Magyarország, 1924. július (31. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-01 / 129. szám

­fetttdapest, 1924. július 1. kedd MAGYAR­ORSZÁG ) Végre kell Hajtani a tizurda kentükéinek csak sorra a háborús országok, a területi biztonság, az afrikai is keleti problémák , London, június 30. fA­ Magyar­ország külön tudósítójának táv­irata.) A Times mai vezércikke a szövetségközi miniszterelnökök londoni konferenciájáról szól és azt fejtegeti, hogy a tanácskozást alaposan elő kell készíteni, az elv pedig­ az legyen, hogy a konferencia csak egyetlenegy főkérdéssel, a Dawes-tervezet alkalmazásával foglalkozzék. Az eddigi konferenciák — így folytatja a cikk — azért hiúsultak meg, mert a vita a végtelen­ségbe nyúlt, az egyik bonyolódott problémát a másikkal keverték össze és a tanácskozás össze-­tfuszálódott. Legelőször is el kell fogadni és végre kell­­ hajtani a Dawes-javaslatot,­­ csa­k azután kerülhet a sor a szövetségközi há­borító adósságokra, a területi biztonságra, az afrikai és a keleti problémákra. Nagyon sajná­­latraméltó, hogy Chequersben ezeknek a kérdé­seknek nagy részét már bolygatni kezdték, innen volt, hogy maga a reparációs probléma a sok fontos ugyan, mégis mellékes tanácsko­zási anyag tömkelegében elveszett. Örvendetes tényként lehet kiemelni, hogy a területi bizto­sítás dolga jó mederbe terelődött, remény van hozzá, hogy a megoldás sikeres lesz, de szigo­rúan határt kell tartani a jóvát­ételi probléma és a területi biztonság kérdése között, miután az elsőre nézve a Dawes-tervezet konkrét meg­oldása nyújt lehetőséget,, az utóbbi ellenben még csak az előkészítés stádiumában van s nem érett meg a tárgyalásra. Németország hely­eszi Merriotnak az általános garanciaszerződésre vonatkozó tervét Berlin, június 29. Herriot francia miniszterelnök részéről Norm­ain­ Engel angol pacifistának tett nyilat­kozatai tekintetében a Germániának jól érte­sült helyről a következőket jelentik : Németország csak üdvözölheti azt a körül­ményt, hogy Herriot a biztonság oly rendkí­vülien fontos problémái megoldásának tekinte­tében ilyen megértő és békülékeny szellemben foglal állást, bár ha ama nyilatkozatából, ame­­lyet a Népszövetség égisze alatt álló garancia­szerződésről tett, nem lehet határozottan megállapítani, hogy miként képzeli el annak részletekben való megvalósítását. Egy általános garancia­­szerződés megkötése, amelyet ez a szellem hat át és amely a jogot és biztonságot szolgáltatja Európa számára. Németország valamennyi jó­zanul gondolkodó körében feltétlen helyeslésre fog találni. Stresemann külügyminiszter hozzájárul a háborús bűnösség kiderítéséhez - - Berlin június 30.­­A német szövetségek munkásbizottsága­­tegnap a birodalmi gyűlés épületében tüntető­­ülést tartott a versallesi békeszerződés ellen és tiltakozott ama vád ellen, hogy Németország bűnös a háború felidézésében. A nagyszámmal megjelent résztvevőt soraiban ott volt a biro­dalmi kancellár és több miniszter is. Az egy­hangúlag elfogadott határozatban kimondot­ták, hogy a becsületesen leszerelő Németország pél­dáját más népek nem követték. német N­ép, úgy mint­ eddig, ezután is teljes erejével védekezni fog minden ok finn kísérlet ellen, amely a német gazdasági életet, a német birodalmat és a német nép erejét el akarja pusztítani. Stresemann külügyminiszter hozzájárult a háborúban való bűnösség­­ kérdésének hivatalos feltárásához. i.A háborúban való bűnösséget hangoztató vád ellentmond a történelmi tényeknek. A bűnös­ség elismerését egy védtelen órában és tiltako­zás ellenére kény­szerít­ették ki. A német nép most már végre igazságot követel és követeli szabadságának, becsületének, tekintélyének és egyenjogúsításának, valamint a világ számára az igazi és tartós békének helyreállítását. 43 szocialista képviselő megszavazta a fzukra-megszállás költségeit Párizs, június 30. (Havas.) A kamarában a ruhrvidéki meg­szállás céljaira szolgáló hitelek megszavazása­kor a szocialista párt tagjai közül 13 képviselő a javaslat mellett foglalt állást, hatvanegy pe­dig tartózkodott a szavazástól. Cseh- és Bentgyelország nem igényeiket fővátételt Párizs, június 30. Mint a Petit Parisien-nek Londonból je­lentik, Párizs és London, Brüsszel és Róma kö­zött tárgyalások folytak abban az irányban, hogy azok a kishatalmak, akiknek valóságos­ érdekük fűződik a jóvátételi kérdéshez, milyen mértékben vehetnének részt a lon­doni konferencián. A tárgyalásokon az a vélemény alakult ki, hogy ezek az államok két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak Jugoszlávia, Ro­mánia és Portugália, akiknek van jogcímük jóvátételi fizetésekre. A második csoport, amelyhez Csehország és Lengyelország tartozik, nem igényelhet jóvátételi fizetéseket. A harminc koronás villamosjegytől a 3200 koronás tarifáig A főváros gazdálkodásának egy évi eredménye A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rész­vénytársaság egy füzetben hozta nyilvánosságra első üzletévéről szóló jelentését és zárszámadását. Az apró könyvecske nem más, mint annak a magya­rázata, hogyan lett a 30 koronás villamosjegyből 3200 koronás jegy, mert ez a két szám jelzi a főváros új villamos részvénytársaságának eredményeit. A főváros­­tiszti főügyésze, akivel először né­zették át a villamosvasutak aktáit, annak idején a leghatározottabban ellene volt a megváltásnak azzal, hogy erre a le­galk­­almatlanabb idő éppen most van és mivel a fővárosnak nincsen pénze, vagy az fog történni, hogy a villamosvasutat ide­gen tőke szerzi meg, vagy pedig a villamostarifa hihetetlen lendülettel fog felfelé rohanni. A tiszti fő­ügyész szomorú elégtétellel láthatja, hogy keserű jóslatának második része valóság lett. A villamostársaság igazgatósága jérzi, hogy a közönséggel szemben mégis csak felelős a drága közlekedésért és a jelentése nem más, mint a védekezések halmazata. Lehetetlen elképzelni, hogy egy olyan üzem, amelynek forgalma több mint 53 milliárd, 500 millió forgótőkével boldoguljon. A budapesti villamos azért lett talán a világ­ legdrágább közlekedési eszköze mert, amorti­zálásra, a befektetések elosztására gondolni nem lehet, s a legkisebb javításokat is a folyó kiadásokból kell fedezni. A fova­dalénak alatt kezdődött meg a villamos­­vasu­tak anyagi lezü­llése s a feladat csak a re­konstrukció lett volna. A főváros ahelyett, hogy ezt­ a nehéz diót mással törette volna fel­ és a lassú, fokozatos fejlődésére módot nyújtott volna, egy­szerűen rátette a kezét a villamosra, mert úgy érezte, hogy bizonyos vagyonhoz jut vele. A vagyon a fő­város kezében van, de a drága tarifában e város minden polgárának súlyos kamatokat kell fizetnie ezért a luxusért. A villamosvasút a következőkép­pen indokolja meg, hogy nem vett idegen erőket igénybe a közlekedés megjavítására .­­Különféle külföldi cégek vállalatunk finanszí­rozása iránt érdeklődést tanúsítottak. Normális gazdasági viszonyok között helyes pénzügyi politika tett volna a múlt mulasztásai pótlásának költségei nem a bevételekből fedezni, tehát azokat nemcsak a ma élő, különben is nagy terheket viselő nemzedék vállaira rakni, hanem inkább hosszú lejáratú kölcsö­nökkel fedezni De ha sikerült volna is ilyen köl­csönt szerezni, az olyan nagy kamatterhekkel és valutakockázattal járt volna, hogy a pillanatnyi könnyebbítés nem állt arányban azzal a terhe­léssel, amit a jövő vállaira raktunk volna. Ezért, bár nem szívesen, de mégis abban a tudatban tettük félre a külföldi kölcsön eszméjét és szállítottuk le a rekonstrukciós munkák jóval gyorsabbra tervezett tempóját, »a b­evételi fölöslegeink« által megengedett mértékre, hogy egy jobb jövő érdekében választottuk a rögösebb utat.* Bevételi fölöslegekről beszél a villamos és elfelejti azt, hogy ebben az országban, ahol a fizetések messze alatta vannak az aranypari­­tásnak, már az aranyparitáson túl szedi adóját a villamos, amely semmi esetre sem luxuscikk, hanem a lehetetlen lakásviszonyok miatt elke­rülhetetlen közlekedési eszköz. Minden budapesti ember verejtékének néhány csöppje olajozza a villamosvasút kerekeit, hogy idő előt­­arca ne álljon. V Utipodgyászát folad­osítsa az ^ UNIVERSAL LLmrsI elemi és szellrtmányozési részvénytér-sasé-mé!, fi Budapest, IV., Vési ucca­­*3. Telefon : 189—27. IM-So!­f| SSIS "SS2SSSS korona­­ 1 hónapra 3 K. után / 2 hónapra 5 K. A biztosítás hatálya kiterjed Európa területére, a nyaralók­­ra ________|A­ L19 szállodákban tartózkodás idejére is. jg Súlyos milliárdokat kellett áldozni a szén­tételekre és több ízben felmerült az az­ ötlet, hogy szénbányát vegyen a villamos, de erről is megjegyzi a jelentés, hogy »a szénbányavétel eszméjét nem ejtettük el végleg, hanem csak kedvezőbb időre halasz­tottak”. A kedvező idő azt jelenti, hogy amíg elérke­zik, addig milliárdokat fognak az utazó közönség zsebéből kihúzni. Maga a villamos beismeri, hogy 413 kilométer hálózatból 193 kilométer hosz­­szúságú vágány annyira elromlott, hogy sürgős kicserélése elkerülhetetlenné vált. A vasút csak 17 kilométeres vágányt cserélt ki, tehát az egész munkának csak egy csekély részét végezte el, de ez is súlyos milliókat jelentett a főváros közönségének, amelyeket a jegyekben kellett behajtani. Ebben az évben már 53 kilo­métert akarnak kicserélni és minden utas egyszeri utazásnál rögtön fizeti az elvégzendő munkának arra a hónapra eső részleteit Valamikor a főváros­nak a villamosvasút, amikor még magánkézben volt, komoly vagyoni értékeket akart átengedni, ha megengedi az alsóvezetékről a felső vezetékre való áttérést, mert ez a gazdálkodás jóval olcsóbb. A fő­város erről hallani sem akart, míg viszont most 49­ kilométer alsóvezetékes hálózatból 15 kilométert már átalakított felsővezetékre, nem törődve a szépé­szeti szempontokkal s a hátralévő 34 kilométert pedig most változtatja meg. A főváros lakossága ezért semmi kedvezményt nem kapott, sőt ellenkezőleg ezeket az átalakítási munkálatokat is a mi zsebünk­ből kellett kifizetni. Ugyanígy fizettük meg a Berlini tér közelében lévő Sólyom és Klotild u­ccai hurokvágány építését, több vágányösszeköttetés kiadásai, valamint a kertészuccai alállomás építésének befejezése, mind­mind a napijegyek árából fedeződött. Nem kell nagy jóstehetség ahoz, hogy a­ villa­mosvasút tarifája nem állhat meg a mai nívón. Egy csomó építkezés és beruházás befejezési költségeit a jegyek árából kell előteremteni. 125 motorkocsi és 50­­pótkocsi rekonstrukciója még szintén ránkszorul. A villamos azt bizonyítja, hogy a szállított utasok száma az egész évben 219.207.634 volt, háború előtt pedig 226.131.102, tehát csak 3 százalékos redukciót mutat ki. Nem szabad azonban elfelej­teni, hogy a mostani viszonyokat csak a háborús viszonyokhoz szabad hasonlítani, mert azelőtt mindenki lakását könnyen változtathatta és munka­helyéhez közel lakhatott. A háborúban már 396,165,543 volt az utasok száma, tehát az esés így már nagyon nagy. Minden kiesett utas azt jelenti, hogy kereseti viszonyai nem engedik meg az utazást és gyalog kénytelen munkahelyére­­menni. Az igazgatóság azzal védekezik, hogy akkor olcsó volt a tarifa. Egyet el kell ismerni, hogy ennek megváltoztatására­ mindent megtett és ezen a téren valóban jelentékeny érdemei vannak. A 30 koronától 3200 koronás villamosjegy historikumához hozzátartozik még a közel négy milliárd közlekedési adó és a megváltás milliárdjai, amit mind­ennek a szegény ország szegény fő­városának kellett kifizetni. Sokszor merült fel megoldási lehetőség, de mindig csak abban a for­mában, hogy a mostani vezetőség elkerüljön a helyé­ről. Ilyen áldozatra azonban Budaiék nem voltak hajlandók, hiszen akkor nem­ tudták volna elhelyezni azokat, akik politikailag hozzájuk nagyon közel állanak. Mozgalom a tőzsdetagok túlzott megadóztatása ellen (A Magyarország tudósítójától.) A tőzsde szanálása során több oldalról felemlítik a tőzsdetagok túlzott arányú megterhelését is, mint olyan momentumot, amely igen nehézzé teszi a tőzsde lábadozását. Minden­ekelőtt rá­­mutatnak arra, hogy az értékpapír-forgalmi­adón kívül a tőzsdei cégeket erősen terheli meg,­­a külön rendes forgalmiadó is. Nagy ne­hézséget okoz az a túlzott nagyságú kényszer­­kölcsönmennyiség, amelyet olyanokra is zúdí­tottak, akiket ma még­­jómódúaknak sem le­het már nevezni. Attól a vagyontól pedig, amelyre a kivetett kényszerkölcsönt alapítot­ták, a mai viszonyok között igazán távol álla­nak. I­­őképpen azonban nem a kényszerkölcsön nagysága okozza a legnagyobb nehézséget, ha­nem az a kíméletlen mód, amellyel behajtani igyekeznek. A legjobban szituált tőzsdei cége­ket is súlyosan érinti a gyors egymásutánban lévő fizetési határidő és emiatt kénytelenek az értékpapírokat piacra dobni. Az állam szem­pontjából a leglényegesebb, hogy az adóalany fenmaradjon, sőt hogy jövedelmeit fokozza. Célravezetőbb lenne tehát, ha jó adósainak esetleg ideiglenes hitelt nyújtana. Aktívaként szerepel ezek tartozása akkor is, ha­ készpénz­ben, pillanatnyilag, nem is rónák le.' 'Lehetővé tennék azonban fizetési könnyebbségek alkal­mazásával azt, hogy a szorongatott adóalan­y egy kis levegőhöz jutna s ezáltal megerősöd­hetnék.

Next