Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-13 / 190. szám
2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1924. szeptember 13. szombat hézségek áthidalhatása céljából a városok a Pénzintézeti Központtól megfelelő kölcsönöket vehessenek fel, háztartásuk szükségleteinek rendezése céljából. Az átmeneti idő után azonban a városok háztartásának rendbe kell jönnie, mert az új erőforrások olyan fedezetet nyújtanak, amelyek a szükségletet feltétlenül biztosítják. Ha a városok igényeiknek megfelelő adóztatást tudnak bevezetni és megoldást nyer a hitel kérdése is, az előnyös hatással lesz a városok háztartására. Minthogy Magyarország tőkeszegény, kölcsönre szorul, a városok is csak hitel segítségével tudják alkotó munkájukat folytatni. Ez időszerint belföldi tőke nem áll rendelkezésre, a külföld is csak nagyon csekély összegeket bocsát a városok rendelkezésére, ezért a városok alkotó munkája alaposan akadályozva van. A városok most arra törekszenek, hogy a hitelszerzést megkönnyítsék és produktív munkára képesek legyenek. Nekem ennek a hitelkérdésnek rendezésére van kész tervem, amelyet már kidolgoztam, de minthogy felettes hatóságomnak még nem mutattam be, arról nem nyilatkozhatom. A hitelkérdésekre vonatkozó tárgyalásokat a városok kongreszszusán figyelemmel fogom kísérni és arról a miniszternek referálni fogok. A kongresszuson tudomásom szerint szóba kerül a telekértékadó kérdése is. Ez nem új eszme, mert már régebben is foglalkoztak a telekérték megadóztatásának kérdésével, sőt bizonyos formában Budapest és Debrecen már be is vezették. A német városok ezt az adózást széles alapon honosították meg. A nyíregyházai kongresszus előadója most ennek az adózásnak szociális és pénzügyi előnyeit fogja elaborátumában kifejteni és ezenkívül, mint hallom, rá fog mutatni arra is, hogy ennek az adónak a behozatala az egész városi adózást teljesen új alapra fogja vinni. A városok úgyis arra törekszenek, hogy a városi adóztatást függetlenítsék az állami adóztatástól, erre nézve az a tervük, hogy a házadó jövedelme legyen a kincstáré, ezzel szemben a telekeladásokból befolyó jövedelmet a városok saját háztartásuk számára vehessék igénybe. A csanádi püspök földjét igénylik a makóiak Nagyatádi Szabó megígérte támogatását (A Magyarország tudósítójától.) Nagyatádi Szabó István földművelésügyi minisztert ma délben makói, küldöttség kereste föl és azt kérte tőle, hogy a csanádi püspökségnek a makói határban lévő 6500 hold földjét sajátítsa ki a földreform céljaira. Petrovics György, a makói kerület nemzetgyűlési képviselője, aki a küldöttséget vezeti, a kérdésről ezeket mondotta a Magyarország munkatársának : — A makói határban megváltható birtok ezenkívül egyetlen egy sincs, úgy hogy Makón a földbirtokreformot még meg sem lehetett kezdeni. 5,10 és 15 holdas törpebirtok a makói határ legnagyobb része, a földigénylők száma pedig nagyon nagy. A bajt fokozza az, hogy a hagymaföldek jó része Torontál megyében, megszállt területen fekszik és a hagymatermelés kerül veszélybe akkor, ha nem sikerül a termelőknek földet juttatni. Más megoldás nincs, minthogy a csanádi püspök birtokát bocsássák a földigénylők rendelkezésére. A makói képviselőtestület egyhangúlag határozta el, hogy ezt a megoldási módot kéri, és most ezért sürgetik küldöttségileg a földművelésügyi minisztert, Schandl Károly államtitkárt és az országos földbirtokrendező bíróságot. Makó kérésének éle nem irányul a csanádi püspök ellen, sőt a város olyan módon képzeli el a megoldást, hogy az állami vaagyonváltságföldekből a püspökséget más területen kártalanítsák. Makó határában azonban más megoldás el sem képzelhető. , Nagyatádi Szabó István ,földmívelésügyi miniszter délután két órakor fogadta a makói küldöttséget és válaszában megígérte a küldöttségnek, hogy a maga részéről mindent el fog követni a földreform végrehajtása érdekében. Ő is lehetetlen állapotnak tartja, hogy Makó környékén a földigénylők egyáltalán ne juthassanak földhöz. A küldöttség kérését megfontolás tárgyává fogja tenni és megígérte jóakarata támogatását, azonkívül azt, hogy az illető tényezőkkel megbeszéléseket fog folytatni, hogy a földigénylők földhöz juthassanak. f ANCPMOIA ! E«.“ “s - I VII., Király u. 53. Tel. Józ?. ZS-23 V LI KANULKJ Kls pénísíten, záróra reggel 11 órakor! A tejvállalatok négyszáz koronával hajlandók leszállítani a tej árát Még mindig túl magas marad a tej ára (A Magyarország tudósítójától.) Ripka Ferenc a főváros kormánybiztosa ma délelőttre összehívta a tejvállalatok vezetőit, hogy Vajna Ede, tanácsnokkal, a közélelmezési ügyosztály fizetőjével megbeszélést folytassanak arról, hogy miképpen lehetne a tej árát visszaszorítani. A kormánybiztos elsősorban abból indul ki, hogy Bécsben 5100 korona egy liter tej, nálunk pedig 6400 korona, márpedig lehetetlen, hogy ez a nagy diszparitás továbbra is fenmaradjon. Az értekezlet tíz órától félháromig tartott, s Vájna tanácsnok kijelentette, hogy az egészen bizalmas természetű, amelyről a résztvevőknek nem szabad közléseket tenni a nyilvánosság számára. Az értekezletet később félbeszakították azzal, hogy a tejvállalatok vezetői maguk között tanácskozzanak és valami konkrét prepozícióval álljanak a főváros vezetői elé. Fél háromkor végül a tejvállalatok vezetői kijelentették, hogy hajlandók akciót indítani abban az irányban, hogy minden oldalon mérsékeljék az igényeket és 20-ától 100 koronával teszik olcsóbbá a tej árát. Ha pedig a meleg engedés nem lesz már szükség jegelésre, újabb 200 korona mérséklésbe hajlandók belemenni. Az értekezlet után a Magyarország munkatársa felkereste Vajna Ede tanácsnokot, aki a következőket mondotta: — Atejvállalatok nálam összegyűlt vezetői folyton azt hangoztatták, hogy a tej drágaságának nem ők az okai, hanem a gazdák, akik túl magas igényekkel lépnek fel. Ezzel szemben a gazdák azt bizonyítgatják, hogy a termelés olyan drága, hogy olcsóbban nem adhatják a tejet. Különben ők már eddig is olyan áldozatokat hoztak a maguk részéről, — mondják — amelyekkel megérdemlik azt, hogy az ő érdekeiket is figyelemmel kísérjék. A kormány annak idején arra az álláspontra helyezkedett, hogy 1,80 kiló korpa árát kapja meg a termelő egy liter tejért. Ma azonban a korpa ára olyan magas, hogy a termelő távolról sem kapja ezt az összeget. Itt félni kell attól is, hogyha fokozzuk követeléseinket, akkor a termelők mérsékelni fogják a termelést. Próbáltunk a vállalatoknak a lelkére beszélni és ezek végül azt kérték, hogy maguk között is beszélhessenek ezekről a kérdésekről. Éppen most közölték velem azt, hogy a termelőtől kezdve mindvégig mindenki mérsékelje igényeit és már most kijelentették, hogy 20-tól kezdve 400 koronával olcsóbban fogják adni a tej literjét. Kimutatták azt is, hogy a jegelés költsége nekik egy liter tejnél 200 korona, ha tehát most a jegelést megszüntetik, úgy újabb 200 koronával fog csökkenni a tej ára. 20-ikától kezdve tehát 6000 korona egy liter tej ára, egy-két hét múlva pedig 5800 korona lesz. Igaz ugyan, hogy Bécsben 5100 korona egy liter tej, tekintetbe kell venni azonban a valutadifferenciát és azt, hogy nálunk más költségek is terhelik a vállalatokat. Így tehát ez a megoldás momentán kielégítő. Mindenesetre el fogunk járni a kormánynál, hogy fuvardíj kedvezményeket adjon. Nekünk az az álláspontunk, hogy azokat a kedvezményeket, amelyeket Ausztria megad Bécs városának, a magyar kormánynak is meg kell adnia a főváros számára. Budapesten is vannak élelmezési szempontból olyan nehézségek, mint Bécsben, tehát nekünk ebben a kérdésben a segítséget kell siettetnünk. Bécsben nem fizetnek forgalmi adót. A pénzügyi kormányt is fel fogjuk világosítani, hogy a forgalmi adó mennyire megdrágítja az élelmiszereket. A húsnál például 10 százalékos drágulást idéz elő a forgalmiadó. Természetesen a pénzügyi kérdések is nagy szerepet játszanak, de mégis mindent meg kell tenni, hogy a fogyasztók igényeit ki lehessen elégíteni. — Nagy nehézség nálunk az is, hogy az Alföld nem tejtermelő vidék és emiatt 150 kilométerről, sőt még ennél nagyobb távolságokról kell a tejet hozatni, míg Bécs ~50—60 kilométer távolságból kapja a maga tejét. Nekünk nem lehet más álláspontunk, mint az, hogy ha a szabadforgalmat helyreállították a gazdaság számára, ugyanezt engedjék meg a fogyasztóknak is. Ez elsősorban vonatkozik a tejtermékekre, amelyek nincsenek a szabadlistán, nem hozhatjuk be tehát az olcsó sajtot Ausztriából, Olaszországból és azokról a helyekről, ahol kínálják. Mindenesetre el fogunk járni a kormánynál, hogy tegye lehetővé azt, hogy sajttermékeket szabadon behozhassuk, mert ha ezt elérjük, akkor a szabadforgalom révén árnivelláló hatással lehetünk. Az értekezlet tapasztalatairól, eredményeiről értesíteni fogom a kormánybiztost és természetesen mindazokat a felmerülő problémákat, amelyekkel most találkozunk, a kormánynyal is tudatjuk. Holnap folytatják a kényszeregyességi tárgyalást a Zeuner-bankház ügyében Ma hatszáz hitelező jelentette be követelését Zeuner romantikus hangú felszólalása (A Magyarország tudósítójától.) A Zeuner-bankház csődön kívüli kényszeregyessége ügyében augusztus 12-én tartottak először tárgyalást a törvényszéken, amely mindvégig izgalmas lefolyású volt. Mára Orbán József törvényszéki bíró új tárgyalás tűzött ki, amelyen Zsembery Gyula vagyonfelügyelő újból előterjesztést tett Zellner János előéletéről és a bankház fizetésképtelenségéről. Zeunert, aki csalás és sikkasztás címén előzetes letartóztatásban van, a fogházból fegyveres őr vezette a tárgyalásra. A Vagyonfelügyelő elmondotta, hogy Zeuner 200.000 koronával kezdte működését, mint nyugalmazott banktisztviselő. A tőzsdei konjunktúra során a bankház forgalma lavinaszerűen nőtt és Zeuner kétszázmilliós költséggel rendezkedett be. Amikor a bank fizetésképtelensége kiderült, Zeuner a Pénzintézeti Központhoz fordult szanálásért, akkor még 50%-os kvótát ki lehetett volna hozni. A papírok azonban folyton estek és utóbb már a 30%-os kvóta is megbukott. A vagyonfelügyelő kijelentette, hogy jobb akármilyen keveset elfogadni, mint semmit sem kapni a csőd bekövetkezése esetén. Ezt a kijelentést a felek, akiknek nagy része kisember, nagy felzúdulással fogadták. A vagyonkezelő ezután beszámolt arról, hogy a készpénzköveteléseknek 10%-át lehet megkapni, míg az értékpapírköveteléseknek körülbelül 30%-a hozható ki, mert csupán 800 millió korona az elosztható vagyon, az adóhátralékok, üzemköltségek s végkielégítések tal vonása után. A vagyonfelügyelő mérlegkimutatását a hitelezők lármával fogadták. — Nem fogadjuk el! — hangzottak a kiáltások. Egymásután szólaltak fel ezután az ügyvédek és hitelezők és többen a tisztviselőket vádolták a bankház öszeomlása miatt. Ráth Endre dr. a hitelezők egyik csoportjának jogi képviselője az összeomlás miatt soronkívüli eljárást kért. Ajánlotta, hogy az ügyészség vizsgálja meg a főkapitányság útján az előzményeket és a hitelezők bizalmi bizottsága bocsássa a nyomozás rendelkezésére a terhelő adatokat. Ezután Zelner ügyvédje elmondotta, hogy Zelner többször öngyilkossági kísérletet követett el, majd a hitelezők egy része és az ügyvédek azt az ajánlatot tették az egybegyűlteknek, hogy fogadják el a felajánlott kvótát, amipedig hiányzik, azt a kültagokon és az egyes tisztviselőkön hajtassák be. Az eljáró bíró ezután a szavazás megkezdése előtt szünetet rendelt el. Szünet után Zellner János szólalt fel. Dicsérte bankját, amely szerinte mindig jól fizető és pontos volt. Amikor az első 200 millió koronás követelést nem tudta kifizetni, elvesztette fejét, öngyilkos lett, majd elbolyongott, de azután, mégis felébredt benne a tudat, hogy helyt kell állania. Elment Kiss István rendőrfőtanácsoshoz, aki jó barátja. Neki panaszolta el baját. Tőle azt a biztatást kapta, hogy nyugodtan nézzen a feljelentések elé. Mivel a Pénzintézeti Központ szanálta, eleinte a bankot, a feljelentések csak gyéren jöttek. — Mindenemet, amim van — mondotta Zellner; ezután — a hitelezők rendelkezésére bocsátom. Ezután ő is kéri a 35 százalékos kvóta elfogadását. Nagy fájdalmára van, — jelenti ki — hogy a hitelezők nagy tömegét megkárosította. Egészen elérzékenyült, amikor arról beszélt, hogy 80 esztendős édesanyja és beteg felesége a legnagyobb nélkülözéseknek vannak kitéve s ő mozogni sem tud előzetes letartóztatása miatt. Igaz ugyan, hogy a napokban három napra feltételes szabadságot kapott a fogház,ból, amikor átnézhette könyveit. Zeuner felszólalása után a bíró rendeletére is a hitelezők jelentették be követeléseiket. Hatszáz tétel szerepel itt. Zeuner a ma bejelentett hitelezők követeléseit nagyrészben elismerte. Holnap folytatják a tárgyalást s a déli órákban minden valószínűség szerint már a hitelezők megszavaztatására kerülhet a sor. Merénylet egy fasiszta képviselő ellen Casalini súlyosan megsebesült Róma, szeptember 12. Casalini fasiszta képviselőre ma reggel rálőttek. A képviselőt súlyos sebével a kórházba szállították. A képviselő a fasiszta kooperáció titkára.