Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-12 / 189. szám

Budapest, 1924. szeptember 12. péntek MAGYARORSZÁG Mi van a Narodna Odbranával ? P­avle Jm*Isic$ ezredes „t­­bb megértést”* kíván a magyar&Mőt Belgrád, szeptember elején. . (A Magyarország kiküldött tudósítójától.) Az 1914. évi események világtörténelmi neve­zetességre emelték a szerbiai Narodna Odbrana egyesületet, amelynek címe magyarul szó-­ szerint annyit jelent, hogy Nemzeti Védelem. A Szerbiához intézett ultimátumban, mint is­meretes, szintén szó volt a Narodna Odbraná­­ról, amelynek tagjait bizonyos merényletek előkészítésével és végrehajtásával vádolta. Ér­dekes témának tartottam tehát megtudni, váj­jon hogyan folytatja működését a Narodna Odbrana, milyen külpolitikai célok megvalósí­tását propagálja és ezért felkerestem Pavle Jurisics ezredest, a Narodna Odbrana vezetőjét. ’A skupstína régi épületében, amelyet most kü­lönböző hivatalok használnak fel, talált elhe­lyezést a Narodna Odbrana­ kát szobából álló irodahelyisége. A skupstina déli frontján, a Knez Milosa felé egy jugoszláv nemzetiszínű, kék-fehér táblán — afféle cégtábla egy kis ke­reskedés felett — már messziről felhívja a ügyeimet a cirilbetűs felírásra­. 11 APÓ AHA OABFAHA Az iroda helyiségében írógép kattogása hallatszik és egy szimpatikus úr —‘polgári ru­házata és magatartása is elárulja, hogy bizo­nyára tartalékos katonatiszt — kitűnő francia­­sággal közli velem, mikor található hivatalá­ban Pavle Jurisics ezredes. Igen elfoglalt em­ber, — teszi hozzá — de egy félóra múlva itt lesz. A kitűzött időben pontosan megjelenek és miután bejelentették az ezredesnél, kijön a belső szobából, amely dolgozószobája és egy­úttal kisebb tanácskozási szoba. Délceg növésű, katonás termet. Inkább porosz tisztekre emlé­keztet kis nyírott bajuszával. De zakkójának gomblyukában a francia Légion d’Honneur tiszti keresztjének jelvénye. Elég jól beszél franciául, noha aligha"­ tartózkodott hosszabb ideig francia földön. Csak utólag értesültem, hogy német származású, a híres Sturm tábor­noknak a fia. Amint atyja, ő is kitűnt a fron­ton. A Jurisics nevet azért vette fel, mert je­lentése összefügg a Sturm szóval. Különben a Sturm-család már elszerbesedett és a fiatal Ju­risics ezredes már egy patrióta egyesületnek a vezetője. Jurisics ezredes néhány percnyi türelmet kért, mert éppen tárgyalt valakivel. Azután kijött ismét szobájából és bevezetett. A zöld posztóval bevont tanácskozó asztal mellé ül­tünk. Elmondottam jövetelem célját. — A Narodna Odbrana nálunk, Magyar­országon igen hírhedt intézmény. Ennek tulaj­donítják a monarchia délszláv részeinek elsza­­kítására folytatott propagandát. Kérem ezre­­des úr, tájékoztasson az egyesület célja és leg­főképpen jelenlegi szerepéről. Az ezredes így kezdte­ szavait: "­­ A Narodna Odbrana a múltban nagy szerepet játszott, mint nemzeti eseményeink zászlóhordozója. Nem tudok felvilágosítást nyújtani hány tagj­­ volt az egyesületnek, hiszenn minden patriótát magában foglalt és Szerbiában megtiszteltetésnek számított, ha va­laki a Narodna Odbranához tartozott. Az egyesületnek minden faluban van fiókja. Ma is nemzeti eszményeink zászlóhordozója, de mivel Ju­goszlávia határain túl külső kérdésekkel nem kell sokat foglalkoznunk, most arra törekszünk, hogy a hazafias érzést fejlesszük. A jugoszláv nép egysége és hazánk integritása érdekében óhajtjuk a kapcso­latot többi szláv­­ testvéreinkkel. Minden magánkez­deményezés, amely hazafias, kulturális és nemzeti érdekeinket szolgálja, közgazdasági és pénzügyi te­kintetben tőlünk indul ki. Külön sajtónk nincsen, de évről-évre naptárt adunk ki. Mi folytatjuk a há­ború előtti Narodna Odbrana működését, de figye­lemmel kísérjük az új élet minden szükségszerűsé­gét, analizáljuk a háború lélektani és szociális kö­vetkezményeit­­és ezeket tanulmányozzuk, hogy meg­gyógyítsuk azokat a sebeket, amelyekkel ez a há­­ború megverte az em­beriséget. Nevezetesen küzdünk a destruktív eszmék, a bolsevizm­us és az anarchizmus ellen, amelyek a háború követ­kezményei. Ezek fertőzik meg most a légkört és ha megszaba­­dítanak is bennünket a bolsevizmus veszélyétől, itt marad az anarchizmus, amely ellen folytatjuk a küzdelmet. Nekünk mindegy, milyen rezsim van kormányon Belgrádban. Mi nemzeti egységünket óhajtjuk. A háború előtt is függetlenségünk védelme volt a legfontosabb feladatunk. Ti­szesz szkovói márvány let­eztétel Jusit Ezredes úr, engedje meg, hogy félbesza­­kítsam, de a szerajevói merénylet után megál­lított vizsgálat azt a bizonyságot szolgáltatta, hogy a Narodna Odbrana tagjai bűnösök a merénylet előkészítésében és a monarchia te­rületén különböző összeesküvéseket szőttek. Az ezredes nem jött zavarba és abszolút nyugalommal a következőket válaszolta: — Ezek a merényletek minden előkészítés nélkül, maguktól pattantak ki, mert meg akartak ben­­nünket fojtani. De ezek kivételek voltak. Mi­­ megbocsátjuk, hogy ilyesmivel vádoltak bennün­ket, mert nem ismertek. Ez volt az önök hazájának a szerencsétlensége, hogy bennünket nem tartott kultúrnépnek. Itt ötszáz esztendeig török uralom volt. Belgrádban ezelőtt száz évvel úgyszólván alig laktak szerbek. Az önök katonai attaséi, diplomatái idejöttek, hogy tanul­mányozzanak bennünket és értesüléseket gyűjtsenek. Szegény népet találtak itt, amely a török uralom alatt állott és azt hitték, hogy nekünk nincs kultú­ránk. Itt a török kultúra virágzott, amely különbö­zik a szerb kultúrától. Egész Európa védte magát a török kultúra­­ellen. Mi voltunk ebben a harcban az első bástya, mi különösen a szerbek és a horvá­­tok. Amit az önök diplomatái itt tapasztaltak, az mind csak látszat volt. Ezért néztek le bennünket arról a magaslatról, hogy kiskultúrájú nép vagyunk. A szerb szellem kultúrája ismeretlen maradt Bécsben és Budapesten. — A törökök lerombolták a mi kultúránk emlé­keit, de a budapesti és főképpen a bécsi archeológusok kutatásaik során megtalálták a régi szerb kultúra romjait és­ jól tudták, hogy ezek régi kultúra ma­radványai. Ezekkel a tényekkel az önök diplomái­­al nem akartak számolni. Pedig a mi kultúránk igen régi, bizánci eredetű. Ezt mutatják fenmaradt templomaink, a pécsi (ipek­i), studenicai, decsányi. Ezek a templomok mind szerbizált bizánci stílusban épültek. Ezek a mi régi kultúránk bizonyítékai. Jellemző,­­hogy a mi tudósainknak is a bécsi levél­tárakban kellett dolgozni, hogy megismerjék a szerb kultúra maradványait. A szerb kultúra emlékeit őrzi népköltészetünk, amely megénekelte a Nyema­­nidák dinasztiájának, Nagy Dusánnak tetteit. Meg­­­éneklik a királyi udvart, a tábornagyokat, a szárny­segédeket. Ezt a költészetet ismerték önöknél is német fordításokból. A mi tragikus múltúnk azonban arra kénysze­­rített bennünket, hogy védekezzünk és most is, ha megtámadnak bennünket. ismét puskához nyúlunk és felállítjuk a gépfegyvereket. Pedig mi nem vagyunk háborús nép, mi békés mun­kára vágyunk. Azt akarjuk, hogy a bolgár testvérek csatlakozza­­nak. Ez még a jövő kérdése, de be fog következni, mert a németek, franciák és olaszok is megalkot­hatták nemzeti egységüket. A magyaroknak pedig­ azt üzenjük, értsük meg egymást, mint jó szomszédok, értsük meg egy­mást jobban, mint eddig, ahogyan azt az önök hamis jelentései feltüntették. Jurisics ezredes üzenetét megismételte és ismé­telten hangsúlyozta: — Értjük meg jobban egymást! M Miért f­üzd az oroszirta ? A Narodna Odbranával hasonló célokért küzd az Orjuna, ahogy az Organizáció Jugo­­slovenskih Nacionaliste egyesületet, a jugo­­szlávok nacionalista organizációját nevezik. A belső ellenség, Rádiós, a szeparatizmus ellen hirdet harcot az állam egysége érde­kében. Ez a szer­bek, horvátok és szlovénok legna­gyobb organizációja. A három nép teljes egye­sítése a célja. Érdekes, hogy a legerősebben épen Szlovéniában terjedt el, ahol a kult­úrfok a legmagasabb és ennek következtében a dél­szláv nemzeti öntudat is a legerősebb. Az Or­juna főbizottságának Bartidovics az elnöke. Az orjunisták rendezik a hírhedt tüntetéseket és politikai értelemben véve a Pribicsevics­­féle demokrata párthoz állanak legközelebb. PrSmszerheh és pagSsnkt03*vcrg Gf. Érthető, hogy erélyes akciójuk, amelynek során az eszközöket sem igen válogatták, (cél­jaik ugyan nem azonosak, de magatartásuk emlékeztet az ÉME-re) keltette életre a vele szem­ben álló nacionalista organizációt, ame­lyet röviden Szrnao-nak neveznek. Srbska Na­­cionala Omladina (Szerb Nemzeti Ifjúság). Ezek igen élénk tevékenységet fejtenek ki a Vajdaságban, amelynek teljes elszerbesítése főtörekvésük. A szrnaósokat nagy szerbeknek lehet nevezni, vagy a pángermán kifejezés mintájára pánszerbeknek. A Szrnao természe­tesen, amint a neve is mutatja, nem találhat talajra Horvátországban és itt a Hanao, Hrvatska Nacionala Organizacija (Horvát Nemzeti Organizáció) az ellenlábasa. Ezek a pánhorvátok. Testvér organizációjuknak te­kinthető a horvát szokot, amelynek viszont a jugoszláv szokás az ellenlábasa. A nacionalista ízű tüntetések derékhada ezekből a táborokból toborzódik. Színacsok és hanaósok a tűz és víz, amely közös nevezőre sohasem lesz hozható. Fekete fréz Fehér* kéz A felsorolt szervezetek tisztára polgári ala­kulatok és a hadsereggel csak annyiban van összeköttetésük, hogy soraikban természetesen sok a tartalékos tiszt, de a hadsereg kebelén belül sem hiányoznak az­ organizációk. Már az első balkáni háború előtti szerb tisztikar tag­jaiból is hazafias organizáció alakult. Ennek a címe: Ujedinjenje ili smrt (Egység vagy ha­lál), de tulajdonképpen crna ruha, fekete kéz­nek nevezték. A vezetőjük Dimitrije Dimitri­­jevics-Apisz vezérkari ezredes volt, aki 1903- ban, ahogy Szerbiában mondják, a forradalom idején­­ (Sándor király megöletése stb.) is sze­repet játszott. A fekete kéz-mozgalmat a szerb kormány eleinte jó szemmel nézte és érdekében állott, hogy a hatalmas fekete kézzel jó vi­szonyban maradjon, mert igen hatalmas volt. A világháborúban a szerb visszavonulás után a crna ruka nem nézte jó szemmel Pasics mű­ködését és a különbéke érdekében bizonyos ak­ciót kezdett. Ekkor Ljuba Jovanovics, a Pasics­­kormány belügyminisztere, aki jelenleg a skup­stina elnöke, a híres szalonikii pert inszcenálta ellenük. A crna ruhát azzal gyanúsította, hogy Sándor trónörökös élete ellen merényletet ter­veztek. A szalonikii pernek más politikai háttere is volt. Protics ugyanakkor szintén különbékét tervezett és a crna ruka tagjai ellen kapóra jött a nagy per, mert közülük egyesek kompro­­mittálvá váltak a szerajevói merénylettel kap­csolatban is. A crna ruka s a Narodna Odbrana egyébként édes testvérek, a crna ruka a maga részéről aféle fiókintézetnek tartotta a Narodna Odbranát. A szalonik­i per felbomlasztotta a crna rukát, vezetői közül többet halálra, vagy súlyos börtönre ítéltek, másokat nyugalomba küldtek. A crna ruka helyébe ekkor lépett egy másik szervezet,­ a bela ruka, a fehér kéz. A hadseregben rövidesen ugyanazt a befolyást szerezte, mint amit annak idején a crna ruka gyakorolt. A vezető parancsnoki állások a bela ruka kezében vannak és a crna ruka most csak mélységes csöndben készülhet a revansra. A bela ruka befolyása teljesnek mondható, de a jelenlegi hadügyminiszter, Hadzsics tábornok­­nem az ő emberük. Belgrádi Janókban talán ezért merülnek fel időről-időre hírek Hadzsics távozásáról. A bela ruka keze messze ér... Berecz Sándor. 3 Készül az utolsó roham Sanghai ellen London, szeptember 11. A Daily Telegraph külön tudósítója jelenti Sanghaiból: Kiangsu katonai kormányzója ez idő szerint Quinsanban erélyes offenzívát készít elő, hogy északról kapott tekintélyes megerősítésével áttörje az ellenséges állásokat és elfoglalja Sanghait. Fokien katonai kor­mányzója megüzente Csekiangnak a háborút. Kiangsu vezérkari főnökének­­ kijelentése sze­rint Feng-Ju-Csiang tábornok beleavatkozott a háborúba. A leghevesebb harcok Hwangtu mellett folytak. Kiangsu csapatai itt leg­alább kétezer embert vesztettek. Kiangsu se­rege ezt az állomást kétszer is elfoglalta, de mind a kétszer visszavették tőle. Csekiang haderői az állomást még megszállva tartják. London, szeptember 11. (A Magyarország külön tudósítójának táv­irata.) Az Exchange Telegraph jelenti, hogy Csang­ Cso-Ling tábornagy megkezdte a had­sereg mozgósítását és közhírré tette, hogy há­rom napon belül megüzeni a háború­t a pekingi kormánynak. Megkezdődött a Ruml-területen a postjákai foglyok szabadon bocsátása Dortmund, szeptember 11. A rajnai hadsereg parancsnokló táborno­kának intézkedésére ma bocsátották szabadon az első politikai foglyokat. A többi fogságban lévő embert a legközelebbi napokban helyezik szabadlábra. A szabadon b­ocsátás az akták fe­lülvizsgálása után, esetről-esetre történt meg. Pifu­sz és Batum kivételével egész Georgia az ellenforradalmároké Párizs, szeptember 11. (A Magyarország külön tudósítójának táv­irata.) Georgia párizsi diplomáciai képviselője hivatalos közleményt küldött a lapoknak, amelyben az van, hogy a legutolsó jelentések szerint a georgiai köztársaság egész területe Tiflisz és Batum kivételével az ellenforradal­­márok kezére jutott és hogy Aserbajdjanban és a Kaukázuson túl harcok dúlnak. A trans­­kaukázusi vasútvonalon Tiflisz és Alexandro­­pol között megakadt a forgalom, mert a fő­vonalat a lázadók megszállották. Oroszország­ból páncélos vonatokon küldenek erősítő csa­patokat Georgiába-

Next