni fog minden ok finn kísérlet ellen, amely a német gazdasági életet, a német birodalmat és a német nép erejét el akarja pusztítani. Stresemann külügyminiszter hozzájárult a háborúban való bűnösség kérdésének hivatalos feltárásához. i.A háborúban való bűnösséget hangoztató vád ellentmond a történelmi tényeknek. A bűnösség elismerését egy védtelen órában és tiltakozás ellenére kényszerítették ki. A német nép most már végre igazságot követel és követeli szabadságának, becsületének, tekintélyének és egyenjogúsításának, valamint a világ számára az igazi és tartós békének helyreállítását. 43 szocialista képviselő megszavazta a fzukra-megszállás költségeit Párizs, június 30. (Havas.) A kamarában a ruhrvidéki megszállás céljaira szolgáló hitelek megszavazásakor a szocialista párt tagjai közül 13 képviselő a javaslat mellett foglalt állást, hatvanegy pedig tartózkodott a szavazástól. Cseh- és Bentgyelország nem igényeiket fővátételt Párizs, június 30. Mint a Petit Parisien-nek Londonból jelentik, Párizs és London, Brüsszel és Róma között tárgyalások folytak abban az irányban, hogy azok a kishatalmak, akiknek valóságos érdekük fűződik a jóvátételi kérdéshez, milyen mértékben vehetnének részt a londoni konferencián. A tárgyalásokon az a vélemény alakult ki, hogy ezek az államok két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak Jugoszlávia, Románia és Portugália, akiknek van jogcímük jóvátételi fizetésekre. A második csoport, amelyhez Csehország és Lengyelország tartozik, nem igényelhet jóvátételi fizetéseket. A harminc koronás villamosjegytől a 3200 koronás tarifáig A főváros gazdálkodásának egy évi eredménye A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság egy füzetben hozta nyilvánosságra első üzletévéről szóló jelentését és zárszámadását. Az apró könyvecske nem más, mint annak a magyarázata, hogyan lett a 30 koronás villamosjegyből 3200 koronás jegy, mert ez a két szám jelzi a főváros új villamos részvénytársaságának eredményeit. A fővárostiszti főügyésze, akivel először nézették át a villamosvasutak aktáit, annak idején a leghatározottabban ellene volt a megváltásnak azzal, hogy erre a legalkalmatlanabb idő éppen most van és mivel a fővárosnak nincsen pénze, vagy az fog történni, hogy a villamosvasutat idegen tőke szerzi meg, vagy pedig a villamostarifa hihetetlen lendülettel fog felfelé rohanni. A tiszti főügyész szomorú elégtétellel láthatja, hogy keserű jóslatának második része valóság lett. A villamostársaság igazgatósága jérzi, hogy a közönséggel szemben mégis csak felelős a drága közlekedésért és a jelentése nem más, mint a védekezések halmazata. Lehetetlen elképzelni, hogy egy olyan üzem, amelynek forgalma több mint 53 milliárd, 500 millió forgótőkével boldoguljon. A budapesti villamos azért lett talán a világ legdrágább közlekedési eszköze mert, amortizálásra, a befektetések elosztására gondolni nem lehet, s a legkisebb javításokat is a folyó kiadásokból kell fedezni. A fovadalénak alatt kezdődött meg a villamosvasutak anyagi lezüllése s a feladat csak a rekonstrukció lett volna. A főváros ahelyett, hogy ezt a nehéz diót mással törette volna fel és a lassú, fokozatos fejlődésére módot nyújtott volna, egyszerűen rátette a kezét a villamosra, mert úgy érezte, hogy bizonyos vagyonhoz jut vele. A vagyon a főváros kezében van, de a drága tarifában e város minden polgárának súlyos kamatokat kell fizetnie ezért a luxusért. A villamosvasút a következőképpen indokolja meg, hogy nem vett idegen erőket igénybe a közlekedés megjavítására .Különféle külföldi cégek vállalatunk finanszírozása iránt érdeklődést tanúsítottak. Normális gazdasági viszonyok között helyes pénzügyi politika tett volna a múlt mulasztásai pótlásának költségei nem a bevételekből fedezni, tehát azokat nemcsak a ma élő, különben is nagy terheket viselő nemzedék vállaira rakni, hanem inkább hosszú lejáratú kölcsönökkel fedezni De ha sikerült volna is ilyen kölcsönt szerezni, az olyan nagy kamatterhekkel és valutakockázattal járt volna, hogy a pillanatnyi könnyebbítés nem állt arányban azzal a terheléssel, amit a jövő vállaira raktunk volna. Ezért, bár nem szívesen, de mégis abban a tudatban tettük félre a külföldi kölcsön eszméjét és szállítottuk le a rekonstrukciós munkák jóval gyorsabbra tervezett tempóját, »a bevételi fölöslegeink« által megengedett mértékre, hogy egy jobb jövő érdekében választottuk a rögösebb utat.* Bevételi fölöslegekről beszél a villamos és elfelejti azt, hogy ebben az országban, ahol a fizetések messze alatta vannak az aranyparitásnak, már az aranyparitáson túl szedi adóját a villamos, amely semmi esetre sem luxuscikk, hanem a lehetetlen lakásviszonyok miatt elkerülhetetlen közlekedési eszköz. Minden budapesti ember verejtékének néhány csöppje olajozza a villamosvasút kerekeit, hogy idő előtarca ne álljon. V Utipodgyászát foladosítsa az ^ UNIVERSAL LLmrsI elemi és szellrtmányozési részvénytér-sasé-mé!, fi Budapest, IV., Vési ucca*3. Telefon : 189—27. IM-So!f| SSIS "SS2SSSS korona 1 hónapra 3 K. után / 2 hónapra 5 K. A biztosítás hatálya kiterjed Európa területére, a nyaralókra ________|A L19 szállodákban tartózkodás idejére is. jg Súlyos milliárdokat kellett áldozni a széntételekre és több ízben felmerült az az ötlet, hogy szénbányát vegyen a villamos, de erről is megjegyzi a jelentés, hogy »a szénbányavétel eszméjét nem ejtettük el végleg, hanem csak kedvezőbb időre halasztottak”. A kedvező idő azt jelenti, hogy amíg elérkezik, addig milliárdokat fognak az utazó közönség zsebéből kihúzni. Maga a villamos beismeri, hogy 413 kilométer hálózatból 193 kilométer hoszszúságú vágány annyira elromlott, hogy sürgős kicserélése elkerülhetetlenné vált. A vasút csak 17 kilométeres vágányt cserélt ki, tehát az egész munkának csak egy csekély részét végezte el, de ez is súlyos milliókat jelentett a főváros közönségének, amelyeket a jegyekben kellett behajtani. Ebben az évben már 53 kilométert akarnak kicserélni és minden utas egyszeri utazásnál rögtön fizeti az elvégzendő munkának arra a hónapra eső részleteit Valamikor a fővárosnak a villamosvasút, amikor még magánkézben volt, komoly vagyoni értékeket akart átengedni, ha megengedi az alsóvezetékről a felső vezetékre való áttérést, mert ez a gazdálkodás jóval olcsóbb. A főváros erről hallani sem akart, míg viszont most 49 kilométer alsóvezetékes hálózatból 15 kilométert már átalakított felsővezetékre, nem törődve a szépészeti szempontokkal s a hátralévő 34 kilométert pedig most változtatja meg. A főváros lakossága ezért semmi kedvezményt nem kapott, sőt ellenkezőleg ezeket az átalakítási munkálatokat is a mi zsebünkből kellett kifizetni. Ugyanígy fizettük meg a Berlini tér közelében lévő Sólyom és Klotild uccai hurokvágány építését, több vágányösszeköttetés kiadásai, valamint a kertészuccai alállomás építésének befejezése, mindmind a napijegyek árából fedeződött. Nem kell nagy jóstehetség ahoz, hogy a villamosvasút tarifája nem állhat meg a mai nívón. Egy csomó építkezés és beruházás befejezési költségeit a jegyek árából kell előteremteni. 125 motorkocsi és 50pótkocsi rekonstrukciója még szintén ránkszorul. A villamos azt bizonyítja, hogy a szállított utasok száma az egész évben 219.207.634 volt, háború előtt pedig 226.131.102, tehát csak 3 százalékos redukciót mutat ki. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a mostani viszonyokat csak a háborús viszonyokhoz szabad hasonlítani, mert azelőtt mindenki lakását könnyen változtathatta és munkahelyéhez közel lakhatott. A háborúban már 396,165,543 volt az utasok száma, tehát az esés így már nagyon nagy. Minden kiesett utas azt jelenti, hogy kereseti viszonyai nem engedik meg az utazást és gyalog kénytelen munkahelyéremenni. Az igazgatóság azzal védekezik, hogy akkor olcsó volt a tarifa. Egyet el kell ismerni, hogy ennek megváltoztatására mindent megtett és ezen a téren valóban jelentékeny érdemei vannak. A 30 koronától 3200 koronás villamosjegy historikumához hozzátartozik még a közel négy milliárd közlekedési adó és a megváltás milliárdjai, amit mindennek a szegény ország szegény fővárosának kellett kifizetni. Sokszor merült fel megoldási lehetőség, de mindig csak abban a formában, hogy a mostani vezetőség elkerüljön a helyéről. Ilyen áldozatra azonban Budaiék nem voltak hajlandók, hiszen akkor nem tudták volna elhelyezni azokat, akik politikailag hozzájuk nagyon közel állanak. Mozgalom a tőzsdetagok túlzott megadóztatása ellen (A Magyarország tudósítójától.) A tőzsde szanálása során több oldalról felemlítik a tőzsdetagok túlzott arányú megterhelését is, mint olyan momentumot, amely igen nehézzé teszi a tőzsde lábadozását. Mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy az értékpapír-forgalmiadón kívül a tőzsdei cégeket erősen terheli meg,a külön rendes forgalmiadó is. Nagy nehézséget okoz az a túlzott nagyságú kényszerkölcsönmennyiség, amelyet olyanokra is zúdítottak, akiket ma mégjómódúaknak sem lehet már nevezni. Attól a vagyontól pedig, amelyre a kivetett kényszerkölcsönt alapították, a mai viszonyok között igazán távol állanak. Iőképpen azonban nem a kényszerkölcsön nagysága okozza a legnagyobb nehézséget, hanem az a kíméletlen mód, amellyel behajtani igyekeznek. A legjobban szituált tőzsdei cégeket is súlyosan érinti a gyors egymásutánban lévő fizetési határidő és emiatt kénytelenek az értékpapírokat piacra dobni. Az állam szempontjából a leglényegesebb, hogy az adóalany fenmaradjon, sőt hogy jövedelmeit fokozza. Célravezetőbb lenne tehát, ha jó adósainak esetleg ideiglenes hitelt nyújtana. Aktívaként szerepel ezek tartozása akkor is, ha készpénzben, pillanatnyilag, nem is rónák le.' 'Lehetővé tennék azonban fizetési könnyebbségek alkalmazásával azt, hogy a szorongatott adóalany egy kis levegőhöz jutna s ezáltal megerősödhetnék.