Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-13 / 190. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1924. szeptember 13. szombat hézségek áthidalhatása céljából a városok a Pénzintézeti Központtól megfelelő kölcsönöket vehessenek fel, háztartásuk szükségleteinek rendezése céljából. Az átmeneti idő után azonban a városok háztartásának rendbe kell jönnie, mert az új erőforrások olyan fedezetet nyújtanak, amelyek a szükségletet feltétlenül bizto­sítják. Ha a városok igényeiknek megfelelő adózta­tást tudnak bevezetni és megoldást nyer a hi­tel kérdése is, az előnyös hatással lesz a­ váro­sok háztartására. Minthogy Magyarország tő­keszegény, kölcsönre szorul, a városok is csak hitel segítségével tudják alkotó munkájukat folytatni. Ez időszerint belföldi tőke nem áll rendelke­zésre, a külföld is csak nagyon csekély össze­geket bocsát a városok rendelkezésére, ezért a városok alkotó munkája alaposan akadályoz­va van. A városok most arra törekszenek, hogy a hitelszerzést megkönnyítsék és pro­duktív munkára képesek legyenek. Nekem en­nek a hitelkérdésnek rendezésére van kész ter­vem, amelyet már kidolgoztam, de minthogy felettes hatóságomnak még nem mutattam be, arról nem nyilatkozhatom. A hitelkérdésekre vonatkozó tárgyalásokat a városok kongresz­­szusán figyelemmel fogom kísérni és arról a miniszternek referálni fogok.­­ A kongresszuson tudomásom szerint szóba kerül a telekértékadó kérdése is. Ez nem új eszme, mert már régeb­ben is foglalkoztak a telekérték megadóztatá­sának kérdésével, sőt bizonyos formában Bu­dapest és Debrecen már be is vezették. A né­met városok ezt az adózást széles alapon ho­nosították meg. A nyíregyházai kongresszus előadója most ennek az adózásnak szociális és pénzügyi előnyeit fogja elaborátumában kifej­teni és ezenkívül, mint hallom, rá fog mutatni arra is, hogy ennek az adónak a behozatala az egész városi adózást teljesen új alapra fog­ja vinni. A városok úgyis arra törekszenek, hogy a városi adóztatást függetlenítsék az ál­lami adóztatástól, erre nézve az a tervük, h­ogy a házadó jövedelme legyen a kincstáré, ezzel szemben a telekeladásokból befolyó jöve­delmet a városok saját háztartásuk számára vehessék igénybe. A csanádi püspök földjét igénylik a makóiak Nagyatádi Szabó megígérte támogatását (A Magyarország tudósítójától.) Nagyatádi Szabó István földművelésügyi minisztert ma délben makói, küldöttség kereste föl és azt kérte tőle, hogy a csanádi püspökségnek a makói határban lévő 6500 hold földjét sajátítsa ki a földreform céljaira. Petrovics György, a makói kerület nemzetgyűlési képviselője, aki a küldöttséget vezeti, a kérdésről ezeket mon­dotta a Magyarország munkatársának : — A makói határban megváltható birtok ezenkívül egyetlen egy sincs, úgy hogy Makón a földbirtokreformot még meg sem lehetett kezdeni. 5,10 és 15 holdas törpebirtok a makói határ legnagyobb része, a földigénylők száma pedig nagyon nagy. A bajt fokozza az, hogy a hagymaföldek jó része Torontál megyében, megszállt területen fekszik és a hagymaterme­lés kerül veszélybe akkor, ha nem sikerül a termelőknek földet juttatni. Más megoldás nincs, minthogy a csanádi püspök birtokát bo­csássák a földigénylők rendelkezésére. A makói képviselőtestület egyhangúlag határozta el, hogy ezt a meg­oldási módot kéri, és most ezért sürgetik küldöttségileg a földművelés­­ügyi minisztert, Schandl Károly államtitkárt és az országos földbirtokrendező bíróságot. Makó kérésének éle nem irányul a csanádi püspök ellen, sőt a város olyan módon képzeli el a megoldást, hogy az állami vaagyonvált­­ságföldekből a püspökséget más területen kár­talanítsák. Makó határában azonban más meg­oldás el sem képzelhető. , Nagyatádi Szabó István ,földmívelésü­gyi miniszter délután két órakor fogadta a makói küldöttséget és válaszában megígérte a kül­döttségnek, hogy a maga részéről mindent el fog követni a földreform végrehajtása érde­kében. Ő is lehetetlen állapotnak tartja, hogy Makó környékén a földigénylők egyáltalán ne juthassanak földhöz. A küldöttség kérését megfontolás tárgyává fogja tenni és meg­ígérte jóakarata támogatását, azonkívül azt, hogy az illető tényezőkkel megbeszéléseket fog folytatni, hogy a földigénylők földhöz juthas­sanak. f ANCPMOIA ! E«.“ “s - I VII., Király u. 53. Tel. Józ?. ZS-23 V LI KANULKJ Kls pénísíten, záróra reggel 11 órakor! A tejvállalatok négyszáz koronával hajlandók leszállítani a tej árát Még mindig túl magas marad a tej ára (A Magyarország tudósítójától.) Ripka Fe­renc a főváros kormánybiztosa ma délelőttre összehívta a tejvállalatok vezetőit, hogy Vajna Ede, tanácsnokkal, a közélelmezési ügyosztály fizetőjével megbeszélést folytassanak arról, h­ogy miképpen lehetne a tej árát visszaszorí­tani. A kormánybiztos elsősorban abból indul ki, hogy Bécsben­ 5100 korona egy liter tej, nálunk pedig 6400 korona, már­pedig lehetet­len, hogy ez a nagy diszparitás továbbra is fenmaradjon. Az értekezlet tíz órától fél­háromig tartott, s Vájna tanácsnok kijelen­tette, hogy az egészen bizalmas természetű, amelyről a résztvevőknek nem szabad közlése­ket tenni a nyilvánosság számára. Az értekezletet később félbeszakították az­zal, hogy a tejvállalatok vezetői maguk között tanácskozzanak és valami konkrét prepozíció­val álljanak a főváros vezetői elé. Fél három­kor végül a tejvállalatok vezetői kijelentették, hogy hajlandók akciót indítani abban az irány­ban, hogy minden oldalon mérsékeljék az igé­nyeket és 20-ától 100 koronával teszik olcsóbbá a tej árát. Ha pedig a meleg enged­és nem lesz már szükség jegelésre, újabb 200 korona mér­séklésbe hajlandók belemenni. Az értekezlet után a Magyarország munka­társa felkereste Vajna Ede tanácsnokot, aki a következőket mondotta: — A­­tejvállalatok nálam összegyűlt veze­tői folyton azt hangoztatták, hogy a tej drága­ságának nem ők az okai, hanem a gazdák, akik túl magas igényekkel lépnek fel. Ezzel szemben a gazdák azt bizonyítgatják, hogy a termelés olyan drága, hogy olcsóbban nem adhatják a tejet. Különben ők már eddig is olyan áldoza­tokat hoztak a maguk részéről, — mondják — amelyekkel megérdemlik azt, hogy az ő érde­keiket is figyelemmel kísérjék. A kormány an­nak idején arra az álláspontra helyezkedett, hogy 1,80 kiló korpa árát kapja meg a termelő egy liter tejért. Ma azonban a korpa ára olyan magas, hogy a termelő távolról sem kapja ezt az összeget. Itt félni kell attól is, hogyha fo­kozzuk követeléseinket, akkor a termelők mér­sékelni fogják a termelést. Próbáltunk a vállalatoknak a lelkére be­szélni és ezek végül azt kérték, hogy maguk között is beszélhessenek ezekről a kérdésekről. Éppen most közölték velem azt, hogy a terme­lőtől kezdve mindvégig mindenki mérsékelje igényeit és már most kijelentették, hogy 20-tól kezdve 400 koronával olcsóbban fogják adni a tej literjét. Kimutatták azt is, hogy a jegelés költsége nekik egy liter tejnél 200 korona, ha tehát most a jegelést megszüntetik, úgy újabb 200 koronával fog csökkenni a tej ára. 20-ikától kezdve tehát 6000 korona egy li­ter tej ára, egy-két hét múlva pedig 5800 korona lesz.­­ Igaz ugyan, hogy Bécsben 5100 korona egy liter tej, tekintetbe kell venni azonban a valutadifferenciát és azt, hogy nálunk más költségek is terhelik a vállalatokat. Így tehát ez a megoldás momentán kielégítő. Minden­esetre el fogunk járni a kormánynál, hogy fuvar­díj kedvezményeket adjon. Nekünk az az álláspontunk, hogy azokat a kedvezményeket, amelyeket Ausztria megad Bécs városának, a magyar kormánynak is meg kell adnia a főváros számára. Budapesten is vannak élelmezési szempontból olyan nehéz­ségek, mint Bécsben, tehát nekünk ebben a kérdésben a segítséget kell siettetnünk.­­ Bécsben nem fizetnek forgalmi adót. A pénzügyi kormányt is fel fogjuk világosítani, hogy a forgalmi adó mennyire megdrágítja az élelmiszereket. A húsnál például 10 száza­lékos drágulást idéz elő a forgalmiadó.­­ Természetesen a pénzügyi kérdések is nagy szerepet játszanak, de mégis mindent meg kell tenni, hogy a fogyasztók igényeit ki lehes­sen elégíteni. — Nagy nehézség nálunk az is, hogy az Alföld nem tejtermelő vidék és emiatt 150 kilo­méterről, sőt még ennél nagyobb távolságokról kell a tejet hozatni, míg Bécs ~50—60 kilométer távolságból kapja a maga tejét. Nekünk nem lehet más álláspontunk, mint az, hogy ha a szabadforgalmat helyreállították a gazdaság számára, ugyanezt engedjék meg a fogyasztóknak is. Ez elsősorban vonatkozik a tejtermékekre, amelyek nincsenek a szabadlistán, nem hozhat­juk be tehát az olcsó sajtot Ausztriából, Olasz­országból és azokról a helyekről, ahol kínálják. Mindenesetre el fogunk járni a kormánynál, hogy tegye lehetővé azt, hogy sajttermékeket szabadon behozhassuk, mert ha ezt elérjük, akkor a szabadforgalom­ révén árnivelláló hatással lehetünk. Az értekezlet tapasztalatairól, eredményei­ről értesíteni fogom a kormánybiztost és ter­­­mészetesen mindazokat a felmerülő problémá­kat, amelyekkel most találkozunk, a kormány­nyal is tudatjuk. Holnap folytatják a kényszeregyességi tárgyalást a Zeuner-bankház ügyében Ma hatszáz hitelező jelentette be követelését Zeuner romantikus hangú felszólalása (A Magyarország tudósít­ójától.) A Zeuner-bank­­h­áz csődön kívüli kényszeregyessége ügyében augusztus 12-én tartottak először tárgyalást a tör­­vényszéken, amely mindvégig izgalmas lefolyású volt. Mára Orbán József törvényszéki bíró új tárgya­­lás tűzött ki, amelyen Zsembery Gyula vagyonfel­ügyelő újból előterjesztést tett Zellner János elő­életéről és a bankház fizetésképtelenségéről. Zeunert, aki csalás és sikkasztás címén előzetes letartóztatás­ban van, a fogházból fegyveres őr vezette a tár­gyalásra. A Vagyonfelügyelő elmondotta, hogy Zeuner 200.000 koronával kezdte működését, mint nyugalma­zott banktisztviselő. A tőzsdei konjunktúra során a bankház forgalma lavinaszerűen nőtt és Zeuner kétszázmilliós költséggel rendezkedett be.­­ Amikor a bank fizetésképtelensége kiderült, Zeu­ner a Pénzintézeti Központhoz fordult szanálásért, akkor még 50%-os kvótát ki lehetett volna hozni. A papírok azonban folyton estek és utóbb már a 30%-os kvóta is megbukott. A vagyonfelügyelő ki­jelentette, hogy jobb akármilyen keveset elfogadni, mint semmit sem kapni a csőd bekövetkezése ese­tén. Ezt a kijelentést a felek, akiknek nagy része kis­ember, nagy felzúdulással fogadták. A vagyonke­zelő ezután beszámolt arról, hogy a készpénzköveteléseknek 10%-át lehet megkapni, míg az értékpapírköveteléseknek körülbelül 30%-a hozható ki, mert csupán 800 millió korona az elosztható vagyon, az adóhátralékok, üzemköltségek s végkielégítések tal vonása után. A vagyonfelügyelő mérlegkimutatását a hitelezők lármával fogadták. — Nem fogadjuk el! — hangzottak a kiáltások. Egymásután szólaltak fel ezután az ügyvédek és hitelezők és többen a tisztviselőket vádolták a bankház öszeomlása miatt. Ráth Endre dr. a hitele­zők egyik csoportjának jogi képviselője az összeom­lás miatt soronkívüli eljárást kért. Ajánlotta, hogy az ügyészség vizsgálja meg a főkapitányság útján az előzményeket és a hitelezők bizalmi bizottsága bocsássa a nyomozás rendelkezésére a terhelő ada­tokat. Ezután Zelner ügyvédje elmondotta, hogy­ Zelner többször öngyilkossági kísérletet követett el, majd a hitelezők egy része és az ügyvédek azt az ajánlatot tették az egybegyűlteknek, hogy fogadják el a felajánlott kvótát, ami­­pedig hiányzik, azt a kültagokon és az egyes tisztviselőkön hajtassák be. Az eljáró bíró ezután a szavazás megkezdése előtt szünetet rendelt el. Szünet után Zellner János szólalt fel. Dicsérte bankját, amely szerinte mindig jól fizető és pontos volt. Amikor az első 200 millió koronás követelést nem tudta kifizetni, elvesztette fejét, öngyilkos lett, majd elbolyongott, de azután, mégis felébredt benne a tudat, hogy helyt kell álla­nia. Elment Kiss István rendőrfőtanácsoshoz, aki jó barátja. Neki panaszolta el baját. Tőle azt a biztatást kapta, hogy nyugodtan nézzen a feljelenté­sek elé. Mivel a Pénzintézeti Központ szanálta, eleinte a bankot, a feljelentések csak gyéren jöttek. — Mindenemet, amim van — mondotta Zellner; ezután — a hitelezők rendelkezésére bocsátom. Ezután ő is kéri a 35 százalékos kvóta elfogadá­sát. Nagy­ fájdalmára van, — jelenti ki — hogy a hitelezők nagy tömegét megkárosította. Egészen el­­érzékenyült, amikor arról beszélt, hogy 80 esztendős édesanyja és beteg felesége a legnagyobb nélkülözé­seknek vannak kitéve s ő mozogni sem tud előzetes letartóztatása miatt. Igaz ugyan, hogy a napokban három napra feltételes szabadságot kapott a fogház­,­ból, amikor átnézhette könyveit.­­ Zeuner felszólalása után a bíró rendeletére i­s a hitelezők jelentették be követeléseiket. Hatszáz tétel szerepel itt. Zeuner a ma bejelentett hitele­zők követeléseit nagyrészben elismerte. Holnap folytatják a tárgyalást s a déli órákban minden valószínűség szerint már a hitelezők meg­­szavaztatására kerülhet a sor. Merénylet egy fasiszta képviselő ellen Casalini súlyosan megsebesült Róma, szeptember 12. Casalini fasiszta képviselőre ma reggel rá­lőttek. A képviselőt súlyos sebével a kórházba szállították. A képviselő a fasiszta kooperáció titkára.

Next